Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-25 / 252. szám

4 TOLVA MEGYEI VFPCJSAG 1966. október 25. Tolna megye erodált területének talajvédelmi és talajjavítási problémái L közé tartozik. Ez a felfogás csak Tolna megye terepadottságait azokon a helyeken igazolódott, tekintve a dombvidéki megyék ahol a körülmények is a legjob- fcözé tartozik és a talajeróziós bak. A lösz anyakőzeten kialakult lepusztulás alapján a talajvé tel- talajok jó, vagy rossz voltát nagy­mi berendezkedés sürgőssége sor- ban befolyásolja a lösz fekvése rendjében is országosan az elsők és annak vízellátottsága. Azokon között szerepel. Az Agrokémiai a területeken, ahol a lösz mélyeb- Kutatóintézet vizsgálata alapján ben, vagy nagy kiterjedésű fenn- a megyében az erősen erodált te- síkon, 50—100 cm, vagy vasta- rület 69 800 katasztrális hold, kö- gabb humuszos réteg alatt fek- zepes eróziós kárt szenvedett szik, ahol a beszivárgó csapadék 158 300 katasztrális hold és gyen- állandóan kellő nedvességben gén erodált 133 200 katasztrális tartja az egész talajszelvényt és ^old. az anyakőzet is kellően nedves, A megye területi adottságai és ott a löszből megfelelő trágyá- a nagymérvű eróziós kártétel az zással igen jó talajokat lehet ki­illetékes szerieket arra késztette, alakítani és ezeket a talajokat hogy intenzívebben foglalkozza- kellő művelési eljárással éveken mák a talajvédelmi és -jav'tási keresztül a kívánt mélységben és problémákkal. A fentiekből ki- táperőben fenn lehet tartani. A indulva készült el a megye „ta- domboldalakon (tolnai löszdom- lajvédelmi, talajjavítási távlati bök), ahol a talajképző tényező fejlesztési terve”, melyet a me- (erdő, stb.) lekerülése után a gyei tanács végrehajtó bizottsága talajszelvény 15—25 centimétert is elfogadott. vagy teljesen lekopott a lösz A terv alapján elkezdődött a anyakőzet az erózió következte- megyében a talajvédelmi és talaj- ben, közel kerül a felszínhez, itt javítási munkák kivitelezése. Az a lösz nem nevezhető „jó talaj ­eltelt idő óta léptünk előre a tsz- ek komplexterveik elkészítésénél és javítási, védelmi munkák te­rén is, de a terv üteméről le­maradtunk és a kívánt mérték­ben nem megy ez a munka. nak. Ezekre a domboldalas terü­letekre jellemző, hogy a lehullott csapadék jelentős része nem ke­rül a talajba, hanem elfolyik. Az ilyen területeken a felületi trá­gyázással jó termőtalajt kialakí­Az akadályok között, nemcsak tani nem lehet, csak évről évre objektív tényezők szerepelnek, javítgatni. hanem olyan sok szubjektív do- A szerves anyag nélküli, vagy log is, melyek megváltoztatása kevés szerves anyaggal rendelke- szükséges ahhoz, hogy eredmé- ző löszre jellemző, hogy nyomás, nyesebben léphessünk előre a me- vagy víz hatására erősen tömő­gyében a talajvédelem és -javítás dik és olyan kemény víz- és gyö- terén. kérzáró réteggé válik, hogy ko­Vitatott kérdés, hogy löszön ki- molyán veszélyezteti a növények alakult talajon szükséges-e talaj- . . .... ,, javítás? Talajvédelmi beavatko- ^lodeset. A kisüzem: muveles zások milyen mérvűek legyenek, időszakában az akkori vizsgála- kinek a terhére történjenek? A gazdaságossági számításoknál a beavatkozás egy-két év produktu­mát vegyék-e figyelembe, vagy a tartamhatással is számoljanak? tok a tömődött „barázda feneket” 15—18 centiméteres mélységben mutatták ki, míg a nagyüzemi művelésre (traktorral való mé­Eltűntek, mert tudtak valamit... A dallasi elnökgyilkosság szemtanúinak titokzatos halála Azok a feltevések, amelyek azt lyebb szántásra) való áttérés után a tömörülést 20—24 centiméter között lehet kimutatni. A lösz a művelési mélység alatt közvet­len egy-két év elteltével is össze- tömődik és komoly zavaró ténye­zővé válik. állítják, hogy a lösz anyakőzeten kialakult talajok nem szorulnak javításra, tévesek. Ezek a néze­tek abból az általában elterjedt felfogásból indulnak ki, hogy a lösz anyakőzeten kialakult erdő­ségi és mezőségi típusú talajok humuszos talajrétege tényleg a legjobb minőségű talajok (Folytatjuk) iiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiimmiiiimiiimiiiimiiiiiiiiimiiimiiiiiiu, Az Egyesült Államokban és má­sutt is gombamódra szaporodnak a Kennedy elnök meggyilkolásá­val foglalkozó és a Warren-bizott- ság állításait cáfoló kiadványok. Joachim Joesten német szárma­zású amerikai újságíró 'tollából újabb tálalásban kerültek a nagy- közönség elé a dallasi események. A szerző művét először német nyelven adták ki „összeesküvés” címmel. Elsőnek a római Paese Sera és a nyugatnémet Quick cí­mű képes folyóirat közölte ki­vonatosan. A könyv szerzője szerint az el­nök igazi gyilkosai megmenekül­tek az igazságszolgáltatás sújtó keze elől, viszont a dallasi gyil­kosság után 13 ember halt meg gyanús körülmények között, mert. valamilyen módon közük volt Kennedy halálához. Néhány ilyen esetet írunk le alább: Kezdjük Warren Reynolds-szal, aki ugyan csodák csodájára élet­ben maradt. Reynolds használt autókkal kereskedett Dallasban. Szerencsétlenségére a merénylet napján szemtanúja volt Tippit rendőr meggyilkolásának. Látta azt az embert, aki a rendőrre lőtt, sőt üldözőbe is vette. A dal­lasi rendőrség megállapítása ezzel kapcsolatban ismeretes: Oswald ölte meg az elnököt, tehát ő volt, aki halálosan megsebesítette a rendőrt is, amikor le akarta tar­tóztatni. Reynolds ezzel szemben azt állította, hogy Tippitet nem Oswald ölte meg. Két nappal val­lomása után Reynolds késő dél­után, már majdnem szürkületkor a garázsában tartózkodott, ami­kor egyszerre lövés dördült el és az autókereskedő vértől borítva roskadt össze. Napokig élet-halál között lebegett. A dallasi rendőrség nem sokkal az eset után letartóztatott egy Garner nevű fiatalembert, aki it­tas állapotban a kocsmában több­ször kijelentette: „Reynolds meg­kapta a magáét”. A FBI biztosra vette, hogy Garner lőtt Reynolds- ra. Ekkor azonban Garner barát­nője, Nancy Jane Mooney sztrip­tíztáncosnő eskü alatt vallotta, hogy Garner nála tartózkodott, amikor Reynoldsot megsebesí­tették. Ezek után a rendőrség Garnert szabadlábra helyezte. leménye szerint öngyilkosságot követett el. Tegyük még hozzá, hogy Jane Mooney abban az éj­jeli mulatóban dolgozott, amely­nek tulajdonosa nem más, mint Jack Ruby — Oswald gyilkosa. Reynolds még ma is él, de köz­vetlenül azután, hogy elhagyta a kórházat, valaki el akarta rabolni tízéves kislányát. Lakása előtt, az utcai lámpából egymás után többször is eltűnt a villanyégő. 1964 júniusában végre Reynolds „megtért”. Megváltoztatta előbbi vallomását és kijelentette, hogy látta Oswaldot. amikor Tippit rendőrre lőtt. Azóta senki sem háborgatja. Kevésbé kedvezett a szerencse Jimmy Cattel és Bill Hunter új­ságíróknak. Mindkettőjük bűne az volt, hogy — úgy látszik — sike­rült nekik némi fényt deríteni a dallasi titokra. Jimmy Cattelt 1964. szeptember 24-én ölték meg lakásában. Amikor kilépett a für­dőszobából, valaki úgy torkon ütötte, hogy szörnyethalt. öt hónappal később Bill Hun­ter is hasonló sorsra jutott. Este 11 óra körül a Long Beach-i rend­őrlaktanya fogadószobájában ült, várta, hogy az ügyeletes rendőr tájékoztassa a legújabb esemé­nyekről. Két rendőr nyitott be az irodába, egyik közülük Hunterra lőtt, és szíven találta. A közle­mény,. szerint a gyilkosság vélet­lenül történt, amikor a rendőr leejtett revolvere után nyúlt. A boncolás azonban bebizonyította, hogy a golyót más szögből lőt­ték az áldozatra, mint ahogy az a rendőr vallomásából következ­ne. Erline Roberts szívszélhűdésben halt meg. Ö volt annak a foga­dónak a tulajdónosnője, ahol Os­wald lakott. Halála előtt több­ször panaszkodott ismerőseinek, hogy a rendőrség szüntelenül zak­latja. A rendőrséget Robertsnénak az az állítása foglalkoztatta, hogy közvetlenül az elnök meggyilkolá­sa után Oswaldot a ház előtt levő autóbusz-megállónál látta. Márpe­dig ez a busz nem abba az irány­ba közlekedik,,ahol később Tippit rendőrt meggyilkolták. Vallomá­sát többször is megismételte. Ez év január 9-én váratlanul meg­halt. A rendőrség nem engedé­lyezte a boncolást. Igen gyanús körülmények kö­zött vesztette életét Dorothy Killghalam, a New York Times ismert újságírónője is. Hivatalo­san azt közölték, hogy túl sok al­tatót vett be. a jelek szerint azonban szó sem lehet öngyilkos­ságról. Lehetséges, hogy gondat­lanság történt, vagy pedig ő is többet tudott az elnökgyilkosság­ról, mint a hivatalos verzió sze­rint tudnia kellett. Meg kell je­gyezni, hogy Dorothy Killghalam volt az egyetlen újságíró a vilá­gon, akinek Joe Brown dallasi vizsgálóbíró engedélyezte, hogy Oswald meggyilkolása után négy- szemközt beszélgessen Jack Ru- byval. Több mint félórát töltött vele a cellában. Joachim Joesten könyvének ötödik fejezetében még több ilyen esetet sorol fel, többek között Lee Bowersét, aki Kennedy meggyil­kolásának pillanatában a már so­kat emlegetett felüljáró korlátján ült és tisztán láthatta a gépkocsi­oszlop közeledtét. Azt állította, hogy a második lövést nem há­tulról, hanem elölről adták le az elnökre. Részletes személyleírást is adott a gyilkosról. 1966. augusz­tus 9-én közlekedési szerencsét­lenség áldozata lett. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogyan lehet az, hogy ezek a tanúk — akik a rendőrség szempontjából kellemetlenül, a Warren-bizottság jelentésével pe­dig ellentétben vallottak — mind­össze két-három év leforgása alatt mindannyian szerencsétlenségek áldozataivá lették. Az amerikai közvéleményt mindinkább izgatják ezek a té­nyek. A C§i|Á) 1 -Nyolc nappal később azonban a ^táncosnőt letartóztatták csendhá- £ borítás miatt. s Két órával bebörtönzése után sfelakasztva találták meg cellájá­éban. A rendőrség hivatalos köz­KecskebéJta és a hal A varangyosbéka csak annyi­ban káros a halállományra, hogy táplálék-komkurrens. A kecske­béka kifejlett példánya viszont képes elnyelni egy 12 cm hosszú halat is. Nagy étvágya miatt a legnagyobb veszélyt a lassú moz­gású pontyivadékokra jelenti. Ezért halastavainkból ildomos „kiszorítani”. Csehszlovák gyógyszerexport Csehszlovákia szépen fejlődő gyógyszerexportja az idén már több mint 60 országba irányul Az antibiotikumon és gyógyszer- különlegességeken kívül jelentős a gyógyszeripari alapanyagok ex­portja is. A legnagyobb vevők: a Szovjetunió, az NDK, Olaszor­szág, Svájc, Lengyelország, Dá­nia, Anglia, India és Hollandia. IGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL niiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii7iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii*iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim — 28 — — Mit akartok már megint? A rendőrök azt válaszolták, hogy férjéért jöttek. — Nincs itt — hangzott a válasz. — Ami pedig John Farellt illeti, Jim nem cselekedhetett másképpen. Ha nem gyilkol, hát őt ölik meg. Sohasem bukkantok Jim nyomára. Fene tudja, hol jár. Most pedig kotródjatok a birtokomról. A rendőrök faggatni kezdték a Donnelly gye­rekeket, ők azonban hallgattak, ooan jól ki­oktatta őket. A rendőrség nem nagyon fárasztotta magát, hogy kézre kerítse Jim Donnellyt. A gyilkosnak nem kellett attól tartania, hogy megtalálják, mert az erdőben senki sem járt. A fák árnyéká­ban heverészett, vagy pedig a bozótban rejtőzve a házát kémlelte. Alig ötszáz méternyi távolság választotta el családjától, jól láthatta játszado­zó gyerekeit, hallotta a kakasok kukorékolását, a lovak nyerítését, a tehenek bőgését. Éjjel pedig, amikor látta, hogy Joan két égő gyertyát tett a konyha ablakába, a házhoz lo­pakodott, hogy pár percet feleségével töltsön és ellássa magát élelemmel. Amikor beköszöntött a tél, Donnelly az er­dőből átköltözött az istállóba és a szénapadláson rejtőzködött. Ez a bújócska kissé az idegeire ment, fázott is, a napok nagyon lassan múltak, de azért biztonságban volt. Két hónap múltá­— 29 — val abban kezdett reménykedni, hogy vissza­költözhet családjához, hisz úgysem keresik már többé. 1858 februárjában egy viharos éjszaka kilopózott az istállóból és a ház felé osont, ám váratlanul megtorpant, mert észrevette, hogy az ablakban három gyertya ég. Joan váratlanul vendégeket kapott. Donnelly meglehetősen óvatos volt, a szom­szédok azonban észrevették, hogy éjnek idején ismeretlen személy ólálkodik a ház körül. A lucand rendőrök tudomást szereztek erről és el­határozták, hogy kivizsgálják a dolgot. Egy éj­szaka váratlanul három fel fegyverzett rendőr toppant be a Donnelly-házba. A lovaikat 3 szomszédoknál hagyták, a sötétben halkan oia- lopakodtak és este tíz óra tájban fel zörgették Joannát. Az asszony igen meglepődött. A rend­őrök nem sokat kerteltek, mindjárt a tárgyra tértek. — Azt hallottuk, hogy éjjel ismeretlen láto­gatót fogad. Nem mondaná meg, kivel szokott találkozni? • — Átkozott kurafik — támadt rájuk Joan, — ilyen céda nőnek néztek ti engem. Nem gon­doljátok talán, hogy idegen férfiakat engedek az ágyamba. Azok az átkozott szomszédok kí­sérteteket látnak. Bizonyára ők köptek be en­gem. A rendőrök szótlanul bámulták a szitkozódó nőt, durva arcát, lapátszerű kezét, s magukban igazat adtak Joamnak. Valóban, ép eszű férfi nem udvarolhat efféle némbernek. Mindenesetre a rendőrök Joan tudtára adták, hogy egy ideig a vendégei lesznek, s nem tá­voznak. Joan lefektette gyerekeit, majd pedig szótlanul leült a konyhaszékre. Az egyik rend­őr az alvó gyerekekre vigyázott, a másak az ajtónál leselkedett, a harmadik pedig a konyha- asztalnál ült, szembe Joannal és szolgálati fegy­verével játszadozott. Beszélgetésbe elegyedett az asszonnyal, s megjegyezte, hogy Jim Farell jó barátja volt, ezért eltökélte, hogy minden­áron elfogja a gyilkost. Joan nem válaszolt, szótlanul bámulta a rend­őrt. Az egyik polcon halkan ketyegett az óra, jelezte az idő múlását. Kint a szabadban a szél üvöltött és az ablakhoz csapkodta a hópelyhe­ket. Tizenegy óra tájban kintről vonítás hallat­szott A konyhaasztalnál ülő rendőr ismét meg­szólalt. — Kutyarossz idő vap. nem szeretnék most kint lenni. Vannak, akik azt állítják, hogy a vonítás a halál jele. Joan figyelemre sem méltatta a rendőrt, egyáltalán nem zavartatta magát, a konyha­asztal fiókjából kivett néhány kést és azokat tisztogatta.

Next

/
Thumbnails
Contents