Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-25 / 252. szám
■ 466. október 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Munkás- és magánszállók Jegyzetek egy vizsgálat nyomán A közelmúltban a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsával közösen, egy több hónapon át tartó közös vizsgálatot tartott néhány vállalat és állami gazdaság munkás-, valamint magánszállásain. Másfél évvel ezelőtt már tartottak ilyen jellegű vizsgálatot. A tapasztalatokat összegezve, megállapították, hogy az eltelt időszakban nagy változás történt ezen a téren. Azokat a kezdetleges, mostoha körülményeket. amelyek néhány évvel ezelőtt uralkodtak, felszámolták. Valamennyi helyen igyekeztek a vezetők a munkásszállások problémáját az anyagi helyzethez mérten megoldani. Amint a vizsgálati jegyzőkönyvekből kiderült, javítanivaló azért akad. A munkás- és magánszállókban elhelyezett körülbelül 800 ipari és mezőgazdasági dolgozót érintő vizsgálat sok negatívumot tárt fel, amelyek megszüntetése feltétlen gyors intézkedéseket kíván. A magánszállók zöme nem megfelelő Az ÉM. Tolna megyei Építőipari Vállalat alig két éve működik a megyében. A törzsgárda kiépítésére e rövid idő alatt nem volt lehetősége. Ezért zömmel távolabbi vidékekről jelentkezett dolgozókat vettek fel. akiket munkás- és magánszállásokon helyeztek el. A munkásszállásokon nincs különösebb probléma, de a magánszállásokon elhelyezett munkások körülményeivel annál több. A sok közül csak egyet említünk. A szekszárdi Bálint közi magánszálláson, amely alagsori lakáshoz hasonlít, 16 dolgozó lakik. Ablakai egy szintben vannak a járdával, a falak nyirkosak. Ennélfogva a helyiségek lakás céljára egyáltalán nem alkalmasak. A szállásért a vállalat havi ezer forintot fizet, ezen felül még a belső karbantartási munkákat is elvégzi. Ugyanez a helyzet a Szakály Testvérek u. 25/a. szám alatti magánszálláson és még jó egynéhány helyen. A gazdasági feladatokat figye- lembevéve, a rossz elszállásolások ellenére, további magánszállás igénybevételét tervezi a vállalat. Az áldatlan állapotokon csak úgy lehetne segíteni, ha új munkás- szállókat építhetnének. A felmérések szerint Szekszárdon és Dombóváron 200—200 fős szálló építésére volna szükség. Sajnos a vállalat felügyeleti szervétől erre a célra nem kap megfelelő anyagi alapot Minimális kulturális lehetőségek A meglevő szállások vizsgálatánál megállapították, hogy még a korszerűnek mondható szekszárdi munkásszállóban sincs biztosítva a megfelelő klubhelyiség, ahol a dolgozók kulturális igényeiket kielégíthetnék. Dombóváron nem kielégítő a ki- és bejelentkezés, a szállásokon még a legalapvetőbb kulturális eszközök sem állnak rendelkezésre. Nincs az ipari tanulóknak tanulószobájuk, nem megfelelő a felügyeleti rendszer sem. Szekszárdon, a Gróf Pál utcai nagyarányú építkezésen közel két éve folyik a munka. Fejlesztési tervet készítettek ugyan, de kivitelezésére még ezidáig nem került sor. A munkások részére nincs fürdő, hiányoznak az öltözők és a különböző szociális létesítmények. A széles körű vizsgálat három mezőgazdasági üzemre, a szekszárdi. a hőgyészi és a Dalmandi Állami Gazdaságra is kiterjedt. A Hőgyészi Állami Gazdaság a második ötéves tervben a nagyarányú gépesítéssel és a dolgozók letelepítésével elérte, hogy a munkások zömmel törzstagok lettek. így a korábbi években épített munkásszállásokat csak átmenetileg, az idénymunkák idején használják ki. Ugyanakkor a Dalmandi Állami Gazdaság központi területén a munkáslétszám emelkedett, i mert újabb ipari üzemrészek léptek be a termelésbe. Ez természetesen növelte a munkásszálláson lakók számát is. Az állami gazdaságokban kihasználatlanok a szállások A meglevő munkásszállások létesítését főként a felettes szervek, a gazdaságok javaslatai alapján az összevonások előtt állapították meg. A férőhelyek kialakításánál az 1950—55-ös évek munkaerőszükségletét vették figyelembe, számoltak az idénymunkások elhelyezésével is. Ez viszont most azt eredményezi, hogy jelenleg egyes kerületekben, melyek korábban önálló gazdaságok voltak, Új yagonkirakó gép \ MÁV angyalföldi pálya ídvarán egy új, NDK-gyártmá- nyú vagonkirakó gépet muta< tak be, amely minden. 1» centi- néternél kisebb átmérő :ü anyag ki- és berakására alkalmas. Ha a későbbi kísértelek is eredményeseknek bizonyuljak, többet is vásárol a. gépből a MÁV. Képünkön napraforgómagot rak ki a gép a vagonból. ;MT1 fotó — Fehérvácy Ferenc íeiiíáteltei a munkásszállások az év nagy részében kihasználatlanok. A Hőgyészi Állami Gazdaság nagytormási kerületében például a 21 fős szállás teljesen kihasználatlan, és az előző években is csupán öt-hat lakója volt. A munkásszállások fejlesztése és újabb létesítése tekintetében helytelenül tervezett a Szekszárdi Állami Gazdaság. A borkombinát melletti 42 ágyas munkásszállást a közelmúltban építették egymillió 536 ezer forintos költséggel. Az üzembe helyezés óta a szállóban állandó jelleggel mindössze hat-nyolc dolgozó lakik. A kihasználtságon úgy igyekeznek javítani, hogy a gazdasághoz ér kező különböző vendégeket itt helyezik el. így a szállásnak vendégszálló jellege van. Ágybérleti díj ellenében más szervekhez érkező dolgozókat is elszállásolnak. Ezzel szemben a gazdaság újbe- reki kerületében a munkásszállás a legelhanyagoltabb, túlzsúfolt, a jelenlegi céloknak egyáltalán nem felel meg. Az új munkásszállót nem a gazdaság központjában, hanem az újbereki kerületben kellett volna felépíteni! A gazdaság a jövőben úgy kíván javítani a helyzeten, hogy az újbereki és kajmádi szállásokat megszüntetni, csak a központit tartja fenn, és a dolgozókat ide telepíti. Ez az elképzelés helytelen, mert így a munkásokat naponta 20—25 kilométer távolságra kellene szállítani. Nincs önkormányzati rendszer A SZOT rendelkezéseinek megfelelően, a gazdaságok munkás- szállóin nem alakították meg az önkormányzati rendszert. Nem működnek a szállás- és fegyelmi bizottságok. A fegyelmi jogkört a kerületvezetők gyakorolják, így megvonják a munkások önkormányzati jogát. A Dalmandi Állami Gazdaság alsóleperdi üzemegységében a szobákban csupán egy mosdótál van, meleg víz nem áll rendelkezésre. A munkásszálláson férfiak is, nők is laknak, mégis csak egy mellékhelyiséget biztosítottak, amelynek tisztán tartását elhanyagolják. Kulturális szórakozás nincs. A NEB-vizsgálat kiterjedt még a ZIM Bonyhádi Gyáregységének munkásszállójára is, ahol mindössze 13 férfi lakik. Ebből három helybeli, akik családi okok miatt veszik igénybe a szállást. A felmérések szerint a helyi munka- erőforrásokból könnyen pótolni lehetne a vidéki munkaerőt, mert a munkásszállás fenntartása sem vállalati, sem pedig népgazdasági, szempontból nem gazdaságos. A szállás fenntartására a második ötéves tervben közel 200 ezer forintot fordított a vállalat. Ezzel szemben a dolgozók térítése éves szinten körülbelül 12 200 forint. A szállás felszerelése egyébként még a legminimálisabb követelményeket sem elégíti ki. A tisztálkodási lehetőség nincs biztosítva, a szobák szellőztetése sem lehetséges, mert az épület mellett húzódik el a szennyvízvezető patak. A szállást még jelentősebb beruházási költséggel sem volna érdemes átalakítani, mivel az előírások szerinti feltételeket úgy sem tudnák biztosítani. Az alapos és körültekintő vizsgálatok azt mutatják, hogy . akad még tennivaló bőven, hogy a megye munkásszállásain lakó dolgozók, családjuktól távol élve is otthonosabb körülmények között tölthessék el munka utáni pihenésüket. A vállalatok és gazdaságok vezetőinek munkaköre széles skálájú. A termelésen kívül sok minden mással is törődniük kell. Ilyen gondokat jelentenek számukra a munkásszállások is, amelyekkel a jövőben valamivel többet kell foglalkozniuk. (FERTŐI) , Még egyszer a vasárnapi ( nyitva tartásról Tisztelt szerkesztőség! Nagy figyelemmel olvastam megyei lapunkban azt a vitát, amely a szekszárdi tejtolt vasárnapi nyitva tartása, illetve bezárása körül kialakult. Előrebocsájtanám, hogy egyetértettem azokkal, akik felháborodtak azon, hogy a város egyetlen vasárnap nyitva tartó tejboltját egyszerűen, a lakosság érdekeit figyelmen kívül hagyva, bezárták. Október 21-ig, annak ellenére, hogy sok ezer családdal együtt magam is szenvedő alanya vagyok az esetnek, csak csendes szemlélője voltam a vitának. Október 21-én Önök közölték Crábícs István elvtársnak, a KPVDSZ MB titkárának válaszát és az alaposan kizökkentett semleges szemlélődésemből. A levél hangja és állás- foglalása enyhén szólva felháborított. Crábics elvtárs kioktatja a szerkesztőséget és nyugodtan mondhatom, a várói lakosságát is, az igazi érdekvédelemre. Szerinte nem a több, mint húszezer fős városi lakosság zavartalan ellátása jelenti a dolgozók érdekvédelmét, hanem annak a néhány kereskedelmi dolgozónak a védelme, akik az említett üzletben dolgosnak. Ezek szerint eddig velem■ rosszul értették meg a dolgozók „érdekvédelmének” lényegét, akik engem tanítottak. Most már tudom, hogy nem azt kell követelni, ami könnyen és azonnal megvalósítható, nagyobb anyagi ráfordítás nélkül. Helyette követelni kell minden családnak olyan háztartási gépeket, amelyekkel a kereskedelmi és vendéglátó üzletek vasárnapi nyitva tartását meg lehet szüntetni. Ezenkívül követelni kell az államtól olyan beruházások gyors eszközlését, amelyek ugyancsak az előbbi célt szolgálják. Ezen az alapon, véleményem szerint, nyugodtan be lehet zárni a vendéglőket és más intézményeket is, hiszem ott is dolgozó emberek végzik a vasárnapi munkát. Nem szeretné, ha valaki félreérteni hozzászólásomat. Véleményem szerint egyformán gondot kell fordítani arra, l ogy megfelelő technikai felszerelések beállításával csökkenteni lehessen a vasárnapi munkát, de arra is gondot kell fordítani, hogy ilyen technikai felszerelés megteremtéséig, az adott lehetőségek felhasználásával, biztosítsuk a lakosság zavartalan ellátását. Tudom hogy azok is dolgozó emberek, akik az említett üzletben „a pult másik oldalán” vannak. Az ő érdeküket is védeni lehet és kell is, nekik is jár a pihenőnap. Ha ezen pihenőnapok vasárnapi kiadása csak a közösség rovására oldható meg, akkor meg kell más napon oldani a pihenőnap kiadását. Nem lehet azonban, véleményem szerint, az egyén érdekét a közösség rovására védeni, és az egyéni érdekei még a szakszervezetnek is alá kell rendelni a közösségi érdeknek. Az ebben az ügyben megjelent cikkek nem a „lakosság egy kis részének” a véleményét tükrözték, mint ahogy ezt Grábics elvtárs állítja. Nekem volt alkalmam látni, hogy milyen tömeg várt tejre azon a vasárnapon, amikor a tejbolt bezárt. Volt alkalmam hallgatni a véleményeket, amelyek azóta nagyon sok helyről elhangzottak. Grábics elvtárs válaszának hangneméből ítélve nem hiszem, hogy alaposan ismerné az intézkedés nyomán kialakult helyzetet és véleményeket. Ezért háborodtam fel a válasz olvasása közben-, és nem adok igazat Grábics elvtársnak, hogy az ügyben említett sajtócikkek voltak a rosszak, és azok rontották a lakosság hangulatát. Sokkal inkább rontották azok, a nem eléggé átgondolt, a többség érdekeit figyelmen kívül hagyó intézkedések, amelyek az említett helyzetet előidézték. Ezeket kell megszüntetni, mert az veszi elejét a lakosság elégedetlenségének is, és az úgynevezett „rossz cikkeknek” is. . RÁBGCZKI GYÖRGY őrnagy, városi tanácstag A lej ellenőr megjegyzése A KPVDSZ megyebizottsága titkárának a Népújság 1966. október 14-i számában megjelent cikkével kapcsolatos észrevétele 2. pontjára az alábbi megjegyzést teszem; Jó lett volna, ha Grábics István az észrevétel megtétele előtt egy tejszakember véleményét kikérte volna, mert így tudomást szerezhetett volna arról, hogy a tejüzemből a szombaton kiszállított fogyasztási tej legjobb esetben is csak a péntek esti fejésböl származik. Palackozott tej esetében ugyanez a helyzet. Tehát jelenleg a vasárnap fogyasztott tej már harmadnapos! A cikkíró szerint is „ebben a társadalomban legfőbb érték az ember”, a csecsemők és gyermekekt is, akiknek a helytelen intézkedés miatt az anyák vasárnaponként kénytelenek harmadnapos tejet adni. Még furcsább színben tűnik az intézkedés, ha arra gondolunk, hogy u „gondatlan” háziasszonyok és bárki más a vasárnap is nyitva tartó 50-es népboltban a fűszerektől a szeszes italokig mindent vásárolhatnak a heti pihenőnapon munkába- állított dolgozók jóvoltából. „A lakosság egy kis része” — a kisgyermekes anyák — vasárnap reggelenként 7-kor sorban állnak a büfé előtt, friss tejért, amit literenként 4 forintért kapnak — ha kapnak — 3 forint helyett. (Bővebb felvilágosítással a büfé dolgozói szolgálhatnak). Grábics István észrevételének 2. pontja a fentiek ismeretében — remélni merem —, más tartalommal jelent volna meg. S. L. a Tm Tejip. Váll. dolgozója 9
