Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-25 / 252. szám

I960, október 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A tervezésről Interjú a Tolna megyei Tanácsi Termő Iroda vezetőjével Közel 15 éve annak, hogy megalakult a Tolna megyei Ta­nácsi Tervező Iroda, amely jelenleg mintegy száz jövel dolgozik, s amelynek munkáját szerte a megye területén, csakúgy mint itt helyben, Szekszárdon számos kivitelezett tervezés fémjelzi. Irodaház, gyógyszertár, iskola, kultúrotthon és lakóház tervezése egyaránt szerepelt a feladatok között. S a. megvalósított tervek néhány kisebb-nagyobb hiányosságtól eltekintve legtöbb esetben nagy közmegelégedésre találtak. S elsősorban ennek köszönhető, hogy a tervezőirodát évről évre nagyobb feladatokkal bízzák meg. Az 1966-os év munkájáról, valamint a jövő év terveiről be­szélgettünk Váczi Imrével a tervezőiroda főmérnökével. — Milyen jelentős beruházási, Pálfán, Gyulajon és Váralján ter- felújítási, korszerűsítési terve- veztünk. Jelentősnek tartom a két készítettek 1966-ban? szekszárdi Széchenyi utcában épü­lő új irodaház tervezési munkáit és ennek természetes velejárója­ként az átfutási idő. Január 1-től ugyanis a megbízó közvetlenül velünk veszi fel a kapcsolatot, s mi ennek megfelelően a be­érkezés sorrendjében vállaljuk a munkákat. S hogy rendkívüli ese­tekre is felkészüljünk, kapacitá­sunk mintegy tíz százalékát tar­talékoljuk előre nem látható fon­tosságú tervezési munkákra. Már most ennek megfelelően készít­jük elő az 1967. évi megrendelé­seinket, amelyekből eddig mint­egy 150 darab érkezett hozzánk — Talán a legjelentősebbel kezdeném: a lakóházak tervezé­sével. Szekszárdon két 12 lakásos. Bátaszéken két 16 lakásos és Bonyhádon két 18 lakásos több­szintes bérház kivitelezési terveit készítettük el ebben az évben. Ha már a lakóházaknál tartunk meg kell említenem, hogy elkészí­tettük Tolna megye első közpon­ti fűtéses bérházának kivitelezé­si tervét is. A háromszintes épü­letet, amelynek földszintjét teljes egészében egy korszerűen beépí­tett és felszerelt OTP-fiók foglal­ja el, Bonyhádon építik fel. A távlati tervekben természetesen egyre több központi fűtéses bér- haz tervezése szerepel. Jelenleg két jelentős tervdokumentáción dolgozunk: az egyik a decsi házi­ipari szövetkezet üzemháza és be­mutatóterme, a másik az ÉM Tol­na megyei Építőipari Vállalat mintegy ötmillió forint értékű üzemi konyhája, étterme. Mind­két kivitelezési terv még ebben az évben elkészül. Ezeken túl­menően ebben az évben tervez­tünk fogtechnikai laboratóriumot, amelyet Szekszárdon építenek fel. Dombóváron a diákotthon bőví­tési tervét, Iregszemcsén a gyógy­pedagógiai intézetben egy isko­lát, valamint három kultúrházat: is. — Az elmúlt évhez viszo­nyítva milyen fejlődést hozott munkátokban 1966? — Mindenekelőtt jóleső érzés­sel nyugtázzuk, hogy egyre na­gyobb jelentőségű tervezési mun­kákkal bíznak meg bennünket. Egy kis statisztika ennek tanúsí­tására: az elmúlt évben 291 terv­dokumentációt készítettünk el összesen 187 millió forint érték­ben. Ezzel szemben 1966. szep­tember 30-ig 190 tervdokumen­tációt adtunk ki, mintegy 150 mil­lió forint értékben. Tehát ebben az évben terveink értéke jelentő­sen megnövekedett, s ez mun­kánk eredményessége szempont­jából igen jelentős. Ezen túl­menően már most érezzük az új gazdasági mechanizmus adta le­hetőségek előnyeit. — Például? — 1967. január 1-től megszün­tetik a központi kijelölési rend­szert, amely azt jelentette, hogy a tervezőiroda a megyei tanács építési osztályától kapta a meg­bízatásokat. Az új gazdasági me­chanizmus adta lehetőséget ki­használva a jövőben jelentősen fog csökkenni az adminisztráció — Előreláthatólag melyek lesznek 1967 legjelentősebb ter­vezési feladatai? — Az eddig beérkezett meg­rendelések* alapján, egyik ’ leg­jelentősebb munkánk a Szekszár­don épülő 120 ágyas termelőszö­vetkezeti üdülő tervezése lesz, amelynek kivitelezésii költsége mintegy 12 millió forint. Szép és érdekes munkának ígérkezik a mözsi termelőszövetkezet közpon­ti igazgatási épületének tervezé­se. Ez lesz egyébként a megye területén az első ilyen rendelte­tésű épület, amely nemcsak az irodákat,^ hanem a konyhát, ét­termet és a szociális létesítménye­ket is magában foglalja. A ter­vek szerint itt fognak főzni a ter­melőszövetkezeti tagok részére, s innfcn szállítják ki az ételhordó kocsikkal a mezőre a főtt ételt. Még egy érdekessége van ennek a munkának: az első ízben ír­tunk ki házipályázatot ilyen ter­mészetű tervezésre. Az első díjas tervdokumentáció kerül majd ki­vitelezésre, amely természetesen elnyeri a tervezőiroda házidíját is. Jelentős munkának ígérkezik a Dombóváron létesülő fürdő és uszoda tervezése is. — Gyakran hallani, hogy a kivitelezők, illetve a beruházók kifogásolják a tervezők egy-egy elképzelését. Mennyiben jogo­sak ezek a kifogások és milyen lehetőségek vannak az esetleges tervezési hibák kijavítására? — Valóban elég gyakori a pa­nasz, különösen az utóbbi idő- lsen, egy-egy tervdokumentációval kapcsolatban. Ennek oka elsősor­ban az, hogy az előírt tervszá­mok gyorsütemű munkát követel­nek a tervezőktől. Ez pedig leg­több esetben a minőség rovásá­ra megy. Éppen ezért örömmel nyugtáztuk felsőbb szerveink in­tézkedését, miszerint 1967. ja­nuár 1 -tői jelentősen csökkentet­ték a kötelezően előírt tervmuta­tóinkat. Ez azt jelenti, hogy egy- egy tervdokumentáció elkészíté­sére több időt tudunk fordítani, és minőségileg a jövő évben je­lentős javulást várunk munkánk­ban. De hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy ez nem jelenti és nem is jelentheti az átfutási idők in­dokolatlanul történő meghosszab­bítását. Jelenleg a közepes volu­menű tervdokumentáció átfutási ideje 3—4 hónap, míg a nagyobb jelentőségű tervezés 12 hónap alatt készül el. A jövőben sem lesz lényeges változás az átfutási időben, annál inkább a minőség­ben. Ebben az évben elég sok minősésii kötbért fizettünk, úgy hogy 1967-ben feltétlen javulás­nak kell következnie. S ha figye­lembe vesszük az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségeket erre feltétlen számítunk is. A Tolna megyei Tanácsi Ter­vező Iroda a tervek szerint 1968- ra már mintegy 15(1 fővel fog dolgozni. Ennek megfelelően már most hozzákezdtek az épület bő­vítéséhez. A saját tervezésben épülő úi épületszárnv a tervek szerint 1967. őszére készül el. Igv a feladatokkal párhuzamosan nő a tervezőiroda is, létszámban és területileg egyaránt. A tervezők­re váró fela datok sikeres végre- htotás&nak ez egvik alapvető fel­tétele. A másik feltétel a terve­zőkön múlik. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ JEGYZET Gyerekcselédek és Régi megyei közigazgatási köz­lönyökben tallóztam. Lapozgatás közben felfigyeltem egy köröz- vényre. Szövege a következő: „Móricz Teréz bölcskei lakos megszökött munkaadójától, Czebe Julianná­tól. A munkavállaló kora 11 esz­tendő". Nincs tévedés, nem több, 11 éves volt a „munkavállaló”. Most ötven esztendős lenne. Hova szökött és mi lehetett en­nek oka? Élete sora merre for­dult, él-e és hogyan? Hiába ke­restem Bölcskén Móricz Terézt. Nem tudott róla a postás, aki 29 éve járja a falut, a pusztán sem ismerik. A nyugdíjas hivatal- segéd csak találgatta, a házasság- kötési anyakönyvben pedig csak más keresztnévvel találtunk Mó- riczokra. Ki tudja, mi történt vele? Kár, hogy nem tért vissza, bár érthető lehet. Jó lett volna megtalálni. Elmondhatta volna, hogy mi. hogyan történt. Meg­tudhattuk volna, hogy jóra for­dult sorsa, mert biztosan így történt. Ismerek egy tekintélyes peda­gógust — közkedvelt, nagyon szép asszony —. akit az alföldi tanyavilágban egész életére meg­nyomorított gyerekkori „kenyér­adó gazdája". Az erőszak miatt soha nem lehet gyermeke, férje is elhagyta. Visszavonhatatlanul n múltba — és talán feledésbe is — merül­tek ezek a szörnyű emlékek. Megváltoztak nálunk a gyerek­sorsok. Nincsenek 11 esztendős munkavállalóink. Hála a mi rendszerünknek, a társadalom és a szülők gondoskodásának, meg­kíméljük őket az éjjeli-nappali robottól. Nem szökik meg nálunk senki a felnőttek közül sem a szoros munkafegyelem miatt Vívmányunk, hogy nemcsak ren­deletileg száműztük társadal­munkból a gyerekcselédek tartá­nevelési hézagaink sát, a zsenge szervezet kizsaro­lását, de büszkén mondhatjuk, hogy ma egyetlenegy szülő sem kényszerül rá. Közvéleményünk sem tűrné szó nélkül, mint ahogy nem hallgatja el gyereknevelési gondjainkat sem. A mi 11 éve­seink tanulnak. Elég-e ennyi? Tudok olyan ál­talános iskolai felsős és gimna­zista fiúkról, lányokról, akik ott­hon az égvilágon semmit nem mozdítanak. örülünk jól fejlett, jól öltözött, magabiztos tanulóifjúságunknak. Nagyszerű fiatal túlnyomó több­ségük. A bölcskei Móricz Teréz biztosan más egyéniség volt, fel­tehetően rosszabb bőrben is volt náluk. Valószínűleg nem amiatt szökött meg, mert kímélték, jól táplálták. De azért ne bízzuk a sorsra gyermekünk nevelését. A mi társadalmunk nem ígér rózsa­szirmokkal hintett utakat, ellen­ben biztosítja a holnap felnőtt­jeit, mai fiatalságunkat arról, hogy munkájukkal kivívott érde­meik szerint fogja becsülni őket, Némelyik szülő mintha meg­feledkezne erről, az életre, a helytállásra nevelésről. Járnak-e kötelezettségekkel eredményeink? Jelentik-e nagy vívmányaink azt, hogy mindenki­nél minden rendbe lenne e téren? Hat-e még a szülő igénytelen­sége, lezser munkafegyelme gyer­mekére? A változás mindenkit többre kötelez. Ne legyen egyetlen szülő, aki ne törődne azzal, hogy hol­napra szorgalmas, munkájából élni akaró felnőtté váljon gyer­meke. „Jobb sorsa legyen neki, mint nekem volt" — mondják el­nézően. Ügy lesz jobb a gyerek sora, ha minden szülő időben elkezdi, munkához szoktatja — otthon és szünidőben —, diákgyermekét.-i -é Az új mechanizmus Haxai és HAZÁNKNAK jelentős érde­kei fűződnek ahhoz, hogy kihasz­nálja a nemzetközi munkameg­osztásban és a sokoldalú külke­reskedelmi kapcsolatok bar rejlő lehetőségeket. Ezért fontos, hogy piacképes, jó áron értékesíthető termékekeket gyártsunk a kivitel céljaira és ugyanakkor ésszerű­en helyettesítsük a hazai terme­lést ott, ahol az import gazdasá­gosabb. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a hazai és a külföldi pia­cok pozitív hatásai fokozottan hatnak a belföldi termelőkre. Az új gazdasági mechanizmus szer­ves kapcsolatot teremt a bels piac és a külföldi piacok között. Ennek megfelelően csökkenteni kell a hazai termelés túlzott ké­nyelmességre csábító védettségét és a nemzetközi verseny ösztönző hatását fel kell használni a mű­szaki haladás, a spedalizáció gyorsítására, a minőségjavítására. Milyen eszközökkel érvényesít­hető a külföldi piacok kedvező hatása? Mindenekelőtt a termelőt a külföldi piacok hatásától eddig mereven elválasztó árkiegyenlítési rendszer megszüntetésével és olyan egységes devizaszorzók ki­alakításával, amelyek a gazdasá­gos kivitelre és importra, illetve az importtal való ésszerű taka­rékoskodásra ösztönöznek. A de­vizaszorzók színvonala azt fejezi ki, hogy a népgazdaság egység­nyi devizát átlagosan milyen költségráfordítással termel ki. Az így megállapított szorzó (a forint és a deviza aránya) minden be­hozott vagy kivitt árura egyaránt érvényes. A KÖZVETLEN PIACI hatások úgy érvényesülhetnek, ha a jö­vőben a termelő vállalatok és szövetkezetek) az általuk termelt és külföldön értékesített terméke­kért nem valamilyen hatósági árat, hanem a külföldi vevő által ténylegesen fizetett és az egységes devizaszorzóval átszámított fo­rintárat kapják. Import esetében a felhasználók ugyancsak a tény­leges árat fizessék. Az export révén elért nyereség a vállalati nyereség szerves része, és így a kivitel gazdaságossága, az exportképesség fokozása vál­lalati érdekké lesz. Mindez nem zárja ki, hogy át­menetileg árkiegyenlítéssei ne tá­mogassunk bizonycs exportot. Egyes állami kötelezettségek tel­jesítése bizonyos mennyiségű de­viza megszerzése stb. érdekében átmenetileg támogatni keli az ex­porttevékenység egy részét. Az­zal azonban, hogy e támogatás kifejezetten átmeneti jellegű lesz, arra ösztönözzük a vállalatokat, hogy olyan termékválasztékot ala­kítsanak ki, amely az érvényes devizaárakon is gazdaságos. Az import esetében lehetővé,- válik — az önálló vállalati gaz­dálkodás feltételeiként —, hogy a vállalatok időben, a kellő meny- nyiségben és minőségben hozzá­jussanak a szükséges importter­mékekhez. A gazdaságilag megala­pozatlan ígéretek elhárítására propagandistáinak világpiac minden lehetőség megvan, hiszen az importhoz szükséges jjeviza megszerzése „drága” pénzbe ke­rül, az importból származó beren­dezések, gépek, anyagok után is eszközlekötési járulékot, kamatot kell fizetni. Azzal azonban számolni lehet, hogy a reformot követő időszak­ban még hatni fog a „hiánypszi­chózis” és a vállalatok eddig szű­kösen kielégített importszükségle­tüket egyszerre, nagy mennyiség­ben igyekeznek fedezni. A nép- gazdasági és ezen belül a rendel­kezésre álló devizahelyzetre való tekintettel átmenetileg korlátozni kell az importot (hatósági enge­délyekkel, kontingensek megálla­pításával stb.) Az elmondottakból kiderül, hogy döntő dolog a termelés, az export és az import gazdasági egységének megteremtése. Emel­lett szóba jöhetnek újszerű szer­vezeti megoldások is. Ezeknek is azt a célt kell szolgálniuk, hogy a külföldi piacok pozitív hatását jobban . érvényesíthessük a válla­latok döntéseiben. Ezért indokolt esetekben a külkereskedelmi te­vékenység szervezetileg is össze­kapcsolható a termeléssel vagy a belkereskedelemmel (a fogyasz­tási cikkek piacán). A SZERVEZETI FORMÁK megválasztásánál mérlegelni kell a koncentráció fokát (ha több vállalat termeli ugyanazt az ex­portterméket, célszerűbb az „egy- kéz” külkereskedelmi vállalat közbeiktatása, mert így elkerül­hető, hogy a hazai vállalatok a külföldi piacon egymással kon- kurráljanak; ellenkező esetben megadható az export és az im­port joga is), a külkereskedelmi kapcsolatok jellegét (pl. a szocia­lista országokban általában spe­cializált külkereskedelmi vállala­tok bonyolítják le az áruforgal­mat), az ágazat sajátosságait stb. Általában célszerű, ha a külke­reskedelmi forgalom, nagy részé­ben fenntartjuk a specializált kül­kereskedelmi vállalatokat. A lé­nyeg ugyanis a gazdasági kapcso­latokon és az érdekeltségben van. A termelő és a külkereskedelmi vállalat közös érdekeltségének megteremtésére igen előnyösnek ígérkezik a bizományosi rendszer. A külföldi piacok hatásának fo­kozott érvényesítése nem jelent­heti azt, hogy a belföldi piacot vagy bizonyos termelési ágakat kiszolgáltatunk a világpiaci erők játékának. Ezért a külkereske­delmi tevékenység központi sza­bályozása a népgazdaság érdeké­ből, a belső piaci egyensúly biz­tosításából indul ki. Ebből a szempontból szabályozzák a devi­zaszorzókat, a jövedeiemelvonást, az ártámogatást, az árakat stb. Aktív kereskedelempolitikai sze­repet kell betöltenie a vámrend­szernek. Az állam hatósági enge­délyhez köti a kivitelt és a beho­zatalt és kivételes esetekben az irányitó szervek utasítás formájá­ban is érvényesíthetik az országos érdekeket. DR VARGA GYÖRGY az „Amur”-ral gyarapodott a Velencei to A Kiskunsági Állami Gazdaságban nevelt növényevő halak — első szállítmányként ezerhatszáz da­rab — másfél kilogrammos átlagsúlyban kerültek a tóba. összesen tízezret kívánnak meghonosítani öt esztendő alatt

Next

/
Thumbnails
Contents