Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-20 / 248. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJS/lG 1966. október 20. Tanácskozott a dombóvári járás pártértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) A munkásosztály, a dombóvári vasutasság felelősségérzetét jelképezte Balassa Béla kaláuznak, a forgalom pártvezetőségi tagjának felszólalása. Amikor elismerően beszélt a járás falvainak fejlődéséről, a falusi pártszervezetek politikai munkájáról, hangsúlyozta, hogy „osztályunkhoz híven adjunk nagyobb politikai segítséget falvainknak”. Szép példáját mondta el a munkás-paraszt szövetségnek, amikor arról szólt, hogy a tegnapelőtti tsz-t szervező munkásokat barátként üdvczlik a tsz-tagok, mindig van mondani- és kérdezrüvalójuk. Kedves jelenet szakította meg a tanácskozást. A dobszó kíséretében, zászlaikkal vonuló, mintegy harminc ünneplőbe öltözött úttörőcsoport rózsacsokrokkal kedveskedett a köszöntés után az elnökségnek. Huszonheten jelentkeztek hozzászólásra a dombóvári pártértekezleten. A gazdagon sokoldalú vitában nemcsak helyi örömeiket, gondjaikat tették szóvá a küldöttek, hanem értékes javaslatokat és észrevételeket tettek a járási. valamint az országos gondok megoldásához is. A párt Központi Bizottságának nevében Benke Valéria üdvözölte a járás kommunistáit. Hozzászólásában elemezte a sikereket, majd foglalkozott gazdasági nehézségeink okaival, az új mechanizmus főbb összefüggéseivel. „Miről van itt szó? Ma a termelj többet, jobban élsz jelszó már nem megfelelő. Hiába termelünk többet, ha nem olcsóbb, nem érhetjük el a célt.” Hangsúlyozta, hogy gazdaságirányítási reformunk jobb kereteket teremt e cél eléréséhez és ezt a termelőknek és fogyasztóknak tudatába is el kell juttassuk. Hozzájárult felszólalásával a pártértekezlet sikeréhez Virág István, a megyei pártbizottság titkára is. . Miután elismeréssel méltatta a járás dolgozóinak, a kommunistáknak sikereit, hangsúlyozta, hogy e nagyszerű lendületet vigyék, fejlesszék tovább. Részletesen fejtegette a munkásparaszt szövetség helyes értelmezését és érvényesítését, beszélt a pártmunka hatékonyságáról, az önállóbb munkastílus hogyanjáról és a feladatok jobb megosztásáról. „Minden szinten többet, elemzőbben foglalkozzanak a kommunisták társadalmi, gazdasági fejlődésünkkel, ideológiai és politikai problémáinkkal” — mondotta. A második napirend keretében sor került a 41 tagú járási párt- bizottság, valamint a 35 szavazati és 3 tanácskozási jogú megyei küldött titkos választására. Az új pártbizottság első ülésén megválasztotta a végrehajtó bizottságot és vezető tisztségviselőit. A járási pártbizottság első titkára ismét Halmai János elvtárs, új járási titkára pedig Cserép Imre elvtárs lett. Megkezdődött Európa költőinek nemzetközi konferenciája Szerda délelőtt a MEDOSZ Jókaii utcai 'művelődési házában megkezdte tanácskozását Európa költő-küldötteinek nemzetközi konferenciája. Bevezetőül Major Tamás elszavalta József Attila Ars poetica című versét, majd Darvas József a Magyar írók Szövetsége képviseletében köszöntötte a konferencia résztvevőit, akik között Európa 16 országából érkezett költők, s az irodalmi élet más képviselői foglalnak helyet. Utalt arra, hogy hazánkban a költészet évszázadok óta nagy nemzeti ügy, fontos alkotó eleme és mozgatója volt népünk történelmének. Ilku Pál, művelődésügyi miniszter lépett ezután a mikrofonhoz, hogy hivatalosan megnyissa a tanácskozást: — A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében köszöntőm a konferencia valamennyi résztvevőjét, á külföldi vendégeket — mondta, majd így folytatta: — Nálunk mindig a líra volt a legjelentősebb az irodalmi műfajok közül. A vers mindig ott szerepelt az olvasó ember élményvilágában. Ez kivált az utóbbi évtizedben az olvasók számának hatalmas arányú megnövekedésével, nem csekély erőfeszítések nyomán vált jelentőséé. Számában terjedelmében, ösz- szetételében sokoldalúan alakult az új olvasótábora a klasszikus és a magyar lírának, a világirodalom költészetének, és ennek következtében megnőtt az írástudók, a költők felelőssége, közelebb került egymáshoz műalkotás és közönség, fokozódott egymásra hatásuk is. Ezután a miniszter a feladatokról és a lehetőségekről szólt majd beszédét a következő gondolatokkal fejezte be: — Több országból és bizonyosan még több költői törekvés képviseletében gyűltek önök ösz- sze. Természetes tehát, hogy különbözőképpen vélekednek emberről, világról, benne a művészet lehetőségeiről, feladatairól és eszközeiről is. Találkozójuk létrehozásával ahhoz kívántunk jó feltételeket teremteni, hogy nyílt, őszinte vitában szembesíthessék eltérő felfogásaikat. Abból a meggyőződésből kívánjuk ezt, hogy tudjuk: a humanitás és a béke, a népek közeledése és kölcsönös megértése kérdéseiben önök valamennyien egyféleképpen foglalnak állást. Meggyőződésünk, hogy ez az egység és ezek a különbségek jó alapot szolgáltatnak a tanácskozáshoz, a gyümölcsöző véleménycseréhez. Ezután ismertették a konferencia programját, majd Illyés Gyula előadásával kezdetét vette az érdemi tanácskozás. — Tanácskozásunk alapkérdése — mondta — a költészet egyetemessége. Nyüván valóan azért választottuk témául, mert napjainkban ez az egyetemesség nincs meg. Vagy nem hat — nem kellőképpen legalábbis. A költészet, mint a szellemi kultúra sajátos ága a megosztottság, a kirekesztettség, a meg nem értés állapotában van. Mégpedig oly módon, ami nem kívánatos. Mert a költészet arra hivatott, hogy közvetítsen a társadalom egésze és a társadalmat alkotó személyek között. Mégis a költőket manapság gyakran éri a vád, hogy hallgatnak, illetve akár hallgathatnának is, mert ugyan ki érti a szavukat? Igen, ez a kifogás hangzik leggyakrabban az olvasók köréből a modern költők ellen: minél maibbak, annál érthetetlenebbek. Logikájuk valamiképpen elütő a hétköznapi gondolkodásmódtól. Azért vagyunk itt — mondta Illyés Gyula —, hogy mindeme vádaskodás alapját avagy alaptalan voltát részleteiben elemezzük, hogy szót értsünk a világgal, vagyis megkíséreljünk valami egyetemességet: közös beszédet, közös logikát. Ai angol gépkocsiipar válságtüneteinek jegyében nyílt meg a londoni nemzetközi autókiállítás London (MTI) Szerdán Londonban a világ csaknem valamennyi gépkocsigyártó cégének részvételével megnyílt az idei nemzetközi autókiállítás. A szocialista országok közül a szovjet Volga és Moszkvics, az NDK-beli Wartburg és a csehszlovák Skoda új modelljei láthatók az Earls Court nagycsarnokában. Nagy érdeklődést keltett a japán gépkocsiipar erőteljes jelentkezése. Az autók műszaki fejlődésében változatlanul az automata sebességváltó rendszerek térhódítása és az utasok biztonságát szolgáló konstrukciók, valamint a tárcsafék elterjedése uralkodik. A kiállítás megnyitásának „kísérőzenéje” rendkívül lehangolt volt: Sir Pátriák Hennessy, az angliai Förd-cég elnöke miniszterek jelenlétében kijelentette, hogy a kormány politikája „tervszerűen vagy rossz megítélés miatt” pusztulásba és káoszba dönti az autóipart. Közönséges útón- állásnak nevezte a kormány adópolitikáját. Anglia legéleterősebb iparágát most munkanélküliség, csökkentett munkaidő, fokozott adóteher és sok más nehézség sújtja — mondotta a Ford elnöke. Lord Schawcross volt munkáspárti miniszter ugyanitt kijelentette, hogy jövőre 700 000—másfél millió munkanélküli lesz Angliában, s ez annál riasztóbb, mivel a munkanélküliség már most elsősorban az autóipart sújtja. A nemzetközi kiállítás megnyitásával egy időben folytatódnak a zavargások az amerikai General Motors tulajdonában levő Vaux- hall-gyárban, ahol 2800 dolgozó hagyta abba a munkát, követelve a munkafeltételek megjavítását. A dolgozók ostromgyűrűt vontak a lutoni gyár bejárata köré, követelték az amerikai monopóliumok beszivárgásának megszüntetését és más Amerika-ellenes jelszavakat is hangoztattak. Jelenleg Nagy-Britanniúban körülbelül ötmilliárd dollárra rúg az amerikai tőkebefektetés; ez a hatalmas szám nagyjából egyenlő az összes közös piaci országokba beruházott amerikai tőke együttes összegével. (Nyugat-Né- metországban 840 millió, Francia- országban 436 millió, Olaszország- I ban 268 millió stb.) A Vauxhall dolgozói nemcsak az amerikai behatolás ellen, hanem az üzemvezetés durva amerikai módszerei ellen is tüntetnek. Szerdán folytatódott a sztrájkőrség a gyár bejáratánál, a dolgozók és az igazgatóság vitája holtpontra jutott. Képünkön Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke és Harri Kaasalainen (finn) a konferencián. Akik sokat foglalkoznak a kérdéssel, azt hihetnék, hogy a békés egymás mellett élés politikáját és annak a nemzeti függetlenségi mozgalmakkal való ösz- szefüggését már nem kell magyarázni: a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy nem így van. Nemcsak ellenlábasainkkal kell vitatkoznunk, hanem állandóan újabb és újabb magyarázatra szorul a kérdés a kommunista mozgalom és általában a haladó emberek körében is. Az ellenvetések az egyik és a másik oldalról természetesen mások, ez azonban nem változtat azon, hogy a kérdésre újból és újból vissza kell térnünk. A burzsoázia egy része ma már többször nyilatkozik úgy, hogy egyetért a békés egymás mellett élés politikájával, de rendszerint hozzáteszi azt is, hogy véleménye szerint ez a politika kizárja a nemzeti függetlenségi mozgalmak támogatását. A békés egymás mellett élésen mindössze és legfeljebb annyit ért, hogy nem akar fegyveres konfliktust az Atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés országai között, mert ez egyenlő lenne a tömegpusztító fegyverekkel megvívott világháborúval. A kommunista mozgalom egyes köreiben ezzel szemben azt a nézetet vallják, hogy a békés egymás mellett élés politikája egyértelmű a nemzeti függetlenségi mozgalmak támogatásáról való lemondással, azaz, végeredményben a megalkuvás politikája. Darvasi István : Békés egymás mellett élés — nemzeti függetlenség A burzsoázia esetében a békés egymás mellett élés politikájának meghamisítás! kísérleteiről van szó, azaz arról, hogy a világ országai legjobb esetben úgy éljenek együtt, ahogyan ma vannak vagyis az egész világon megtorpanjon a szocialista forradalom lendülete, a nemzeti függetlenségi mozgalom terjedése megrekedjen. A második esetben arról van szó, hogy egyes kommunisták, s azok csoportjai képtelenek megérteni, vagy — mert nem tudnak szabadulni a dogmatikus gondolkodástól — nem fogadják el a békés egymás mellett élés politikáját. Mondanunk sem kell; az első esetben tudatos a hamisítás. Azt is hozzátehetjük, hogy a burzsoáziától nem is várható más. A hamisításra szüksége van, hogy legalább ezzel a kétes és átlátszó módszerrel igazolhassa a gyarmatosítás, a neokolonializmus. a nemzeti függetlenségi harcok elleni fegyveres fellépés és a más államok belügyeibe való beavatkozás politikáját. Az egyes kommunisták által képviselt, s előbb említett nézetet veszélytelennek szintén nem minősíthetjük, ugyanis a demagógiának, az álforradalmiságnak, a kalandorkodásnak ad segítséget. Ahol termékeny talajra hull, ott nem segíti, hanem hátráltatja a nemzeti függetlenségi harcot, mert elszigeteli a szabadságukért küzdő népeket legfőbb támaszuktól, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás fő erőitől, a szocialista országoktól. Már a több, mint egy évtizeddel ezelőtt lezajlott bandungi értekezlet és az államok közötti viszony ott elfogadott öt alapelve, a Pancsa Sila is állást foglalt a népek nemzeti függetlensége, a határok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás mellett, és kimondotta; egyetlen nép sem korlátozható abban, hogy maga válassza meg állami és társadalmi berendezkedését. A szocialista országok melegen üdvözölték a bandungi értekezlet határozatait, mert ezek az elvek teljes mértékben összhangban vannak a békés egymás mellett élés politikájával, összhangban vannak, de nem merítik ki annak teljes tartalmát. Az mélyebb, szélesebb az öt bandungi elvnél. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikája Lenintől származik és tudományos alapokon nyugszik. Kiindulópontja az, hogy mivel a szocialista forradalom nem győz egyszerre az egész világon és a forradalmat egyetlen népre sem lehet kívülről rákényszeríteni, a különböző társadalmi rendszerű országok előreláthatólag hosszabb időn át léteznek majd egymás mellett. Minthogy pedig a párhuzamos létezés nem lehet az állandó háború állapota, békének kell lenni. Ez mind a győztes szocializmusnak, mind a még tőkés rendszerben élő népeknek érdeke. A győztes szocialista forradalom — egyebek között — a nemzetiségi kérdésnek a történelemben első valódi megoldásával példát adott a függetlenségükért küzdő népeknek, azóta pedig tettekkel fejezi ki szolidaritását irántuk. A békés egymás mellett élés ma a nemzetközi osztályharc egyik formája. Erősíti a haladás, a szocializmus pozícióit és így állandóan közelebb hozza a nemzeti függetlenségnek a gyarmatosítás, a szocializmusnak a kapitalizmus feletti világméretű győzelmét. A békés egymás mellett élés politikája államközi viszonyra vonatkozik és azt jelenti, hogy az államok tudomásul veszik egymást úgy, ahogy vannak, tudomásul veszik azt a kormányt, amely a másik országban hatalmon van. Hogy a társadalmi rendszer milyen, az kizárólag az adott országok lakosságára tartozik és teljes mértékben bel ügy. (Folytatjuk.)
