Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-19 / 247. szám
I960, október 19, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Csökkentik a hatóság részére kért igazolások számát — Intézkedések a tanácsok ügyintézésének javítására Beszélgetés dr. Kovács Tiborral, a tanácsszervek osztálya helyettes Munkatársunk felkereste dr. Kovács Tibor elvtársat, a Minisztertanács tanácsszervek osztálya helyettes vezetőjét, és kérdéseket intézett hozzá a tanácsi szervek ügyintézésével kapcsolatban. — Miben látja elsősorban a tanácsi szervek ügyintéző munkájának javulását, fejlődését? — A tanácsok ügyintéző tevékenysége az ötvenes évek elején, a tanácsok létrejötte után bizony jó darabig elhanyagolt terület volt. Lényegében mintegy tíz esztendeje következett be változás; ennek egyik első jele az eljárási törvény 1957-es megalkotása volt. — Azt hiszem, nemcsak a mi felméréseink, vizsgálataink, hanem a lakosság tapasztalata is bizonyítja, hogy az ügyintézés általában emberséges, gyors és törvényes. A tanácsi apparátusban mindinkább érvényesül az a felismerés, hogy az emberek ügyesbajos dolgaihoz tisztelettel kell nyúlni. A helyzet javulása a tanácsok irányításának fejlődésével is összefügg; a végrehajtó bizottságok sokkal alaposabban foglalkoznak az ügyintézéssel, mint korábban, s az érdekelt minisztériumok szervei is színvonalasabban látják el a hatósági tevékenység ellenőrzését. Végül az ügyintézés fejlődését segítették egyes fontos új jogszabályok is; a már említett eljárási törvény, a polgári törvénykönyv, az új építési törvény, a kisajátítási törvény; továbbá az a körülmény, hogy a tanácsok, az ügyészségek és a bíróságok a szocialista törvényesség szellemében, egymással elvi összhangban tevékenykednek. — Időnként azért hallhatunk, olvashatunk tanácsi szervnek hibás, nem egyszer törvénysértő intézkedéseiről is. Mi ezekről Kovács elvtárs véleménye? — Vizsgálataink azt mutatták, hogy a tudatos törvénysértés rendkívül ritka. Ha törvénysértő intézkedés születik, ez többnyire hét okra vezethető vissza: az ügyintéző vagy nem ismeri jól a megfelelő jogszabályt, vagy pedig éppen a rendelkezéseknek formális, bürokratikus alkalmazásával sérti meg a törvényt. — Természetesen, elismerem, hogy a rengeteg ügy között vannak olyanok, amelyeket az illetékesek rosszul intéznek el, s azt is megértem, hogy a sajtóban is elsősorban ezek kapnak nagyobb nyilvánosságot. Ha ez a kérdés már szóba került, utalnék arra is, hogy néhány ilyen esetből helytelen lenne általánosítam; távolról sem ezek a jellemzők a tanácsi apparátusban dolgozók munkájára, Túlnyomó részük tisztességesen, okosan és hozzáértően dolgozik. — Hadd kérdezzük meg köz- bevetőleg; hogyan alakul a tanácsi apparátus dolgozóinak képzettsége? Annál is inkább, mert hiszen ez szorosan összefügg a színvonalasabb ügyintézés követelményével? — Az elmúlt években itt is sokat léptünk előre. A tanácsi apparátusban ma már képesítéshez kötöttek az állások, s ezeket a képesítési előírásokat négy év éta az új alkalmazásoknál szi gorúan be kell tartani. Bizonyos állásoknál szakmai gyakorlatot, vizsgát írnak elő, A tanácsoknál ma már sok ezer egyetemi, illetve főiskolai képesítéssel rendelkező dolgozó tevékenykedik. — Visszakanyarodva az eredeti kérdésünkhöz, miben látja a tanácsi ügyintézés, vagy talán fogalmazzuk úgy: ügyintézők fogyatékosságait, munkájuk gyenge oldalát? — E kérdés tárgyilagos vizsgálatánál azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tanácsi dolgozóknak sok olyan ügyben kell dönteniük, amelyekben ellenérdekű ügyfelek állnak egymással szemben; olyan ügyekben tehát, amelyekben — a dolog természetéből adódóan —, csak az egyik félnek lehet igazat adni. Ilyen esetekben azután sok elfogult, szubjektív vélemény hangzik el gyakran, a „meg nem hallgatott’’ fél részéről... — Sajnos, az ilyen eseteket leszámítva is adódnak még problémák. Elég gyakori a sablonos intézkedés — például szabálysértési ügyekben —, amikor az akta mögött egy kicsit szem elől tévesztik az embert. Többfelé tapasztalható még mindig a döntéstől való húzódozás. Egyes esetekben a tényállás nem kielégítő felderítésével, felületességgel találkozunk és gyakran — ezzel összefüggésben — azzal is, hogy bizonyos helytelen „presztízsféltésből” egyes tanácsi dolgozók húzódoznak korábbi hibás intézkedésük megváltoztatásától. S végül’ utalok arra, hogy bizonyos jogszabályi hiányosságok is gátolják sok esetben a tanácsi munka hatékonyságát; vagy talán arról van szó ilyenkor, hogy nincs megfelelő jogi rendezés egy-egy területen, vagy pedig arról, hogy az élet az érvényben lévő jogszabályokat már túlhaladta. — Ha már itt tartunk, megkérdezzük; mivel magyarázható, hogy egyes szervek — a törvényes előírás ellenére — wem. tartják be a harmincnapos elintézési határidőt? — Valóban: viszonylag elég nagyszámú, a határidőn túli ügyintézés, Gyakran persze, előre látható, hogy egy hónap alatt nem lehet érdemben dönteni valamely kérdésben; ilyenkor az lenne a helyes és a kívánatos, ha az ügyintézők ezt rögtön közölnék is a felekkel. Sajnos, ez — hanyagságból, vagy nemtörődömségből — nem történik meg. A törvényes rendelkezések pedig lehetőséget adnak a hatósági szerveknek, hogy harminc nappal megtoldják az ügyintézés idejét, hiszen gyakran több szerv együttműködése, bonyolult körülmények alapos vizsgálata, stb. szükséges az érdemi intézkedéshez. Ezen a téren jobb munkaszervezéssel, s a felügyelet és az ellenőrzés javításával lehet és kell előrelépni. — Mint legutóbb a Miniszter- tanács is megállapította, sok bosszúságot okoz a lakosságnak, hogy az üzemek, intézmények, hivatalok a legkülönbözőbb ügyekben kérnek hatósági igazolásokat a hozzájuk fordulóktól. Ez egyébként nyilván a tanácsi apparátus munkáját is hátráltatja. Milyen elképzelések van- van az effajta bürokratizmus megszüntetésére? Minisztertanács vezetőjével — Évente több millió ember fordul meg a tanácsiéinál; egy hozzávetőleges felmérés szerint minden felnőtt öt alkalommal keresi fel személyesen egy-egy esztendőben a tanácsot, a hatóságot. Az emberek általában elégedettek a tanácsi ügyintézéssel, a személyi érintkezés formáival, módszereivel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tanácsi dolgozók is elégedettek lehetnek; nekik hivatali kötelességük is munkájuk színvonalának emelése. — Ami a sok, túl sok hatósági bizonyítványt, igazolást illeti, azt hiszem, ezeknek két „szülőanyjuk” is van; egyrészt a bizalmatlanság, másrészt az a körülmény, hogy a különböző szervek „fedezni akarják magukat”. Ezt a helytelen gyakorlatot — most már a Minisztertanács figyelmeztetése alapján is — fokozatosan fel kell számolni. Ennek pedig az lehet a módja, hogy a személyi igazolványt minden olyan ügyben el kell fogadni, amelyben az igazolvány adatai irányadóak; a munkahely igazolásait is hivatalosaknak kell tekinteni; végül pedig egy sor esetben el kell fogadni az ügyfélnek büntetőjogi felelőssége tudatában tett nyilatkozatát — Mi a helyzet a lakosság panaszai, bejelentései intézésénél? — Ezt, a már említett 1957. évi eljárási törvény szabályozza. A határozatok ellen benyújtott, úgynevezett államigazgatási panaszok intézésére lényegében ez marad érvényes továbbra is. Az egyéb bejelentsek, panaszok intézésére viszont — hogy ennek még nagyobb nyomatékot adjunk, — egy készülő törvény fog új szabályozást adni. A törvénytervezet alapgondolata: minden állampolgárnak jogában "van javaslatokat tennie különböző állami tevékenység megjavítására, s joga az is, hogy feltárjon bizonyos, a közérdeket sértő jelenségeket, panaszt emeljen egyes nem határozati jellegű intézkedések ellen. — Végül hadd kérdezzük meg Kovács elvtársat: milyen egyéb konkrét intézkedéseket terveznek a tanácsi ügyintézés egyszerűsítésére, a bürokrácia csökkentésére? — A jövőben az eddiginél jobban szeretnénk bevonni a munka vizsgálatába azokat a minisztériumokat, amelyek irányítása alá többféle hatósági tevékenység tartozik. Az ilyen együttes vizsgálódások, s az azokból levont tanulságok jelentősen javíthatják a tanácsok irányításának módszereit. Ugyancsak a tanácsi ügyintézés tehát tulajdonképpen a lakosság látja majd hasznát annak, hogy igyekszünk egységes állásfoglalást kialakítani az eljárási törvény végrehajtására. A hatósági bizonyítványok ügyének rendezéséről már szóltam. — Befejezésül talán a Minisztertanácsnak azt a határozatát említeném, amely előírja: tájékoztatni kell az állampolgárokat jogaikról és kötelességeikről. Úgy érzem, ez a beszélgetésünk — ha szerény mértékben is —, szintén ezt a célt szolgálta. V. L. Október—novemberi pártnapok időpontjai DOMBÓVÁRI JÁRÁS: Dombóvár, Járási Tanács október 26-án, 16.36: István József MB-osztályvezető. Dombóvári Kesztyűgyár, október 28-án, 14.00: Csajbók Kálmán MB-rmmkatárs. Nak, október 27-én, 19.09: Tatár Lajos MB-munkatárs. BONYHÁDI 1ÁRÁS: Tevel, október 27-én, 19.00: Fóliák Andor MB-munkatárs. PAKSI JArAS: Madocsa, Igazság Tsz, oktchi 28-án, 18 óra: György József, MB- munkatárs, Dunaföldvár, Gumiipari Ktsz október 31-én, 12 óra: Kalicza Rezső esti egyetem igazgatója, Kanacsi Állami Gazdaság október 31-én, 13 óra: Molnár Lajos MB-munkatárs. TAMÁSI JÁRÁS: Magyarkeszi, október 26-án, 19 óra: Hoffman János MB- munkatárs. Nagyszokoly, október 26-án, 19 óra: Hannath József MB-osztályvezető, Ozora: október és előadói 28-án, 19 óra: Konner János KB agit.-prop.'osztály munkatársa. SZEKSZÁRDI JÁRÁS: Tengelic, művelődési ház, október 21-én, 19 óra: dr. Ács Lajos, Belkereskedelmi Minisztérium főigazgatója, Tolna, ifjúsági ház, október 28-án, 19 óra: Bauer József esti egyetem igazgató- helyettes. Bátaszék, művelődést ház október 28-án, 19 óra: Virág István MB-titkár. SZEKSZÁRD VÁROS: DÉDÁSZ, október 21-én, IS óra: Dudás Antal MB-osztályvezető, MÉSZÖV, október 28-án, 16 óra: Horváth József MB- osztályvezető. Igazságügy, október 27-én, 16 óra: dr. Csók Károly KB-munkatárs. Szekszárd, tanácsok, október 28-án, 16 óra: Péteri István KNEB-elnökhelyet- tes, Mű. M. Szakmunkásképző Iskola, november 3-án, ' 15.00 óra: Balogh István MB-munkatárs. A pártkongresszus tiszteletére Bútorlap — Igen kelendő a Dunaföldvári Kendergyár pár évvel ezelőtt épült új részlegének terméke, a pozdorja-bútorlap. Nemcsak a belföldi bútoripar igényei belőle egyre nagyobb mennyiséget, hanem a külföld is. Tavaly indították útnak az első bútorlap- exportszállítmányt és az idén a termelésnek már mintegy harmadrésze kerüli külföldre. Szinte naponta indítanak útnak egy- egy bútorlappal megrakott vagont az NDK-ba vagy Görögországba, esetleg Ciprusra. Fontos tehát, hogy a gyárban minden lehetőséget felhasználjanak a bútoriapgyártás növelésére. E célból tértek át már a múlt évben a folytatólagos üzemelésre — a bútorlapgyár három műszakban, vasárnap is dolgozik — most pedig két, a kongresszusi versenyben született újítás, illetve technológia-módosítás „lépett be”. Az új technológia lényege, hogy a hőprésben magasabb hőfokon „sütik” a lapokat. Ezáltal meg lehet rövidí teni a préselési- sütési időt, tehát a prés átbocsátóképessége megnövekedik. A múlt hónapban bevezetett új eljárás mintegy tíz százalékkal nö- veüi a termelést, ez annyit jelent terven felni hogy az év végéig kétszázötven köbméter bútorlapot tudnak gyártani az eredeti, ez évre szóló, hétezer köbmétert előirányzó terven felül. A másik újítás a „kikészítésnél” a bútorlapok egalizálásánál, csiszolásánál gyorsítja meg a munkát. Varga János gyárvezető,' Szelecziky Sándor üzemvezető és Bálint Pál csiszoló kísérletezték ki az új módszert, az úgynevezett filcnélküli csiszolást, amit egyébként már átvett a vállalat többi pozdorja-bútorlap üzeme is és vállalati szinten hétszázezer forint megtakarítást eredményez. Korábban ugyanis a csiszolóhengereken egy filcrétegre ragasztották a csiszolópapírt. Amikor a papír szakadt — ez pedig gyakran előfordult — vele szaikadt a filc is. Kicserélésük, éppen a filc- réteg lassú felszerelése miatt, igen hosszadalmas volt, ezzel tetemes munkaidőikiesést okozott. Most már filc nélkül ragasztják a papírt a hengerre, ezáltal nemcsak az előbbi hibalehetőséget küszöbölték ki. hanem megtakarítják a drága filcet is. A csiszolóoapír- felhasználás — mivel az is ritkábban szakad — negyven százalékkal csökkent. (J) Hagy hozamú bab Nyolcmázsás átlagtermés a Seaway-bfil Kitűnő terméseredményt adott egy babfajta a nagykónyi Haladás Tsz-ben és a regölyi Népakarat Tsz-ben: holdanként 8 mázsa húsz kilót, illetve 6 mázsa ötven kilót. A Seaway nevű bab amerikai importként került hazánkba, először Somogy megyében próbálták ki. Regölyben már tavaly is termesztették, jó eredménnyel, sőt annyira megkedvelték a regö- lyiek, hogy csaknem kizárólag ezt termesztik a faluban, a szövetkezet pedig másfél vagon értékesítésére kötött szerződést a földművesszövetkezettel. A ME- SZÖV-től kapott tájékoztatás szerint a tamási földművesszüvetke- zet szakemberei tanúsítják, akik figyelemmel kísérték a bab útját, ez a bab sok jó tulajdonsággal rendelkezik: nem fut, hanem bokros, átlagos hüvelyszáma egy száron nyolc, a héja vékony, könnyen főzhető. Bár apró szemű, mégis bő termő. Összesen száz holdon termesztették Regölyben és Nagykónyi- ban. A regölyi tsz sávosan: 5 sor bab, 2 sor kukorica, a nagykónyi közös gazdaság pedig minden második sorba vetett kukoricát, illetve babot. Mivel a Seaway felvásárlási ára mázsánként ezer forint, a nagykónyiak 8200 forint bevételre tettek szert holdanként. Érdemes megemlíteni, hogy nem különösebben jól előkészített talajba került a bab egyik helyen sem. Sem istállótrágyát, sem műtrágyát nem kaptak a területek, és mindkét gazdaságban tavaszi szántásba vetették.
