Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-19 / 247. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJS AC 1966. október 19. Magnótekercs Az Állami Gorkij Könyvtárat annak idején azért hozták létre, hogy népszerűsítse az orosz és a mai szovjet irodalmat, zenét, képzőművészetet. Az utóbbi években angol, német, francia, olasz és spanyol nyelvű könyveket is beszereztek, s így 150 ezer kötetes állományukkal az ország legnagyobb idegen nyelvű könyvtárai közé kerültek. A könyvtár a nyelveket tanulók szolgálatában áll, s most, hogy megkezdődött az új tanév, egyre többen veszik igénybe, nemcsak a kölcsönzőt és olvasótermet, hanem egyik újdonságukat, az audó-vizuális stúdiót. Itt magnetofonról, eredeti nyelven elmondott részleteket hallhatnak különböző irodalmi alkotásokból, mivel azonban sokan „szemmel” köny- nyebben tanulnak, nagy köny- nyebbség számukra, hogy közben láthatják is a felolvasott szöveget. Sajátságos a könyvtár hanglemez- és kottagyűjteménye. Az orosz és szovjet klasszikus, valamint modem művek mellett az ázsiai, afrikai és amerikai népzene alkotásaiból is figyelemre méltó hanglemezgyűjteménnyel rendelkeznek. A Gorkij Könyvtár szolgáltatásait nemcsak a fővárosiak vehetik igénybe, az egész ora könyvtárban Az audó-vizuális stúdió. A technika nagyban könnyíti a nyelvtanulók munkáját. szág területéről érkező kéréseket teljesítenek, s a különleges igényeket is kielégítik: gyakran ritkaságok fényképmásolatának elküldésével segítik a kutatókat. Szabad polcos kölcsönkönyvtárbán válogathatnak az olvasók. (Foto: Gábor.) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii ŐSZI FILMELŐZETES Nagy sztárok : Alberto Sordi, Anthony Quin Nagy rendezők : Richardson, Laurentis „Vegyes" filmek Természetesen véletlen az, hogy a világ filmterméséből egy-egy alkalommal mi kerül bemutatásra A forgalmazás esetlegességei gyűjtik egybe a különböző alkotásokat, néha éves késéseket pótolnak az új vásárlásiak, mégis érdekes ilyenkor a filmekre közös jellemzőt találni. Az évad filmjeire most a „vegyes” jelző illik leginkább. Persze ez a szó a műfaji tisztázatlanságra utal, ám nem állíthatjuk, hfígy ez minden esetben elmarasztalásra adhat okot. A Párizsi Notre Dame toronyőrének alakítása és a Nap szerelmese, Van Gogh figurájának megformálása után most Anthony Quin-nel a Z/orba, a görög című filmben találkozunk újra. Ez a találkozás sok örömet szerez, a nagy jellemszínész ezúttal is sokoldalúságáról győz meg bennünket. A bonyolult alkatú Zorbát. az érzelmes, vállalkozó kedvű csavargót állítja elénk, aki élet- filozófiájáról akar meggyőzni bennünket: „Vidáman kell élni az életet, minden nap ajándékát meg kell becsülni, a tragédiákról pedig legjobb tudomást sem venni”. A végső összeomlásra csak derűsen szabad rácsodálkozni: „Nicsak. ki látott már ekkora bukást?”. Furcsa mód kemény küzdelmek, apró tragédiák indokolják a befejezés oldottságát. A „vegyes" szerkesztés ellenkező módszeréhez folyamodott Dino Rossi filmje: A siker ára. Silvio — Alberto Sordi ragyogó színészi teljesítménye — az egykori partizán, a baloldali, megalkuvást nem ismerő újságíró élettörténetében több a komikum, a hangos olasz pátosz, mint az igazi drámai feszültség. Mégis a csetlő-botló ember felmagaszto- sulása hiteles, a forradalmárt nem próbálja emberfeletti tulajdonságokkal felruházni, földön járó figura ő, csalódásokkal, apró gondokkal. Paradoxonnak tűnik: a végső szituációban egy pofon nagyobb erkölcsi tőkét jelenthet számára, mint évtizedes forrófej ű- sége, jó szándékú, ám eredménytelen lázongása. Röviden nagyon nehéz szólni „egyértelműséggel” nem vádolhatok. Nos a „vegyes” termésből ezek a jó darabok. Kevésbé mondhatjuk el ezt Laurentis filmjéről, a Szerelem a megfelelő idegennel című angol produkcióról. Biztos kezű rendezéssel találkozhatunk, a színészvezetés és a statisztéria-mozgatás szinte hibátlan, s a kérdés is érdekesnek tűnik a felvetéskor. A szerelemnek felelősségteljes érzésnek keli lenni, próbálja központba állítani a film, ám csak végén jövünk rá, nem eléggé meggyőző erővel. Sok a közhely, s a tréfálkozás és a komolyság arányai úgy billennek fel, hogy a „happy end”-től csak viszolygást érzünk. Az angol új hullám másik képviselője is kalandos útra indult. A hosszútávfutó magányossága, az Egy csepp méz rendezője, Tony Richardson is kipróbálja a színes, szélesvásznú történelmi film lehetőségeit. Történelem- szemlélete helyenként realisztikus, másutt az olcsó kalandfilmek látványosságaiba vált át Franciás humort kever Tom Jones című filmjében a hideg angolsággal, s lepipálja a francia testőrfilmeket is, annyi csinos nőt, vívást, ágyjelenetet, akasztófa alól mentést sorakoztat fel. A jól odafigyelők számára kiderül, hogy paródiáról van szó; ám inkább csak abból, hogy szerzőtársa, a forgatókönyvíró is márkás név: John Osborne. Az öt jómadár című másik angol filmre is áll a vegyes jelRégi ügyfele a bátai termelő- szövetkezetnek egy olasz kereskedő, aki hízó marhákat vásárol. Ismerik már a jó vásár örömének hazafelé való tolmácsolását, annak különös módját is. ző. Itt egyértelmű komédiáról van szó, öt bezupált csavargó és szélhámos háborús kalandjairól. Lehet a háborúról vidám filmet készíteni, ám ha ezt ezerszer elcsépelt burleszk-jelenetekkel, vérszegény ötletekkel kísérlik meg, a vállalkozás eleve igénytelen. A Hamida című NDK—tuniszi koprodukció sajnos a leggyengébb a bemutatott filmek közül. A téma pedig sokat enged sejtetni, egy francia és egy arab kisfiú üldözött barátságáról szól. Szép a lírai expozíció is, ám a történés elmarad az ígért drámától. Mo- doroskodó képsorokká szegényednek a lírai betétek, funkciótlan, unalmas hangulatú képekkel keverednek, a sablon figurák merevek a sablon helyzetekben. Egyértelműen érdektelen a film, a „vegyes” jelző mégis előbukkan, ilyen érzésekkel gondolunk a filmátvevő bizottság munkájára. Röviden néhány rövidfilmről: A Vitis tokayensis című magyar film a tokaji borok hangulátos dicsérője, és elgondolkodtató dokumentuma is a vidámság mögött rejlő kemény munkának. A Fény öröme érdekes fotomontázs, szín és zörej asszociációs kísérlet a bányász-erőfeszítések hangulatának megörökítésére. Keveseknek fognak szólni torz rajzfigurái, ám ebbein nem a film magyar készítői a hibásak, akik jártak tárnamélyeken, felfedezik szépségeit. Foky Ottó bábjai teszik felejthetetlenül kedvessé a Hobby című magyar filmet, s könnyedség jellemzi a kanadaiak Karácsony című rajzfilmjét is. nyírni az állat hátára. A betűkből két szó kerekedett: „Salute, papa”. — Ez az én üdvözlő lapom — magyarázta a körülállóknak. VÉGH MIKLÓS „Salute papa“ serről a két filmről, hiszen, minta 2 jó művek általában, nagyon sok sfelé mutatnak, rétegződéseikben ■•sok, fontos, mellékmondanivalót shordoznak, a primitívséget sok- íszor leplezni kívánó, úgynevezett Az első alkalommal meglepődtek a bátai tsz-tagok, amikor az olasz a már kiválogatott, hízó bikák közül is kikereste a legszebbet, és egy ollóval a szokásos jelzéstől eltérően betűket kezdett — Rajtunk ne múljon az olasz kedvtelése — mondják azóta a bátai göbölyösök. A közeli napokra várják az olasz kereskedőt, negyven hízó marhával, főleg fiatal bikákkal, amelyek közül bőven akad „üdvözlő lapnak való”. IGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL =iiiiiiiii8iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiuiiiii"'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimHiiiiiini — 13 — Lucan alig számlált ötszáz lelket, de azért kilenc kocsmája volt. Ezek az italboltok hangzatos nevet vettek fel; Madil’s Hotel, Central Hotel, McRobert’s Old Dominion Hotel, Fritz- henry Hotel, Western Bar. Az utóbbi azért vált ismertté, mert később Robert Donnelly itt tette meg szörnyű kijelentését: „Ha kell, a másvilágra költöztetem a fél falut!” 1879-ben Fitzhenry szállodája, meg McRobert Old Dominion szállodája a lángok martaléka lett. Miért? Ennek okát mindenki tudta: a gonosz Donnellyék műve volt ez. Amikor Donnellyék Londonba érkeztek, legelőbb is felkeresték Felix Marat, aki tizenhárom évvel ezelőtt a már említett levelet küldte Jim apjának. Felix Mara közbenjárására Jim Donnelly munkát kapott, kocsis lett. Joan azonban nem jól érezte magát a városban, az volt a hő vágya, hogy falura költözzön, saját háza legyen. Minduntalan noszogatta a férjét, hogy kérjen egy kis földet az államtól. Azt javasolta, hogy költözzenek Lucanba. — Mi parasztok vagyunk Jim, a falun a helyünk. A fiúk nőnek és erdőre, mezőre van szükségünk, hogy szaladgáljanak. Ez idő tájt Joan ismét má-állapotas volt. Végre aztán elszánták magukat, megtakarított pénzükön két lovat, parasztszekeret és két tehenet vásárolnak. Szegényes vagyonukat kocsira rakták, s egy szép májusi napon a Bedalphe járásban levő Lucanba indultaik. — 14 — A falu legszélén telepedték le, sátort vertek, a gyerekeket megetették és lefektették őket. Előbb úgy döntöttek, hogy csak másnap mennek be a faluba, Jim azonban megmásította határozatát, és elindult Lucanba, hogy körülnézzen. Joan egy furkósbotot nyomott a kezébe, hátha szüksége lesz rá. Jim nem fogadta el a botot, úgy gondolva, hogy nem lesz rá szüksége. Amikor azonban a faluba ért, egy nagyobb kődarabot dugott kabátja zsebébe. Első útja nyilván a kocsmába vezetett. Jim belépett a hangos, füstös kocsmába, a sankhoz lépett és italt kért. Egyhajtásra ki itta a méregerős pálinkát, és körülnézett. Észrevette, hogy szomszédja mereven nézi. Jim letette az üres üveget a pulttá, és szomszédjához fordult: — Te lópofájú kurafi, miért bámulsz rám? JOHN FARREL MEGGYILKOLÁSA Donnélly betört John földjére. Fizetni, persze nem akart; Nevetve sújtott fejére, Úgyhogy az menten beszakadt. (Régi dal) Jim Donnelly már az első este magára vonta a lucaniak figyelmét. Legelőbb is összeszólalkozott azzal az embarrel, aki kíváncsian ránézett, majd pedig nekiesett és kegyetlenül csépelni kezdte. Csakhamar elintézte. Kemény öklével eltalálta ellenfele álét, és az nyomban elterült. Az elesett gladiátor egyik barátja bosszút alkart áll— 15 — ni, de ő is pórul járt. A sikerrel koronázott verekedés után Jim büszkén körülnézett, hátha akad vállalkozó szellemű ember, aki kiáll ellene. Senkiinek sem volt azonban kedve, hogy szembeszálljon vele. Donnelly elégedetten távozott a kocsmából. Haza indult. Útközben betört egy csirkeólba, és ellopott vagy fiél tucat csibét. Donnelly büszkén mesélte el élettársának éjjeli élményeit. Joan megelégedetten hallgatta, s gyengéden nézett rá. Másnap hajnalban felkerekedtek, hogy házhelyet keressenek. Kanada több mint 3 millió 600 ezer négyzet- mérföLdnyi területen fékszák. Semmi akadálya sem volt annak, hogy akkoriban, azaz 1847-ben valaki földet kapjon az államtól. Donnelly Kanada bármelyik részében földet kaphatott volna, de nem lett volna Donnelly, ha nem telepedett volna le olyan földön, amelynek már gazdája volt. Egyáltalán nem izgatta az, hogy „foglalt” földön telepedett le. A föld tulajdonosa, persze nem nyugodott ebbe bele. Birtokára lovagolt, hogy elkergesse Donnellyt. Jim éppen favágással volt elfoglalva. A nehéz fejszét olyan könnyedén forgatta, mintha szekerce lenne. Heves szóváltásra került soir. Joan is közelebb lépett, telei ntetét mereven a földbirtokosra szegezte, és szavait lassan tagolva, megkérdezte:
