Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
1966. október 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Á Divat — ifjúság? || Botrányosan viselkedett egy nagyobb csoport fiú és lány a szekszárdi művelődési házban az Atlantisz zenekar és Koncz Zsuzsa hangversenyén. Előadás közben, tehát amikor szólt a zene, meg az ének, ez a szervezett társaság többször fölordított: vezényszóra, egyszerre üvöltöttek, sikítottak, fütyültek. Rettenetes volt, szinte kibírhatatlan. Az esti előadáson történt, ahol felnőtt közönség szerette volna élvezni a gitárzenét és Koncz Zsuzsa hangját. Vártam, hogy legalább a szünetben intézkedik majd a rendező, esetleg kihívja a rehdőrséget. Dehogy! Maradt az üvöltés. Egy fiatalembert majdnem megvertek, mert csitította a társaságot. Volt közöttük érettségizett fiú is. Mesélem az esetet a felnőttek körében, s azt a választ kapom: nem kell csodálkozni, újabban ez a divat, ha nagy a műsor, nyugaton is ezt csinálják. Más példa. Figyeljem meg, milyen sok a gyanús alak Szekszárdon, mondja egy ismerősöm. Farmernadrág, vagy más hasonló és gondozatlan, ápolatlan fej, tehát kimondottan rossz külső. Az utcán ácsorgó, csellengő suhancok. Szorongva megy haza az embér késő este. Hát igen, sok a „gyanús alak” a városban, de csak azért, mert ez most divat. Ez a külső. Meséli valaki, hogy kimondottan ronda, piszkos nadrágban állított be hozzájuk egy pesti rokon fiú, „menő” nadrágban; s nem értette, miért nem esnek ámulatba nadrágja láttán. Siófokon fél éjszakán át ücsörgött és ivott az egyik éjjeli mulatóban augusztus végén egy húsz év körüli egyetemi hallgató; akinek néhány nappal később utóvizsgáznia kellett. Tanulok, mondta, van egy uvém. Természetesnek vette, hogy nem tanul, hanem iszik. Divat ez is. A múltkor kávét és limonádét kértem egy presz- szóban, hölgy társaságában. A pincér hozza a kávét és — a limonádé helyett szeszes italt. így illik. Egyenesen disznóság nem szeszes italt fogyasztani, ha már kettesben ül le az ember. Divat a rádiót az utcán bömböl- tetni, divat a motorkerékpárokkal száguldozni a városban. Persze kizárólag ifjúsági körben, azon belül is főként a tojáshéjas korosztályban. Érdekes viszont, hogy például az olvasás nem divat az említett emberkék között. Megfigyeléseim szerint nem tolonganak a megyei könyvtárban, még kevésbé a könyvesboltban. Kizárólag a mozinál verődnek össze, ha szórakoztató film van műsoron. Az említett példák, esetek természetesen nem vonatkoznak minden tizenhét évesre, de nagyon sokra igen. Kategorizálni aligha lehet őket származás szerint és az sem állítható, hogy diák nincs köztük, tehát kevésbé művelt fiatalok ezek mind. Diák is csapódik hozzájuk, sőt vezéralak lesz egyikmásik. Szekszárdon is, Győrött is megtörtént, hogy „jobb családok” gyermekei amolyan vetkőző házibulit rendeztek. || Vajon mitől függ, hogy valaki ordít a gitárzenekar hangversenyén, vagy hallgat, illetve tapsol a szám befejezése után, hogy gyanús alaknak látják, vagy pedig kellemes megjelenésű, gondozott, egészséges, szép fiatal embernek, hogy olvas, vagy nem olvas? Mi határozza meg, ki melyik oldalra kerül? A temperamentum? Aligha- Ismerek fiút, aki nagyon szelíd, mégis rózsaszínű pulóverben jár és imádja a nyugati dolgokat, amik rossz divatként terjednek. Egy másik sokkal temperámontümo- sabb, elevenebb fiú csak a cigányzenét szereti, csak málnát iszik és elolvassa az összes magyar irodalmi folyóiratot, a vidéken megjelenőket is. Szerintem 90 százalékban a szülőktől függ, gyanús alak-e a gyerek, mire felserdül, vagy normális, jó ízlésű, kulturálódó, s nem bohóckodó. A szülői nevelést semmi nem pótolja, sem az iskola, sem a munkahely, sem a KISZ. Sőt, az ifjúsági szervezetnek sajnos sem- rrfi nevelő hatása nincs sok helyen, mert nem tudja felkelteni az érdeklődést a hivatalos és közvetlenül politizálni akaró módszereivel. Akit a szülők elengednek, magára hagynak, esetleg bálványként imádnak, az a gyerek vagy magányos lesz, vagy a rossz divatok hódolója,'többnyire egy-egy kétes értékű társaságban. Sajnos elég sokan maradnak magukra, illetve szülői felügyelet nélkül. A „gyanús alakokat” és másokat látva, az jut az ember eszébe, kihez tartoznak ők? Soha nem látni őket komoly felnőttekkel együtt szórakozni, néha sétálni, kirándulni, futballmérkőzésre menni, még véletlenül sem. Nem tanítják őket kulturáltan viselkedni, másokhoz alkalmazkodni, tehát olyan dolgokra, amik a társadalomban, legalábbis a miénkben alapvetően fontosak és egyre nagyobb szükség lesz rájuk. De ha nem is a közösséget nézzük, csak magát az egyént, annak emberré válása sem megy nevelés, segítés, figyelmeztetés, néhányszor fenyítés nélkül. Hány felnőttel lehet találkozni, akiből tulajdonképpen nem lett ember! Nem lett, mert többet árt másoknak, mint használ. Gyakori az önzés, sőt a háztáji életforma: begubózni, hátat fordítani mindennek. Pedig a jövő nem ezt kívánja, hanem társadalmi méretű összefogást igényelne, csaknem mindenben. Még a magánélet is közügy lett bizonyos értelemben. Közügy a népszaporodás, közügy, hogy mit olvassunk, milyen filmet készítsenek Magyarországon, közügy a háztáji gazdaság. Igen, ez is közügy. De hogy az egész ifjúság erre az útra térjen, nem lehet ölbe tett kezekkel nézni a kisebbség tévelygéseit. Mert ez a tévelygés: divat. Terjed. Az üvöltés, az ivás, a rossz külső, a csak-limonádé-film. II A nevelés az alap. Szigorú, de emberséges nevelés, ami nem csorbít az egyéniségen, inkább segíti kifejlődni. Két példát említek. X házaspár egyetlen fia mindent megkap. Mindent. Játszik, az utcán és egyszer csak fölkiabál a lakásba: „anyu, hozz vizet!” Az anyu levisz neki egy pohár vizet. A másik családban két fiú van, már nagyobbak. Egyik takarékos és komoly, a másik könnyelműségre hajló és a farmernadrágért, meg a hosszú hajért rajongó. Az apa közölte az utóbbival: amíg velünk ülsz egy asztalnál, csak rendesen járhatsz! Rendesen jár és rendesen tanul. Tizenhat éves, s már van életcélja. Lehet választani, szülők! G. J. A RUGÓKOVÁCS Kezembe fogtam Szokolics György félkész kalapácsát. Félkézzel akartam emelni, mint a mester — a kalapács majdnem a lábamra esett. — Megszámoltuk, négy-öt- ezerszer kellett naponta rávenni ezzel a tízkilós kalapácscsal. A mester, a megye egyetlen • rugókovácsa, még most is. három évvel a szívtrombózis után, ötvenhat éves fejjel, úgy pergeti ezt a hatalmas szerszámot, mintha pehely bői volna. — Pedig vigyázni is kellene, az egészség az nagyon fontos, de a pénz is kell — az asz- szony mondja ezt, a mester első számú segítője, aki egyszemélyiben háziasszony, inas, meós, és még ki tudja, milyen funkciót nem tölt be. A takaros házon zománctábla igazítja el az érkezőket: itt dolgozik Szokolics György rugókovács. Harminchárom éve dolgozik Bonyhádon. Akkor települt ide, hozta a szerszámokat, a Győri Vagongyár- ban szerzett tudását, s apjának, dédapjának szakmaszeretetét, nagy-nagy gyakorlatát. Akkor még sok munka volt. A fiatal mester bírta erővel. Fatkolni is kellett, meg más kovácsmunkát is elvégzett, és ha valamelyik nagygazda hin- tót akart készíttetni, minden bizonnyal a bonyhádi Szokolics mestert kereste. Miérté — Gondolom azért, mert jó munkát végeztem. Akkor még a rugókészítésnek sok-sok fortélyát kellett alkalmazni. Ma, amikor jó minőségű nyersKPVDSZ kulturális Október 8. és 18. között tartják meg a megye területén a már hagyományosnak mondható, hatodízben megrendezésre kerülő KPVDSZ-napokat, amelyeken kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók vesznek részt. Ebből az alkalomból 8-án, szombaton Szekszárdon, a megyebizottság épületében a „Mérleg” című szakmai újság felelős szerkesztőjének részvételével ankétot rendeznek, ezen a napon kerül sor a Garay-szálló nagytermében a nagy KPVBSZ-bálra. Tolnán, Gyönkön, Pakson, anyagot is kapunk — ha néha -néha kapunk, mert rossz az anyagellátás —»már nem kell annyit kalapálni. A rugós kalapácsot a padlásra dobtam. Most gyakori megrendelői a termelőszövetkezetek. Különösen olyan vidékről, ahol rosz- szak az utak. Ott törik a pótkocsi, a tehergépkocsi rugója. És a mester, nagy szakértelemmel, kitűnő minőségű ru- góköteget ad a rendelőnek — most már cseredarabosan javít ő is, csakúgy, mint némelyik gépállomás a traktormotorokat —, hogy minél gyorsabban munkába tudják állítani a gépeket. És persze, mint minden szakmában, úgy itt is gyakori, hogy különleges munkával bízzák meg a mestert. Legutóbb egy igen régi személy- gépkocsi .torziós rugóját készíttették el vele. Egy más alkalommal meg olyan hosz- szú laprugót kellett készíteni, amilyen anyag nem állt rendelkezésre Három darabból hegesztette, kovácsolta össze a kényes rugót, lassan egy éve jár már vele a tulajdonos, még mindig úgy rugózik alatta, mintha légpárnán ülne. És hoznak ide spirálrugót, meg különleges járműhöz valót is. A mester dolgozik, szorgalmasan. Két keze munkája nyomán formálódik az acél. És az acélrugó pedig viszi hírét a megyébe: Bonyhádon még dolgozik Szokolics, a rugóko- vács. És jól, dolgozik, érdemes hozzá vinni a rosszat megjavíttatni. — pálkovácS — napok a megyében Dunaföldváron, Hőgyészen, Tamásiban, Simontornyán és Dombóváron vidám műsofos esteket, szakmai vetélkedőket, könyv- ankétokat tartanak a kulturális napok keretében. Ez alatt az idő alatt rendezik meg a szocialista brigádvezetők értekezletét és a politikai vitakörök első előadásaira is ilyentájt kerül sor. A MÉSZÖV, az OTP és a megyei tanács kereskedelmi osztályának meghirdetésére kirakatrendezői versenyt hirdetnek hivatásos kirakatrendezők és kereskedelmi dolgozók kategóriájában. A brigádvezetők korán kelő meghatározza a szövetkezeti ve- emberek. A hajnali öt óra nem- zetők, az elnök, a mezőgazdász, csak az állattenyésztőket, de a a brigádvezető feladatát. A ta- növénytermelőket is talpon ta- pasztalat sokszor mégis az, hogy lálja. Minden időszaknak meg- a mezőgazdász, az elnök is olyan van a maga nagy munkája — munkákkal tölti az idejét, ame- talán a tél valamelyest a kivé- lyek a brigádvezetőkre hárulnak, tel —, amelyben nagyon sok A brigádvezető pedig — a maga múlik a brigádvezető szervezőr igyekezetéből — azzal is foglal- irányító képességén. kozik, amely az elnökre, a meDe ez önmagában nem elég. zőgazdászra várna. Vagy pedig Ahhoz, hogy a brigádvezető va- kényszerűségből olyan munkát lóban brigádvezető legyen, nem is végez, amelyet bármelyik tagelég a szakértelem, a tekintély *za nyugodtan rábízhatnának. — általában ezen tulajdonsa- — Sokszor összeillünk a fogok alapján szereztek bizalmat könyvelővel és számolgatjuk, egy- munkaterületük irányításához —, e9V termény félének mi az ön- nagyon sok múlik a szövetkeze- költsége, mert ez az elnököt, a ti vezetőkön, a tagokon is. Du- főagronómust vajmi kevéssé ér- naújvárosban most vannak tan- dekli — mondja egyik szövetke- folyamon a növénytermesztő bri- zet brigádvezetője, gádvezetők. Egyikük-másikuk el- — Reggelente sorra kell jár- mondotta, hogy a szövetkezet- nőm a brigád tagjait, szólni neben csak olyan lótó-futó ember- kik, milyen munkára jöjjenek, ként tartják számon, aki minden Előző délután ugyan a munkael- reggel munkába szólítja a tago- osztáson megbeszéltük, mi lesz a kát, aki, ha kell, zsákol, mert munka, de reggelre az elnök már nincs elég ember a terményszállí- másként intézkedik — vall mun- táshoz, aki... egyszóval mindé- kájáról a másik, nütt ott van, ahol, vagy ahova — Én például égyszemélyben éppen ember, munkaerő kell. vagyok növénytermesztő brigád- Nem arról van szó, hogy a vezető, gépcsoportvezető, anyag- brigádvezető glaszékesztyűben beszerző, és részben raktáros is járjon; igenis, végezzen fizikai — Hackl Mátyás, a bikácsi szö- munkát is, ha a szükség úgy ki- vetkezet brigádvezetője mondja vánja. De az elsőrendű feladata ezt. más legyen. Logikus a kérdés;' nem sok ez A szövetkezetek alapszabálya egy embernek? Legyen egyik, vagy a másik, még akkor is, ha valamennyi feladatát pontosan ellátja. Ennek ellenpéldája volt az a szövetkezet, amelyben külön, szántási felelőst függetlenítettek,, holott egyebek között a növény- termelő brigádvezető feladata lenne a szántás minőségének ellenőrzése. A brigádvezetőt úgy is lehetne jellemezni, mint összekötő kapcsot a vezetők és a tagság között. — Nagyon sokszor úgy érezzük, két malomkő között őrlő*Körán kelő emberek dünk — vélekedik Hegedűs Sándor, a nagykónyi Harcos Ut brigádvezetője, de ugyanezt mondja az őksényi Knipf András is. — Tőlünk azt követelik, neveljük fegyelemre az embereket. Aztán, ha egy tagot olyan fegyelmezetlenségen érünk, amelyért felelősségre kell vonni, akkor éppen a vezetőség az, amely eltekint attól. — Jónéhány szövetkezetben az a legnagyobb baj, hogy addig tart a felelősségre vonás, ameddig a sógorhoz, a rokonhoz ér. A vegén ki a rossz ember? A brigádvezető ... Miért kellett neki szólni? Az én véleményem az, hogy ránk nemcsak szakmai munka hárul; egyúttal agitátornak is kell lenni — Horváth János, a tengelici Vj Élet brigádvezetője mondja ezeket. Azzal érvel, hogy az állami gazdasági brigádvezetők csak utasítanak. A szövetkezetieknek ezen kívül nagyon sokszor vitatkozni, érvelni kell, neveléssel elérni a kívánt munkafegyelmet, történetesen még akkor is, ha a munkaegység értéke ötven forint. — Csak az vállalja ezt a megbízatást, aki képesnek érzi magát arra, hogy szóval is tud hatni az emberekre, jó szóval, és mindenkor tudniok kell, kivel, milyen hangnemben lehet beszélni. Még a legfegyelmezetlenebbekkel is... Az említetteken kívül jónéhány brigádvezető nyilatkozott munkájáról, mondván; ahol jó a munkafegyelem, ahol a szövetkezet vezetői hozzáértéssel, következetesen irányítanak, ott a brigádvezető is a követelményeknek megfelelően tudja végezni a munkáját. Nem véletlen, hogy sokan már öt-hat-tíz év óta viselik ezt a fontos tisztséget. Megvan hozzá a szakmai ismeretük, a tekintélyük és mindemellett meg tudják értetni magukat a hozzájuk beosztott tagokkal. Horváth János például elmondta magáról, hogy a hozzá forduló tagok nem is annyira a közösből adódó, hanem leginkább más, egyéni ügyekben kérnek tanácsot, segítséget. Nagyon sok gond hárul tehát a növénytermelő brigádvezetőkre. El lehet mondani; amilyen a szövetkezet, olyan a' brigádvezető. A gazdaságilag megalapozott, jó szövetkezetekben, amelyekben a tagoknak megvan a munkakedve, ott a növénytermelő brigádvezetők is megfelelnek a követelményeknek, azt a munkát végzik, amelyre hivatottak, Ahol viszont hiányzik a hozzáértő irányítás, kívánnivalót hagy maga után a munkafegyelem, ott a brigádvezetőnek is nehéz a dolga. Ott. ahol a mezőgazdász feladatait kell. végezni, majd meg szállító- munkásnak, vagy küldöncnek kell lenni, ott nem brigádvezető a brigádvezető, bármennyire is megvan hozzá a képessége, a tudása. . BI. !
