Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-13 / 216. szám

t ICO, September 13, ' íöm iWECTm ^fíptrrsxa 5 Sikeres honvédelmi nap Ocsényben í\ , , ">« * - i' K - ' ; Vasárnap az őcsényi repülőté­ren közel 20 ezer néző előtt ren­dezte meg az MHS megyei el­nöksége a hagyományos honvé­delmi napot. Az időjárás ezúttal is kedvezett, így az egész napos gazdag műsor egymás után pergő számaival nagy tetszést aratott. A honvédelmi napot üdvözlő transzparenst vontató gépek után került sor a megnyitóra. A dísz­emelvényen helyet foglalt többek között Úszta Gyula altábornagy az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, az MHS országos el­nökségének elnöke, Somi Benja­min a párt megyei bizottságának titkára és Szabó pál Antal a me­gyei tanács elnöke is. A himnusz hangjai után Lantos Ottó alezre­des, az MHS megyei szervezeté­nek elnöke mondott ünnepi be­szédet. A nemzetközi és belpoli­tikai helyzet ismertetése után megemlékezett az MHS megyénk­ben végzett munkájáról, a honvé­— A gép pilótája Varga Imre, a műrepülő-válogatott tagja — mondta a hangosbemondó. A nem mindennapi műrepülő­csemegét kíváncsian, lélekzet- visszafojtva nézte a közel 20 ezer ember. Ritkán látott ' mutatvá­nyok, nagy gyakorlatot követelő technikai megoldások jellemezték a mintegy 10 perces műrepülést. Emelkedő orsó, majd háton du­góhúzó, ezt követően fekvő nyol­cas következett. Az egyik legne­hezebb gyakorlat a bukfenc, do­bott orsóval kombinálva, sem ma­radt el: Mellettem egy fiatal házaspár állt. Az asszonyka kíváncsian nézte a mutatványt, egy-egy ve­szélyes résznél azonban eltakarta a szemét. Később odaszólt a fér­jének: — Úgy szeretném, ha már be­fejezné. — Talán csak nem unatkozol? || ■ Kötelékrepülés. A botkormányok nál a magyar morepülő-válogatott pilótái. erősített. Társai Fülöp Tibor, Módii József és Lukács György összekapaszkodva, egy ernyővel ugrottak, majd rövid ereszkedés után leoldottak és mindegyikük egy külön ernyőt nyitva a dísz­emelvény előtt ért földet. Ezután mint valami óriás­szitakötő jelent meg a helikop­ter. Mindent bemutatott, amit egy helikopternek „tudnia kell”. Le­ereszkedett, felszállt, oldalt és hátrafelé repült, felgyorsított, le­lassított. Hatalmas légcsavarja, olyan légörvényt csapott, hogy a közelében álló asztalon a tisztelet­díjakat csak nagy üggyel-bajjal sikerült megmenteni. Miután el­ült a mesterséges „vihar-’ a vilá­got járt csehszlovák pilóta, Jan Vrucek, új típusú Tréner gépével emelkedett a magasba, /K Morava gyár berepülő-pilótája, 21 éve repül és a levegőben már 3000 órát töltött el. Mű repülése osztat­lan elismerést aratott. Elveszett hozzátartozóit jő puha, az én fejem pedig fő kemény. > A külön szám _Atx>mröbbantással, Tökbajtásos repülők rácsapásával és katonai harcászati bemutatóval folytató­dott a délelőtti műsor.. Páncél­autók és gyalogosok fegyverei ro­pogtak, majd a terület elfoglalása után, az atombomba környékét a kivonuló tűzoltók vették birto­kukba. Percek %latt eloltották a robbanás után keletkezett tüzet. „Külön számuk” a műsorban nem szerepelt, csupán ráadásnak szán­ták. Gazdag délutáni program A tulajdonképpeni honvédelmi bemutató ezzel véget is ért, de a program este 6-ig újabb szórako­zást ígért. A délutánt a üzéksZár- di Dózsá ökölvívóinak háziverse­nyével és a kaposvári, kecskemé­ti, pécsi, valamint a szekszárdi moto-crossozók küzdelmével kezd­ték. Ezt követte a fővárosi művé­szek fellépése és a lovasbemuta­tó. A sárközi együttesek népi- tánc-csoportjainak szereplésével ért véget az eseményekben gaz­dag honvédelmi nap. Fertői Miklós Foto: Bakó fenő Roham az ellensége- állások ellen. A csehszlovák légiakrobata lélegzetelállító mutatványainak egyike. A középső képen: Kominek Miló feleségével a bemutató izgalmas percei után. A déli óráikban a mikro fonsá tor előtt valóságos tömeg várakozott. Ideges mamák és papák, de leg­főképp síró gyerekek. A moto-cross versenyzőket alaposan próbára tették a pálya nehéz akadályai. «leírni kiképzés fontosságáról. Ez- atáf» engedélyt adott az egész napos műsor megkezdésére. „Nagy úr" a szél A repülőtér felett 600 méter magasban megjelent egy gép, amelynek oldalából kis pontocs­kák bukkantak elő. Egy... kettő- három... hat... tizenkettő... tizen­kilenc. A szekszárdi repülőklub ejtőernyősei ereszkedtek mind kö­zelebb a reptér közepén elhelye­zett füstgyertya felé. Akadt már az első számnál is izgalom. A levegőben a szél „nagy úr” és ha az ejtőernyős nem vi­gyáz. oda esik ahova a szél akar­ja. Ketten a tömeg feje felett le­begtek. Már-már úgy látszott, hogy a közönség közé esnek, az utolsó pillanatban azonban az ügyesség és a lélekjelenlét segí­tett. A díszemelvény előtt értek földet. Elismerésül nagy tapsot kaptak. Bukfenc, dobott orsóval kombinálva Értékelésre nem volt idő. mert alighogy az ejtőernyősök földet' értek, megjelent a Tréner a né­zők felett. — Nem, de úgy eélek, hogy le­zuhan. Varga Imre válogatottunk ab­ba is hagyta. Persze nem azért, mintha félt volna a lezuhanástól, hanem a földön már várt rá egy másik bemelegített Tréner és két ugyancsak válogatott keret tag, Heidt Gáspár, valamint Kovács Pál. A három Tréner- M aster meg­kezdte a ballonvadászatot. A pi­ros ballonok egymás után emel­kedtek a magasba. A válogatott pilóták pedig egymás után csap­tak rájuk. A gépek orrával, szár­nyával igyekeztek elpattintani azokat, Egy-egy eredményes va­dászat közben, felmorajlott a kö­zönség, tapssal jutalmazta az ügyes pilóták mutatványait. Mesterséges vihar Lélegzetvételnyi idő sem volt a műsorszámok között. A Trénerek még le sem szálltak, máris meg­jelent a PO—2-es 1500 méter ma­gasban. Őrödén Gáspár a Köz­ponti Repülő Klub ejtőernyőse ugrott, 30 másodperces szabad­esés után nyitotta ernyőjét. A né­zőik szabad szemel is jól látták a látványos ugrást, mert a sportoló lábára piros színű ködgyertyát — Kinek veszett el a hozzátar­tozója? — a kérdést az ügyeletes honvéd százados nem győzte is­mételni: A hangosbemondó szünet nél­kül közötte az adatokat. Az egy­másra talált rokonok pedig sírva borultak össze a találKozásnál. Minden a legnagyobb rendben ment. A viszontlátás, valamint a műsor is. Kemény fej Kominek Miló csehszlovák lé­giakrobata bemutatóját várta leg­jobban a közönség. Nem csalód­ták, mert izgalmakban nem volt hiány. A repülőgépről lógó tra­pézon, olyan mutatványoknak le­hettek szemtanúi, amelyek kárpó­toltak mindenkit a rekkenő hő- , ségban, való várakozásért. A leg­nehezebb gyakorlata nem sikerült ugyan, de így is a műsor egyik legkiemelkedőbb számát az/ő be­mutatója szolgáltatta. A nem min­den zökkenő nélkül végrehajtott gyakorlatai után jókedvűen vála­szol gatott a kérdésekre: — Sajnos nem voltunk begya- * korolva a pilótával, így a földön kihúzott szalagot nem sikerült > felvennem. A vezető a gépet kis­sé alacsonyra engedte, engem pe- , dig végighúzott a földön. Be is ' vertem alaposan a fejem. Még az a szerencse, hogy a magyar föld ■ i

Next

/
Thumbnails
Contents