Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

8 tóin a SfEGtrrr nípűjsao 1966. szeptember 11. Minden jel arra mutat, hogy megoldódik az emlékező­tehetség átvitele. A Michigan Egyetemen kísérleteznek vele és a hírek szerint Johnson elnök kapja az első kúrát, hogy emlékezzen arra: mit mondott a választások előtt és mii tesz most. Tudomásom szerint ez az új szer hamarosan hoz­zánk is eljut. Nem rendelünk belőle sokat, mert nálunk mindenki nagyon jól emlékszik arra: mikor, mit csinált a másik. Nem 6, a másik. Ebből következik, hogy a mi emlé­kezőtehetségünk jó, csak egy kicsit helyes irányba kell te­relni, arra pedig elég lesz az a kevés mennyiség is, amit rendeltünk ebből a szerből. Liverpoolban jártam a minap. Bementem az egyik ol­vasóterembe: gondoltam, átnézek egy-két újságot, folyóira­tot. Fáradt voltam és elbóbiskoltam. És mit gondol, mi tör­tént? öt font büntetést kellett fizetnem, mert ebben az ol­vasóteremben aki az újságok és folyóiratok olvasása köz­ben elalszik, öt font büntetést kell fizetnie. Nálunk, otthon Ilyen nincs. Nincs, azért, mert olyan jók az újságok, a folyóiratok, hogy attól egyetlen ember sem alszik el. Ezért nem is volna értelme bevezetni ilyen büntetést. A mi állampolgárainkban él az olvasás és a munka öröme. Nálunk nem lehet olyannal találkozni, mint Ang­liában, ahol megkérdeztek negyven vezető tisztviselőt: meny­nyire fűti a munkavágy? Unottan csak ennyit válaszoltak: „Semennyire. A legszívesebben nem dolgoznék!" Na, tes­sék! A legszívesebben nem dolgoznának? Bezzeg a mieink! Ejt nappallá téve dolgoznak. Nálunk nincs ám teázás a hivatalban (na, feketézés azért előfordul, de csak elvétve), nincs ám traccsolás, nincs ám magánügy­ben telefonálás (a posta is csak rossz szándékú, amikor azt mondja: szombaton nő a telefonbeszélgetések száma, meg hétfőn, mert szombaton megbeszélik, ki, hova megy ki­rándulni, hétfőn meg azt, hogy ki hol volt), nálunk min­denki becsületesen dolgozik, mert senki sem tesz fel ilyen buta kérdést: kit, mennyire fűt a munkavágy? Ha egyszer feltennék? Na, mi lenne akkor? Mindenki őszintén vála­szolna a kérdésekre, pontosan olyan őszintén, mint amilyen őszintén 1956. előtt beírta kivétel nélkül mindenki az ön­életrajzába még a külföldi nagynénikéjét is. Nálunk inkább az a baj, hogy sok a párhuzamosság. Amikor otthon voltam, részt vettem egy igazgató be­iktatásán. Amikor az új főnök meglátogatta eljövendő mun­kahelyét, súgva kérdezte a kísérőjétől: „Az a szőke kolléga­nő, ott az ablaknál, tulajdonképpen mit csinál?". — Öh, semmit! — dadogta a kísérő. — Ügy. Es az a fekete, az ajtónál? I — Hát.. . — nyöszörögte a kísérő —, az sem csinál semmit. — Ez az!... — kiáltotta felháborodva az új főnök. — Mindig és mindenütt ez az átkozott párhuzamosság a mun­kában! Rátapintott a lényegre. És mennyi ilyen felesleges párhuzamosság van. Erről jut eszembe, hogy amikor Taljánországban jár­tam, éppen egy vizsgálatot folytattak. Rodio Pazzetti olasz kormány felügyelőt bíztak meg azzal a feladattal, hogy ku­tassa fel a nagy költségeket felemésztő' és esetleg felesleges hivatalokat. Pazzetti nyomozása közben talált is egy hiva­tali, amelynek egy valódi igazgatója és huszonegy munka­társa volt, s amely „Olasz Kelet-Afrika- Vízmüveinek Épí­tésvezetősége" cégér alatt szorgalmasan gyártotta az aktá­kat. Az igazgató a közigazgatási bíróság előtt a legnagyobb komolysággal jelentette ki: „Eddig senkinek sem jutott eszébe figyelmeztetni rá, hogy Olaszországnak már nincs Afrikában gyarmata". A hivatalt felszámolták. Könnyű volt nekik. Nekik’volt gyarmatuk és így meg­maradt nekik, egy fölösleges hivataluk! Nekünk nem volt gyarmatunk, tehát nincs is felesleges hivatalunk. Nincs bizony, már; hogy volna? Sokat utaztam az utóbbi időben és így eljutottam Netv York államija is. Salamanka közelében egyszeresük meg­rohantak az indiánok. Teljes harci díszben voltak, ordítoztak, megkötöztek és magukkal vittek. — Na, Jbhannes, most ütött az1 órád !— gondoltam ma­gamban, hisz tudtam, hogy ez az indián törzs emberevő. — Pörköltet csinálnak belőlem, vagy gulyást. Ha gulyást csi­nálnak, az csak jó lesz, főleg, ha úgy csinálják, ahogy húsz éve csinálta az egyik emberevő törzs. Akkor ez mentett meg. Akkor beletettek egy nagy üstbe, pucéran, és ugyan­ebbe az üstbe sok krumplit dobáltak. Rakták alattam a tüzet rendületlenül, én meg, ahogy főtt a krumpli, én esze- genti kezdtem. Gondoltam, ha már meg kell halni, ne men­jek éhen a másvilágra. Szóval eszegettem, míg végül az ösz- szes krumplit kiettem. Ekkor jeleni meg a törzsfőnök, meg­keverte a gulyást és felkiáltott: „Már megint rosszul csi­náltátok? Hát nem megmondtam már milHószor, hogy a krumplit csak később kell beletenni a gulyásba. Most itt van. Kiette az összes krumplit!” — d*rrogott a törzsfőnök és az egész törzstől elvonta a vacsorát, engem pedig egy csokor virággal ajándékozott meg. Ez a történet járt a fejemben, amikor vittek. Bárcsak megint gulyás lenne! Nem lett gulyás. A táborban szép tör­zsi táncokat mutattak be, énekeltek, megvendégeltek. Biztosan hallottak már aikalandamról. Nem akartak ők is szégyenben maradni. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel:' Bérezési rendszerek az európai szocialista országok tsz-eiben Az európai szocialista országok­ban a kollektív gazdaságok bé­rezési rendszerében végbemenő változásokat az a törekvés jellem­zi, hogy az anyagi érdekeltség el­vének felhasználása szorosabb kapcsolatot teremtsen a végzett munkáért járó részesedés és a gaz­daság termelési eredményei kö­zött. || Állami segítséggel Az NDK volt az első szocia­lista ország, amely állami segít­séggel erősítette meg a tsz-ck kifizetési alapját. Már a kollek­tivizálás idején 7 márkában álla­pították meg a munkaegység ga­rantált minimális értékét a ma­gasabb típusú szövetkezetekben. Kezdetben azonban hibát követ­tek el: a dotáció mértékét a le­dolgozott munkaegységek számá­tól tették függővé. Ezt a hibát gyorsan kijavították és 1958-ban az NDK minisztertanácsa elren­delte, hogy biztosítani kell a tsz- tagok évi 3120 márkás garantált jövedelmét, 325 munkaegység szerzése esetén. Ez korlátozta a munkaegységek számának tetszés szerinti növelését és ezzel az ál­lami dotáció korlátlan növekedé­sét. Újabb lépés volt az NDK mi­nisztertanácsának 1962 január 18-i határozata, amely szabályozta az állami dotáció juttatását és azt a gazdaságok havi pénzügyi és termelési terveinek teljesítésétől tette függővé. (A tsz-ek a terv- teljesítés nyomán kapják meg a garantált minimum kifizetésére szolgáló pénz egy részét.) || Garantált minimum Bulgáriában az élenjáró terme­lőszövetkezetek — taggyűlési ha­tározatok alapján — már az első időben garantált kifizetési alapot létesítettek. Ez az alap országos viszonylatban 1960-ban 21 millió leva, 1962-ben 27 millió leva volt. 1963. január 1-től Bulgáriában létrejött a garantált minimum ki­fizetésének állami-szövetkezeti alapja. Ezt az alapot a tsz-ek jö­vedelme után fizetett 2 százalékos járulékból és az állami költség- vetésből létesítik. összértéke 1963-ban kb. 18 millió, 1964-ben 21! millió, 1965-ben 33 miilió leva volt. 1963-ban a garantált kifizetések állami-szövetkezeti alapjából 210 szövetkezet részesült: 33,5 millió levát használták fel kifizetésekre. Ezt az összeget a többi gazdaság 14 millió levás befizetései mellett 17,3 millió levás állami hozzájá­rulás és a gazdaságok 1,5 miilió levás saját alapja biztosította. > A rendszeres kifizetések bizto­sítása érdekében Bulgáriában azt a módszert is igénybe vészbe, hogy a bankok nagyarányú felha­talmazást kapnak hitelnyújtásra a termelőszövetkezeteknek kifi zetések céljából, abban az esetbe: is. ha más gazdasági célokra kor látozzák a hitelnyújtást. || Tartalékalapból A csehszlovák tsz-ekben is re szélesebbkörűen alkalmazzák a garantált kifizetést Az állam, azonban nem vesz részt a kifize­tési alap létrehozásában. Az erő, termelőszövetkezetek az évek fo­lyamán tartalékalapot gyűjtenek a tagság közti felosztásra szánt összeg egy részéből. (A tsz csak akkor térhet át a garantált fize­tési rendszerére, ha tartalékalap­ja eléri az általános kifizetési alap 25 százalékát.). Csehszlovákiában a garantált fizetésnek két formája van. A gazdaságok többségében eleve meghatározzák a garantált pénz- kifizetést, a normateljesítés alap­ján. A többi gazdaságban, ahol továbbra is a munkaegységrend szert alkalmazzák, a munkaegy­ség pénzértékét a termelési és pénzügyi tervek alapján határoz­zák meg. Ezt a kereseti formát különö­sen a csehszlovák fiatalok kedve­lik. ami a tsz-tagság aggasztó el­öregedésére való tekintettel lé­nyeges tényező. Azok a gazdasá­gok, amelyeknek még nincs meg­felelő tartalékalapjuk ahhoz, hogy a garantált kifizetéseket esz­közölhessenek, a kifizetési alap 89—90 százalékát kifizetik a tag­ságnak, a többit félreteszik tar­talékalapjuk gyűjtésére. Az idézett példákból megálla­píthatjuk, hogy a tendencia vilá­gos: a tsz-ek arra törekszenek, hogy a végzett munka díjazását az eddiginél szilárdabb alapokra helyezzék. I Á bizonytalanság felszámolása Ennek érdekében több ország­ban állami segítséggel élnek. A segítség formája olykor közvet­len. Ez a segítség különösen fon­tos a mai körülmények között, amikor a legtöbb szocialista or­szágban a mezőgazdaság további fejlődésének nélkülözhetetlen fel­tétele a termelés intenzifikálása és az eddig alkalmazott anyagi ösztönzők hatékonyabbá tétele. A tsz-ekben a vonzóbb fizetési formák első szakasza: felszámolni a munkáért kapott járandóság bizonytalanságát és közelebb hozni a kifizetés időpontját a munka elvégzésének időpontjá­hoz. A következő lépés: a tsz-ek dolgozóinak napi keresetét egyen­lővé tenni az illető szektor társa­dalmi átlagkeresetével (például: az állami gazdasági munkások keresetével). A kereset különbsé­gei nagymértékben befolyásolják a tsz munkaerő-fluktuációját. A garantált havi járandóság le­hetővé tétele érdekében Cseh­szlovákiában a tsz — gazdasági helyzetétől függően — önállóan határozhatja meg a tarifát, de ez nem lehet nagyobb 28 koronánál, tehát az állami gazdaságokban érvényes értéknél. I Norma — garantált fizetés A normateljesítésért vagy mun­kanapért járó, előre meghatáro­zott járandóságon alapuló garan­tált fizetés elterjedésével kapcso­latban felmerül a kérdés, milyen változások mehetnek végbe a pótlólagos kifizetések terén, ame­lyeket általában az alapkereset kiegészítésének tekintenek. Az eddigi munkaegységrend­szerben, amikor a munkáért ka­pott járandóság összege bizonyta­lan volt, nehéz volt pontosan meghatározni a pótjárandóság gazdasági jellegét, más szóval ne­héz volt megállapítani, mennyi­ben az alapkereset kiegészítése és ' mennyiben a tiszta jövedelem ré­sze. Érthető, hogy a társadalmi átlagnál alacsonyabb tarifán ala­puló garantált járandóság esetén a pótfizetés az alapkereset rész­leges, vagy teljes kiegészítésének számít.' Pótkifizetésnek, vagy prémium­nak nevezik sok szocialista ország tsz-eiben a munkáért járó járan­dóságok egy részét. Például a csehszlovák tsz-ekben állandó prémiumrendszert alkalmaznak, amely a havi átlagkereset 15 százalékát éri el. A prémium­alapot az általános kifizetési alap 5 százalékából létesítették. Pre­mizálják a tsz szempontjából kü­lönösen fontos munkák határidős teljesítését és jó minőségét. 1964 óta javasolták a tsz-eknek, hogy a prémium-kvótát 10 százalékra emeljék. Hasonló jellegű a prémium- rendszer Bulgáriában, ahol a kifi­zetési alap 2—4 százalékát for­dítják premizálásra. || Prémium Az NDK-ban a sürgős és fon­tos gazdasági munkák határidős elvégzéséért fizetnek prémiumot. A prémiumalap a tsz pénzjöve­delmének 1—2 százalékával egyenértékű. Ebben a premizálási rendszer­ben azonban komoly hibák van­nak. főleg ha a végzett munkáért a tagok pénztarifa alapjári teljes díjazást kapnak. Az ilyen pútjá- randóság ugyanis nem áll kapcso­latban a tsz gazdasági tevékenysé­gének végeredményével. Az ilyen prémium alkalmazása többnyire csak operatív jellegű, az egyes fontos munkák elvégzését segíti elő. Ez a rendszer azonban nem ösztönöz az egész gazdaság ma­gas, terven felüli termelési muta- fószámainak elérésére. Bulgáriában az elmúlt években olyan prémiumrendszert kezdtek kidolgozni, amely a tagságot ar­ra ösztönözné, hogy minden té­ren növelje a termelést. Csehszlovákiában 1964 óta pre­mizálják az egy hektár szántó­területre számított tejtermelés növelését: az e téren gyengébb gazdaságok az eredmény javításá­ért magasabb prémiumot kapnak. Az NDK-ban 1963 végén pré­miumot határoztak meg a követ­kező évekre a tsz-ek gazdasági mutatóinak javításáért 1963-hoz képest: például minden mázsa sertéshúsért, amelyet az 1963-as színvonalon felül termelnek, 150 márka prémiumot kap a tsz, ugyanígy marhahúsért 70 márkát, tejért 35 márkát, gyapjúért 600 márkát, 100 tojásért 15 márkát Ezenkívül — ami lényeges — a domináló gazdasági ág vagy részleg termelésének növeléséért a tsz magasabb prémiumot kap. mint az olyan részlegek vagy gazdálkodási ágak termelésének növeléséért, amelyre a tsz nem specializálta magát. * A kutatóintézetek eredményei csaknem minden szocialista or­szágban azt igazolják, hogy a já­randóság kifizetésének új formái növelik a tsz-ek gazdasági haté­konyságát. A legújabb magyar kutatások szerint a garantált ha­vi kifizetéssel dolgozó tsz-ekben az egy munkaegységre eső globá­lis termelés volumene 36 száza­lékkal magasabb az országos át­lagnál és 23 százalékkal magasabb a hasonló termelési körülmények között dolgozó, de az új kifizetési formákat nem alkalmazó gazda­ságokénál. | Nyugdíjalap — fizetéses szabadság Érdemes kiemelni a szociális juttatások szerepét is. Bulgáriában országos nyugdíj­alap létesült, amely a tsz-ek jö­vedelmének 2 százalékából és a kifizetésre szánt állami dotáció 0,5 százalékából tevődik össze. Nyugdíjat kapnak azok a tsz-ta- gok, akik legalább 25 évet dol­goztak a mezőgazdaságban: a fér­fiak 60 éves koruktól, a nők 55 éves koruktól nyugdíjjogosultak. A nyugdíj összege az illető tsz- tagnak a közös munkában való részvételétől és a nyugdíjalapra való befizetésének magasságától függ. Mint ismeretes, Magyarorszá­gon, Csehszlovákiában, az NDK- ban és Lengyelországban is be­vezették a tsz-tagok nyugdíjrend­szerét. Egyre általánosabb a tsz-ekben a fizetéses szabadság. Bulgáriá­ban a fizetett szabadságnapok számát az illető tsz-tagnak a kö­zös munkában való részvétele, valamint munkában töltött évei­nek száma határozza meg. Egyes esetekben a tsz-ben elért havi ke­reset alapján állapítják meg a fizetéses szabadságot. Minden öt évj megszakítás nélküli munka után öt nappal emelkedik a sza­badság. ELEONOR BIALSKI , ' /

Next

/
Thumbnails
Contents