Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

Nádas József: MISZLAI GYÖRGY: Második találkozás Az első találkozás a múlt nyá- — Megint valami rokoni látó- — Hát nem igaz? Becserélte a ron zajlott le, igen, így helyes: gatás Magyarországon? Cadillac-ot? lezajlott. Nem sejtettem, hogy ha- ,, cacáré, díszbankett közepébe — Ah> az m°st egy ideig nem — Már ne ugrasson cngemet csöppenek, amikor megígértem V. e v.a®m‘ naSF üzlet... azzal a marhasággal; Ügy vettem Gordának hosv elmegyek az is- ^mondom neked a tippet, társulj észre, hogy maga dörzsöltebb fic- kolai tatáíkozó. a. iS meglep- ^ megfelezzük a hasz- kő, mint azok a többiek, téssel láttam, az ismert, öreg ar- "ot' • ■ Nagyobb tetei bilincset Templomnyéken majdnem dísz- cok között egy ismeretlen fiatalt, "eresn?jL kézi bilincset. .. Itt, polgárrá választottak, mert ezer kirítt pökhendi elegánciájával. usztriában, vagy egyáltalán Eu- forintot ajándékoztam a szociá- Arany nyakkendőcsatt büszkéi- topában olcsón fel lehet vásárolni lis otthonnak. .. kedett a mellén, gyémántgyűrű szállítani Washingtonnak... _ Akkor maga mégis az ujján. — Hagyj békén ezzel a marha- gazdag ember! Szuromi — annak idején a B- Sággal... Ejnye, már tizenegy... , be járt, most nyugdíjas könyvelő Mennem kell... — Mondtam mar, hogy ne ug — mutatta be, szokatlanul hetyke rasson... A kinti ügynökségtől hangon, rendkívül büszkén: j:™ az ötvenest, mi az kaptám a repülőjegyet, ide Bécs­— A fiam. Tegnapelőtt jött neked ■ be, itt adták a kocsit, az öltönyö New Yorkból. Megnézheted ma- — Itt egy huszas, de most Ket is rendelték, meg azt a gadnak, olyan karriert csinált, már... Pincér, fizetek tízezer forintot, amit elkölthet­hogy csuda... . tem Magyarországon. Éppen, hogy Homályosan emlékeztem az . 2 idősebbik ment, a fiatalab- futotta, ide-oda száguldoztam, öreg régebbi panaszaira, az utana fon dúlt és ekkor jöt- mint Amerikából érkezett csá- egyetlen fiú csak nehezen végezte . m hogy én ezt az embert szár, aki elkábítja azokat a miaud- el az iskoláit, valamilyen válla- J®merem. Hát persze, ő az ifjú rókát! Megtörtént a tíznapos latnál volt kistisztviselő, ott is dúsgazdag _ jégszekrénygyáros, a „gáztámadás'’, amikor megint ki­belekeveredett mindenfélébe, az- '',aSyon csúcsára tört autótulaj- jöttem, vége volt mindennek... tán búcsú nélkül távozott. Az donos> Mr- Szuromi. Visszavették a kocsit, még látja, apja évekig nem említette, ta- Üdvözöltem. Meglepődve nézett a, gyűrűt is lehúzták, kétezer valy mutatta egyszer a fényképét, rám, értetlenül. «shillinget dobtak ide, ennyi stra­de akkor sem nagyon dicseke- . páért... Mit csodálkozik7 Mond­dett, most azonban diadallal . Nem ismer meg, Mr. Szu- ja. . „ maga visszamegy? hordta körül a fiát. romi. — Hát igen. feltörtem, hűtő- Felkelt az asztalától, még min- Bvek at persze’ hogy visszame~ szekrénygyáram van New York- dig bizonytalanul nézett rám én ‘ * ban, nem nagy üzem, 250-en dől- viszont bíztattam: ’ — Persze... De nehogy ezt el goznak Van egy kis vityillóm mondja, bár ezek a csibészek Floridában, két autóm, az egyik- — Foglaljon helyet, nogy van? , ’ , • kel jöttem át. tavalyi típusú Ca- Hogy mennek az üzletek, a hűtő- me§erdemelnek, hogy... Fethasz- dillac, ócska gép, mihelyt haza- szekrénygyártás7... nálják az embert, kifacsarják, az­Most már világosság gyűlt az A fene egy meg őket», agyában, elmosolyodott, legyin- Mégis’ neh°gy elmondja, nehogy a szegény öregem... Ja, ja. • • érkezem, becserélem... nálunk ez így van. Villogtatta a fogát, rákiáltott az idős főpincérre — „helló, boy, tett: — Nem fogja megtudni.;; mindent én fizetek’’ - a mara- _Már emlékszem, persze, dekot a második százasból oda- , ,,, ’ ’ tolta borravalónak, az egész bogy emlékszem, maga is ott — Nem tudna kifizetni a kave- kerthelyiség minket figyelt, pon- volt, amikor a faterral azt a nagy mat, nagyon csóró vagyok?... Ta- tosabban őt, a „császárt’ . Persze relhajtást csináltam. Mindenki ne- valy Pesten én fizettem a maga akkor is felénk fordult mindenki amikor a vendéglő előtt álló ha­talmas kocsiból előhozta a film­felvevő gépét és nemcsak az asz­taltársaságot, de az egész terasz közönségét filmre vette. Búcsúzáskor felajánlotta, hogy sétakocsizásra visz a városba, az­tán hazafuvaroz. Én azonban el­hárítottam, nem is tudom, miért. Az öreg Szuromi így búcsúzott: — Szívesen meghívnálak, gyere velünk, holnap-holnaputánra, a Balatonra, de közben Pista min­denáron le akar ugrani Temp­lomnyékre, tudod, a rokonokat meg akarja látogatni, egy kis ajándékot ad mindenkinek. Te­mérdek pénze van. Az is csoda, hogy ennyire feltört, de, hogy eközben nem feledkezik meg az öreg apjáról, meg még a rokonai­ról sem... Tudod... nagy dolog ez. Bólogattam, hümmögtem, kezet szorítottam Szuromival és Mr. Szuromival, egy pillanatig utána­pillantottam a ragyogó autónak, aztán hazamentem. Bevallom, a következő tíz hó­napban teljesen megfeledkeztem az öreg Szuromiról, meg gazdag fiáról, a jégszekrénygyárosról. Kaptam ugyan egy-két telefont, szemrehányást, restelltem a dol­got, dehát mit csináljak. Az idén, hogy rövid látogatásra Bécsbe ugrottam, szokás szerint az egyik délelőtt beültem az Európa kávéházba,"ez a külföldre szakadt hazánkfiainak gyülekező- helye. Kíváncsi természet vagyok, soha nem mulasztom el, ha csak egy órára is, idelátogatni Ezúttal nem találtam senki is­merőst, a kávéházban, de az egyik szomszédos asztalnál ma­gyarul beszéltek. Egy fiatalabb férfi ült háttal felém, az arcát nem láthattam és nagyon kapaci­tálta a másikat, az idősebbet: — Gyuszi, nem teheted ezt ve lem, egy ötvenest mégis csak ki tudsz guberálni... Tudod te na­gyon jól, hogy mihelyt lehet, visszafizettem... A Shmithék ígérték, a jövő héten lesz valami a számomra... A másik gúnyosan közbe­vágott; i vette. Maga is, ugye... cechjét.. DI1TKA A KOS: VÉGRENDELET Korom máglyáján égjen el a testem, Nyelje el az izzó krematórium. Szabad szelekkel bátran hadd lebegjen. Sírdomb ne hirdesse kérkedőn, hiún. Lengjen csak vissza nyüzsgő műhelyedbe. Száguldó Élet. Ez az óhajom, Hogy voltam, éltem, sokszor lelkesülve. Hirdesse néhány árva verssorom. S ha nem lenne szív, hol visszhangra lelne. Szórjátok kertemben szét marék porom. Feltámadok, színként, illatként lebegve, Az esti szélben bókoló virágokon. 85 esztendővel ezelőtt született Dutka Ákos, aki Ady kortársaként, a Holnap költőiéként indult el sok évtizedes költői pályáján. K A 1,01 JANOS: Szeptemberi csengőszó Szól a szeptemberi csengő. Mintha tö’bb-száz évnyi messzeségből jönne a hangja, hegyeken, szenvedéseken és emlékeken túlról; mégsem esendő és halk, és derűs, fiatalos, szívdobogtató: szinte füstölög; húz az utcák fölött, becsapódik az ablakokon, lobognak hangjára a lombok, e nyárutói, tarka kendok; mondja a halálig megszívlelendőt, a félre-nem-tehető tanítást, a derék helytállást s a kis-cselekedet szigorú szeretetét; azt, hogy csak az állhatatos, tiszta tett nyerhet örök életet; azt, hogv . . csak az egyszerűen és mindennapján példává magasulo emberi tartas hat, nő túl időn-térén, azt emeli a csillagokig, azt őrzi meg a történelem. Négysorosok SZEGED- (1321.) Napfénytől ékes, ragyogó smaragd, hol ifjúságom lángolt egykoron. Első szerelmem tebenned fogant az újszegedi tág platánsorón OSZTROGOZSSZK (1912. augusztus.) Bombarobbanás, füst, vér és halál, öldöklő fegyverek roppant kara. Az emlékkődben imbolyogva áll, s feléminteget lopva: Tamara.., SÓHAJTÁS Mint kalickába zárt madár sóhajtozik a vágyam. Buján virágzik még a nyár, s jaj özvegy rég az ágyam., BORJA D Öreg diófák, málló nádtető, Sió-lapályra néző pinceablak. Diákgyerek, álmokat kergető.;. Borjád. Vénülő szívembe fogadlak. Szobrok a magasban Szép fővárosunk, Budapest, remgeteg olyan szoborral, szobor- csoporttal büszkélkedhet, amelyeket Európa valamennyi nagy­városa joggal irigyelhet. Különösen most, az idegenforgalmi sze­zonban sok külföldi turista csodálja ezeket. Fényképezőgépek, filmfelvevőgépek objektívjeinek célpontjai ezek a szobrok, és ter­mészetesen Budapest egyéb nevezetességei. Vannak azonban olyan szobrok is, amelyek nemcsak a külföldiek, de a hazai turisták elöl is „el vannak rejtve”. Nagyon sok épület tetejét díszítik ezek, sokszor húsz-harminc méter magasságban. Ez a két felvétel a városligeti Vajdahunyad■ várában készült. A Mezőgazdasági Mú­zeum egyik épületének tetején állnak Foto; Bakó >

Next

/
Thumbnails
Contents