Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
4 TÖT,NA ATPÖTFÍ WPTŰJSAÖ T966. szeptember 1. 0f ### Á íf átszabva ff 1/ ff #| fi — ű2 iskolába A szeptember az iskolaruhák beszerzésének gondját is jelenti. A gyerekek nagyot nőttek a nyáron, kicsi az ing, szűk vállbán a kabát, rövid a kislány szoknyája... Az édesanyák gondján szeretnénk enyhíteni: aki szabni-varrm tud, a rajzon is bemutatott, divatos elképzeléseket hasznosíthatja. Rövid kabát, zakó helyett célszerűbb rövid kis „felleghajtót” készíteni a nagyfiúnak. Kiszabható maradék szövetből, vagy az édesapa öreg felöltőjéből is. Szabása egyszerű, az ujjbeállítással sem kell bajlódni: ha lehet, fregoli, — szövet, ballon — megoldással készítsük, mert így eső ellen is megfelelő védelmet nyújt. A kislánynak az édesanya megúnt szövetkosztümjéből készíthetünk kiskosztümöt, iskolába szintén jó viselet. A két részből szabott szoknya, s a kiskabát házilag sötétkékre festett. Piros golyógombokkal és a gallérra steppelt piros tűzéssel új ruha hatását kelti. A nagylány kabátja a lehető legdivatosabb. Eszterházy kockás anyagból készült, színe szürke. Itt is a piros színt használjuk díszítésre: piros — trész — szalaggal szegjük a fazont és a zsebfedőket. Ugyanez a manzsetta szegése is. A gombok feketék. A nagyfiú kinőtt öltönyéből elegáns öltözéket készíthet az ügyes édesanya a legkisebbnek. Szintén egyszerű megoldású, kör- gallérral készült a felsőrész. A kis nadrág elöl mellényes és kantáros. Ha marad anyag, elkészíthető a zsokésapka is. LENDVAI ILONA iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiHiiii 4 KÉMREPÜLŐ írta : Pintér István Az igazgató egy napja Reggel hat órakor már a szőrméseknél járt. A fontos üzemrész anyagellátásával és az exporttermékekkel vesződött. Ezt követően, a helyszínen tárgyalt a TANN- IMPEX külkereskedelmi szerv műszaki ellenőrével a gazdaságosságról. Utána másik üzemrészbe ment. Magára hagyta a műszaki ellenőrt, intézzék a vállalat többi vezetőivel a biber- és nutriagallérok, a perzsalábból készített bundák műszaki átvételét. Hat termelési egységben, közel hétszáz dolgozóval működik a Simontomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, amelynek Faluközy József az igazgatója. Délelőtt 9 órakor egymásnak adják a kilincset az emberek az igazgató irodája ajtaján. Egyszerre többen is vannak nála, rövid ideig várnunk kell. Hallgatom a sorukra várók beszélgetését. Őszinte érdeklődés, de könnyedség és a jártasság figyelhető meg a fiatal, kontyos nő és az idősebb, ősz hajú, jó- kedélyű bácsinál. Mint kiderül, a fiatal nő a Hőgyészi Ruhaipari Vállalat műszaki vezetője. Szóvá teszi az öreg, hogy a diri sokáig tárgyal az ARTEX képviselőjével. — Hja, kérem, külföldi megrendelés, külkereskedelem — jegyzi meg. Markáns arcú, szókimondó, gyors észjárású ember a „diri", Faluközy József. Az egyre nagyobb vállalatot — alakulása óta — kilenc esztendeje vezeti. 1958. decemberében 22 létszámmal kezdtek. Azóta naggyá, jelentőssé nőtt ez az üzem. Az exporttermékekből ebben az évben 200 000 dollár a nettó árbevételük. Termékeik hazánkban, de messze földön is hirdetik szakmunkásaik, műszaki gárdájuk ügyességét, tehetségét. Két fő profilja van a válla latnak: a bőr- és labdagyártás, valamint a szőrmekikészítés és konfekcionálás. Ránézetre fáradt ember benyomását kelti az igazgató. Miután megegyeztek az előttem jöttékkel, szóvá is teszem. Egyik cigaretta után a másik- s ra gyújt. Válaszolna, de cseng = a telefon, majd közli, hogy rö- E vid időre el kell mennie a 5 tanácshoz, várják a megyeiek, 5 akik a község fejlesztéséről, = a kereskedelmi ellátottságról S tárgyalnak. 5 Lehet, hogy kevesebb az ér- 2 tekezlet, de a „megbeszélések” s száma gyarapszik. A délutáni visszatéréskor ismét tárgyalás közben találom Faluközy elvtársat. Halaszthatatlan a beszélgetés, végighallgatom, amint a tervezőiroda gépészmérnökévei tanácskozik, annak helyszíni szemléről történt visszatérte után. A labda- és bőrüzem elszívó-berendezéséről van szó. Többek között az is sürgeti a megoldást, hogy a KÖJÁL nemrégiben 800 forintos büntetést rótt ki az igazgatóra, mert nem volt megfelelő az üzemrész elszívó-berendezése. Nemcsak a korszerűség, ' de a gazdaságosság is szempont a vitában. Fontos, hogy kis helyen elférjen a gép, kevés kezelő kelljen hozzá, a lehető legésszerűbben helyezzék el az üzemben. Konkretizálnak mindent, majd megállapodnak, hogy a légtechnikai tervet a tervezőiroda készíti. A gép tervezése az üzemi újító feladata lesz, melyet a gépészmérnök szakmailag felülbírál. A kérésnek megfelelően, tervén felül készíti el szeptember 15-ig a terveket a tervezőiroda. Az igazgató búcsúzáskor derűs: „A labda- és sportvilág nem felejti el” — mondja nevetve a távozónak. Ha fáradt is az igazgató, a kedélyével nincs baj. — Milyen programja van még ma délutánra? — kérdezem. Vidám-gunyorosan villan a szeme: — A megbeszéltek szermt várom a víz- és csőszerelő vállalat küldöttjét. Utána a szőrmeátvétel befejezéseként elkészítjük az átadás-átvételi jegyzőkönyvet (részt kell vegyék, mert a főmérnökünk kórházban van), végül személyi és termelési dolgokról fogunk tanácskozni a vállalat többi vezetőivel — válaszolja. így bizony beesteledik, mire a szokásos esti számvetésre sor kerül. Szaba 1 idejében mit csinál? Mikor volt szabadságon? — utalok a fáradt külsőre. — Megmondom őszintén, hogy tíz éve nem olvastam szépirodalmait. Szótár segítségéve] böngészem a szakirodalmat, folyóirat-cikkeket. Kevés az időm, ritkán járunk az asszonnyal szárak ozóh elyen. Szabadságon ? — teszi fel ismét, de most ő a kérdést. Unszolásra mondja el, hogy az utolsó nyolc esztendő alatt összesen 37 napot volt szabadságon. Miért? — Ritkán teljes nálunk a vezetőség. A nyolc év alatt hét főkönyvelőnjk volt. Három esztendő elteltével kaptunk műszaki vezetőt, de utána öt év alatt e poszton négyen váltották egymást. Közben erőteljesen fejlődik is a mi vállalatunk. Nagyon örülök annak, hogy most már partnernek tekintenek bennünket. Sajnos, többet kellene foglalkoznom a termeléssel. Nagyon nagy vágyam, hogy ennek érdekében kiléphessek a sok papírmunkából, a papírvilágból. Hát valahogy ezért vettem ki kevés szabadságot — így a válasz, melyet a többszöri félbeszakítás miatt részletekben mond eh Közben megjött a szőrmeáru külkereskedelmi átvevője. Mielőtt a jegyzőkönyvezéshez kezdenének, örömmel újságolja az igazgatónak, hogy 600 kilogramm biber-szőrmehulladékot vásároltak Kanadától a vállalatnak. Lesz anyag az exportmunkához. így telik el egy napja a Simon tornyai Bőr-és Szőrmefeldolgozó Vállalat kommunista igazgatójának. Elmúlt egy nap, amely szerinte nem is volt különösen zsúfolt. SOMI BENJÁMINNÁ ITTTTTTTTVTTTTTTTTTVTTT r liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii iiimiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiHimiiiimimimiiimiiiimimiiiimiiimiiiiimiimiiuiiiiiiii — 43 — Különösen egy szőke, karcsú lánnyal kötött szorosabb ismeretséget. A lányt Elisabethnek hívták, s mértéktelenül fogyasztotta az italt. Egy félórával azután, hogy megjelent a bárban, már tántorgott. Rowers ilyenkor nem menekülhetett előle. A lány beleült az ölébe, átkulcsolta a fiú nyakát. — Szép fiú, jó fiú vagy — kezdte véget nem érő monológját, amelyet csak időnként szakított meg a jelenetet színházi előadásként néző kiképző tisztek és növendékek durva röhögése. — Épp olyan vagy, mint Dwight volt... Dwight azt ígérte, hogy feleségül vesz... Érted! Az egyetlen fiú volt a világon, aki hajlandó volna egy ilyent is feleségül venni.... Dwight nincs, Dwightot a kukacok eszik ... Rendszerint ilyenkor tört ki az első röhögés. — A te Dwightod elég nagy marha lehetett, ha az oltár elé akart vezetni. Bizonyára whiskyt töltött a tartályaiba benzin helyett... Betty hisztérikusan sikoltozott: — Nem igaz, nem igaz! Dwight okos fiú volt! És erős! Ha élne, most leütne benneteket, mint a kutyákat! De nem él! Meghalt!... Soha nem vesz engem feleségül.... Betty zokogni kezdett — könnyei ráfolytak Rowers növendék zubbonyára. A lány belekezdett százszor ismert, ezerszer únt, és milliószor kiröhögött történetébe. Dwight kereskedősegédként dolgozott a városkában, s el akarta venni feleségül Bettyt, aki már 16 éves korában megjárta Hollywoodot, hogy karriert csináljon. A — 44 — karrierből természetesen nem lett semmi. Mindössze néhány statisztálásig jutott csak el, no, meg a filmváros néhány ötöd- és hatodrendű alkalmazottjának ágyáig. Betty, akit nem vértezett fel valami éleslátással sem a természet, sem az amerikai nevelés, amikor útnak indult Hollywoodba, csupán néhány alapvető dologgal volt tisztában. Először: akié a dollár, azé a világ. Másodszor: akit felfedeznek, aki világhírű filmszínésznő lesz, azt arannyal fizetik. Harmadszor: nem a gólya hozza a gyereket, nem is ká- posztabokorban találják. Negyedszer: a karrier férfiaktól függ, akiknek a kedvében kell járni. Betty azonban soha nem jutott el odáig, hogy olyanoknak járjon kedvében, akik a filmvilág igazi hatalmasságainak számítottak. Szerződés nélküli segédrendezők és filmstábbeli könyvelők vitték őt haza magukkal, egy vacsorával és több ígérettel jutalmazva a lány szolgálatait. A vacsora után Betty hamar megéhezett, s arra is hamarosan rájött, hogy mit érnek az ígéretek. Három filmben statisztált mindössze. Korántsem arannyal fizették — dehát vajon miért fizettek volna a „Sexbomba” című filmben statisztáló kétezer lány közül egynek is napi két és fél dollárnál többet? Vagy igazán nem ért meg ennél a díjazásnál magasabbat az a szerep sem, amelyet Betty az ölj te, ha élni akarsz című filmben „játszott”, ahol több század magával a gyilkos üldözését bámuló tömeget „alakította”. Ha éppen valamiféle ígéret volt tarsolyában, csigalassúsággal múltak a napok egészen addig, — 45 — amíg kiderült, hogy ez az ígéret sem különbözik a többitől. Ha pedig ígéretet sem kapott, villámsebesen rohant az idő: mennek a napok, múlik a fiatalság, múlik a szépség, a karrier alapja. Három esztendő múltán Betty valóban szerződést kapott. De nem a Paramounthnál, nem is valamelyik nagy filmvállalatnál. Az U. S. Air Force hadtápszolgálat szerződtette taxigirlnek. Betty különösebb töprengés nélkül írta alá a szerződést. Erkölcsi gátlásai már régen nem voltak — Hollywoodban kevesen maradtak tisztán a szerencsevadász lányok közül. És már torkig volt az éhezéssel, a nyomorral. Ha az U. S. Air Force ajánlata változó lovagokat is jelentett, állandó megélhetéssel kecsegtetett. IX. Így került hát Betty a légierők kiképzőpontjának bárjába, ahol ötödmagával szórakoztatta a kiképzésben és tanulásban fáradt, pihenő, szórakozó növendékeket. Betty itt ismerkedett meg Dwight-tal, aki akkor a tisztiiskola kantinjában dolgozott. A kereskedősegéd meglehetősen együgyű fickó volt, a növendékek ugratásának állandó céltáblája. Olthatatlan szerelemre gyulladt Betty iránt, nemcsak elfeledve, hanem tudomást sem véve a lány múltjáról és jelenéről. Bettyt nagyon meghatotta a fiú közeledése, hiszen huszonegy esztendejének utolsó öt évét úgy töltötte, hogy senki nem udvarolt kegyeiért, hanem egyszerűen megvette. Hol dollárért, hol ígéretekért...
