Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

1966. szeptember L fÖtm WEGTÜ NÍÍPtJTSAG s Százhúsz Sümegi M egszólítok egy. öregasszonyt a bátai utcán. — Mondja, néném, hol lakik ide legközelebb Sümegi ne­vű ember? — Ide? Hát itt a szomszédban ni, a szobornál. Ott a Jelesképű Sümegi lakik. Marczy Tivadar tsz-elnöktöl kérdezem: — Hány Sümegit ismersz, sze­mélyesen? — Húszat biztosan. B. Tóth Mihály tsz-párttitkár- nak is felteszem a kérdést. — Mindet, öttel együtt jártam iskolába. Középtermetű, barna, napéget­te arcú ember jön be a tsz-iro- dába. Haja már őszbe csavaro­dott. Bakancsa nyakig sáros. — Sümegi, T. Sümegi István vágyók — mutatkozik be. — Vadkárbecslésről jövök — mondja. Tálos Sümegi Istvánt 1949-ben választották tanácselnöknek. Az­óta elnök. Azóta nyomja a vál­lát ennek a nagy községnek sok­sok gondja. Ezerötven csalad gondja. — És ezek közül százhúsz a Sümegi! Olyan jelentőségteljesen és úgy mondja ezt, hogy újból meg kell kérdezni. — Nem téved, elnök elvtárs? Százhúsz Sümegi nevű család van Bátán? — Igen, pontosan ennyi. De lehet, hogy kevesebb, vagy több is, ha netán ez alatt az idő alati,, amíg beszélgetünk, valaki elha- lálozik, vagy éppen családot ala­pít. „ És bizonyítékul elővesszük a termelőszövetkezet egyik pontos kimutatását: minden negyedik­ötödik név Sümegi. Azután elő­keressük Báta község háznyilván tartóját. Itt még több a Sümegi. A kilencszáz-egynéhány ház egykilenced része Sümegi ner vű gazdáé. Tulajdonképpen milyen embe­rek, honnan jöttek a Sümegiek? Erre kerestem a választ. A kérdés első részére könnyen kaptam: a százhúsz családból mindössze két olyan családtagot tudtak emu le­ni, akire jóakaratúan mondhatjuk csak, hogy „élelmes”, „szemfü­les”, de ezt is idézőjelbe kell ten­ni. A többi Sümegi szorgalmas, munkásember. A tsz-ben dolgoz­nak, mások eljárnak vállalatok­hoz. Van közöttük halász, vadász, erdész, raktáros, brigádvezető, tsz-vezetőségi tag, kocsmáros — mind-mind becsülettel dolgozik, szorgalmas ember. Hogy honnan ered a Sümegi­nemzetség? Hogyan került ide? Sümegről talán? Minden bátai Sümegi azt mondja, még az ős- szüleik is bátáiak voltak. S itt, csakis ebben a községben talá­lunk Sümegit. Mert a négy kilo­méterre lévő Dunaszekcső nagy­községben mindössze csak egy van, Bátaszéken meg két Süme­gi család él, azok is innen szár­maztak. Ilyen szenzációs faludinasztia nem hiszem, hogy akad még az országban. Mert itt a Sümegiek ugyan nem uralkodók a falu töb­bi, más nevű családjai felett, de valahogy olyan rangjuk van, mint egy olyan nagy családnak, amely­nek minden tagja munkájával, becsületes életével emelkedik fel. Ók évszázadokon keresztül küz­döttek, hogy gyarapodjék a föld, hogy a hegven egy kis darab sző­lő, a ház kívül-belül takaros, a berendezés meg újmódi legyen... És az utóbbi években különö­sen észrevehető a falu íe’emel- kedése. A Kissek, a Sümegiek, meg más családok, most a ter­melőszövetkezetben találják meg boldogulásukat. És hogy mennyi­re magukénak tartják a közöst, arra példák tucatjait tudja a fa­luban mindenki mondani. Ami­kor a kendert kötözték, legalább háromszázan voltunk kinn a föl­dön, most vasárnap meg már megkezdték a cukorrépát szedni. Több mint százan dolgoztak _ a répaföldön. így volt ez aratás­Modern hallásvizsgálat A technika fejlődése az orvostudomány területén is újabb és újabb műszerekkel nyújt segítséget a betegség megállapításában és a gyógyításban. A hallásvizsgálatot, te­hát a hallásélesség, illetve a halláscsökkenés fokának a megállapítását régebben suttogó, vagy társalgó beszéddel, vagy hangvillákkal végezték. Vjabban ezeket is felváltották a modem műszerek: az audiométerek, hallásmérők. A műszer generátorból áll, amely a hallásvizsgálat szempont­jából legfontosabb rezgésszáma „tiszta hangokat” állít elő. A hangot fejhallgatóval juttatják a vizsgálandó sze­mélyhez, aki jelzi, hogy milyen magas, vagy erős hangot képes érzékelni. kor. így, amikor menteni kellett a gabonát a Duna áradása elől. A közösben végzett munka ered­ménye, a szinte minden család­nál található jól menő háztáji gazdaság, a bátai jómódnak most új jelét hozta... És nem csoda, hogy a falu „legjobban álló” em­bere a Jelesképű Sümegi, aki: — „Mindig jól kormányozta magát, most is úgy dolgozik, hogy attól példát tanulhat minden ember”. Ilyen ember D. (Dusán) Sümegi, a furkópusztai raktáros. A Mó­zes Sümegi, a Katona Sümegi fia, a P. (Pálinkás) Sümegi, az F. (Ferde) Sümegi, mind-mind, nap, mint nap példázza munkájával, életével, hogy a faluban a di­nasztia meghatározó. Akkor leg­inkább, ha munkáról van szó. Meg akkor is, amikor hét köz­ségre szóló lakodalmat csapnak. És egy igen figyelemre méltó dolgot is megfigyelhetünk? Más községekben az a tapasztalat, hogy menekülnek az emberek. Itt maradnak. Az utóbbi öt évben a P. Sümegi fia hagyta el a fa­lut, Szegeden egyetemet végzett, ott vegyészmérnök. Volt évek­kel ezelőtt egy fiskális Sümegi is, azt meg a halál vitte el, igen fiatalon... És nem mondhatjuk azt sem, hogy ide nem ért el az országos járvány: a kevés gye­rek. Szinte valamennyi Sümegi­nél csak egy gyerek van. Ezek többsége is lány. Fiú csak muta­tóban van közöttük... Tíz-tizenöt év múltán talán már felére csök­ken a Sümegi dinasztia... Hacsak... — Ma már az emberek nem akarják a sok gyereket. Mi meg öten voltunk testvérek, a Gy. a D., meg a B. Sümegiéknél is sok volt a gyerek. Ma már alig- alig... Hát mit. csináljunk? — tárja szét karját T. Sümegi, a tanácselnök. Traktoros, halász, tsz-vezetősé­gi tag, raktáros és alkalmazott, vállalati dolgozó és tanácselnök, boltos és kocsmáros, minden ki­kerül Bátán a Sümegiekből, még két dologkerülő is... De a száz­húsz család ezt a két dologkerü­lőt nem is tartja igazi Sümegi­nek. PÁLKOVACS JENŐ Légiakrobata-mutatványok 300 méter magasban Készülődés a honvédelmi napra Másfél hót választ el bennün­ket a hagyományos őcsényi hon­védelmi naptól. Szeptember 11-én egész napos programmal, két évi szünet után ismét megrendezik ezt a látványos ünnepséget. Az egyes műsorszámok résztvevői már javában készülődnek, hogy bemutatóikkal felejthetetlen per­ceket szerezzenek a közönségnek. A moto-cross pályát már kijelöl­ték, amelynek környéke majdnem mindennap benépesül a megye: MHS motorosaival. A helyiek állandóan gyakorolnak, hogy a környező megyék meghívott ver­senyződ ellen megfelelő eredmé­nyeket érjenek el az ünnepségen. A honvédelmi napon a terep­gyorsasági motorversenyen kívül számos kiváló műsorszámot lát­hatnak majd a nézők. Motoros műrepülés, harcá­szati bemutató, ejtőernyős ugrás, lökhajtásos repülőgé­pek bemutatója, népi együt­tesek fellépése és néhány más érdekesnek ígiér- kező program szolgáltatja a szó­rakozást, reggeltől késő délutánig. Valószínű, a honvédelmi nap fénypontja a csehszlovák Komi- nek Milónak és partnerének légi- akrobata-bemutatója lesz. A neves légtomászokat már ismerik egész Európában és a külföldi lapok is sokat írtak lélegzetelállító mu­tatványaikról. Ezúttal az őcsényi honvédelmi nap vendége lesz a két neves akrobata, akik repü­lőgépről leeresztett trapézon mu­tatják be gyakorlataikat 300 mé­ter magasságban. A gyakorlat első részében Kő- minek Miló egyedül mutatkozik be, és a trapézon, valamint a kö­télen mindazt megcsinálja, amit egy ilyen akrobataszeren végre lehet hajtani: A nehéz mutatvá­nyok közül elég, ha csak egy gyakorlatát említjük meg. Kominek Milő többek között olyan gyakorlatot is végez, amelyben függő helyzetben tartja magát a trapézon egyik lábfejével, fogával pedig de­rékban partnerét. Mindezt több száz méter magas­ságban ! A nézők tanul lehetnék két merész akrobata határtalan bátorságának és ügyességének. Az egész napos műsor másik ki­emelkedő színfoltja a fővárosi művészek műsora lesz. A neves művésziek között szerepel Bodrogi Gyula, a Vígszínház közkedvelt fiatal színésze, az Operett Szín­háztól Cszwald György, Gyemes Magda és a tánedalénekesek kö­zül a tv 1. táncdalfesztiválján má­sodik díjat nyert Tárkán yi Ta­mara is. A színes műsort Bodor Károly konferálja, a zienét pedig a Perényi-trió szolgáltatja. A honvédelmi nap szervező bi­zottsága több mint 20 ezer nézőre számít és ezért már jó előre gon­dolt a közönség helyszínre szállí­tásáról. AZ ünnepség reggelén már hét órakor megindulnak a buszjá­ratok Szekszárdról és az őcsényi vasútállomástól a repülőtérre. Szekszárdról különvonat indítá­sáról is gondoskodtak; i (fertőt) ELSŐS LESZEK! Beszélgetés hatévesekkel Audiometriás vizsgálat (MTI fotó —Kovács Sándor felyésete) A riportalanyok félszemmel az ajtóra pislognak. Egyilf- másik szájába kapja az ujját, cuppog. Csendes pihenő van, Szekszárdon, a népbolt óvodá­jában. — Pszt! Ne zavarjuk őket! Ha korábban ébrednek a szo­kottnál, morcosán válaszolnak! — hív ki az óvó néni a na­gyobbak hálóterméből. Az óvoda előszobájának fa­lán fényképek. A búcsúzók. A kislányok, fiúk első „balla­gási” képe: Nyárelőn búcsúz­tak az óvodától, ahol nem együk bölcsődés korától nevel­kedett. T izennégyen kerülnek ősszel első osztályba, de a szü­lők csak Hármójukat hagyták meg az idei nyáron is óvodás­nak: — Hadd legyen az utolsó nyarait gondtalan! — jelszó­val. Gondtalan? Félórával ké­sőbb figyelem az udvaron a játszókat. — A TEFW A TEFU1 — sivítja egy kisfiú telitorokból és teljes sebességgel száguld a hatalmas fa játékautóval. A lányok főzöcskéznek, egy bababolt előtt sorban állnak a vevők. Szinte sajnálom a játszók közül kiszakítani a há­rom gyereket, akik elsősök lesznek. Gyöngyi, Ildi, Pisti kíván­csian jönnek a hívásra. Az egy szem fiatalember mutat­kozik be o. leghangosabban, de nevéhez mindjárt hozzáilleszti a becéző szótagot is: Fityuka! — Van testvéred? v — Nincs. Apuék mondták, hogy vesznek, de még nincs elég pénzük. Megértőén bólintok. — Iskolát láttatok-e már? — Kettőben is voltunk — siet a válasszal a cserfes Gyöngyi. A Garay-téren felel­tettek is! — Mit kérdeztek? — Hány évesek vagyunk, hogy hívnak? Volt, aki úgy megijedt, hogy elfelejtette... — Ti nem féltetek? — Nem! Csak az a buta Béla! Mindjárt elmesélik, hogy az a „buta Béla” reszket a tanító néni előtt és mindig akkor válaszol, ha nem kérdik. Az­tán az új táskájuk kerül szóba. — Az enyém gyönyörű bőr. olyan szíja van, hogy a há­tamra is akaszthatom, mert anyu azt mondta, hogy úgy kell majd vinni, ha nem aka­rok ferde vállú lenni! — mondja egyszuszra a szőke, vakító kék szemű Ildi. Olyan gyorsan mondja, hogy bizony- gatás nélkül is tudom: de­hogy is akar ő ferde vállú lenni! Aztán a füzetekről beszél, amiket réges-régen, legalább már két hete, hogy megvettek. — Anyuka be is kötötte szépen, de a nevemet majd az apu írja rá, mert ő szebben tud írni! — Nekem meg iskolásköny­vem is van, ábécés! Szólal meg végre Pityu, aki a lányoktól alig jut szóhoz. — Melyik betű tetszett a legjobban? — Az ó! Szemét kinyitja, száját is kerekre tátja. Labdák, karikák hasonmása, az ó betű. Persze, hogy ez tetszett meg Pityunak. Hamarosan kiderül, hogy szá­molni is tudnak már egy ki­csit és alig tudom lebeszélni őket, úgy nekilendülnek: — Huszonöt, huszonhat.. I — Köszönöm, elég! Az iskolapadot lerajzolják a kislányok. Az ábrán kicsit görbe lába sikerült, és meg­lehetősen hosszú. — Ebben aztán többen el­fértek! — Még négyen is! Ki­próbáltuk! Gyöngyi fogadkozik, hogy nővérével versenyezni fog ta­nulásban, és legalább kitűnő lesz. — Ű is elsős, a nővérem, csak ő a gimnáziumban. Mondta nekem, hogy unni is fogom még a tanulást, de én nem hiszem ezt neki, hisz gyurmát is kaptunk, meg szí­nes korongokat, pálcikákat...

Next

/
Thumbnails
Contents