Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-30 / 231. szám
X96S. szeptember 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A napló megelevenedik... Ülésezett az SZMT elnöksége Nyikolajev KISZ-brigád, Szekszárd, bőrdíszmű Munka közben... A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa szeptember 23-én megtartott elnökségi ülésén tárgyalta a Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregysége szakszervezeti bizottságának irányitó, szervező és ellenőrző tevékenységét. Legutóbb két évvel ezelőtt került sor hasonló vizsgálatra. Az elmúlt két év legjelentősebb eredménye, hogy nőtt a szakszervezeti bizottság irányító szerepe, munkájának hatékonysága. Ma már elmondható — állapította meg az értekezlet —, hogy a szakszervezeti bizottság rendszeresen megtárgyalja a legfontosabb feladatokat, javaslatok." t tesz a gazdasági vezetőknek és határozatokat hoz egyes feladatok végrehajtására. Javult az üzem bizalmihálózatának munkája is. s ezzel párhuzamosan a dolgozók tájékoztatása, föladatokra való mozgósítása. A szakszervezeti bizottságon belül tevékenykedő reszortfelelősök, valamint albizottságok munkáját jelentősen segítette, hogy az elmúlt két év alatt nem kevesebb mint 13 reszortfelelős vett részt különböző középfokú tanfolyamokon. A szakszervezeti munka további eredményesebbé tétele érdekében az SZMT Elnöksége határozati javaslatot fogadott el, a ZIM Bonyhádi Gyáregysége szakszervezett bizottságának javaslata alapján. Ezt követően az SZMT Elnöksége meghallgatta az SZMT közgazdaság bizottságának tájékoztató jelentését az áruellátás alakulásáról, az áruk minőségéről. Befejezésül tájékoztató hangzott el a két elnökség ülés között végzett munkáról. Egy nap alatt megfordulhat A napló vonalas, egyszerű füzet. Szűkszavú sorok, érződik, hogy a 11 tagból kilenc férfi, akik feleslegesnek tartják tetteikkel hosszasabban foglalkozni. Rövid bejegyzések őrzik a brigád életét, de a tintával rótt sorok mögött eleven élet zajlik. Elegendő fellapozni, a napló máris megelevenedik : Május I. „Papp Lukács, a brigádvezetőnk a dísztribünről üdvözölte a felvonulókat, mert oda kapott meghívót.” A fénykép a brigádvezetőt, Papp Lukácsot örökíti meg. A brigád fotósai: Balogh László, Fekete József és Erdélyesi László, a napló tanúsága szerint az egész brigádot és a felvonulást fényképezték. Soraik közt négy kiváló dolgozóval, kétszeres szocialista brigád eím birtokosaként köszöntötték a munka ünnepét, senkit se lehetett vglna otthon tartani ezen a napon. Magasba lendültek a kezek, amikor a fellobogózott dísztribünön a város vezetőinek sorában viszontlátták brigádvezetőjüket. Úgy érezték, a kitüntető hely mindnyájuk munkájának elismerése. A felvonulási zászlók pedig mintha a szokottnál is vidámabban lobogtak volna. Július 16. „Ezen a héten nagy probléma elé állította a brigádot egyik tagunk, Vecsei Róbert, aki, mint műrepülő egyhavi fizetés nélküli szabadságra ment. Ä brigád vállalta, hogy a ráeső részt elvégzi.” — Akkor pedig különben is nehéz helyzetben volt a brigádunk. Egy fővel csökkent a létszámunk, nem olyan régen. Ha a rögtönzött brigádgyűlésen nem vállalták volna helyettem a munkát, nem mehettem volna szabadságra sem — mondja Vecsei Róbert, aki már visszatért őcsényből, ahol a repülősük nyári táborában töltötte el a fizetés nélküli szabadság hónapját. — Volt, aki ellenvetést tett az egy hónap miatt? — Egyhangúlag vállalták, 10 perces megbeszélést vett csak igénybe. Augusztus 21. „Hétfői nap mindenki jelentkezett munkára, Fekete József kivételével, aki telefonon jelentette, hogy kórházba került. A brigádnak egy jó munkaerőt kell nélkülöznie ...” Fekete József már meggyógyult, ezt is a brigádnaplóból olvasom. A látogatásáról szóló bejegyzést is. Az egész brigád beállított hozzá vasárnap. — Alig fértek a kórterembe. A szomszédos ágyak betegei csodálkoztak: ekkora a családom? — meséli nevetve a gyógyult brigádtag. Magas a vérnyomásom, eddig nem kerültem vele kórházba, most alaposan kivizsgáltak, három hétig feküdtem. Nagyon jólesett, hogy mindenki eljött. Azokban az órákban el is felejtettem, hogy beteg vagyok, és ágyban fekszem ... Szeptember 24. „Az öv befejezésével a negyedéves terv nagyobb része befejeződik. Utána ötszáz derékszíját varrunk.” — sorolja a feladatokat a brigádnapló. Beszámol még arról, hogy a hátra levő további ezer- háromszáz szíj megvarrásával negyedéves vállalásukat teljesíteni tudják, sőt két brigádtag még párnákat is varrhat, terven felül. Az utolsó bejegyzés a naplóból: „A brigád közös mozilátogatást tervez a hónap végén ...” Jó szórakozást mindnyájuknak! Szöveg: MOLDOVÁN Foto: BAKÓ JENŐ Fekete, a fotós Vecsei, a repülő A brigádvezető Az őszi verőfény a szabadba csalogatta az öregeket. Egyik csoport kártyázik, a másik a gyenge erejű napot élvezi, sütkérezik. A kis pádon két öreg beszélget, gyönyörködnek a viruló, gondozott parkban. Néhányon vannak olyanok a gyönki szociális otthonban, akiket nem látogatnak a gyerekeik. Rosta Józsefné az egyik, neki egy lánya van. Babot válogat két társával a tágas előcsarnokban. Sokráncú szoknyában üldögél. Az élet szobrásza ezernyi ráncot vésett az arcára. — Szeretném már látni. Elmennék hozzá, gondnok bácsi — így a gondnokhoz. Örzse néni mindenkihez barátságos. Halk szavú, de szívesen beszélget. — Visszajönnék ám én ide, mert jó dolgom van nekem itt. Megnézném, szeretném látni egy kicsinykét a lányomat. Hallom, megnősítette a fiát is közben. Elmennék hozzá, de attól félek, hogy elesek — magyarázza. 89 esztendő nyomja vállát Rosta Józsefnének. Négy esztendeje lakik az otthonban, előtte a leányánál volt. De csak egy éven át, amint mondja. — Volt nekem azelőtt rendes otthonom, de rádőlt a házamra a part és ösz- szenyomta. A lányom meg... Ügy vettem észre, jobb szeretné, ha elmennék az otthonba. A tsz-be járt és mondogatta, hogy nem főzne, ha egyedül volna. Meg, hogy most több a dóga, mivel én is ott vagyok. Elvégeztem pedig én a főzésen kívül mindent, ami adódott a ház körül. Adtam a récéknek répalevelet, lóherével etettem a disznókat, eldolgozgattam a szőlőben is. Nem rossz asszony ám a lányom. Látta volna, hogy’ kibuggyant a könnye, amikor megjött a papír, hogy jöhetek az otthonba. Nem mondta, mégsem mondta egy szóval sem, hogy maradjon. Vállalom magát is, édesanyám — sorolja örzse néni. Mindig várja, mindig lesi. Hátha megjelenik az ő lánya is egyszeresük a látogatók közt. Ha a többiek névnapi, szüle- tésnapi levelet, pláne ha táviratot kapnak, — elfordul és pityereg. Egyszer jött az ő lánya is, ami-, kor a Mariska nővér írta neki, hogy jöjjön már el. — Se egy bötű, se látogatás. Tudom, hogy elfoglalja magát a szövetkezetben, de jöjjön el hozzám is — motyogja. Kiszámította, hogy ha a délivel megjönne, es<- tefelé. az ötórás busz- szal' vissza is mehetne. — Melyiket szeretné: írjon, vagy jöjjön? — kérdezem. — Inkább jöjjön. Az, jöjjön. Én szédülök, nem mehetek, így elfelejtkezni rólam? írja meg neki, hogy milyen keserű vagyok. Akkor biztosan meglátogat majd, mert jó asz- szony ám, az én szülöttem. írja meg! Ugye megteszi?! — néz rám esengve. Megteszem, örzse néni. A gyönki szociális otthon lakója, a 89 esztendős Rosta Józsefné látogatóba várja leányát Re- gölyből. Mindig Várja, bármikor bemehet. H. E. Megálltak helyüket megyénk tűsoltói Baranya, Somogy, Fejér és Tolna megye állami tűzoltóinak legjobbjai versenyeztek tegnap Szekszárdion. A négy megye legjobbjai azokból tevődtek össze, akik a megyei versenyeken raj- és egyéni teljesítményük alapján első helyezést értek el. Egyéniben akadálypálya leküzdésében és dugólétra-szerelésben mérték össze tudásukat. Megyénk állami tűzoltói jól szerepeltek. Az vári István törzsőrmester 1. helyezést ért el. Mindhárom versenyző a dombóvári járási parancsnokság kötelékébe tartozik. Ä rajversenyek során fecskendőszerelési gyakorlatot mutattak be a tűzoltók. Mintegy 150—160 méter hosszú fecskendő szerelését kellett végrehajtaniuk a vízsugár megjelenéséig. Ebben a szekszárdi parancsnokság egysége szerezte meg az első helyezést. első korcsoportban Szimon János A győztesek és a helyezettek oktizedes 3., a második korcsoport- levelet és díjakat kaptak, az orban Lakos Lajos őrmester 2. és a szágos parancsnokság versenybiharmadik korcsoportban Dombó- zottságától.
