Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-30 / 231. szám
4 TOL!?! HfBÜfTEI ttÉPÜJSAC 1966. szeptember 39. Dollár és hazafiság A győri házgyár „ HÉTKÖZNAPI, KÜLSEJŰ, ősz uralkodó osztály propagandistái, szeretetének és tehetségének _ teju férfi mutatkozott be szom- amikor igyekeztek eltorzítani az tények alapján, még akkor is, ba baton a Magyar Sajtó Házában emberekben a nemzeti érzést, olyan, országból jött, amely gaz- ? sajtoertekezleten az Azon munkálkodtak, hogy a ha- dagabb, jobbmódú, mint a miénk, újságírók, a televízió munkatársai zaciság helyébe a sovinizmus és s rajtuk keresztül az ország nyíl- a nacionalizmus lépjen. A nép Tudjuk, az Egyesült Államok- vánossága előtt. Kiss Nándor legjobbjai azonban egy pillanat- ^ sokkal inkább gépesítve van hálókocsi-kalauz, aki hét észtén- ra sem hagyták magukat meg- ? mezőgazdaság — nálunk mégis deig vezette orruknál fogva az téveszteni. Akárhogyan is igyeke- öröm- hogy már kombájnokkal amerikai titkosszolgálat tisztjeit, zett magát nemzetiszínűre má- aratunk elsősorban. Több száznagyszerű példáját adta hazasze- zolni a Hitlert gátlástalanul ki- ezren látták, hogy Bécsben jó retetének, hazafiságának. Ö, akit szolgáló Horthy-fasizmus, hiába néhány aluljárót építettek: mi az USA kémügynökei megvásá- igyekezett hazaárulással vádoliü várjuk, hogy a második ei- rolhatónak tartottak és akinek azokat, akik a nép, a haza igazi készüljön. Olyan országban dot- nagy pénzösszegeket ajánlottak érdekeit képviselték, ez a törek- gőzünk, amely két évtizeddel ez- fel, ha szolgálatukba szegődik, a vése nem járhatott sikerrel. Ha romokban hevert, amelyet dollárok helyett a hazája mellett a nacionalizmus és sovinizmus hárommillió koldus hazájaként döntött. Nemcsak azonnal jelen- mérge valamikor elég széles kö- ismertek. Ma Magyarországon tette idehaza, hogy odakint m-- röket is megfertőzött, — úgy hogy nem éhezik, nem fázik senki, a lyen ajánlatot kapott — ebben maradványai még ma is fellelhe- gyermekek nem sírnak egy karéj még esetleg a büntetéstől való fe- tők, — ma már milliók vallják kenyér után. Nehezen érti meg lelem játszhatta volna a főszere- tettekkel magukénak a szociális- őzt az, aki olyan országból jön. pet —, hanem a magyar hatosa- ta hazafiságot. Nem frázisok és ahol már évtizedekkel ezelőtt is* gok kérésére vállalkozott is rá nem is elsősorban a propaganda *§y volt. hogy segít a magyar elhárításnak győzte meg az embereket, hanem jyg BESZÉLJÜNK MOST annak a harcban. Hét esztendeig tévé- az a hatalmas fejlődés, amely ha- a ^ SÄtJfÄ határainkon túl, a szó szoros er- igazán szereti hazáját, az életének telmében életét kockáztatva né- lesfőbb mércéiévé a haza -elvét . se?1 fenekl£ s 32 zett szembe ellenségeinkkel, akik teszi. A legutóbbi két évtized' fejmegvásárolt emberüknek hitték, lődése pedig s4na’ és S« a 3SÍS»“?; “• » >» ötKfc-haw Kiss Nándor bátorságának és más hazafiak áldozatkészségének kö • szönhető, hogy az illetékes szervek fontos információkhoz jutottak az idegen hatalmak kémei e1- len, hazánk biztonságáért folytatott harcukban. szocializmus ellensége, az a magyarság ellensége is. olyan gazdagok lennének azok az országok, mint amilyenek, vajon ez csökkentené annak a hatal- Igaz, nem mindig könnyű el- nvas haladásnak történelmi je- igazodni az egyre bonyolultabbá tónitősegét, amelyet mi megtet váló világban. Hála a technika tünk? Vajon, ha minden dollár Ha még képesek gondolkozni, fejlődésének, a jó öreg Föld, — tízszer annyit érne, mint ameny- most is elgondolkozhatnak a jóllehet méretei változatlanok nyit ér. vajon meg lehetne-e vele nyugati emigrációban élő és jőve- maradtak, — mostanában alapo- fizetni annak a munkának az delmüket hazaárulásból húzó összezsugorodott. Az egész örömet, amelyet akkor érzünk, gyászmagyarok azon: vajon mi ér világon utaznak az emberek: ^mikor hazánk gyarapodását lát- többet? A dollár, vagy a haza’' j^tni és tapasztalni akarnak, meg- juk? A válasz nem kétséges. Az Az érdemtelenül élvezett jólét, ismemi népek életét sor- »ubd bene, ibá patria”, „ahol jól vagy a tisztesség és a becsület? ^ magyar utazott megy dolgom, ott van hazám” Ök már régen olyan választ adtak külföldre a legutóbbi esztendők- gyökértelen szemléletét m£r a önmaguk számára erre a kérdés- ugyancsak megnőtt a be- tégi rómaiak is megvetették, re, amelynek hallatán tisztessé- A kiuta- KISS NÁNDOR visszautasította §£ ** többsége alaposan körülnéz, a felkínált SffiJST's Í25 zás néfkül^utasította vissza a ju- de a megannyi csodájának kockáztatásával tett szolgálatot dürnönzt ho^ önzetirül szolgä- láttára 8011 «teJ« e1’ ho^ ő ma‘ hazájának. Száz és százezre a latot tegyen hazájának. Úgy vi- hétköznapokon, a maguk módján selkedett hogv kézszorítást érdé- ban’ amely — így hozta a törte- tesznek bizonyságot hazaszerete- mel mindnyájunktól, akinek drá- nelmi —’ egyelőre meg tűkről. Azok, akik úgy gondolják, ga ez az ország, ez a föld, ez a ,nem merhető a legfejlettebb, a hogy pénzzel minden megvásárolón legszerencsésebb országok meroe- ható, gyakran lobogtatják felénk jével. A hozzánk látogató külföl- — a szó szoros és jelképes ér- NYUGODTAN ÁLLÍTHATJUK diek többsége is azt vizsgálja, telmében is — a dollárkötegeket. .— anélkül, hogy Kiss Nándor ér- hogy a háború után nagy hát- Se nem irigyeljük, se meg nem demeit kissebbítenénk —, hogy ránnyal induló Magyarország mi- kívánjuk azokat. A mi dolgunk, adott esetben nagyon sokan hozzá ként szünteti meg népe szorgos hogy a Földnek ezen a részéig hasonlóan cselekedtek volna, munkájával, ezt a régről ittma- amelyet ma Magyar Népköztár- Mert a hazaszeretet, a hazafiság radt elmaradottságot. Elismerés- saságnak hívnak, az itt élő em- nagy erő. Tudták ezt egykor az sei adózik a magyarság munka- berek számára boldog életet, bizIlllllllllllltllllllllimillllll ...........Illlllllllllllllll............. Sn unk, de örömmel tesszük. Az ttolyan sok dicsőséget és oly sok jjjbukást megért magyar történetiem új, minden eddiginél <ii- Ecsőbb fejezetét írjuk. PINTÉR ISTVÁN 4 KÉMREPVLO írta : Pintér István A győri házgyár kipróbálását 1967. november 30-án kezdik meg. Évente 3400 lakásra való épületelemet gyárt majd a hatalmas kombinát. Az É M. Győr megyei Állami Építőipari Vállalat 152 hatalmas tartópillért állít fel, amely a fő gyártócsarnok tetőszerkezetét támasztja alá. A 13 000 négyzetméter alapterületű fő gyártócsarnok tartópilléreinek beemelése befejezéshez közeledik. Az építkezésnek ebben a szakaszában 10 000 mázsa cementet használnak fel. a tartó és „áthidaló” elemek készítéséhez. A képen a fő gyártócsarnok pilléreit emelik a helyére. (MTI fotó — Hadás János felvétele# Cj típusú komlőszárító gép A Bólyi Állami Gazdaságban új típusú komlószárító gépet szereltek fel. A jugoszláv gyártmányú gázolaj-tüzelésű, folytonosan működő gépből a régebbi fajtájúaknái négyszer több — óránként 120 kilogramm — száraz komló kerül ki. A gép munkáját a Gépkísérleti Intézet ellenőrzi és amennyiben beválik, többet vásárolnak belőle. A képen munkában a folyamatosan működő komlószárító gép. (MTI fotó — Bajkor József felvételed iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiH — 118 — — Nem! — mondta az amerikai. — És nincs is szándékom ellátogatni oda! A személyes biztonságomat elég sokra tartom. Az én koromban már kerüli az ember a felesleges kalandokat... Az angol nevetett: — Én kétszer jártam Moszkvában, egyszer pedig Leningrádban. Mondhatom önnek, nagyon érdekes tapasztalatokkal tértem haza. Ezek az oroszok nem olyan emberek, amilyeneknek festik őket. És sajnos, a Szovjetunióba utazni ma már egyáltalán nem kaland. Nyugodt lehet, Moszkva, vagy Leningrad külföldi vendége éppen olyan biztonságban van, mint bármely más világvárosban lenne. Nagyon érdekes világ! És csak úgy tudunk ellenük harcolni, ha megismerjük őket! A két szovjet vendég nyugodtan szürcsólts italát, higgadtan, magabiztosan. Rowers nézte őket. Az igazat megvallva, ő nem így képzelte ed a vörösöket. Nem tudni, kinek a hibájából, még mindig azt hitte, hogy azok ott a „vasfüggönyön túl” nagy szakállal járnak, s a meglehetősen vad kinézésű emberek bádogtányérból kanalazzák káposztalevesüket. A kél. orosz azonban semmivel sem ütött el más fehér vendégtől. Rowers zavarba jött, egy pillanatra megingott benne mindaz, amit az oroszokról és r vörösökről belecsepegtettek. De aztán azzal nyugtatgatta magát, hogy az a két orosz bizonyára amolyan „propaganda ember”, akiket éppen megtévesztésül küldtek külföldre. — 119 — Az angol 'közben magyarázta amerikai barátjának, miképpen is értette, hogy ez a két orosz férfi „gazdag ember”. Az egyik legnagyobb szovjet külkereskedelmi vállalat képviselői. Lehetséges, hogy magánvagyonuk nem éppen nagy, bár bizonyosan magas fizetést kapnak, de mint üzletemberek a leggazdagabb nyugatiakkal vetekednek. Hiszen óriási erőforrások állnak rendelkezésükre, s ha — természetesen a moszkvai vállalat és a minisztérium megbízásából — üzletet kötnek, amögött ott áll egy hatalmas ország egész ipara és kereskedelme. Ezért veszedelmes partnerek, hiszen minden kezdő üzletember is tudja, hogy minél nagyobb, gazdagabb, erősebb a cég, amelyikkel tárgyal, annál nehezebb dolga van. — És tudja, — mondta az angol —, ezek az oroszok nem akarják kihasználni, hogy ők az erősebbek. Meg kell mondanom önnek őszintén, ha például pakisztáni üzletember lennék, szívesebben kereskednék velük, mint az angol cégekkel ..: A vita nem folytatódott tovább, mert Harry állított be bömbölve. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. A nagy bőgés közepette csak félszavakat tudott kinyögni, s úgy mesélte él, hogy má történt vele. A szálloda előtt egy pakisztáni sofőr a levegőbe emelte, a szálloda bejáratához vitte, s ráparancsoit, hogy azonnal menjen be az étterembe. A papa felugrott, már-már elindult, hogy személyesen álljon bosszút a fián esett sérelemért. — 120— Felháborító! Egy pakisztáni vadember, aki ráadásul a fehérektől kapja a kenyerét, kezet emel az ő fiára! Aztán megtorpant. Méltóságán alulinak érezte, hogy maga vegyen elégtételt. Hívatta a szálló pakisztáni vezetőjét, s ráparan- csolt, hogy azonnal intézze el a dolgot. Az üzletvezető egy negyedóra múlva tért visz- sza, verejtékezve» izzadton, nagy hajlongásök és bocsánatkérések közepette mondva el, hogy sajnos nem tehet semmit, mert a kis gentleman érdekében történt mindez. Az történt ugyanis, hogy Harry, amikor kiküldték sétálni, egy darabig. nézelődött, aztán szemügyre vette a szálló előtt álldogáló autókat. Akkor vette észre, az egyik kocsi zászlótartójára egy kis vörös, sarló- kalapácsos zászló vain erősítve. A gépkocsi olyan márkájú volt, amilyet Harry még életében nem látott, így tehát közelebb ment, s tüzetesen szemügyre vette a gépkocsit. A kocsi vezetője újságot olvasott, s ügyet sem vetett a kisfiúra. Harry sokáig töprengett, vajon milyen gépkocsit is lát. Aztán eszébe jutott, valahol olvasott már arról, hogy a vörösök díszítik sarlóval és kalapáccsal a zászlóikat. Ezen az autón olyan zászló volt, ez tehát szovjet gépkocsi. Harry elkiáltotta magát: — Kommunistáik, or oszolt! A sofőr a hangra felemelte a fejét az újságból, s látta, hogy a gyerek követ vesz fel a földről. Körös-körül pakisztáni gépkocsivezetők álltak, de egy sem szánta rá magát, hogy megfékezze és rendre utasítsa a tajtékzó gyereket.
