Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
‘TfifSTA MFíim VfiPtÍJSAO 1966. szeptember 03. Nagy bajban vagyok, szerkesztő úr. A napokban végigmentem a szekszárdi utcán, megnéztem a kirakatokat és láttam többek között szép átmeneti kabátokat is. A férfi átmeneti kabát 800 forintba, női 1500 forintba kerül. Nekem csak nyolcszáz forintom van. Hogy vegyem meg ebből a két átmeneti kabátot? Vegyek csak magamnak? Ezt nem bírná ki a feleségem lelkiismerete. Mert lelkiismeretes asszony az én drága, jó feleségem. Nem hiába Évától származik, attól az Évától, aki szemrehányásokkal illette Ádámot, amikor az hajnalban ment haza. — De drágám! — védekezett Ádám —, hát kivel csalnálak meg, hiszen a paradicsomban rajtunk kívül nincs senki! Éva lelkiismeretes asszony volt. Megvárta még elalszik Ádám és akkor megszámolta a férje oldalbordáit. Erről jut eszembe, hogy a feleségek mennyire ragaszkodnak a férjükhöz. Nemrég egy spiritiszta összejövetelen vettem részt, ahol a feleség a férje szellemét idézte meg. — Te vagy az, Misi? — Igen, drágám. — Most hol vagy? — Egy szép legelőn, amelyen rengeteg tehén legel. — Szegénykém, bizonyára nagyon unatkozol. — Szó sincs róla. Én vagyok a bika! Hát mondja, érdemes megidézni a férjek szellemét? Nem érdemes. Sőt! Butaság! Bolondság! Bár néha bolondnak lenni is kifizetődő. Amerikában például részt vettem egy díszvacsorán, amit Jimmy Marshall tiszteletére rendeztek. Ö a Dallas Cowboys amerikai futballcsapat egyik csatára, és itt a tiszteletére rendezett vacsorán akarták átadni neki a Bajnokság Bolondja tiszteletdijat, amit az amerikai újságírók szavaztak meg Jimmynek. A díjat azzal érdemelte ki, hogy a bajnokság ideje alatt tévedésből öc- venszer indult el a sáját kapuja felé a labdával és olyan jól cselezett, hogy két alkalommal gólt is szerzett ilyen akcióból. A díjat sajnos nem tudták átadni neki, pedig a díj átadásának napján is bebizonyította, hogy alaposan rászolgált arra. Elindult a díjért New Yorkba, de mint. később kiderült, rossz gépre szállt és Chicagóban ért földet. Látja, ilyen labdarúgók is vannak. Persze egyre kevesebben. A többség már hangversenyre jár, képtárakat látogat, sőt sakkozik is. Argentínában, a Rosario edzőjével, Luiz Diazzal beszélgettem a minap. Mégpedig az új edzésmódszerről. Ö ugyanis új elemet iktatott az edzésprogramba. A játékosok hetenként egyszer sakkedzésen vesznek részt. Vacsora után pedig sakkfeladványok megoldásán fáradoznak. — A modem labdarúgás csak gondolkodó emberekkel lehetséges — jelentette ki Diaz. — A sakk az ész tornája és aki kiismeri magát a hatvannégy kockás táblán, az a futball- pályán sem véthet. A taktika jól bevált. A csapat taktikája megjavult, a támadások ötletesek, szellemesek lettek, csak Ramirezzel, a jobbszélsővel vannak bajok. Amikor hozzá kerül a labda, öt percet is gondolkodik, kinek adja le. Vérbeli sakkjátékossá vált. E,zért nem javaslom én otthon beiktatni a 'sakkot a labdarúgók edzésprogramjába. így is eleget állnak a pályán. A sakk bevezetésével legfeljebb csak annyit érnénk el, hogy akkor nemcsak állnának, de állva gondolkodnának is. Mert volna min gondolkodni. ‘ Például azon: hogyan születnek a közmondások egyes országokban és miért hasonlítanak a különböző népek közmondásai egymáshoz. Ha nem francia közmondás a következő: „Szerelem teszi, hogy múljék az idő, idővel pedig elmúlik a szerelem” — elfogadnám magyarnak is. De francia és érdekes, hogy nemcsak ott érvényes. Vagy itt van egy másik francia közmondás: „Aki nem tanul semmit, az nem felejt semmit!’’. Milyen igaz. Ezt egyébként néhány otthoni példa is ékesen bizonyítja. Ez a közmondás is francia honban született: ,.A gondolatok pusztaságát üres szavak zápora öntözi”. Néhány értekezleten ezt manapság is tapasztalni. „Hiába rejted el a szamár farkát, a fülei látszanak” — mondja egy német közmondás. Ez a közmondás még igaz. De bizonyos vagyok benne, hoay néhány év múlva sikerül a fülét is elrejteni, mint a sikkasztott pénzt, hacsak nem aVzalmazzuk azt az olasz közmondást, mely szerint: „Aki egy év alatt vagyont szerez, megérdemli, hogy tizenkét hónappal előbb kerüljön börtönbe”. El lehet gondolkodni az ilyen közmondásokon, de el lehet gondolkodni azon is, hogy lassan semmit sem fejez ki a nyelvünk, pedig sokat beszélünk. Éppen a napokban hallottam, amikor egy édesanya kérdezte a kisfiát: — Mondd csak, kisfiam, mit mondott neked a bácsi, amikor észrevette, -hogy betörted az ablakát? — Az illetlen szavakat is mondjam el? — Ne! — Hát akkor nem mondott semmit! Pedig egy negyedóráig beszélt a gyereknek, És ez idő alatt nem mondott semmit. Hát így lesz egyre kifejezéstelenebb a nyelvünk, meg n semmit sem tudjuk tömören mondani. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Pellengéren az imperializmus A hóhérok ideológiája A szerző: Hitler — Johnson többet akar — Amit megtanultak — Vakhit és demagógia * Az újságírók gyűrűjébe fogott tábornok már egy óraja válaszolt a feltett kérdésekre verejtékezett, elfáradt, s ebnek tudható be, hogy elszólta magát. Egy kérdésre felelve Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamban levő amerikai csapatok parancsnoka kijelentette: „A katonától oktalanság számon kérni a lelkiismeretét” A tábornok nem mondott újat ezzel: a gondolatot a valamikori rendőrspicli náci bibliává lett könyvéből, a Mein Kompiból kölcsönözte. Ott ez áll: „Megszabadítom az embert ' attól az agyrémtől, melynek neve — lelkiismeret.” A szerző pedig: Ado'f Hitler... || Á két alappillér A huszadik század negyvenes éveinek második felében az Egyesült Államok mind határozottabban lépett fel a vllágcsend őr szerepében: bárhol,, s , bármi történt szándékaival, érdekeivel ellentétesen, „kommunista kihívásról” fecsegtek a politikusok, s „megtorlást” követeltek. A hóhérkodás ideológiája is létrejött, sőt, a hivatalos amerikai külpolitika két alappilléréhez Is ez adta a matériát. Az erőpolitika, valamint a tömeges megtorlás hangoztatása (Goldwater: „Alombombát Hanoira!”) immár hosszú évek óta fő jellemzője az amerikai külpolitikai vonalvezetésnek, s e farizeusságról rántja le a leplet Leo Perla amerikai történész, amikor kijelenti: „Ha Oroszország barátokat akar szerezni magának, az ravaszsággal és hazugsággal párosuló propaganda, de ha mi teszünk ugyanilyen erőfeszítéseket, akkor az igazságot terjesztettük. Oroszország anyagi segítsége valamely országnak a belső felforgatás eszköze — a miénk a legmagasabb eszményből fakad.” Perla — aki különben esküdt ellensége a komrriunizmusnaK — az amerikai külpolitika fő jellegzetességét látja — joggal — a kétféle mérqp alkalmazásában: az Egyesült Államok a „szabadság védelmezője”, s bárki szegül szembe vele, csakis „kommunista”, „agresszor” lehet! E sajátos, s velejéig hazug álláspónt felett egyszer már — éppen most október elsején lesz húsz esztendeje r- a történelem kimondta az íté- ■ letet: a náci háborús főbűnösök perében, Nürnbergben. Akkor az Egyesült Államok egyike volt az ítélkezőknek: napjainkban egy világ ítél a valamikori bíró felett! || Önteltség és cinizmus A szabadság védelmének mezébe öltöztetett világuralmi törekvések nemcsak hóhérokat szülnek, hanem olyanokat is, akik e hóhérkodás ideológiai alátámasztását megpróbálják. A hóhérok mindig egy nyelven beszélnek: a Harmadik Birodalom hangzatos nevekkel jelölte a népirtás iszonyú programját, az USA pedig Staley—Taylor, majd McNamara „tervezet” címmel Dél-Viet- nam népének kiirtását, a stratégiai falvaknak nevezett koncentrációs táborok létrehozását, a oacifikólás” tömegpusztító eszközeit, a mérgei* gázokat s más vegyi anyagokat. < A Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front központi bizottsága mellett, az amerikaiak áltál elkövetett bűncselekmények kivizsgálására alakult .bizottság ^Fekete könyv címen közzétett előzetes jelentésében megállapítja, hogy 26 dél-vietnami tartományban használtak az amerikaiak mérges gázt, s hogy az emberek kínzásának, megölésének minden eszközét, módját alkalmazzák. (A Go-Van-i tömegsír feltárásakor az áldozatok testén — akiket nyakukra hurkolt kötéllel kötöztek egymáshoz — a legszörnyűbb kínzások nyomait talá’ták.. .) A hóhérok most Vietnamban ölnek, de hogy kinek a parancsára, arra legfőbb irányítójuk maga adta meg a feleletet. Johnson Omahában elmondott beszédében néhány hete kijelentette: „Az amerikai nép csupán egyetlen embert választott meg arra a célra, hogy meghozza a döntéseket.” Így kívánt válaszolni azoknak, akik a hivatalosan táplált vakhit, s a célzatos félreinformálás ellenére, mind erőteljesebben bírálják magán az USA-n belül is a hivatalos állampolitika rangjára emelt hóhérkodást, s szegülnek szembe azzal, hogy végrehajtói legyenek. Csakhogy e válasz még inkább megerősíti a mind nö- vekvőbb létszámú ellenzéket abban a tudatában, hogy a döntésekért ki viseli — a felelősséget! A hátukon végigfut a hideg Az amerikai intervenció és agresszió leplezésére összetákolt elméleteknek az USA természetesen szeretné megnyerni szövetségeseit is. Osgood neves amerikai történész tanulmányának szavait idézzük: „A kormány az amerikai fegyveres intervenció megindokolása során a fő hangsúlyt a kollektív biztonság eszméjére helyezte. Úgy vélekedett, hogy a háború viselésében köteles fenntartani a szövetségesek egyetértésének legalább a látszatát. Csakhogy a valóságban elég volt célzást tenni a MacArthur által javasolt eszközökre (ti. a háború kiszélesítését szolgáló eszközökre), s az Egyesült Államok szövetségeseinek hátán máris végigfutott a hideg”. Az olvasó ne akadjon meg azon, hogy a szövegben nem Rusk, vagy McNamara neve szerepel, hanem hasonló hírhedt figuráé, MacArthuré. És nemcsak ( a szövetségesek hátán futkos a hideg, ha a háború megszállottjainak okfejtését hallja, hanem minden józan emberén. Ismét Idézünk, a szóban forgó ideológizálás hivatalból is legprominensebb képviselőjét, Johnson elnököt. Egyik legutóbbi sajtóértekezletén — mint azt a Die Weltwoche svájci hetilap megírta —, megkérdezték tőle, mi a véleménye arról, hogy előző nap hét amerikai gépet lőttek le Vietnam fölött? A válasz: „Ez még kevesebb is volt, mintamire számítottunk”. (Gőring, birodalmi marsall, a légierők parancsnoka, amikor 1940-ben a német repülők London bombázásakor elszenvedett súlyos veszteségeikről kérdezik, így válaszol: „Ahol fát vágnak, ott hull a forgács”). Lám. mennyire azonos a történelemben azok útja, olykor még szava is, akik hóhérok uraiként maguk is hóhérokká lesznek! || Változnak az idők... A Harmadik Birodalom führere még nagyhangúan állíthatta: „Fáradhatatlan propagandával mindent el lehet hitetni a néppel, azt, hogy az ég — pokol, vagy azt, hogy a legpokolibb lét — mennyei”. A hóhérság ideológiájának mai népszerűsítői már sokkal nehezebb helyzetben vannak: a Stars and Stipes című, a Pentagonhoz igen közelálló amerikai folyóirat nemrég külön- számot szentelt annak a kérdésnek, hogy a nemzeti elhivatottságra, s az amerikai „küldetésre” apelláló propaganda hatékonysága rohamosan csökken, s ugyanakkor nő azok szárra akik ellenzik a vietnami háborút, vagy legalábbis kételkednek annak jogosságában. A valóságra ébredés, a realitások felismerése újabb és újabb csoportokat von ki a leplezetten, vagy nyíltan, de mindkét esetben a hóhérság igazolását szolgáló ideológia és propaganda hatása alól: e folyamatot tükrözte az Amerika-ellenes tevékenységet Vizsgáló Bizottság legutóbbi akciójának csúfos kudarca is, amikor kénytelen volt felfüggeszteni a vietnami háborút ellenző csoportosulások elleni vizsgálatot, az elemi erejű felháborodás és tiltakozás miatt A hóhérok ideológiája felett a történelem egyszer már — éppen húsz esztendeje, e napokban fogalmazták meg, s írták papírra Nürnbergben —, kimondta az ítéletet. A hóhérok ideológiája, s a hóhérok felett. A történelem ítélkezése másodszorra sem lehet kétséges! MÉSZÁROS OTTÓ „A szovjet televízió kozmikus repülése" — az egyik francia lap írta ezt, amikor a Molvyija—1 műhold segítségével televíziós összeköttetés létesült Moszkva és Párizs között. A szovjet televízió valóban kozmikus gyorsasággal terjeszkedik. A múlt évben televíziós központok kezdték meg működésüket Szemipalatyinszkben, Pavlodarban és Kirovogradban, sok városban pedig közvetítőállomásokat létesítettek. A jelenlegi ötéves tervben 120 újabb televíziós központ létesül. 1965-ben a Szovjetunióban 3,7 millió televíziós készüléket hoztak forgalomba, s a szám 1970-re megkétszereződik. Üj típusú tv-készülékei, a gyári futószalagon.
