Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

1966. szeptember 25. TÓIK'A WEGTEI KffiPfliSXe 5 Még a lejtő előtt... A statisztikai adatok szerint az elmúlt évben az ország minden egyes lakosára 836 forint értékű szeszesital-fogyasztás jut. A hely­zet még aggasztóbbnak tűnik ak­kor, ha arra gondolunk, hogy az átlagba beleszámítanak a csecse­mők, az iskolaköteles tanulok, az öregek és a nők is. Ha italos em­bert látunk az utcán, legtöbbször megmosolyogjuk, messzire elke­rüljük, nehogy belénk kössön, pár perc múlva azonban elfelejtjük. Pedig komoly társadalmi problé­mát jelent az alkoholizmus. Meg- szüntetésej felszámolása 1ehát nemcsak a társadalmi és állam- igazgatási, vagy egyéb egészség- ügyi szervek kizárólagos feladata, hanem minden állampolgár köte­lessége. Családok boldogsága, gyerekek erkölcsi fejlődése forog kockán naponta. Az alkoholisták legtöbb­je veszélyes egész környezetére, zavarja a közrendet, a munka­helyen a munkát. Ezért társadal­mi összefogásra van szükség. A napokban dr. Fodor Józseffel, a kényszerelvonó kezelést vélemé­nyező orvosi bizottság elnöké’e' beszélgettem. Elmondta, hogy 0 megyénkben is elég nagy a ^zá­rna azoknak az embereknek, akik rabjai a szeszes italnak. Egy ré- ■ szűk nem veszélyes a társadalom­ra, csupán saját magára, mert a mértéktelen szeszfogyasztás előbb- utóbb komoly betegséget okoz. Az alkoholisták nagyobb tábora azon­ban, nemcsak csendes fogyasztó, hanem randalírozó, családját >s környezetét veszélyeztető ember. A harcot elsősorban ezek ellen kell felvenni. Társadalmunk ádáz ellensége Talán kissé erősnek tűnik első hangzásra a harc szó, de nem tévedés! Harcolni az ellenség el­len kell, az alkoholizmus pedig ádáz ellensége társadalmunknak. A meggyőzés és az adminisztratív intézkedések eszköze is harc. Ezért hozta 1962-ben a Minisz­tertanács azt a rendeletet, hogy azokat az alkoholistákat, akik magatartásukkal családi életük felbontását okozhatják, kiskorú gyermekeik erkölcsi fejlődését hátráltatják, környezetük bizton­ságát veszélyeztetik, vagy a köz­rendet, illetve a munkahelyükön a munkát rendszeresen zavarják, rendelőintézeti elvonó kezelésre kell kötelezni. A rendelet megjelenése óta me­gyénkben is számos alkoholistát utasítottak elvonó kezelésre. Az elmúlt évben például 271 személy esett át a kéthetes kezelésen, me­lyek közül a legtöbben újra meg­becsült tágjai lettek a társada­lomnak. Ennek ellenére dr. Fo­dor József úgy vélekedik, hogy a kényszerelvonó kúra legtökéle' e­Ne adjunk alkalmat...! sebb módja az önkéntes kórházi lágosító munka. Ezt kell széle- kezelés. sebb körben alkalmazni. — Az már fél sikert jelent, ha a beteg önként vállalja a keze­lést. Ismét egész ember akar len­ni, becsülettel, tisztességben dol­gozni a továbbiakban — mondot­ta. — Akit kötelezni kell, hogy betegségéből kigyógyítsuk, nem jár minden esetben teljes ered­ménnyel. Az alkoholisták általában gyen­ge akaratúak, gyenge jellemű em­berek, éppen ezért hajlamosak e bűnözésre is. Meg kell fogni a kezüket, mielőtt teljesen lecsúsz­nának a lejtőn. Ez a feladat pe­dig csakis a környezetükre hárul. A család, a szomszédok, a bará­tok, ismerősök és nem utolsó sor­ban a munkahely segíthet a leg­többet. A véleményező bizottság el­nöke beszélgetésünk alkalmával egy aktacsomót tett- elém: — Ezt az embert holnapra idéztük be vizsgálatra. A járási tanács egészségügyi csoportja, a hozzá érkezett bejelentések és panaszok alapján környezer.tanul­mányozást végzett, ennek alap­ján kötelezte az illetőt a kény­szerelvonó kúrára. Mikor bejön a beteg, megvizsgáljuk, hogy egészségileg alkalmas-e a keze­lésre. Amennyiben igen, két hé­tig nálunk marad. Gyógyulása biztos? __________ — Ez sok mindentől függ. Ha megállja, hogy nem iszik, akkor eredményes. Ebben kell segíteni a családnak, az ismerősöknek, ba­rátoknak. Különösen az utóbbiak­nak van nagy szerepük. A leg­több esetben, mindig a barátok kényszerítik vissza a betegségbe, a gyógyulókat. Mi a kórházból történő távozás után sem hagy­juk magukra az embereket. Gon­dozónőnk állandóan felkeresi őket, érdeklŐ3ik utánuk, vizsgál­ja környezetüket. Az elvonókúrára kötelezés, már csak a végső eset, a gyógyulás sem olyan biztos, mint az önként jelentkezőknél. Igaz, az utóbbiak száma jóval kevesebb, pedig a szakemberek szerint az önkéntes kórházi kezelés a legbiztosabb gyógymód. A betegségek legtöbb­jénél előbb gyógyul az a beteg, aki mindent elkövet gyógyulása érdekében. Sajnos, az alkoholis­ták többségét adminisztratív in­tézkedésekkel lehet csak kénysze­ríteni, hogy kórházi kezelés al* vessék magukat Az önkéntesség­nek legeredményesebb eszköze a meggyőzés, a következetes fel'd­Az alkoholizmus elterjedésének egyik oka dr. Fodor József fő­orvos szerint, alkalmat adunk az embereknek arra, hogy alkonolis tákká váljanak. A vendéglátó- iparban sok helyen csak arra tö rekednek, hogy a bevétel minden áron meglepvén. Kiszolgálják a fogyasztót számtalan esetben olyankor is, amikor már elégge beszámíthatatlan állapotban va i. Az ittas embernek már nem szá mit hogy a fizetésből mennyi marad, elég lesz-e a család meg­élhetéséhez. Illuminált állapotban már nem tudnak gondolkodni az emberek. A szocialista vendég­látóiparban pedig nem mindegy, milyen úton-módon teljesítik be­vételi tervüket. Az alkoholizmus elleni harc, nemcsak hazánkban folyik. Szerte a világon, mindé’'- hol társadalmi üggyé szélesedik A jó példákat nekünk is át kell venni, még az adminisztratív in­tézkedések vonalán is. Új minisztertanácsi határozat Az elmúlt héten a Miniszter- tanács ülésén újabb határozat született az alkoholizmus elleni küzdelem sikere érdekében. Ez­zel kapcsolatban az orvosi bizott­ság elnöke így nyilatkozott: — Eddig az volt a gyakorlat, hogy kéthetes elvonókezelés után haza kellett engednünk a bete­get, még akkor is, ha határozot­tan láttuk, hogy a kezelés nem járt sikerrel. Az új törvényerejű rendelet kimondja, ha a kor­házi kezeléstől az alkoholista ma­gatartása miatt nem várható eredmény, a kórház osztályvezető főorvosa az alkoholistát gyógyító jellegű foglalkoztatása céljából, munkaterápiás intézetbe helyez­heti át, amely hat hónapig tart­hat. Az új rendelet végrehajtásával emelkedik majd a gyógyultak arányszáma. Természetesen ez a határozat sem oldja meg a prob­lémát teljesen. Addig, amíg a vendéglátó egységekben úgy nép­nek a gyümölcslevet fogyasztók­ra, mintha betegek lennének, nem várható javulás. Az alkoholizmus- elleni küzdelemben a helytelen szemlélet megváltoztatása a leg­fontosabb feladat. Ez pedig kö­vetkezetes, meggyőző munkával, társadalmi összefogással érhető el. FERTŐI MIKLÓS « Aranydiplomás Lujza néni boldog Szekszárdion, a Béri Balogh Ádárn utca 35-ben lakik. Lakása kissé régiesen berendezett, kellemes, meghitt. Nehéz is lenne valami . ultramodern környezetben elképzelni az immár fehér hajú tanárnőt. A régies stílű, vaskos bőrfotel Viszont megadja a kellő hangulatot. ' — Nyugdíjas vagyok körülbelül egy évtizede, — így Kál­mán Lujza — és hozzátehetem, hogy nagyon boldog. Feled­hetetlen élményben volt részem a napokban, meghívtak a Pécsi Tanárképző Főiskolára és pompás ünnepély közepette arany diplomával tüntettek ki. 1916-ban szerezte meg a tanári diplomát Kalocsán. Ettől kezdve az ország legkülönbözőbb polgári iskoláiban tanított, először az Alföldön, utána egy Pest melletti faluba került, majd pedig Tolnára, s végül visszaért Szekszárdra, ahonnan elindult. Ugyanis Szekszárdról származott, itt élt minden hozzátartozója, és mindig szeretett volna ide visszakerülni, de erre évtizedeket kellett várnia. Már a nyugdíjhoz sem sok volt vissza, amikor Szekszárdra kerülhetett. Ha csak futólag is tekintünk vissza Kálmán Lujza pá­lyafutására, mindenekelőtt meg kell említeni, hogy az ő hivatástudata, pedagógus-szorgalma, állhatatos munkája jó­részt családi tradíciókból táplálkozott. Édesapja éppen fél évszázadon keresztül tanította Szekszárd városban az ifjú­ságot. Bátyja 35 évet tanított Szekszárdon. Nővére négy év­tizedes munka után fejezte be pedagógusi pályafutását. Tu­lajdonképpen pedagóguscsalád volt a Kálmán család. — Mit tanított Lujza néni? — Magyarszakos voltam, irodalmi ismeretekre és nyelv­tanra tanítottam a fiatalságot. Ha egyáltalában lehet értékbeli különbséget tenni a kü­lönböző szakok közt, Lujza néniét ki kell emelni, hiszen ö olyan ismereteket plántált el az ifjúságba, ami a legköze­lebb áll mindnyájunkhoz, ami a legközvetlenebbül érinti a bonyolult élet minden részterületét. Anyanyelvűnket művel­te. E nélkül nem létezhetünk. Igaz, mindenki megtanul ott­hon, a családi körben beszélni, az ábécé megtanulása vi­szonylag gyorsan megy az iskolában. De az életben kiderül, hogy ennél sokkal többre van szükség, az anyanyelvi isme­reteknek ez csak a kezdete. A gyermekek sokszor maguk észre sem vették, hogyan lopakodott beléjük Lujza néni magyarázatai, gyakoroltatása alapján a nyelvtani szabályok sora, és finomodik, csiszolódik lelkiviláguk az irodalmi is­meretek alapján. Kit ilyen, kit olyan pályára sodort az élet, de ki előbb, ki utóbb rájött, hogy jóformán semmit sérti tu­dott volna elérni, ha Lujza néni annak idején nem sulykolja beléje azt a sok nyelvi ismeretet. Vagy az irodalmi órákon Arany János „Toldi”-jának tanítása közben észrevétlenül hogyan lopakodott a gyermekekbe — éppen Lujza néni jó­voltából — az erények sora, az akaraterő, az édesanya gyen­géd szeretete, az ellenség gyűlölete — az azóta már felnőtt emberré lett egykori tanítványok nagyon jól tudják. Szeret­nék is ezt valahogyan meghálálni, viszonozni az élete alko­nyán lévő tanár néninek. De mivel? Meg lehet ezt hálálni? Dehogyis. Mint ahogyan a gyermek sosem tudja meghálálni szüleinek a sok fáradtságot, áldozatot, amit érte hoztak. A dísztáviratok, levelek, köszöntések csak törekvések erre. De a tanárnő nem is vár semmi különösebb viszonzást, há­lát ezért. De minden közvetlen viszonzásnál többet jelent számára, hogy egykori tanítványai boldogulnak az életben. — A pedagógus mindig arra törekszik, Ha látja, hogy munkáját siker koronázta, minden fáradozásáért kárpótolja. BODA FERENC JEGYZET: Havi 130 forintról A závodi Megértés Termelőszövetkezet székházának ajtajá­ban öreg asszony tá­maszkodik a kapufél­fának és panaszko­dik. A gyerekek a tsz-be vitt föld után járó földjáradékot nem adják neki, mert amikor férje elhalá­lozott, a- földjáradé­kot a gyerekeknek számolták el, és most kapta meg az öreg asszony a haszonél­vezetet. Ebben , az ügyben várja a tsz elnökét. Az ügyet a tsz-ben, gyorsan el­intézték, biztosítot­ták az idős asszonyt, ezután ő kapja kéz­hez a földjáradékot. Miután így Regina néni dolga elintéző­dött, mi is hosszab­ban beszélgettünk ve­le. Megtudtuk: népes családja volt, a gye­rekek is családot ala­pítottak, és most ma­gára hagyták. A gye­rekek nem segítik. — Nem is kérhetek tő- tiik, hisz • semmivel engedtem el őket! >— mondja az idős asz- szony. Megkérdez­tük: — A gyerekek, maguktól, minden felszólítás nélkül, nem segítik? Nem. A gye­rekeknek eszébe sem jut, hogy édesanyjuk, aki őket felnevelte, most súlyos beteg. Dolgozni nem, tud. Havi 130 forintból él, ezt pótolja fél hold háztáji föld termésé­vel. Regina néni rosz- szul él. A kevéske pénze elkél a patika­szerre ...A gyerekek meg, ha nem is dús­kálnak a javakban, de jól élnek. — A jóisten majd megsegít — nem kí­vánom én a gyere­keimtől — hajtogat­ja a beteg asszony... Az isten messze van, a gyerekek meg a faluban élnek. Emlékeztetni kelle­ne Regina néni gye­rekeit? Talán írásunk em­lékeztetni fogja őket a szülők iránti köte­lességre. — V) — Űj utcák, sőt egész városrészek születtek az utóbbi években Szekszárdon. A régi házak sokfelé teljesen eltűnnek, szanálásra kerülnek. A város egyes részein pedig az új', közvetlenül a régi tő­szomszédságában épül fel, mely kontraszt még jobban hansúlyozza a fejlődést, előrehaladást. Felvételünkön a megyei tanács mögötti házak, hátul pedig egy új, a Vasvári utca látható. , Fotó: Bakó Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents