Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

1966. szeptember 25. TOLVA MEGYE? NEPttJSSÖ 3 Taggyűléseink és az alapszervi tisztségek tekintélye Befejezésükhöz közelednek ™ megyénkben a vezetőség- választó taggyűlések. Ezekben a hónapokban tízezernél több kom­munista mérlegelte, hogy kié váltak közülük legalkalmasab­bakká a helyi pártszervezet ve­zetésére. Talán nincs is olyan párttag, aki közömbösen azt válaszolta a jelölő bizottságnak, hogy neki mindegy, kiket választanak. Nem mindegy, mert szinte önmaguk­kal is vitatkozva latolgatták, kik a legjobbak. Egyik már jó előre felkészült, a másik a jelölő bi­zottság tagjával tanácskozva al­kotott véleményt és javasolt. A pártdemokrácia kiteljesedé­séhez a kongresszusra készülőd­ve talán most adta a Központi Bizottság a legteljesebb lehetősé­get. Jó előre megválasztották a jelölő bizottságokat, melyek ?. párttagsággal tanácskoztak, utána taggyűlés elé terjesztették javas­lataikat. Ott először nyílt szava­zás, utána következett a titkos választás. A sok-sok, vezetésre alkalmassá vált párttag közül nem is volt könnyű a legjobbakat kiválasztani. A kis létszámú fa­lusi pártszervezeteknél valamivel hátrányosabb helyzetben voltak. Nagy követelményeket támasz­tott a párttagság a vezetőségi ta­gokkal szemben. Latolgattak, hogy mit tett, milyen ember, mennyire lehet munkájára szá­mítani, megfelelj a nagyobb kö­vetelményeknek.''" Nem egyszer szóba került a taggyűléseken is az egyéni munkastílus, a hang­vétel, a szilárdság, a jellembeli tulajdonságok is, a jelölés során. Őszintén elmondták véleményü­ket a kommunisták, ha némelyik esetben kissé nyersen is. A tekintélyről szinte mindenütt volt szó. Van-e és mekkora a kommunistáknak, a pártvezető­ségnek a tekintélye? Kicsendült minden hozzászólásból a jobbat akarás, mind az elismerésnél, mind az elmarasztalásnál. Jó né­hány helyi gazdasági vezetőt is megbíráltak, konkrétan, igazsá­gosan, szigorú szóval. Jogos ér­zékenységgel reagáltak arra, hogy megengedhetetlen az alapszerve­zet lebecsülése a gazdasági veze­tés részéről, az együttműködés rendszertelensége. A tekintélyről szólván, Kocsolán így fogalmaz­tak: .,Akkora tekintélye lesz a pártszervezetnek, amekkorát mi kommunisták kivívunk a mun­kánkkal, a helytállásunkkal."’ En­nek a gondolatnak jegyében nö­velték és növelik a követelmé­nyeket a megválasztásra kerülő tisztségviselőkkel szemben. örvendetes vonása a taggyűlé­seknek, hogy a jelöltek alkalmas­ságát nem különválasztva nézték, hanem az előttünk álló helyi és országos feladatokkal együtt, ön­vizsgálat és egymás munkájának vizsgálata, amikor a kommunista nevelésről, példamutatásról, a gazdaságos termelésről, a kultu- rálódásról, a pártonkívüliek fej­lődéséről beszélnek. Párttagságunk várja a kong­resszust, készen áll a határozatai nak végrehajtására. Kicsendült a felszólalásokból is a készülődés, de többnyire nem a csodavárás jegyében, hanem így „Rajtunk múlik”. Az alapszervezetek leg­főbb fórumain sokszor szóba ke­rült a képzettség növelése, a po­litikai, cselekvési egység, a konk­rét pártmunka, önmagunk és egymás nevelése. Kimondva, vagy kimondatlan: sokat várnak az új vezetőségtől. Bizonyítják a taggyűlések; megértette a mi me­gyénk párttagsága, hogy a leg­képzettebb, legtekintélyesebb, legaktívabb kommunisták megvá­lasztásával cselekszik okosan. I^áegnőtt a tekintélye az alap- szervi vezetőségeknek és tisztségeknek. Több helyen vál­tozatlan összetételben szavaztak bizalmat a régi vezetőségnek. Sok alapszervezetnél frissítettek. Nem mindenütt fogadták el a jelölő bizottság egyik-másik javaslatát. El is mondták, hogy miért. Egyik­nél — elismerve érdemeit, - fára­dozását, puritán egyszerűségét — azzal indokoltak, hogy az utóbbi időben politikailag elmaradt és vele szemben a másik jelölt e szempontból is alkalmasabb. Elmelték a mércét. Egyik járási székhelyünk községi pártszer­vezetében nem választották meg küldöttnek a javasolt párttagot. Miért? Rendszeresen távolmaradt a taggyűlésektől, lebecsülte az alapszervezeti munkát. Tanulsá­gos ez másoknak is. Természete­sen vannak ellenszavazatok is, hiszen nem láthatja mindenki egyformán. Megeshet az is,. hogy az egyéni felfogás hibalehetősé­geiből érdemtelenül is kap valaki ellenszavazatokat. De ha a többség megvonja a bizalmat, az komoly okból eredhet és rendszerint ered is. T öbb száz tisztségviselőt vá­■ lasztottak meg falvaink- ban, üzemeinkben, hivatalainkban a pártszervezet élére. A kétéves munkát elemzi és vezetőséget választó taggyűlések nagy nevelő fórumai a párttagságnak, régi és új vezetőségi tagoknak egyaránt Mindenütt megjelölték a főbb tennivalókat. Az eredmények mel­lett beszéltek a helyi elmaradás­ról, a konkrét nevelési, pártépí­tési. gazdaságpolitikai feladatok­ról — amelyekre mind a párttag­ságnak, mind a vezetőségnek egy­aránt koncentrálni kell. A régi és új vezetőségi .tago­kat erre kérte, ezzel bízta" meg, ehhez adott tanácsokat és éhhez ígért segítséget a párttagság. Szép megbízatás, erőfeszítést kívánó, nagy feladat manapság alapszervi tisztségviselőnek lenni. Van tekintélye,, rangja a titkári, a vezetőségi tagsági funkciónak; /Ezt növelni kell. Akik kimarad­tak a vezetőségből, sértődés he­lyett, kommunistához illően, cse­lekvőén tevékenykedjenek. Bőségesen sok feladattal lát­ták el az alapszervi vezetősége­ket. A gazdag vitaanyag, a sok­sok segítő észrevétel és javaslat megvalósítása nem lesz könnyű. Támaszkodjanak a nekik bizal­mat szavazó kommunista kollek­tívára. Az utóbbi időszakban megélén­kült szervezeti élet, a politizálás, az aktivitás kötelez. Fokozása a párttagságon is múlik, de döntő szerepe van e téren a pártvezető­ségnek. Valódi és maradandó tekintélyt a jó politikai munka, a választott pártvezetőség minden egyes tag­jának aktív hétköznapi cselek­vése biztosít. SOMI BENJÁMINNÁ Vállaljuk, hogy öt hétig a tsz-ben... Hétfőtől ipari munkások segítik a Népakarat Tsz-t az őszi munka elvégzésében A keszőhidegkúti vasútállo- a regölyí tsz elnöke és elnök­máson, az ipari vágány mellett kezdődött az egyezkedés. Előz­ménye a regölyí' tsz vezetőségi üléséhez, meg a Tolna me­gyei Talajerő-gazdálkodási Vál­lalat vezetőinek tanácskozásán kezdődött. És itt, végeredmény­ben az egyezséget meg is kö­tötték. A Talajerő-gazdálkodási Vál­lalat az 'őszi hónapok alatt a szokásosnál kevesebb vagont kap a MÁV-tól. Érthető, hisz a szűkös vagonállomány a ter­mények szállítására is kevés. Most például minden vagont a cukorrépa, meg a burgonya szállítására összpontosítanak, ígjj nem jut tőzeg- és fekál- trágya-szállításra. Ezért a vál­lalat kénytelen munkásait fi­zetés m&küli szabadságra en­gedni. A regölyi tsz-ben meg, csakúgy, mint mindenütt, munkaerőhiány van, és legfő­képpen azt tudják a tsz gaz­dái, hogy minden munkát a maga idejében a legjobb el­végezni. A ráfordítások, a kö­vetkező gazdasági évben aztán bőségesen visszatérőinek. így aztán elhatározták, hogy a ta­lajerő vállalat felszabaduló munkásaival egyezséget köt­nék bizonyos őszi munkák elvégzésére. Péti József és Mayer István, helyettese az ipari munkások munkahelyén kötötte meg az öt-hat hétre szóló megállapo­dásit. E szerint a munkások száz katasztrális hold cukorrépa elszállítására vállalkoznak. A répát pótkocsira rakják, innen vagonba, illetve depón iába. Ezért a munkáért, métermá­zsánként, egy forint húsz fil­lért, illetve egy forintot kap­nak. A száz hold cukorrépa körülbelül 23 ezer forintot hoz a vállalat tíz munkásá­nak. De gondoltak a tsz veze­tői arra is, hogy vagonhiány, vagy eső esetén is legyen a munkásoknak elfoglaltsága, így tíz hold kukorica törésére, és góréba rakására is megálla­podtak. Ezt a munkát a kukoj- rica nyolcadáért végzik. A nyár folyamán a vállalat Maj- sa-puszta vasútállomás szom­szédságában készített a tsz- nek fekálos tőzegtrágyát. En­nek elszállítására, illetve a termőföldre való kiszórása is a munkások feladata lesz. Ezért a munkáért mázsánként hatvanöt fillért kapnak. A tőzegszállítás megszűnte • tése miatt felszabadul néhány traktor is. A termelőszövetke­zet hajlandó több traktorost foglalkoztatni. Már biztos, hogy Stosz János és László Ferenc az ősz folyamán me­zőgazdasági munkát végez a tsz traktoraival a regölyi határban. Ugyanakkor a gép- állomási bértráktorok is el­vonulnak a tsz-be, hogy se­gítsék az őszi munkát. Az ipari munkások és ide­gen traktorok alkalmazása ré­vén a termelőszövetkezet sa­ját erejét teljes egészében az őszi vetésekre, betakarítások­ra tudja fordítani. Egyébként a szövetkezetben már kiszed­ték a burgonyát, a jövő hét végén a kukorica szedését is megkezdik. A tsz és az ipari munkások őszi munkaszerződését pénte­ken írták alá. E szerint hét­főn már munkába állnak a regölyi tsz cukorrépafödjér* Vassí Gyula és Gergely Jó­zsef brigádjának tagjai. A termelőszövetkezet először ok­tóber elsején, majd 14-én és 30-án fizeti a .munkások bérét. Végül, már a szerződésen kí­vül, a szövetkezet vezetői azt is engedélyezték, hogy minden héten a munkások egy-egy birkát vásárolhatnak, nyolc forint kilónkénti áron. Az ipari munkások megállapo­dását a vállalat szakszervezeti bizottsága is jóváhagyta, Épülő lakótelep Friss szél lobogtatja a munkáslányok; kendőit, belekap a mal­terpöttyös nadrágok szárába. Szurokfüst vegyül a csípős őszi le­vegőbe, ■ Állványerdő deszkahálói fonják körül az épülő házak bordáit, A pallókon vakolómunkások, sóderhegy tetején idős férfi lapátol, a lépcsőházakban kőművestanulók fütyülnek. Mindig a legfrissebb slágereket. Zúdítják seprűikkel a port. Takarítanak. Az új ablakok még mészfoltosak, és itt-ott a mézsárga erkélyüveget is fehérre színezi a festék. — A kályha tetejét már nem értem el, pedig szereltem volna ott is lemosni! — ágaskodik egy alacsony takarítónő a tisztára súrolt szobában. Egy héttel ezelőtt jártunk Szekszárdon, a,Gróf Pál utcai lakó­telep építkezésén, és azóta ismét változott a telep arca. A kőmű­vesek kedvvel, lendülettel sürögnek, a bevakolt falak megsokszo­rozzák a vágyukat: minél előbb befejezni ezeket a házakat! Magával ragad az új lakótelep sajátos varázsa. Nem törődöm a földhányásokkal, vidáman gázolok a téglahalmokon, hídként fektetett pallón egyensúlyozok. Az erkélyablakból oldalt tekintek, amerre a szomszédos házak színesednek. Virágcserép, tarka. füg­göny, szitahálós erkélyajtó árulkodik a lakókról, akik valamennyi otthont a saját képükre formáltak már. Itt még nincs a lakásoknak személyes arca, és nem fényképez­tük le az építőit sem közvetlen közelről. Csak a munka pillanatait, így elmosódottan is látszanak. Emlékül itt marad kezük nyoma, az új lakótelep ... Szöveg: MOLDOVÁN Az ablalkok mce mészpiittyösek... Nem fényképeztük az építőket sem közelről.. Fotó: Bakó Jeni

Next

/
Thumbnails
Contents