Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-03 / 208. szám
1966. szeptember 3. TOI,VA MEGYEI NEPÜJMÖ 3 Első nap, első óra, első munka Epizódok az első tanítási nap történetéből Reggel fél nyolc táján útnak indultak szerte az országban és mindenfelé a megyében is, gazdáikon a kék iskolaköpenyek, meg a fehér gallérok, a tantermek felé. Kisütött a nap, mintha ingerelni akarná az ifjúságot. Cinkosan rájuk kacsintott: íme ti ott benn ültök, én meg nyári meleget öntök a strandokra, meg a játszóterekre. A kék köpenyek és a fehér gallérok, meg a félig, vagy jól megtömött aktatáskák, csak mentek- mentek útjukra, ki-ki a maga iskolájába. Aki elkésett • Nyolc óra múlt öt perccel. Helyzetjelentés a szekszárdi Utcáról : Pisti megy is meg nem is. Ép- pencsak úgy lépked nagynehe- zen néhányat, hogy ne álljon egyhelyben. Bármely csiga ken- terbe verné. Könnycseppek peregnek az arcán. Nem sír látványosan. Csak éppenhogy, hüp- pög egy kicsit. Az új tanév első későn érkezője Pisti. Másodikos elemista, a szülei hat órára mennek dolgozni, s így, hogy elaludt ezen az első és fontos napon, egy kicsit megbocsáj tható neki. Akik pontosan érkeztek Nem így a döbröközi gyerekek. Vannak vagy 330-an akik elfoglalták helyüket az iskolacsengő hangjaira az általános iskola padjaiban. — Melyik osztályban van a legtöbb gyerek? — A nyolcadikosok vannak legtöbben — válaszolja Eördögh Virgil igazgató. — ök negyven- hatan vannak. — És hol a legkevesebb a létszám? — Az első osztályban mindössze 19 gyerekünk van. Egy óra története — Mivel telt Szálkán az általános iskolában az első óra? — Nálunk — mondja Molnár János igazgató — a nyolc osztály négy tanulócsoportban van. Körülbelül hasonlóan zajlott le az első óra minden tanteremben. A tankönyvrendeléseket intéztük. Osztály problémákról beszélgettünk. Beszedtük a tanulmányi, és kiosztottuk az ellenőrző könyveket. Ilyen év eleji hivatalos dolgokkal foglalatoskodtunk. Képességvizsgálat — Egy első osztályt tanító pedagógussal szeretnék beszélni. — Cziklin Béláné vagyok, tessék. — Mit csináltak a zombai általános iskola legfiatalabb tagjai? Mivel telt az elsősök első órája? — Ismerkedtünk. Inkább én velük, mint ők velem. Beszélgetés közben meghallgattam mit hoztak magukkal az óvodából. Énekeltek, meg verseket mondtak. Ez afféle képességvizsgálat. Megkérdeztem, ki kinek a pajtása, ki, ki mellé kíván ülni, mit szeretnek játszani. Gyorsan telt az idő. Most már minden gyerek a helyén ül. Az ültetés volt az óra egyik fő anyaga. Kérdezz—felelek Ebben az évben kezd tanítani Késmárki Júlia a tamási gimnáziumban. „Kőszívű” tanárnő lesz belőle, mert az elsősöket már Iskolaavatás Decsen Decsről van szó, a Sárköz központjáról. Arról a községről, amelyik valamikor az egykeségé- ről volt nevezetes. A tanévnyitót új iskola avatásával kötötték össze. Az ünnepi szónok Bárd Flórián, a megyei művelődési osztályvezető-helyettes azzal kezdte beszédét, hogy ez a nap — szeptember elseje — ünnep a faluban. Az iskolaigazgató, Erdős Emil, aki átvette az új iskolát, egyebek közt azt mondta, hogy Decsen ez a tizennegyedik épület, amelyik művelődési célokat szolgál. Ha összevetjük ezeket az adatokat, tényeket, érdekes következtetésre juthatunk. A szaporulatot illetően nagyjából az országos átlagnál tart a falu. Az országos átlag persze nem megnyugtató, sok vita is kerekedik belőle, de itt, Decsen, az egyke- ség egykori hazájában feltétlenül előrehaladást, erőteljes javulást jelent. Seres István községi tanácselnök állítása szerint a faluban már inkább a 2—3 gyermek divatos, mint az egy, és nem is csak kültelki lakosoknál. Az iskolaigazgató iskolai statisztikával támasztja ezt alá: körülbelül 150—180-nal több most az iskolás gyermek a faluban, mint 30 évvel ezelőtt volt —, a körzetesítéssel járó szaporodás nélkül. A gyermeklétszám növekedése azonban önmagában még nem minden. Egyéb tényezőket is figyelembe kell venni. Mindenekelőtt azt, hogy mennyire törődik a falu úgy is, mint közösség, úgy is, mint az egyes családok összessége a gyermekekkel. Sok község eljöhetne ide példát venni. Már idestova egy évtizede lesz, amikor szemtanúja voltam, hogy a falu milyen erőfeszítéseket tett egy kültelki — Gyöngyösoldal — iskola megépítése érdekében. Ezen az eldugott részen ugyanis még olyanok is felnőttek akkoriban, akik nem ismerték az ábécét. A tanács elkezdte szervezni az építést, elkészítették a tervet, anyagot szereztek, közben legyűrték a bürokrácia megannyi akadályát. Természetesen egy emberként segített a falu lakossága, és végül megkezdődhetett a tanítás ebben a kültelki iskolában. Ez megteremtette az alapot a kültelki lakosok egy részének műveléséhez. De ott maradtak az egyéb kültelki, iskolától távolabb eső területek. Ahol volt is iskola, mint például Cserencen, nem nyújthatta közel sem azt, amit egy községi, jól felszerelt iskola. Különösen akkor látszott ez, amikor a körzetesítés előtérbe került: a kültelki fiatalok nem kaphattak annyit a kultúra áldásaiból, mint a belterületiek. Végül a községi tanács a helyi tartalékok alapján hozzálátott egy általános iskolai diákotthon megteremtéséhez, amihez természetesen a felsőbb szervek is megadtak minden segítséget. Ma már működik is, 100 kültelki gyermek számára biztosítja a jól felszerelt, szaktanárokkal ellátott iskolában való tanulást, ami különösen a továbbtanulás szempontjából nagyon lényeges. Az ilyen jellegű diákotthon még az egész országban ritkaságnak számít. Ez az új iskola ugyan állami pénzből épült, de százak segítették társadalmi munkában. És most, hogy elkészült, már a további bővítésének lehetőségeit latolgatják, mert az oktatás további korszerűsítése megkívánja. Hogy mennyire törődik a falu közössége a tanuló fiatalokkal, mutatta, hogy az avatóünnepségre főbb mint háromszáz szülő jött el. Decsen tehát nemcsak megszűnt a szomorú emlékű egyke. A több gyermek édesebb is, mint annak idején az „egyetlenke" volt. BODA FERENC most, első óráján jól megfaggatta. Történelmet tanít náluk. A kérdezősködés nem volt túl szigorú, — de felelni minden kérdésre kellett. — Arra voltam kíváncsi — mesélte kollégáinak Késmárki Júlia a tantestületi szobában, hogy mit hoztak magukkal a nyolcadik osztályból. Meglepően kedvező benyomást szereztem. Igazán jól látnak összefüggéseket. Ismerik a fontosabb történelmi eseményeket. S tudnak néhány évszámot is. Feladat a javából No, ezen az első napon amolyan igazi tanulás az országban sehol nem volt. Házi feladatul legfeljebb csak füzetmargózást, a könyvek bekötését szabták ki a pedagógusok.-„Hát, hát, nem egészen...” mondhatják joggal a szekszárdi III. számú Babits Mihály általa nos iskola II. osztályos tanulói. Nekik bizony akadt tennivalójuk már az első délután. Egy kis szótagolva olvasást, számtanból meg korongragasztást adott fel Béla Pálné, tanítónéni. Hiába! A rendszeres munkát hamar meg kell szokni. A katedráról Egyszerre szakadt Tóth Erzsébet nyakába minden. Nemcsak, hogy otthagyta az iskolapadot ahol két hónappal előbb még helye volt, de fellépett a katedrára és egycsapásra osztályfőnök is lett. — Melyik gimnáziumban érett ségizett? — A tiszafüredi Kossuth Lajos gimnáziumban. A szüleim ideköltöztek, s így kerültem Decsre. — Melyik tanulócsoport osztályfőnöke?-*- A VII. B. az enyém. Nagyon kedves gyerekek. így első látásra roppant tetszenek. Aztán majd meglátjuk. — Milyen érzés volt a katedráról végignézni az osztályon? — Nagyon boldogítót éreztem. Azt nem lehet elmondaiii! Es jobban, sokkal jobban izgultam, mint a gyerekek. Most még képesítés nélküli pedagógus vagyok, de jövőre nappali tagozatra jelentkezem az egyetemen. — Mit tanít a Vlf. B-ben? — Földrajzot és élővilágot. A „szenvedő“ véleménye — Hogy ízlett az első nap? — Oh, ez még nem volt vészes. Még csak ülni kellett. Meg legalább jól elbeszélgettünk a lányokkal. A tanárok azt emlegették, hogy a tanév végi érettségi milyen komoly munkát kíván. Hát, ami igaz, igaz, rázós lesz. De minek erről már az első napon annyit beszélni. Annyit hallja az ember, hogy valósággal megijed. Én is elhatároztam, hogy holnaptól irtó rendesen fogok tanulni. Tehát az új tanév első tanítási napja is a régi ősi fogadalomtétellel kezdődött, bizonyára nemcsak egy, de több diáknál is: „Holnaptól rendesen tanulunk”. Hogy annak a „holnapnak” mindig ott kell lennie! MÉRY ÉVA Ahol a siker is beszédtéma Belpolitikai életünk legnagyobb eseménye lesz idén az MSZMP IX. kongresszusa. Ennek a jelentős eseménynrk hatása túljut a párttagság körén, az egész ország figyelemmel kíséri az előkészületeket. S tapasztaljuk, ma már csaknem mindenütt, hogy az emberek megkülönböztetett módon készülnek a párt kongresszuséra. Ez a készülődés elsősorban a párt belső életében érezhető, most folynak a vezetőseg- választó taggyűlések. De ezzel párhuzamosan a pártonkívü! dolgozók is a kongresszus asztalára akarják tenni munkájuk eredményéről szóló dokumentumokat. Ez pedig — mi más :s köszön thetné a párt kongresszusát kifejezőbben — a munka- sikereket bizonyító dokumentumok sokasága lesz A kongresszusi verseny ezekben a napokban már nemcsak minőségében, tartalmában, de az értékalkotás mennyiségében is több a korábbi években folytatott versenyeknél. Tolna megyében a mezőgazdasági és ipari üzemek iizikai és műszaki dolgozói körében már az év első napjaiban elkezdődött a verseny, amely egy évig tart. Minden vállalás szövegezésékor az hatotta át a dolgozókat, hogy többet kell adni munkából, találékonyságból, mint eddig. Bár harmadik ötéves tervünk első éve a múlt évihez viszonyítva nem sokkal magasabb, éppen ezért egy olyan kezdeményezés született, hogy a termelés minőségi mutatóinak a tervezettnél kedvezőbb alakítását akarják elérni a versenyzők. Jellemzője ennek a versenynek, a sok jó tulajdonsága mellett, hogy gondot fordítanak az élenjárók népszerűsítésére, a kiválók eredményeinek ismertetésére. A dombóvári fűtőházban nem újdonság, hogy a szocialista munkaverseny értékelését rendszeresen elvégzik, itt inkább arra figyelhetünk fel, hogy évek óta új, meg új vonásokkal teszik érdekesebbé a versenyértékelést. A bonyhád; cipőgyárban a grafikák, fényképek felhasználása, a kapu alatt elhelyezett versenytáblák, ezek friss hírei állandóan felszínen tartják a dolgozók érdeklődését. A dunafoldvári. meg a tolnanémedi kendergyárban már műszak végére elkészítik a brigádok értékelését, vállalásának aznapi teljesítését. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat munkahelyein csak az egyes munkaszakaszok elvégzése után van mód az értékelésre, de itt meg vállalati híradót juttatnak el a dolgozókhoz, melyben a nagy kiterjedésű munkaterület sok száz versenyzőjének eredményét, szinte az egész vállalattal agyi tűben tudják közölni. A szocialista munkaversenyről a kelleténél kevesebbet beszélünk. Éppen ezért az oktalan szerénység, amellyel némely vállalatnál a munkiaverseny nagyszerű eredményeit elhallgatják: „Nem dicsekszünk, mi dolgozunk” — helytelen. A gazdasági munka értékelésének sokféle módja ismeretes. A legjobban dolgozó munkások anyagi és erkölcsi elismerése közmegelégedésre történik, szinte minden vállalatnál a munkásak már a termelési értekezleteket arra is felhasználják, hogy kijelöljék, ki a legjobb, ki érdemel Kiváló dolgozó oklevelet, jelvény, ki érdemel pénzjutalmat. A munka anyagi és erkölcsi elismerése ugyan bizonyos versenyszakaszokhoz van kötve, de ez egyáltalán nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a versenyidőszakok közben beszéljenek a termelés' eredményekről, népszerűsítsék a legjobban dolgozó munkásokat, műszakiakat. Tolna megyében nem kell, és nincs is ok rá, hogy szerénykedjenek a gazdasági vezetők, a munkások a kongresz- szusi verseny eredményeivel, meg kell ismertetni mindenkit azokkal.- Pj. Az BM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szekszárdi munkahelyein mindenütt kongresszusi munkaversenyt folytatnak a dolgozók. Ennek bizonyítására a félig kész lakó- és más jellegű épületeken adják tudtul: kongresszusi munkaversenyük mire irányul és mit akarnak az idén elvégezni. Képeink az egyik fi lakásos bérház építéséről, és az ABC-áruház homlokzati dekorációjáról készültek.
