Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-03 / 208. szám
2 TOT VA MFOYTT NEPÜISAO 1966. szeptember 2.' Francia—kambodzsai közös közleményt írtak alá De Gaulle francia köztársasági elnök háromnapos hivatalos látogatásának befejeztével, pénteken délután elutazott Kambodzsából. Az elnök világkörüli altjának következő állomása az új kaledóniai Noumea. De Gaulle-t a repülőtéren Norodom Szihanuk búcsúztatta. De Gaulle francia államfő Kambodzsában tett háromnapos hivatalos látogatása befejeztével pénteken közös nyilatkozatot írtak alá Phnom Penh-ben. A francia—kambodzsai közös nyilatkozat bevezetőben hangsúlyozza a nézetazonosságot a két ország között mind a délkeletázsiai helyzet megítélésében, mind a francia—kambodzsai kapcsolatok terén. A két államfő — hangzik a nyilatkozat — tanulmányozta a problémát, amelyet Kambodzsa semlegességének és területi integritásának nemzetközi elismerése vet fel. Franciaország a maga részéről újból kijelenti, tiszteletben tartja Kambodzsa területi integritását jelenlegi határain belül. A nyilatkozat ezután a délkelet-ázsiai, illetve a laoszi és a vietnami helyzettel foglalkozik. Ami Laoszt illeti, mindenekelőtt az szükséges, hogy végrehajtsák az 1962-es egyezményeket és megszűnjék minden külső beavatkozás, hogy ez az ország újból visszanyerhesse egységét, stabilitását, valamint a békét a tényleges semlegesség keretében. A vietnami helyzettel kapcsolatban a nyilatkozat rámutat: A helyzet normalizálódása érA Bolgár KP a Kínai KP plénumának nyilatkozatáról Szófia (BTA). A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága kötelességének tartja kijelenteni, hogy nagy aggodalommal fogadta a Kínai KP Központi Bizottsága 11. plénumáról kiadott nyilatkozatot és azokat az eseményeket, amelyek jelenleg a Kínai Népköztársaságban történnek. Ez az aggodalom mindenekelőtt abból fakad, hogy a plc- numhatározatok ismét síkraszáll- nak a hibás és káros állásfoglalások mellett, amelyekre a Kínai Kommunista Párt vezetősége helyezkedett a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az imperializmus elleni népi harc, a békeharc, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért folytatott harc alapvető kérdéseiben. A Bolgár Kommunista Pártot aggasztja, hogy ismét teljesen indokolatlan vádaskodások érték a testvéri marxista-leninista pártokat. A Kínai KP vezetőségének hibás és káros állásfoglalása nehézségeket okoz az imperialista agresszió elleni harcban. Az imperializmus és a reakció malmara hajtja a vizet Az állásfoglalások különösen károsak a vietnami nép elleni barbár amerikai imperialista agresszióval szembeni egységes fellépés megvalósítása szempontjából. A Bolgár KP Központi Bizottsága rágalomnak tekinti azt a vádaskodást,. hogy az SZKP és a Szovjetunió vezetői „elárulták” a marxizmus—leninizmust, revizionista álláspontra helyezkedtek, „összeesküdtek” az imperializmussal és vissza akarják állítani a kapitalizmust. Az emberiség tanúja annak, hogy a Szovjetunió a legnagyobb erkölcsi-politikai és anyagi támogatásban részesíti az imperializmus ellen küzdő népeket, hogy éppen a Szovjetunió nyújtja a legnagyobb és a legsokoldalúbb támogatást a hős vietnami népnek. A Kínai KP Központi Bizottsága azért rágalmazza a Szovjetunió Kommunista Pártját és Lenin országát, hogy elrontsa a kapcsolatokat a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának _ véleménye szerint a kínai párt- és állami vezetők eljárása komoly veszélyt rejt magában. Üjabb csapást mér a szocialista világ- rendszer egységére, a nemzetközi kommunista- és a nemzetiforradalmi mozgalom összefor- rottságára. aláássa a világ haladó erőinek aktivitását és további agresszív cselekményekre sarkallja az imperializmust. E cselekmények káros következményeiért a Kínai KP vezetősége a felelős, mert az utóbbi években rendszeresen elutasítja a testvér- pártok erőfeszítéseit, hogy marxista—leninista alapon helyreállítsák az egységet. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nyugtalanul fogadja a Kínai Népköztársaságban jelenleg kibontakozott „nagy proletár kultúrforradalomról” szóló jelentéseket. A kínai kulturális és politikai életben végbement közismert események a nemzetközi reakciónak használnak abban, hogy lejárassák a szocializmus és a kommunizmus eszméit, gyengítsék befolyását a tőkés országok és a nemrég felszabadult országok munkás- osztályára. értelmiségére és dolgozóira. A Bolgár Kommunista Párt, tovább erősíti szolidaritását az összes marxista—leninista párttal, tovább munkálkodik azon, hogy helyreállítsa és szilárdítsa a marxista—leninista egységet, a barátságot a Kínai Kommunista Párttal és a kínai néppel, s továbbra is támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmat. dekében arra van szükség, hogy azok a hatalmak, melyeknek érdekei és ideológiája egymással szembenáll Indokínában, valamennyi érdekelt országgal közösen megújítsák azt a kötelezettséget, hogy szigorúan betartják az 1954-es genfi egyezmények záradékait, nevezetesen tiszteletben tartják Vietnam függetlenségét és szuverenitását és nem avatkoznak belügyeibe. . Egyidejűleg Vietnam területén meg kell szűnnie minden háborús akciónak, ami magában foglalja, hogy minden külföldi hatalom, amely oda csapatokat irányított, kötelezi magát árra, hogy azokat meghatározott időn belül visszavonja és minden beavatkozást megszüntet. Vietnamnak nemzetközi egyezménnyel garantált és ellenőrzött semlegességi státuszt kellene biztosítani. A közös nyilatkozat megállapítja, hogy rendkívül kielégítő módon fejlődtek az elmúlt években a két ország kapcsolatai gazdasági és kereskedelmi téren. De Gaulle tábornok biztosította Norodom Szihanuk államfőt, hogy Franciaország továbbra is gazdasági és pénzügyi támogatásban kívánja részesíteni Kambodzsát. A francia államfő csütörtökön elhangzott jelentős beszédére még kevés hivatalos visszhang érkezett, annál nagyobb teret szentel neki a világsajtó. Washington továbbra is hallgat. A hivatalos csönd nehezen rejti azonban a csalódást, sőt keserűséget, amelyet a francia elnök kemény bírálatai váltottak ki. A kongresszus csak körülbelül tíz nap múlva ül újból össze. A parlamenti tagok zöme távol van a fővárostól. A sajtó kiemeli De Gaulle tábornok nyilatkozatának azt a részét, amelyben hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok döntése és kötelezettségvállalása Vietnamban levő fegyveres erőinek meghatározott és megfelelő időben történő kivonására lehetővé teheti a tárgyalások megkezdését. A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata a hágai nemzetközi bíróság határozatáról A Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-képvisele- tét felhatalmazták arra, hogy közzé tegye a magyar kormány nyilatkozatát azzal a határozattal kapcsolatban, amelyet 1966. július 18-án a hágai nemzetközi bíróság hozott a délnyugat-afrikai ügyben. Az ENSZ-képviseletünk által közzé tett nyilatkozatot meg-, küldték a New Yorkban működő összes ENSZ-kép viseletnek. A nyilatkozat a következőket mondja: A Magyar Népköztársaság kormánya megdöbbenéssel és felháborodással értesült, a nemzetközi bíróság július 18-i döntéséről, amely támogatja az ENSZ-köz- gyűlés által már többször megbélyegzett diszkriminatív fajüldöző apartheid-rendszert a Délafrikai Köztársaság igazgatási területein. Sem jogilag, sem erkölcsileg nem támasztható alá a határozat, és nem nyújt jogvédelmet az ellen, hogy a Délafrikai Köztársaság megsérti a Délnyu- gat-Afrikára vonatkozó nemzetközi megállapodást. A határozat semmibe veszi a nemzetek családjának azokat az általánosan vallott elveit, amelyeket az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszakán fogadtak el és amelyeket megerősítettek a gyarmati sorban élő népek függetlenségéről szóló nyilatkozatban. Szöges ellentétben áll a nemzetközi bíróság határozata az ENSZ alapokmányának azzal a tételével, hogy az igazságosság és a nemzetközi jog elvei szerint kell biztosítani a nemzetközi békét és biztonságot, — a népek és nemzetek egyenjogúsága, valamint önrendelkezési jogának tiszteletben tartása alapján. Az önkormányzattal nem rendelkező és a gyámsági rendszerű területekkel kapcsolatban az ENSZ alapokmánya úgy rendelkezik: az ilyen területekért felelős ENSZ-tagállamok kötelesek biztosítani a fennhatóságuk alá tartozó népek minden irányú előrehaladását, az önkormányzati rendszer kialakítását, kötelesek elősegíteni az emberi jogok és a szabadság tiszteletben tartását — tekintet nélkül fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra — a nemzetközi béke és biztonság, valamint a népek önrendelkezési jogának érvényesülése érdekében. Nyilvánvaló, hogy a területi igazgatás során a Délafrikai Köztársaságnak ezen elvek alapján kellett volna eljárnia, még akkor is, ha ez az igazgatási tevékenysége az ENSZ alapokmányának lefektetése előtt kezdődött. Délnyugat-Afrika tényleges an- nektálásával és az e területre kiterjesztett apartheid-politikával a Délafrikai Köztársaság durván megsérti a szóban forgó elveket. Az ezzel kapcsolatos eljárás során az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tartozó nemzetköri bíróságnak lehetősége volt arra, hogy megbélyegezze a Délafrikai Köztársaság magatartását és igazgatási területein uralkodó fajüldöző rendszerét, és döntésével támogatást nyújtson az önrendelkezésért küzdő népeknek. Ennek ellenére a nemzetközi bíróság elzárkózott attól, hogy a délnyugat-afrikai ügyben érdemlegesen határozzon, holott egy korábbi 'határozatában —, amelyet ugyanebben a kérdésben hozott — elismerte Etiópia és Libéria jogos érdekeltségét. Eljárásával a bíróság nem felelt meg annak a fontos célnak és feladatnak, hogy' határozattal és állásfoglalással elősegítse a nemzetközi jog tiszteletben tartását. A július 18-i határozat nem használ a nemzetközi bíróság tekintélyének, s felveti annak szükségességét, hogy megváltoztassák a bíróság összetételét: a korábbinál nagyobb hányadban jussanak képviselethez a világ haladó erői. A Magyar Népköztársaság kormánya határozottan elítéli a nemzetközi bíróság szóban forgó határozatát és csakúgy. mint a múltban, a jövőben is teljes mértékben támogatja a függetlenségükért küzdő népeket. (MTI) 10. A Greim kinevezéséről szóló parancsot rádión keresztül is továbbították volna, de Hitler, aki hozzászokott a látványosságokhoz és a parádékhoz, nem ismert határt és mértéket, legkevésbé akkor, ha a tekintélyéről volt szó. Nem törődött a dolgok állásával és a célszerűséggel — parancsot adott. Greimnak, hogy jelenjen meg nála a körülzárt Berlinben, a bunkerben. Greim negyven vadászgéptől fedezve szállt fel Reichlinből és valahogyan elvergödött a gatovi repülőtérig, miközben egyiket a másik után lőtték le az őt kísérő gépek közül. Egy másik repülőgépre szállt és úgy indult tovább a repülőtérről, de néhány perc múlva, a Brandenburgi kapu fölött gépe találatot kapott. Greim megsebesült a lábán. Pilótája, Hanna Reitsch, aki a kíséretében volt, átvette tőle a kormányt és leszállt a város kelet-nyugati főútvonalán. Reitsch néhány hónappal később részletes vallomást tett az amerikai katonai hatóságoknak arról, hogy mit láttak Hitler bunkerében. Vallomása .annál meggyőzőbb, mert közismert, hogy Reitsch pilótanő fanatikus náci, Hitler odaadó híve volt. Reitsch a sebesült Greim ágyánál maradt és három napon keresztül megfigyelte a birodalom vezetőinek magatartását. Leírja Hitlert, amint a bunkerben járkál „egy útitérképet' lóbálva, amely már majdnem szétmállott kezének verejtékétől és mindenkinek, aki véletlenül éppen odaJelena Rzsevszkaja : ‘Niiicii végnapjai mítosz nélkül FORDÍTOTTA: KIS TAMÁS hallgatott, Wenck hadmozdulatainak tervét fejtegette”. „Viselkedése és fizikai állapota egyre aggasztóbbnak látszott.” A szoba, amelyben Reitsch tartózkodott, Göbbels irodájának szomszédságában volt, aki idegesen fel és alá bicegett benne, átkokat szórt Göringre, őt vádolta egész mostani nyomorúságukért, a négy falnak adta elő bőbeszédű tirádáit. Irodájának ajtaját nyitva tartotta. Hanna Reitsch kénytelen volt mindezt nézni és hallgatni, s úgy tűnt előtte „mintha mindig úgy viselkedne, mint egy olyan ember, aki történészek légiói előbb beszél és azok mohón figyelnék minden egyes szavát”. Véleményét, amelyet már korábban kialakított „Göbbels mesterkéltségéről, felületességéről, betanult szónoki fogásairól, ezex a mutatványok teljesen alátámasztották.” Ő és Greim feltették maguknak a kétségbeesett kérdést: „Ez hát az az ember, aki országunkat irányította?” Már az első estén, amelyen megérkeztek, Hitler kihívta Reitscht és átnyújtott neki két ampullát méreggel — az egyiket az ő számára, a másikat Greim- nek — arra az esetre, ha veszély közeledne. Ebből az alkalomból Hitler azt mondta neki „mindenki felelős azért, hogy megsemmisítse a saját testét, nehogy bármi maradjon utána, amiről felismerhetnék”. Április 27-e éjszakáján a birodalmi kancelláriára erős ágyú- tüzet zúdítottak. „A nehéz ágyúlövedékek robbanása és az összeomló épületek robaja közvetlenül az óvóhely fölött, mindenkiből olyan idegességet váltott k\ hogy néhol az ajtókon keresztül zokogást lehetett hallani”. Április 27-én tűnt el az óvóhelyről Borman barátja, Vöge- lein SS Obergruppenführer, Himmler képviselője Hitler főhadiszállásán, aki Éva Braun nővérének a férje volt. Hitler megparancsolta, hogy kutassák fel és tartóztassák le Végeiéin*. Berlini lakásán fogták el. Már polgári ruhába öltözött és menekülésre készülődött. Vögelein megkérte sógornőjét, hogy emeljen szót érdekében, de semmi sem segített rajta. Hitler rendelkezése értelmében az SS-ek a birodalmi kancellária kertjében agyonlőtték. Április 28-án éjszaka folytatódott és még nagyobb erővel zúdult az ágyútűz a birodalmi kancelláriára. „A lent tartózkodók nak feltűnt a becsapódások pontossága, — mondotta Reitsch. — Úgy tűnt, mintha minden lövedék ugyanarra a helyre hullana mint az előző s a találatok középpontja a birodalmi kancellária volt. Minden pillanatban behatolhattak az oroszok és a führernél összegyűlt a második öngyilkossági tanácskozás”. Hűségeskük, beszédek és fogadkozások, hogy öngyilkossággal vetnek véget az életüknek. Végezetül — beszélte el Reitsch — „kimondták, hogy az SS-nek parancsot adnak, biztosítsák, hogy ne találjanak belőlük semmiféle maradványokat”. Április 28-án a külföldi rádiók adásából megtudták az óvóhelyen, hogy Himmler Svédországon keresztül különbéke megkötését javasolta az angol és amerikai hatóságoknak. Himmler, az SS vezére, a birodalom protektora — áruló. „Az összes férfiak és nők sírtak és kiabáltak a dühtől, a félelemtől és a kétségbeeséstől” — beszélte el Reitsch — „mindnyájan egyetlen eszelős görcsben kavarogtak". Mindazokat, akikre itt Hitlerrel együtt az elkerülhetetlen pusztulás várt, vad hisztéria fogta el és a gyűlölet az ebből kisiklott Himmler iránt. Hitler — tanúsítja Reitsch — „tombolt, akár egy őrült. Arca kivörösödött és teljesen elváltozott. Aztán teljes apáthiába zuhant” (Folytatjuk)
