Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

TOT,KA WBOTFÍ KPPŰTRAö 1S66. szeuirmber 2*1. —— ­Antennák figyelik a kozmoszt A csillagászai egyik legmoder­nebb ága a rádió- csillagászat, amely a világűrből érke­ző rádióhullámok tanulmányozásával foglalkozik. 1932- től indult rohamos fejlődésnek, ami­kor az amerikai Jansky felfedezte, hogy a Tejút­rendszer a Földön észlelhető rádió­sugarakat bocsit ki. A jelenség a körülöttünk levő világegyetem ku­tatásában, megis­merésében felmér­hetetlen jelentősé­gű, mert ezzel a módszerrel olyan távoli égitestekről is hasznos és ér­A Harkov közelében épülő rádióteleszkóp jellegzetes T-alakú antennái dekes információkat szerezhetünk, mutatott arra, hogy ha létezik más néven rádióteleszkóp. Ez lé- amelyek már a „közönséges” ilyen atomcsoport a csillagközi nyegében nagyon érzékeny rádió- fénytani megfigyelés hatókörén térben, akkor rádiósugárzásának vevő-készülékből és jól irányít- kívül esnek. is lennie kell. A tudósok egy év- ható óriás antennarendszerből, A rádiócsillagászat berendezé- tizedes erőfeszítését végül is vagy parabolatükörből áll. A tű­seinek hatótávolsága több milli- 1963-ban siker koronázta: egy 26 kör lehet mozgatható vagy rögzi- á;-d fényévre tehető. Ennek az méteres rádióteleszkóppal el^ő tett, aszerint, hogy az égbolt mely óriási távolságnak érzékelésére ízben vették a hidroxií-csoport részének megfigvelésére szolgái tudnunk kell, hogy 1 fényév rádiójeleit. Ennek a felfedezésnek A rádióteleszkópok hatalmas mé- 9 460 000 000 000 km-nek felel meg, jelentősége kétirányú: segítségé- retű, nagy költséggel épült be- vagyis az a távolság, melyet a *vel egyrészt új adatokat nyerhe- rendezések. így pl. az Egyesült fény egy év alatt tesz meg. tünk a csillagok között elhelyez- Államokban nemrégiben üzembe A világűrből hozzánk érkező kedő anyag összetételéről, más- helyezett óriástávcső 70 tonna rádióhullámok eredete még nem részt közelebbről megismerkedhe- acélból és alumíniumból készült tisztázott kérdés. Keletkezésükről tünk Tejútrendszerünknek, — gépezet. A 270 000 dollár értékű a fizikusok különbözőképpen vé- vagyis annak a mintegy 206 mii- teleszkóp tükörfelületét irányító ]ekednek. Némelyek szerint a rá- liárd csillagból, kozmikus por- és berendezése az ég látható fél- óióhullámok egy része a kisugár- gázfelhőkből álló csillagrendszer- gömbjének bármely pontjára be- zó test hőmérsékletének megfele- nek — mozgási törvényeivel. állítja. Az angliai vevőrendszer lően ún. hőmérsékleti sugárzásból Az említett rádió-sugárforráso- fémhálóból készült paraboiatük- ered. Ilyent észleltek már a Nap- kon kívül léteznek ún rádiócstlla- rének átmérője 76 m, 4 db 25 ról, a Holdról, a ""Vénuszról, a gok is, melyeknek éppen az a lóerős motor mozgatja körsine- Marsról, a Jupiterről és a Sza- jellemzőjük, hogy jól vehető su- ken. Feladata a Tejútrendszer, a turnuszról. gárzást bocsátanak ki. Ezek leg- Nap és a bolygók rádiósugárzá­A világegyetem másik rádió- gyakrabban mozgó^ gáztömegek, sának észlelése, meteorok megfi- sugárforrása — a feltevések sze- csillagtöredékek. Erős rádiósugár- gyelése, valamint mesterséges rint — a hidrogénatom. 1951-ben zás lép fel a Nap felszíni kitöré- holdak és űrrakéták nyomon kö- fedezték fel, hogy a hidrogén 21 sei idején is. vetése, cm-es rádióhullámokat bocsát ki. A rádiócsillagászoknak a leg- . Mivel a hidrogén a világegyetem utóbbi években sikerült a Föld- A Szovjetunióban Pulkovoban leggyakrabban előforduló eleme, ről kibocsátott rádióhullámok mukodo teleszkóp egyike a leg- valamint a csillagközi anyagnak visszaverődését is észlelniök. Fő- modernebbeknek, mégis egyre is fő alkotója, a 21 cm-es rádió- leg egyes közeli égitestekről, pL újabbak építéséről crkezneic ki­sugárzás a csillagászok egyik leg- a Holdról, a Vénuszról, a Nap- reJt; ^rajnaban. Harkov ko- hatékonyabb eszközévé vált. ról, meteorokról. A rádiócsillagá- zelében épülő rádióteleszkóp an­A hidrogénen kívül a vizet al- szatból kifejlődött radarcsillagá- tennai több mint 150 negyzetkilc- kotó másik atomcsoport az oxi- szati kutatások lehetővé teszik az métert foglalnak el, építését meg génből és hidrogénből álló ún. égitestek távolságának közvetlen ebben az evben befejezik. A be­li droxil-gyök is bocsát ki rádió- megmérését. rendezes érzékenységére jellemző, hullámokat. J. S. Sklovszkij szov- A rádócsillagászat észlelő-, mé- hogy segítségévéi fogni leh -c jet csillagász már 1953-ban rá- rőberendezése a rádióvevő, vagy majd a Foldtol 10 milliard feny- J 6 evre levő kozmikus radiosugar­HtlIllllllllllllllllllllllllllllllllItlIllllliltltlIlllllllllllllllllHIIIIIIIIHllllllllllU. forrósok jelzéseit is! A közönsé • Sges rádióteleszkópoktól eltérően, E irányítását különleges számítógé- Epekkél, elektromos úton fogják E végezni. Jelenleg a föld alatti ká­li: bei eket fektetik le, ezek kötik 5 össze közös rendszerbe, a 20*10 db. =jellegzetes T-alakú antennát. 4 KÉM REPÜLŐ Irta: Pintér István Aranydiplomás » Drága Ilonka néni“ — Hogy ráérek-e? Egy nyugdíjas pedagógus ne érne rá... Tessék, kerüljön beljebb. Előkerül egy díszes kazetta, belőle pedig az arany­diploma, amelyet a Pécsi Tanárképző Főiskola állított ki, KoudeUa Gyuláné részére. Jóformán meg «sem száradt még rajta a tinta, hiszen a napokban adták át. — Öt évtizeddel ezelőtt kaptam meg a tanári diplomá­mat Eperjesen. Így, utánagondolva, gyorsan elmúlt az idő, de az a jó, hogy én csak a szépre emlékezem és ez kár­pótol most mindenért. Az aranydiplomát hivatalosan kitöltötték, aláírták, le­pecsételték és átadták egy ősz hajú tanárnő egész életműve elismeréseképpen. De ott a sok nem-hivatalos elismerés, gratuláció is. Íme egy levels „Drága Ilonka néni. Aranydiplomával történt kitünte­tése alkalmából fogadja szívből jövő jókívánságait egy volt tanítványának, aki Dunaföldvárcm 1915—1918 közt volt a polgári iskola tanulója, s akinek két 'éven át a mindenki által szeretett Ilonka néni volt az osztályfőnöke. Jó egészsé­get, hosszú, boldog, békességes és megelégedett életet kí­vánva, sok szeretettel, csókolja kezeit Kaszala Kovács Ro­zália. Mohács, 1966. szept. 13”. — Tessék mondani, egyáltalában emlékszik még erre a volt tanítványára? — Így nem tudnám felidézni, hiszen egy pedagógusnak ezrek voltak a tanítványai egy életen át. Talán, ha látnám a tekintetét, szeme rebbenését, ki tudnám választani az immár összefolyó, elmosódó gyermeki tekintetek közül. Előkerül egy csomó iskólai fénykép. Legtöbbön nagy csoport gyermek, s középen a tanárnő, Koudella Gyuláné. — Néhány tanítványom valahogyan a közelemben ma­radt egész életen át, a sors úgy hozta, hogy gyakran talál­koztunk. Közben persze felnőttek, szülők, majd nagyszülők lettek maguk is. Az évtizedek persze nyomot hagytak raj­tuk is, de most is elsősorban azokat a vonásokat látom, amelyeket akkor jegyeztem meg, amikor még tanítottam őket. Az egyik veit tanítványa őszülő fejjel így szőtt hoz^á: — Ugye, Ilonka néni, milyen rossz voltam én, amikor tanított?! Az évtizedek múltával szeretett volna bocsánatot kérni. Legnagyobb meglepetésére a tanár néni így válaszolt: • — Nem voltál rossz. Csak olyan voltál, mint a gyer­mek. Felnőttél, megtalálod a helyed az életben, becsülettel dolgozol — ez a lényeg. A pedagógus nem a rossz tulajdon­ságokat jegyzi fel elsősorban, hanem a jókra teszi a hang­súlyt. 1 Nem üt született Dunaföldvárcm, még csak nem is ezen a vidéken. De itt kezdett tanítani, mint ifjú tanárnő, s tanított négy évtizeden keresztül, egészen nyugdíjazásáig. Idestova tíz éve van nyugdíjban. A mindennapos iskolai teendők már nem kötik Dunaiöldváthoz, családi kötelékek sem. Mindkét gyermeke Budapesten telepedett meg. De mégsem tudna elszakadni ettől a környezettől. — Talán nem is lehet szebb a nyugdíjas pedagógusnak annál, hogy utolsó éveit is abban az emberi környezetben éli le, amelyért tulajdonképpen élt, dolgozott évtizedeken- keresztül. Nagyon jó érzés látni, szemlélni, hogyan teljese­dik be az p sok erőfeszítés, amelyet a pedagógus tett. Legnagyobb meglepetésére egyszer négy idősebb férfi állított be hozzá: — Ilonka néni, szeretnénk elvégezni a Vili. általánost. Vállalná a felkészítésünket? Az iskola rendes esti tagoza­tára nehezen tudnánk eljárni... — Az én időmben olyan nem volt, hogy idős ember ta­nulni akart volna. Aki felnőtt, elvégzett annyi- osztályt, amennyit elvégzett. Most meg... Férjével élnek csendes otthonukban. A férj ugyancsak pedagógus. Természetesen ő is nyugdíjas már és — a gyé­mántdiploma várományosa. Hatvan éve lesz jövőre, hogy megkapta első diplomáját. BODA FERENC iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiirHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiio — 100 — — Az istein útjai kifürkiészheiteitlenek— mond­ta. — Bíznunk kell benne, s mindent meg kell tennünk, ami véges emberi erőinkből telik az antikrisztus legyőzésére! Spelmann szólt, s a rendelkezésére álló külön katonai repülőgépen visszautazott az Egyesült Államokba. XIX. Rosát évenként csak egy-egy hónapra, sza­badsága idéjén látta Rowers, de az asszony min­den héten levelet küldött neki. Ezekben álta­lában semmiségekről írt, s sohasem mulasz­totta el közölni, miként áll a bankbetétjük. Tu­datta a családi eseményeket, valamint a kis­város pletykáit. Egy-egy levele olvastakor Ro- wersnak az az érzése támadt, hogy Rosa nem azért írt, mert mondanivalója lenne számára, hanem mert nagyon gondosan belénevelték a kötelességérzetet. Naptárában ott szerepel, hogy minden szombaton levélben kell beszámolnia a hét eseményeiről a férjének, s ezt éppen úgy nem mulaszthatja el, mint nem felejt el aján­dékot küldeni a helyi jótékony célú nőegylet karácsonyi bazárjára, vagy idejében kifizetni a gépkocsirészleteket. Rowerset ez azonban ke­vésbé bántotta. Élte a világát. Adanától nem messze, Izmirben külön klub működött a NATO- parancsnokság tisztjei részére, s Francis ezi. látogatta legszívesebben, itt töltötte legkelleme­sebben az idejét. Akkor is Izmirben volt, a klubban üldögélt, amikor Izmir főterén több ezres tömeg gyű’t össze és tüntetésbe kezdett. — 101 — — Szabadságot! — Le a Menderesz-kormánnyal! «— Ki az amerikaiakkal! A gyönyörű, a tengerre néző, süppedő sző­nyegekkel borított étterembe, ahová török csak pincérként tehette be a lábát, nem hallatszott semmi a tüntetésből. A pincérek továbbra is nesztelenül suhantak, s szolgálatkészen hajlong­tak. A zene halkan játszott, az ital jeges volt, az étel kitűnő. A tüntetés hírét egy alezredes hozta, akit Norton — együtt vett részt Rowerssal ezen a kiránduláson — még Washingtonból ismeri, és aki a NATO-főparancsnokságon teljesített szol­gálatot. — Mit csinálnak a tüntetők? — kérdezte Nor­ton. — Itt egyelőre még semmit! — felelte az al­ezredes. De Isztambulban már igen. Itt Attatürk szobránál állnak és énekelnek. Isztambulban azonban a diákok már megütköztek a rendőr­séggel. Sok a halott és a sebesült... Norton elkomorodott: — Mindenütt a felforgatok! Ideje, hogy le­számoljunk a vörösökkel... Az alezredes megrázta a fejét: — Mr. Norton, maga téved. Ezeket a tünteté­seket nem a vörösök csinálják. Ide vezet, ha a külügyminisztériumunk szűk látókörű! Ezek az emberek csinálják a nehézségeket nekünk, ka­tonáknak. Törökországra szükségünk van. És mi történik? A külügyminisztérium emberei olyan •— 102 — kormányt támogatnak, amely rablókból és rik- kasztókból áll... Ebben a pillanatban ért az asztalhoz a török pincér, hogy megkérdezze az alezredest, mit óhajt. Norton figyelmeztetően emelte fel a ke­zét, s az alezredes elhallgatott. Amikor a pincér fölvette a rendelést, s távo­zott, Norton megjegyezte: — Vigyázni kell, közülük sokan értenek an­golul! Az alezredes bólintott: — Magukra szedtek valamit, amióta itt dol­goznak. De tőlük nem félek, mert elégedettek. Megfizetjük őket Amikor rájöttünk, hogy a török főnökük sikkaszt és a bér egy részét fizeti csak ki az embereknek, menesztettük. Most minden ember elégedett. Mondják, miért nem csinál így a külügyminisztérium? Miért1 tűrte, hogy Menderesz elsikkassza a pénzünket? Ha idejében közbeléptek volna, most nem tüntetne a tömeg. És áldana bennünket, amerikaiakat, amiért megszabadítottuk őket ezektől a minisz­terektől... Norton más véleményen volt: — Keletiek! Másképpen kell velük bánni, mint a nyugatiakkal... Az alezredes lassan dühbe gurult: ___________________ _________________

Next

/
Thumbnails
Contents