Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-22 / 224. szám
4 ¥rnMK SfRGtEf SEPÜJSÄQ 1966. szeptember 2?. Egy délelőtt Páriban FOGATOK SORAKOZNAK a mázsaház előtt, burgonyászsákokkal rakottam Pelcz János brigádvezető papírlappal a kezében kérdezi a mázsára éppen ráhajtó fogatost: — Hányas szám? — Nyolcvannyolcas ... — Hány zsákkal van? — Tizenhárommal. Nyolc öreg, három apró... A mázsaháztól odalátni a burgonyaföldre, amelyen vagy ötv; nen hajladoznak. Főleg asszonyok. — Most nincsenek is sokan. Szombaton száznál többen voltak — int az asszonyok felé Siklósi János agronómus. A fogatok a részesedést szállítják haza. A tagoké minden hatodik zsák burgonya. Ebből is megfelelő arányban öregebb étkezési célokra, és apróbb, a háztáji állatok takarmányozására. A brigádvezető feladata; úgy irányítani a fogatosokat, hogy minden egyes tagnak hazavigyék az őt megillető részt. No, és természetesen Steiner István raktárosé. — Az üres zsákokat azonnal hozzátok vissza, hogy rendben menjen a szállítás — figyelmezteti a raktáros a fogatosokat. A várakozók közben arról beszélgetnek, hogy az egyik kukoricacsősz megbetegedett, és emiatt reggel a kukoricaszedést is meg kellett • kezdeni. A csősz betegsége és a kukoricaszedés közti összefüggésről as agronómus mondja: — Az előző években a kukoricában mindig nagy volt a vadkár. Ezért a vadgazdasággal közösen fizettük a csőszöket, szám szerint ötöt. Az egyik a múlt héten megbetegedett. Kit állítsunk hirtele- nében a helyére? Az elmúlt éjjel is állandóan hadakozni kellett a vaddisznókkal... így abban a táblában reggel megkezdtük a szedést. Különben is; az idén sokkal több a kukoricánk, mint tavaly, előbb hozzá kell fognunk, hogy idejében betakarítsuk. Itt Páriban állandóan abrakhiányunk volt, és hogy ezt megszüntessük, az idén az előzőnél csaknem háromszorta nagyobb területen, 424 holdon termeltünk kukoricát. A termésünk is jó lesz, átlagban 25 mázsára számítunk holdanként. A száztizenegy hold Hungazinos pedig megadja az ötven mázsát csövesen. No, de ránk is fér a jó termés. De ezzel együttjár az a gond is, hogy háromszorta nagyobb termést kell elhelyeznünk. A meglevő tárolóhelyek mellé mindenesetre a szövetkezet mar megkezdte húszvagonos szükség- góré építését. Másik húsz vagont valószínűen sikerül a felvásárló vállalatnak átadni. A tamási Vörös Szikrában ugyanis nagy teljesítményű szárítót helyeznek üzembe, amely a három tamási szövetkezet termése mellett a páriákénak jó részét is meg tudja szárítani. — A húsz vagon a cs$re takarmány-alapba menne. A mázsán- kénti nyolc forintos szárítási, morzsolási költség pedig, lényegesen olcsóbb, mint az esetleges veszteség — állapítja meg az agronómus. — A BESZÉLGETÉSBŐL az is kiderül, mennyi minden belefér egy délelőttbe. A pacsuli növény titka Az erősen illatosított emberre azt mondják: pacsuli szaga van. Hol keresendő ennek a mondásnak az eredete? Egy emberöltővel ezelőtt a szappanok és sza- gosvizek legelterjedtebb illatosító anyaga a pacsuli olaj volt. Az Indiában. Ceylon szigetén és a ma- láji szigeteken honos patsuli nevű növénynek az olaja ez a Távol- Keleten nagyon kedvelt illatosító anyag. A növény rokonai hazánkban is megtalálhatók: a fodormenta, borsosmenta, mézfű, citromfű, bazsalikom és a zsálya, mind-mind az ajakos virágú patsuli szerényebb rokonát A Távol-Kelet bennszülöttjei sokáig nem árulták el az illat előállításának a titkát, amely abban rejlett, hogy az illóolaj csak a patsuli növény szárítása és fony- nyasztása után szabadul fel, akárcsak a vanília 'növény termésénét N Egyebek között: — Délre befejeződik az őszi árpa vetése. Azért maradt mára a befejezés, mert vasárnap csak délig dolgozták a traktorosok, és aznap amúgy sem tudták volna elvégezni... Ezen a reggelen négy ófh h,osz- szat tartott a fejés. Minden kéz det nehéz — tartja a szplásmon dás, miért lett volna kivétel gépi fejés bevezetése Páriban Két fejőnő, Pelsz Györgyné és Veldi Józsefné végzett ugyan tan folyamot, de a teheneket nem lehetett elküldeni. Azoknak szokatlan volt még a gép, most kezd ték a „tanulást”. Egy hét múlva már nem sokkal kell több egy óránál a fejéshez. A türelem embernél, állatnál meghozza majd a gyümölcsét. Siklósi Jánosnak bosszúságot és örömet is hozott ez a reggel A bosszúságot az, hogy az egy hónappal ezelőtt megjavított TJE —28-asnak szétment a sebesség- váltója. Ezzel a harmadik traktor esett ki rövid idő alatt a munkából. Addig is, hogy a trakloro sok ne maradjanak tétlenül, beosztotta őket#éjjeli műszakra. Az öröm, hogy a Dalmandi Gépállomásról megérkezett a talajjavításhoz az SZ—100-as. A faluvég új házsorai fölötti dóm bon 89 hold vár megmunkálásra. — A nyolcvankilenc hold egyenként háromszáz mázsa tőzeget, 150 mázsa istállötrágyát. négy mázsa vegyes műtrágyát kapott. AZ SZ—100-AS két vezetője, Cser Lajos és Saentpáli István az első forduló végén ezzel fogadja Siklósi Jánost: — Agronómus elvtárs, jó lesz ígv a szántás? Csak tessék szólni, nem akarjuk, hogy utólag legyen kifogás. * — Jó lesz, csak ott fent, a dombhajlatban vigyázzanak, mert ott a talaj tele van löszbabákkal, azok meg-megdobják az ekét. — Észrevettük... Van ott még kő is... Ha ezt elvégezzük, lesz még valami más munka? — Lesz... disztillerezés és szántás is. A talajjavítással együtt több, mint száz hold. llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllinilHlinillllllllllU. — Akkor ittmaradunk, amíg ; csak le nem esik a hó. Lesz munKEMREPVLO irta: Pinter István Jubileumi „varsói ősz — 66“ Varsóban * az e hónapban lezajló, nagyszámú kulturális esemény közül az egyik immár tíz esztendeje birtokolja az elsőség pálmáját: a Nemzetközi Modern Zenei Fesztivál. Az idén kerül sor a tizedik, jubileumi fesztiválra. Az a muzsika, amelyet a varsói ősz évi műsoraiban bemutatnak, minden esztendőben új felfedezésekkel, újabb meglepetésekkel szolgál. Az esemény- sorozat szervezői kezdettől fogva azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy minden egyes alkalommal a legutóbbi tizenkét hónap legérdekesebb zenei termését vigyék a közönség elé. “így lesz az idei fesztiválon is. A műsorban az ősbemutatók játsszák a legfontosabb szerepet. A fesztivál koncertjei nemcsak az új zenei formáik forrongásáról nyújtanak hű képet, hanem nevelik a zenehallgatót is. A fesztivál szervezői lelkes csoportjának köszönhető — a fesztivál terve a ma már világszerte ismert, kiváló két zeneszerzőtől, Tadeusz Bairdtől és Kazlmierz Serockitol ered —, hogy évről évre növekszik a modem zene kedvelőinek tábora. A jubileumi varsói ősz programja érdekes és gazdag. Két művet szerzőik egyenesen a varsói fesztivál számára írtak: a svéd szerzőpár, Jan Bark és Folks Rabe bemutatja „Polonaise” című művét, a Svájcban élő lengyel zeneszerző, Konstanty Regamey pedig „Autogramm” című munkáját. Ezen kívül is tekintélyes az ősbemutatók száma. A már említetteken kívül bemutatásra kerül Roland Kayn „Allotropiá” - ja, Paul Rovsing Olsen „Patét” című műve, Francesco Malipiero IX. szimfóniája és Tadeusz Baird „Holnap” című zenedrámája. A műsoron szerepel Zbigniew Turs- ki, a Balti Operában bemutatásra váró balettjének zenekari részletei, s az elmúlt fesztiváloknál jól ismert zeneszerzők: Wlodzi- mierz Kotonski, Kazimierz Se- rocki, Zbigniew Rudzinski, Au- gustyn Bloch és Henryk Mikolai Górecki legújabb alkotásai. Z. S. Vetőgép „SAXONIA“ 44 soros új állapotban azonnal eladó. Takarmánypépesí- tő TP-jelű új eladó. Érdeklődni lehet: ^Aranykalász” mg. termelőszövetkezetné'. Majos. (165) HM S ka. Amíg ezt a nyolcvankilenc a holdat egy oldalra megszántjuk... ;A többi szántáshoz majd hozunk 5 másik ekét. £ Ennyi történt egy délelőtt Pá- Sriban. BI. Tiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimimiimiiiiciiiiiiiiiiiiiiiiiiiinimiiiiiiiiiiiiiiimimiimiiiiimiitiiiiiiiiiiitiiiiiiimiiiiiiiii t)j kukoricabetakarító gépeket mutattak be Kajmádon az állami gazdaságok szakembereinek. Képünkön a ZMA1 2K jugoszláv gyártmányú csőtörök. — 97 — — Mi vagyunk a legnagyobb és legerősebb ország a szabad világban — folytatta fejtegetéseit. — Nézzetek körül Nyugait-Európában. Ha egy kormánynak elfogyott a pénze, hová fordul? Csak ír az elnöknek, az pedig a szenátus elé viszi a dolgot. S máris útnak indul a dollár, s kihúzza azt a kormányt a pácból. Az élet fellendül, az emberek jobban élnek, mint azelőtt. Vagy itt van Törökország. A kormány fél a vörösöktől, egyedül nem tudna nekik ellenállni. Itt vagyunk mi, s ez elég. Olyan csönd van, amilyen kell. De én mondom nektek fiúk, ez csak olyan vihar előtti csend! A vihar már nincs messze. Nem lehet messze. Eli fogja söpörni ellenségeinket. Ez Amerika szent hivatása! A napok kényelmesen, de egyhangúan múltak. Négy esztendő alatt Rotversnek mindössze csak 15 alkalommal kellett félszállnia, amikor felderítő repüléseket végzett a szovjet határok mentén. Az afgán—szovjet határ fölött a pilóta rutinosan nyomogatta a megadott helyeken a különleges fényképezőgép gombját. Ott, a levegőben sem érzett nagyobb nyugtalanságot, mintha szülővárosának utcáin sétált volna. S alig várta, hogy végre bevessék arra a bizonyos nagy feladatra. Már csak azért is, hogy a támaszpont pénztárában végre felvehesse a visszatartott dollárezreket. Khelton ezredest hiábavaló lett volna faggatni, vagy éppen sürgetni, hogy mikor kerül sor erre a bevetésre. Az ezredes úgy» hallgatott, mint egy egyiptomi szfinksz. De Rowers hogyan is tudhatta volna meg, mikor kerül ő sorja? Azt — 98 — sem tudta, pilótatársai közül ki járta már meg a ,ynagy utat”. Időnként él-eltűnt ugyan egy-egy társa, hogy aztán néhány nap, vagy néhány hét után ismét megjelenjen Indzsirlikiben. Hol jártak? — nem ismerhette. VRowers maga is többször járt távol — egy alkalommal Washingtonba repült, hogy onnan ok- tatórepűdőgépet vezessen Wiesbadenbe, az ott székelő amerikai légi kémkedési parancsnokságnak, máskor pedig Japánba, az ottani légitámaszpontra vezetett egy U—2-as repülőgépet Most már bizonyos volt benne, hogy U—2-k nemcsak Törökországban, hanem másutt is állomásoznak. Japánból például épp olyan jól el lehet indulni a Szovjetunió feletti kémrepülésre, mint Indzsir- K'káből. S ott, a japán repülőtéren is látott olyan pilótáikat, akikkel annak idején együtt vett részt kiképzésen. A nevüket nem tudta, hiszen akárcsak ő, valamennyien fedőnéven szerepeltek a tanfolyamon, de annyi bizonyos volt számára: ott is olyanok állomásoznak, akiknek a munká- ' ja az, hogy „kinyissák az orosz eget”. A nyílt égről a politikában ismét sok szó esett. — Herter érti a dolgát! — magyarázta Norton Rowersnek, letéve a New York Times-t, amiben a külügyminiszter beszédét olvasta. — Megint jön a „nyűt éggel!” ügy tesz, mintha már nem nyitottuk volna ki az oroszok egét. Én mondom neked öregem, az elnök és Herter naggyá teszik Amerikát. A szenátusban vala- 'melyik ostoba a múltkor azt mondotta, hogy nem tudja a kormány jobbkeze, mit csinál a bal. Hát ez nem így van. Ez a nyílt ég javaslat jobb —• 99 — fedőterv számunkra, mint akárhány polgári igazolvány ... Mert miképpen gondolkozhat az orosz? Csak úgy: ezek az amerikaiak az ő engedélyüket kérik, hogy lefényképezzék .őket felülről. Ha pedig az ő engedélyüket kérik, akkor szükség van az engedélyükre. Fogalmuk sincs róla, hogy má már megoldottuk az ő hozzájárulásuk nélkül is a dolgot! Nortofo kifejtette a véleményét Spetmann bíborosnak is, aki egy alkalommal szintén meglátogatta néhány szenátor társaságában az Adana mellett fekvő amerikai légitámaszpontot. Kora hajnaliban érkezett, de nem bíboros! omá- tusban, hanem egyszerű, de jól szabott polgári ruhában. A török rendőrök, akik amerre a gépkocsik útban a légitámaszpont felé elhaladtak, minden teremtett lelket elzavartak a közelből, maguk sem tudták, hogy kinek az inkognitóját őrzik. Spelmann megtekintett mindent, aztán beszédbe elegyedett a tisztekkel. ' Az igazat megvallva nem mindenki vetett ügyet rá a 10—10-es alakulat emberei közül sem. Khelton ezredes azonban ott sürgött-forgott körülötte — s ha Spelmann valakit megszólított, a szemével intve adta tudtui, hogy jól vigyázzanak, mert fontos emberrel beszélnek. A tisztek egy része — hiszen alig néhányan voltak katolikusok közülük, s nem jelentett számukra sokat az amerikai katolikus egyház feje —■_ azonban egyszerűen kereket oldott. Norton azonban bátran és őszintén beszélt a bíborossal. Spelmann — aki bizonyosan mindenről tudott — meglehetősen óvatosan nyilvánította véleményét.
