Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-22 / 224. szám

1266. szeptember 22. TOLWA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 •Távol a világtól... Színház, mozi, hangverseny, eszpresszó ... Bármi, amit „szó­rakozás” címszó alatt tartanak számon, távol került Bors Anta- léktól. Egyedül a könyv maradt mindennap viszontlátható isme­rősnek. A majorhoz, ahol lakást kap­tak, száraz időben is darabos, fel- szaggatott út vezet. Dülöngélve Lavírozik át buktatóin a személy- gépkocsi. — A szüléink sírvafaikadtak, amikor először meglátogattak bennünket. „Hová hoztad a kis­lányomat?” — kérdezte az édes­anyám. Meséli a törékeny, gyer­mekvékony fiatalasszony. Tabló­képét büszkén mutatja: — Voltam ott ötven kiló is! Magas, erős, megfontolt moz­gású a férj. Papucsban fogad, vászonnadrágban. Meztelen láb­fején sebhely. Tágas konyhájukban modem konyhabútor. Szifon, mosógép, műanyag gyümölcskosár telthúsú körtékkel. Akár egy bérházi konyhában, csak a beépített mo­sogató hiányzik, — A mindennapos gond még, hogy mit főzzek. Itt a majorban nincs zöldségüzlet, élelmiszer­bolt. Cukorért, lisztért a faluba gyalogolok, de friss felvágottat, csemegeüzletekben megszokott árut ott sem kapok. Szalonna, sajt, konzervek. így aztán-végig­főztem már azoknak az ételek­nek a sorát, amihez a boltban kaptam hozzávalót. Jövőre, ha megkapjuk a ház előtti vetemé­nyes-kertet, már jobb lesz. Akik beültették, és a fele termését le­szedték már, azok kínálták is megvételre, de sokalltuk a 600 forintot. Most még nincs saját zöldpaprikánk se — meséli egy komoly háziasszony felelősségével a fiatalasszony. Aki hallgatja, nem is hinné, hogy főzni is itt tanúit meg, a majorban. — Szakácskönyvből? Ingatja a fejét, nevet. — Azt se kellett! Láttam már főzni édesanyám, és körülbelül tudom is, mi kell a megkívánt ételhez. Ha meg nem tudnék valamit, még mindig kérdezhe­tek . .. — Az első itt főzött ebéd? — Lecsó, lecsó! — incselkedik a férj. — Az — csattan tréfás harag­gal a menyecske. — örültem, hogy ahhoz is sikerült paprikát, paradicsomot szereznem. ­* Mindketten szekszárdiak, tár­saságkedvelők. A fiatalasszony már menyasszony korában tud­ta, hogy választott élettársát munkája a földhöz, vidékhez, ha kell egy lakatlan tanyához köti. így készült a házasságra, ezért; nem érte váratlanul az egyedül­lét, barátnőktől, ismerősöktől az elszakadás. Az összetartozás bel­ső biztonságot ad. A külső nyu­galmat a munka, a hivatásszere­tet, amely áthatja az élettársat: — Hivatás? így ez egy kicsit visszásán is hangzik talán. Ag- ronómus vagyok, állattenyésztési csoportnál. Az iskolában még hi­hetetlennek tűnt, hogy ón valaha is hozzányúlok egy tehénhez, hogy megnézzem a kosborjú fekvését. Most már ... Legyint, és szemé­vel megkeresi az istállókat. Hajnali négykor már talpon van, ott kell lennie az etetésnél. „Pedig aludni mindennél jobban szeretek” vallja enyhe szégyen­kezéssel. Sokszor keltik éjfélkor is. — Hívnak, hogy nem tud meg­elleni a koca. Előfordul az is, hogy mire odaérek, minden rendben van. De inkább .hívja­nak ... Reggel kilenckor már hozza a friss tejet. — Eleinte ágyban kaptam a reggelit! Most már felébreszt, hogy készíthetem! — panaszko­dik huncut mosollyal asszonya. Kéthónapos házas létükre há­romszobás, összkomfortos lakást mondhatnak magukénak. Az egyik szoba teljesen üres, a másik kettőben a legszükségesebb bú­torok. AZ üres szoba ajtaját vi­dám ugrással nyitja a férj: — Akik ezt a lakást építették, ide terveztek egy tucat gyereket! Egymásra néznek, a fiatalasz- szony elkapja a tekintetét. Ami­kor egyedül maradunk, kötött kiskabátot vesz elő egy mélyen fekvő szekrényfiákból. Habköny- íyű bébiholmi. — Vettem — árulja el nagy csendesen. — Szükséges lesz? — Talán ... Egyszer .— El­érti a kérdésem, pirulva tiltako­zik: — Még csak két hónapja es­küdtünk ... • Szakoson, a termelőszövetke­zetben szeretettel fogadták a fia­talokat. Az új bútort saját teher­autójuk szállította dologidőben Szekszárdról. Javítgatják az ott­honukat, lehet, hogy kád is ke­rül majd a most még üres fürdő­szobába. Ha kérik, 15 ezer forin­tos letelepedési segéllyel járul­nak hozzá életük megalapozásá­hoz. A közös gazdaságról így vé­lekedik a fiatal agronómus: »' — Itt nem kell munkára noszo­gatni senkit. Tudják, hogy van értelme... Az elmúlt évben 42 forintot fizetett egy munkaegység, és ha az eddigi szorgalommal dolgozunk, ennyit az idén is el kell érnünk. Én megértem ma­gam mindenkivel, talán az itteniek is szeretnek... Hirtelen elhall­gat, lesüti a szemét. Tekintetét követve ismét megakad a szemem a lábfej két sebhelyén. — Azok? Nem lényeges. — Há­rítaná el a kérdésem. — Mégis. — Unszolom. — Éjszaka hívtak, egy, nehe­zen ellő tehénhez. Annyi időm már nem volt, hogy felöltözzem, mezitláb ugrottam lóhátra. Észre sem vettem, hogy a kengyel fel­dörzsölte. Délutánra fordult az idő, ha­marosan búcsúznunk kell. Még átfutja az újságból a mai esemé­nyeket Bors Antal, és bizonygat­ja, hogy eljut ide minden hír, nem késik semmi... — Távol a világtól? Mert eb­ben a majorban vagyunk? Azt talán mégsem. Itt találkoztam össze sok jóbaráttal, akikkel Pa­lánkon még technikumban jár­tunk együtt, és itt találtam meg azt a munkát, amihez kedvem van. Decemberben félévvel az esküvőnk előtt ideköltöztem, tudtam, hogy hová hozom a fe­leségem ... — Amikör az esküvő miatt egy hetet Szekszárdon töltöttünk, te már nyugtalan voltál. Csak az volt a legfőbb gondod: Mit ad­nak enni az állatoknak? Mit csinálnak nélküled? — Néz fér­jére, hangjában szemrehányással, szemében büszkeséggel a fiatal- asszony. MOLDOVAN IBOLYA Jó lehetőségek a szőlő és a bor értékesítésére Különösen kedvező a borszőlő átadása Július közepén hosszabb cikk­ben foglalkoztunk a szőlő és a bor értékesítésének kilátásaival. Akkori írásunknak a tartalma az volt, hogy a szőlőtermelők — ál­lami gazdaságok, termelőszövet­kezetek és egyéni gazdaságok — még nem ismerték a szerződéses feltételeket, nem tudták, hogyan, miként értékesíthetik várható ter­mésüket. Akkor még nem hozták nyilvánosságra az idei szerződéses árakat — ez a tény, és a múlt évben, az átvételnél fellépő, mi­nősítéssel kapcsolatos viták tar­tózkodóvá tették a termelőket. Tehát, júliusban még nem lehe­tett tudni, hogy a termelők mi­lyen mennyiségű szőlőt, bort szándékoznak értékesíteni. Gondban voltak tehát a terme­lők, és gondban volt az átvevő állami pincegazdaság. Az utóbbi, mert anélkül kínált szerződést, hogy ismerte volna ennek felté­teleit, az előbbiek pedig nem tudták, milyen feltételek közölt értékesíthetik terméküket. Tehát, komolytalanná vált a szerződés­nek az az általános, és polgári jogi szabálya, hogy a szerződést két, egyenrangú fél köti meg ... És aki mégis, szerződést kötött, az tulajdonképpen zsákbamacskát vett... Ezt a helyzetet tisztázta a kö­zelmúltban megjelent rendelke­zés, amely szerint a szőlő és bor szerződéses fel­vásárlási ára változatlan a tavalyi árakhoz képest, Ez a rendelkezés, bár nem ártott volna ha korábban jelenik meg, megnyugtatta a termelőket, és a felvásárló félét is; ezek után az értékesítési szerződéseknek nem lehet semmi akadálya. A gondok különösképpen és hatványozottabban jelentkeztek éppen a történelmi borvidékként szereplő Szekszárdon és környé­kén ... A rendelkezés viszont eloszlat­hat minden eddigi kétséget. Különösen kedvező, ha a ter­melők szőlőben adják át a le­szerződött termést. A rendelke­zések szerint ugyanis az I. • B-s kategóriába eső területen a bor­szőlő felvásárlási ára 670 forint mázsánként. — A mi területünkön ez annyit jelent — mondja Saramó Jenő, a szekszárdi állami borpincészet ve­zetője — hogy a termelők eny- nyit kapnak a 18,1—19 cukorfok közötti borszőlőért. Amennyiben a termés a tizenkilenc cukorfo­kot meghaladja, akkor a terme­lők további, húsz százalékos mi­nőségi felárat kapnak. A tavalyi eredmények alapján — mivel az árak változatlanok — a decsi Uj Élet, a szekszárdi Garay, a Sza­badság termelőszövetkezeteket számítva — 8—10 forintot kap­hatnak a termelők egy kiló szőlő­ért. Ezt az árat nagyon sok egyé­ni termelő is megkapta. Hasonló lehetőségek vannak a Il-es árcsoportba tartozó szőlő- vidékeken is, ahol egy mázsa -zo- 16 ára — az előbbivel azonos fel­tételek között *— 505 forint, a minőségi feláron kívül. Amint Saramó elvtárs elmon­dotta, Szekszárdon október első napjaiban kezdik meg a szőlőát­vételt, amikor is a cukorfokok úgy alakulnak, hogy a fenti árakat a termelők elérhetik. Az állami pincészet célja ugyanis az, hogy minél több, exportképes bort állítson elő. Ehhez pedig a legkedvezőbb, ha a termést szőlőben veszik át, mert így tudnak nagyobb mejiy- nyiségű, egyöntetű, egy minősé­gű, exportképes bort előállítani. És a szőlőnél a termelők köny- nyebben megkaphatják a fajta­tisztasági felárat, mint a bornál, ahol már elsősorban a minőség dominál. Erre jellemző példaként lehet felhozni, hogy a közelmúltban le­zajlott nemzetközi borversenyre a Mecsekvidéki, Állami Pincegaz­daság 19 bormintát küldött, ebből nyolc aranyérmet, tíz ezüstérmet nyert, egy pedig oklevelet. Eze­két a borokat a felvásárolt sző­lőből állították elő. Amint Saramó elv társ elmon­dotta, a borszőlő-értékesítés lehe­tőségeivel elsősorban a termelő­szövetkezetek élnek; eddig 1400 mázsára kötőitek szerződést, és ez a mennyiség a tervezettnek csaknem egy- liarmada és lényegesen több a tavalyinál. A kezdeti bizonytalanság mellett is jellemzője a szerződéseknek, hogy az évi tervezett 18 000 hek­toliterből már eddig 12 ezer hek­tóra szerződéses fedezet van. És ( mindemellett megvan az a lehe­tőség is, hogy az eredetileg borra kötött szerződést szőlővel teljesít­sék a termelők. És azt is ki kell emelni, hogy a szerződéskötések­nek nincs más határideje, mint az országos terv teljesítése, tehát arra még lehetőség nyílik a szü­retet megelőző napokban is. A szekszárdi pincészet egyéb­ként felkészült a szőlő- és a bor­termés fogadására is. A préstele­pen már készen állnak a gépek — a legkorszerűbb bogyózógépek, pneumatikus prések —, a szőlő, a pincék pedig a bor fogadására. A mostani időjárás pedig ked­vező arra, hogy a szekszárdi bor­vidékről minőségi borok kerül­jenek állami forgalomba. BT. A KÖJÁL dolgozóinak továbbképzése Az Orvosegészségügyi Dolgozók sa tartott előadást. Ezenkív il Szakszervezete Dél-dunántúli Kö- még két előadásra került sor. zépfokú Higiénikus Szakcsoportja majd megtartották a vezetőség- kedden Szekszárdon tartotta a választást. Ezt követően Müller tájegység-választással egybekötött Sándor dombóvári egészségügyi továbbképzési napját. Á tovább- őrt több évtizedes egészségügyi képzésen részt vettek Baranya, vonalon végzett munkájáért ju- Somogy és Tolna megye köz- tálamban részesítették A nyu“- egészségügyi és járványügyi á1- díjba vonuló 74 éves egészségügyi lomasainak dolgozol. . , , ° A tejtermelés higiéniája cím- úolgozot John György, a KÖJ Á1, mel dr. Olay Andor, a Tolna járványügyi ellenőre búcsúz­megyei KCJÁL igazgató főorvo- tatta, 1

Next

/
Thumbnails
Contents