Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-20 / 222. szám

19«ő. szeptember äff. 3 TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG Ki eteti meg a jószágot öt óv múlva? Sorsdöntő kérdésekről beszél­gettem egy dunaújvárosi torony­ház hetedik emeletén a Tolna megyei szövetkezetek állattenyész­tési brigád vezetőinek egyik cso­portjával. Egy hétig tartózkod­tak ott: tanultak, kérdeztek, vi­tatkoztak a már hagyományos tanfolyamon, amelyen részt vesz­nek egymás után a szövetkezeti vezetők valamennyien. A brigádvezetői gárdának kö­rülbelül fele volt együtt a múlt héten, a többiek most tartózkod­nak Dunaújvárosban. Tehát nagy­jából az egész megye helyzetét "jellemzi, amit a 45—50 ember­től megtudtam. Bár a helyzet nem egyforma minden szövetke­zetben, általában mégis nagy ba­jok vannak. Az egyik brigádveze­tő ki is mondta a kérdést: nem tudom, ki eteti meg a jószágot öt év múlva? A legtöbb állat­gondozó nem fiatal, és a fiatalok idegenkednek még a gondolatától is annak, hogy elmenjenek az istállóba dolgozni. Több okból. Az egyik ok, hogy hajnalban kez­dődik a munka és délután, sőt estefelé is tart még. Igaz, nap­közben pihenhetnek, de így sem pihenik ki magukat igazán. Nem is beszélve a vasárnapi munká­ról. A másik ok, ami talán még riasztóbb: az istállószag. Általános vélemény, hogy feltűnő lett az istállószag falun. Ha valaki az állatgondozók közül bemegy egy pohár sörre az italboltba, vagy. egyszerűen végigmegy az utcán, sokan vannak, akik megérzik raj­ta, hogy az állatok mellől jött. Nagyon sok parasztember nem tart otthon tehenet, egyszerűen leszokott az állatgondozásról, ezért a lakásban ismeretlen az istállószag a legkisebb mértékben is, ami pedig régebben általános volt, már tudniillik egy-egy rövid ideig, a konyhában. Mit lehet tenni? A jövő útja mindenképpen a gépesítés. Nem­csak azért, mert így sokkal köny- nyebbé válik az állatgondozás, az etetés, meg a trágya eltávolí­tása, hanem főként azért kell gé­pesíteni az istállókat, hogy kettős műszakban dolgozhassanak az emberek. Tehát mindenkinek sza­bad lesz fél napja, s altkor máris jut idő szórakozásra, igazi pihe­nésre. Csakhogy a gépesítés nem megy egyik évről a másikra. Nincs is minden szövetkezetben ehhez megfelelő istálló. Átmeneti megoldást kell találni, és van ilyen megoldás. Sőt. még csak nem is tekinthető átmenetinek. Az a furcsa, hogy eddig nem ter­jedt el. A munkaruháról, az át­öltözésről, és a hazaindulás előtti mosakodásról van szó. A tamási Uj Élet Tsz brigádvezetője azt mondja, minden rendben van náluk, van takarmány, még fö­lösleg is, és fiatalokat lehet talál­ni a szövetkezetben szép szám­mal, akik közül kikerülnének ál­latgondozók, de nem hajlandók az istállóban dolgozni. Fürdő kel­lene és munkaruha. A szedres! brigádvezető válaszolt a fölvetés­re: fürdő ugyan nincs az istálló mellett, de mosdót építették és két ruhát tartanak maguknál a gondozók. Amiben odamennek a majorhoz, a nappali ruhát íeve- tik, és munka után, megtísztál- kodva, átöltöznek ismét. Pedig nem új, hanem egészen régi is­tálló ez. Tehát lehet megoldást találni. Több helyen, ahol egyáltalán nem találtak embereket az állat­gondozáshoz, amikor megürese­dett egy-egy hely, megtanítottak néhány cigányembert erre a fe­lelősségteljes munkára. A leg­jobbakat mondják róluk a szö­vetkezet brigádvezetői. Kölcsönö­sen előnyös ez a megoldás a szö­vetkezetnek és az Elető tsz-ta- goknák is, hiszen a munka nem áll és az emberek, akiknek leg­több esetben még rendes házuk sincs, jól keresnek. Szorgalmaz­ni kellene ezeknek a példáknak a terjesztését. Később, öt-tíz év múlva úgyis merőben más kö­rülményeknek kell lenniük, s akkor remélhetőleg nem kell sors­döntő kérdéseket feltenni, aggód­ni, lesz-e egyáltalán állatgondo­zó? Máris mondhatunk példát, ami ezt az ideális állapotot mu­Megvízsgálják a tsz-ekben a szociális és kulturális alap felhasználását (Tudósítónktól.) Tegnap, szep­tember 19-én Szekszárdon ülést tartott a megyei mezőgazdaságai állandó bizottság, dr. Kumik Ernő professzor elnökletével. Megje­lent az állandó bizottság ülésén Tolnai Ferenc, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, dr. Szilcz Ákos megyei főügyész és Szűcs Lajos mezőgazdasági osztályveze- tő. Dr. Térmeg János megyei ter­melőszövetkezeti jogügyi előadó a közös gazdaságok alapszabály­szerű működését és a törvényes­ség helyzetét ismertette. E téma­körben korábban az állandó bi­zottsági tagok a tsz-ekben vizs­gálatot folytattak. Felszólalt egyebek között Csaba János, a Lengyeli Állami Gaz­daság főagronómusa, Propszt Jó­zsef, a teveli Kossuth Tsz, Bene­dek József, a kölesdi Egyetértés Tsz tagja. A második napirend során Balogh András megyei szakoktatási főelőadó a bemutató üzemek működéséről és helyzeté­ről tájékoztatta az állandó bizott­ságot. Ez alkalommal határozta el az állandó bizottság, hogy a közel­jövőben megvizsgálják a tsz-ek­ben a szociális és kulturális alap felhasználását. Időszerűnek és igen tanulságosnak ígérkezik ez a vizsgálat. A közös gazdaságod­ban a kiosztható részesedés két százalékáig kötelező kulturális és szociális alapot képezni. Ennek a betartása körül minden rendben van. A rendeltetésszerű felhasz­nálás azonban sok kívánnivalót hagy még maga után. A mező- gazdasági állandó bizottság vizs­gálata bizonyára sok kérdést fog tisztázni. tatja a jelenben: Regölyben fél­tékenység keletkezett az állatgon­dozók között, attól tartanak, nem lesz mindenkinek munkája a gon­dozásban, tudniillik két modern istállót építenek, gépesítve. Szed­resen ugyancsak nagyon jó a helyzet, többen jelentkeztek tag­nak, és állatgondozónak is, mint ahány emberre jelenleg szükség van. Még Tolnáról is mentek Szedresbe néhényan. pedig Tol­nán aztán igazán jól keresnek a tsz-bsn. Maga a prémium ebben az esetben, úgy látszik, nem elég. A tamási Vörös Szikra Tsz-ben, ahol kevés a gondozó, próbál­koznak a prémiummal, de egye­lőre nem sok sikerrel. Ugyanez a helyzet a tamási Uj Élet Tsz»- ben. Itt minden fiatalnak 1500 forint jutalmat adnak, ha bizo­nyos számú munkaegységet tel­jesít. A majorhoz azonban ez az út önmagában nem vezet el. A munkakörülményeket kell alap­vetően megváltoztatni. G. J. MIT MOND A TUDÓS a Hold felületéről ? A legújabb radar- és rakétakísérletek — amint ifj. Hartha La­jos az Uránia csil­lagvizsgáló munka­társa elmondta megcáfoltak számos olyan feltételezést, amelyet az elmúlt évszázadokban pusz­tán földi megfigye­lések alapján dolgoz­tak ki a csillagászok. A Hold felszínén valóban nagy sík te­rületek váltakoznak a legkülönbözőbb mé­retű kráterekkel, amelyek között ép­pen úgy van egy mé­teres, mint 300 kilo­méteres átmérőjű. De amikor az egy méter­nél kisebb részletek is felismerhetőkké váltak, beigazolódott az egyik szovjet ku­tatócsoportnak az a mindeddig sokat vi­tatott feltételezése, hogy a Holdat vala­milyen rücskös, ripa- csos, habkö-szerű anyag borítja. Ez a habkö-szerű képződmény — az űrhajósok szerencsé­jére meglehetősen szi­lárd talajt alkot. A Holdra leereszkedett mesterséges holdak lábának ütközésmé­rői „jelentették", hogy ez a habkő négyzetméterenként legalább 10 holdbéli tonna terhet bír el. Ezen a habkö-szerű felületen viszont a Holdszondák nem ta­lálták meg az oly solcat emlegetett por- réteget. Lehet termé­szetesen, hogy a port csak leszállásuk „sze_ le" fújta el a kör­nyékről, de akkor sem alkothatott né­hány centiméternél, legfeljebb egy-két de­ciméternél vastagabb réteget. A Hold-utazás szem­pontjából pillanat­nyilag kevésbé lénye­ges még az az új megállapítás, hogy a Hold kérge valami bazaltszerű anyag­ból áll, ami a vulká­nikus eredet mellett szól éppen úgy. mint az a tény is, hogy egyes mesterséges égitestek messze el­nyúló lávaömlések nyomairól adtak hírt. Az eddigiek szerint úgy látizik, hogy a Hold kialakulásában, hegyeinek létrejötté­ben sokkal nagyobb szerepet játszottak saját belső erői, mint eddig hitték, s a be­csapódott meteorok­nak csak másod-, esetleg harmadrendű szerepük lehetett a Hold felépítésében. (MTI) „A bírónak nem adjuk, SZÜRETI j Várdomb Üde zöld lombsátort vertek a község KISZ-tagjai a művelődési ház bejárata mellé. A község hosszú főutcájának végéről'is fel­gyalogoltak a fáradt lábú néni­kék, hogy szemtől szembe talál­kozzanak a szüreti menettel. Va­sárnap délután kettőkor már gyü­lekeztek a menet résztvevői a művelődési ház előtt. A lányok karján műanyag­kosárban a szőlő. Az árvalány- hajas, csikóskalapok, a legutóbbi divat szerint megnyírt fiúfejeken csúsztak előre. Körömcipős, rö­vidfürtös lányokon ringott a csípövastagitó sokszoknya. Csak a frizura változott, akik a népvise­let díszes darabjait magukra vették, eggyé váltak vele. Olyan szilaj kedvvel, olyan vidámsággal, ahogy a várdombi fiatalok ropták a táncot most va­sárnap, talán a fél évszázaddal ezelőtti fiúk-lányok sem táncol­tak. Mókázott az öreg csősz, föl­dig érő, kifordított, gubancos su­bában. Lassú méltósággal vonul­tak a postás fiúk,postás lányok, a jegyző, a jegyzőné. Külön szekér vitte, nagy hordón a kis szőlő­Az új mechanizmus propagandistáinak A gazdasági vezetők anyagi érdekeltsége Ma, az új irányítási rendszerre való áttérés gyakorlati előkészí­tésének időszakában, az ország figyelme a gazdasági vezetőkre irányul. Népgazdaságunk újabb fellendüléséhez a központi gaz­daságvezetés csak az általános feltételeket teremti meg. A fel­lendülést előidéző cselekvést a vállalatok, gyáregységek, üzemek vezetőitől várják. Clyan gazda­ságirányítási rendszerben, ahol a népgazdasági feladatokat nem „bontják le” vállalatokra, hanem a vezetőknek maguknak kell sa­ját feladataikat meghatározniuk, rajtuk múlik szinte minden. Felelősségükhöz, munkájuk eredményéhez mérten kell máj i díjazni is őket. Aki kockáztatni mer, aki kellő bátorsággal és fe lelősséggel önállóan dönt, aki nagy befolyással van a vállalat helyzetére, azt meg is kell fi­zetni. A munka szerinti elosz­tás törvénye voltaképpen a munkateljesítmény szerinti el­osztás elve. A vezető teljesítmé­nyét a vállalat»' nyereség alaku­lása fejezi ki. Aki sokat ad a népgazdaságnak, anyagiakban is elvárhatja az elismerést. A gazdasági vezető: szociaTsta vállalkozó. A vállalkozónak pe­dig nemcsak bér jár, hanem vál­lalkozói díj' is. Ez a dolog egyik oldala. A másik az, hogy nem­csak a nyereségből kell része­sednie, hanem a veszteségből is,. Akinek jó munka esetén jelentős többletjövedelem üti a markár annak viselnie kell az esetleges veszteségek egy részvét is. A vállalati vezető kockáztat. Kockáztatja az állam pénzét, de a sajátját is! Az új mechaniz­musban az állam, mii t tulajdo­nos nem garantálhatja a vezetők bérének 100 százalékát. Ha a vállalat nem elég jövedelmező, vagy veszteséges, akkor a veze­tők alapbérét sem fizetik ki tel­jesen: a beosztásuknak megfe­lelően 10—20, esetleg 30 százalé­kot is levonnak belőle. Ez a ve­zetőket természetesen érzéke­nyen érinti. Mégis: az egyetlen objektív és tárgyilagos mérce a vállalati vezetők munkájának megítélésében a nyereség. Ez az egyetlen megoldás olyan viszonyok között, amikor a vál­lalatok nagyfokú önállóságot kap- | nak feladataik meghatározásában és teljesítésében, Valószínűleg a vezetőkben egészséges nyugtalan­ságot támaszt, hogy jövedelmük eléggé jelentős ingadozásoknál: lesz kitéve. Minden tudásukat latba kell vetniük, hogy a lehet­séges maximumhoz közeli jöve­delmet kapják; ez a maximális erőbedobás, ez az egészséges „idegesség” szükséges feltétel a vezetőt munka hatásosságának nö­veléséhez. Feltehető, hogy lesz­nek vezetőik, akik nem bírják majd ezt az iramot. A többség azonban bírni fogja: rutinos, képzett vezető gárda áll népgaz­daságunk rendelkezésére. A vállalati igazgatónak és he­lyetteseinek az alapbéren felüli jö­vedelme nem közvetlenül függ majd a vállalati nyereség alaku­lásától. A felügyeleti szerv mérle­gelni fogja a vállalati munka egészét, s ennek alapján állapítja meg részesedésük nagyságát. Ez­zel elejét veszik annak, hogy a vállalat vezetőállású dolgozói a nyereséget mindenáron növelve, esetleg a népgazdaság átfogó ér­dekeivel ellentétes irányba kor­mányozzák a vállalatot. Igaz, szokatlan lesz a vezetők ilyen, „vállalkozói” bérezése, de •nem szokatlanabb, mint az új mechanizmus többi eleme. Ered­ményesnek bizonyulna, ha a vál­lalatok vezetői már most vizs­gálni kezdenék, melyek azok a feltételek, amelyek mellett 1968- ban, majd azt követően, a lehet) legnagyobb jövedelmet elérhetik. Gondos előkészítő munkájukkal nemcsak a maguk, hanem válla­latuk jövőjét is megalapozzák! Dr. Pirltyí Ottó nem adjuk...“ BÁLOK A MEG VÉBEIV prést és külön hintó a tüzes­szemű, sápadtszép bírónét pár­jával. Este a bálon mindenki ott volt. aki mozdulni tudott. A fiatalok összefogását mi sem példázza jobban, mint az a töménytelen kifli, sósperec, amit félkilónként összehordott lisztből sütöttek tár­sadalmi munkában a helybéli pé­kek. A szüreti bál megszervezé­séből a helybéli KISZ-titkár, Vilmos Józsefné tanárnő, a tsz- vezetőség és a párttitkár, vala­mennyien kivették részüket a lel­kes, ügyes fiatalokkal együtt. || Zomba — Olyan hármascsengő csilin­gelt a lovakon, hogy mindenki megcsodálta. Tíz hintó, s a hintá­kon annyi szalag, hogy több nem is fért volna az oldalukra. A szü­reti menet legutolsó kocsiján cigánybanda muzsikált és zené­jére a kocsin állva mulatott egy kis csoport — emlékeznek vidám kedvvel a zombaiak. — Lányok vitték a szőlőharan­got, csikósok rugtattak a menet élén, gyalogosan vonultak a jegy­ző és a postás párok. v.ste a kul- túrotthonban megrendezett bá­lon tánczenekar is muzsikált. kt- világos virradatig. |j Decs — Ez a második szüreti bá­lunk az idén — mondják a köz­ségi tanácson. — Az első augusz­tus utolsó vasárnapján rendezték meg a termelőszövetkezet leg­fiatalabb KISZ-esei: 15—16 éves fiúk, lányok. A mostani bál a húszévesek korosztályának mulat­sága volt. Melyiken volt szebb a bíróné? Ízlés dolga... Nekünk mind a kettő tetszett. || Tengelic A tengelici bálról Böröcz Gyu­la levelezőnk hozta a híradást. Ezt írja: „A tengelici KISZ-alapszervezei nagyszabású szüreti mulatságot rendezett. Dicséret illető a cső szőkét a szorgalma őrzésért, a bí­rót a kifogástalan bíráskodásért, a részt vevő fiatalokat a nagy lelke­sedésért, ahogy a mulatságon köz­reműködtek. A községből körül­belül 1500-an nézték meg a fel­vonulást". — MOLDOVAN —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents