Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-17 / 220. szám
\ 196 . szeptember rs TOLVA SIEGTET NfiPŰJSÁG 3 millió forint értékű konfekcióáru a raktárakban — Még mindig sok a hiánycikk — Egy üzlet bútorait 13 helyen tárolják A Tolna megyei Népbolt Vállalatnál az őszi és téli időszakban a tavalyihoz viszonyítva 2 millió forinttal kevesebb árukészletet raktároznak. Ennek ellenére az áruválaszték mégis kedvezőbben alakul, mint az elmúlt év hasonló időszakában. c\z üzletekben rengeteg elfekvő áru volt, melyeken a kiárusítások és leárazások folyamán túladtak. Nincs annyi árura szükség, .helyette jobb minőséget és nagyobb választékot adhatnak a vásárlóknak. A vállalat a választék megteremtése után a második félévben 20 millió forinttal nagyobb forgalmat kíván lebonyolítani, mint az elmúlt évben. Az őszi és a téli szezonban sem lesz mentes a kereskedelem a hiánycikkektől, mégis elmondhatjuk, hogy mindent megtesznek a vállalat vezetői, valamint a boltok vezetői a cél érdeliében. A tartós fogyasztási és a vegyes iparcikkek iránti érdeleiődés egyre nő. Ezt mutatja e néhány statisztikai adat is: Porszívóból 24, padlókefélőbői 16, mosógépből 18 százalékkal adtak el többet, mint az elmúlt évben. A hűtőszekrenvek forgalma háromszorosára, a vil- lanyboylerek és járművek forgalma kétszeresére emelkedett. A rádió- és televíziókészülékekből is egyre nagyobb a kereslet. Különösebb fennakadás nem lesz e cikkekből, a választékot is rninl- inkább bővíteni igyekeznek. A vasszakmában a keresett hengerelt és húzott árukból 10 százalékkal nő az áruellátás. A tavalyi hiánycikkek közül, az idén- már nagy választékban és minden . mennyiségben vásárolható lesz a szög. A tűzhelyekből egyre kevesebb az igény, de még ezt is nehéz lesz kielégíteni. A vaskályhákból elegendő áll ugyan rendelkezésre, azonban a közönség inkább a hordozható cserépkályhák iránt érdeklődik. Ezekből pedig nem tudnak annyit biztosítani, amennyi a keresletet kielégíthetné. A zománcedényekből komoly importmennyiséget kapott a vállalat a Szovjetunióból, így a magyar gyártmányú hasonló edényekkel együtt, elegendőnek ígérkezik. Hiánycikként jelentkezik továbbra is a csiszolt alumíniumedény, az elektromer kávéfőző, a fürdőkád és a falikút I A háztartási és vegyi áruk között akad több olyan cikk, amely továbbra is csak ritka vendége lesz a boltoknak. Ilyen például a kefe- és a seprűá-u, amely még a szakemberek előtt is érthetetlen, hogy miért hiánycikk. Fagyveszély esetén a Hvpo szállítása nem lehetséges. Ezért már jó előre nagy mennyiséget távolnak a raktárakban, hogy fennakadás ne legyen egész télen. A nőkre is gondolt a vállalat. Nagy mennyiségű francia importárut biztosított a kozmetikai cikkekből. Sajnos az üveg-porcelánáru- utánpótlás most sem biztosított. Hiányoznak a teás-, a mokkás- és étkészletek, nem elég a likö- rös-, boros-, valamint a vizeskéoz- let sem. A herendi porcelánok kereslete nagy, de az ellátás bizonytalan lesz az elkövetkezendő hónapokban is. I A koráhhi évekkel ellentétben már elég nagy árukészlettel rendelkeznek a bútorraktárak. A legnagyobb baj, hogy még mindig nem elegendő és nem megfelelő a raktárhelyiség. A szekszárdi bútorbolt például 13 raktárhelyiségben tárolja áruját. Ennek ellenére a Konyha- a fényezett hálószobabútorokból és a kárpitozott garnitúrákból elég nagy választék áll a vásárlók rendelkezésére. A különféle lakószobákból is több készletet raktároznak. Újdonság a magyar gyártmányú konyhabútor, amelyből az őszre is lesz elég. Hiánycikk továbbra is az úgynevezett Csillag-szoba és a hajlított bútor. Az élelmiszerellátás javul az ősz folyamán. Húsból például n i- gyobb lesz a készlet, mint tavaly volt. Disznóhúsból azonban az igényeket most sem tudják kielégíteni teljes mértékben. Töltelékáruból és a különböző húskonzervekből már most is bő a választék. A következő hónapokban pedig még emelkedik. Nehézséget jelent a csomagolt zsír árusítá-a, mert ebből nem kap a vállalat elegendő mennyiséget. Egy más,k problémát a kenyér jelenti. A mennyiséggel tuladonképpen nipcs~baj, az állandó minőség jelent egyes időszakokban zökkenőket. Sokszor előfordul, hogy a kenyér minősége olyan rossz, hogy vissza kell szállítani a sütőiparnak. | A ruházati szakmában a legnagyobb problémát a korszerűtlen bolthálózat jelenti, az üzletek térfogata olyan kicsi, hogy a vásárlók az árukat jóformán ki sem tudják teríteni. Hiányoznak a raktárak. Előfordul, hogy a boltvezető elmegy a nagykerhez áruért, ezalatt elfogy egy-egy árucikk, amelyből még elindulása előtt bő választék volt. A raktárhiány miatt az üzleteknek hetenként kétszer kell árut rendelni. A kötött divatárukból már július elején 1.5 millió forint értékű árat vásároltak. Ezeket kénytelenek a város különböző pontjain tárolni. A divatcikkeket, amelyből nagy lesz a választék, e hónap végére várják. Sok újfajta szövet érkezik a közeli hetekben, köztük sok importanyag is. A műszálas szövetekből, mint például a terliszter, a pester es a jester, ősszel sem várható megnyugtató mennyiség. | Cipőáruban is jobb lesz a helyzet, mint tavaly. Az árak 20 százalékkal estek. ennélfogva a forgalom egjre növekszik, olyannyira, hogy a Vállalat 20 százalékkal nagyobb bevételre számít, mint az elmúlt, évben. A Bonyhádi Cipőipari Ktsz-től a közelmúltban megvásároltál!: egy 1000 párás min*a- készletet, amelyet néhány nap múlva forgalomba hoznak a szekszárdi és a bonyhádi cipő- boltban. Ezek mindegyike egyedi darab. Cipőárukból mindössze a gazdacsizmákból és az olcsóbb női csizmácskákból lesz hiány. A konfekcióárakkal jó felkészültek az őszre. Divatos uj kabátokat, csinos kosztümöket vásároltak, amelyek már Kaphatók az üzletekben. A vállalat már jó előre 3 millió forint értékű árat biztosított az őszi időszakra. Ezekből az árukból mindössze a műszálas öltönyök, az orkánkabátok hiányoznak, a női kártolt kabátokból, valamint a serdülőlár.yka-kabátokból pedig elég szegényes a választék. A Tolna megyei Népbolt Vállalat vezetősége ezzel még korántsem nyugodt. A hiánycikkek listáját szeretné lecsökkenteni, Mindent elkövet, hogy az ellátás zavartalan legyen az ősz folyamán. Szakemberei járják az országot, igyekeznek felfedezni a legkeresettebb árucikkeket, a választék bővítése érdekében. FERTŐI MIKLÓS Á csehi sertéstelepen a szocialista brigád-cím megszerzése a cél Az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaság csehi pusztai sertéstelepének dolgozói szocialista szerződést kötöttek a gazdasággal, amelyben a szocialista brigád cím elnyerését vállalták. A januárban megkötött szerződésben a brigád valamennyi tagja vállalta a termelés magasabb szi-ntre emelését, a balesetmentes munkát, az óvórendszabályok szigorú betartását. Társadalmi munkaként parkosítást és fásítást vállaltak, és tisztasági versenyre Cikkünk nyomán Szakmunkás lesz Qajpál László Keddi számunkban kérdőjelet tettünk még e címként szereplő mondat után. Ma már nincs szükség a kérdőjelre. Hajpél Laci sorsa a cikk megjelenése utáni napon már elrendeződött. A KI- SZÖV iparitanuló-ügyintézője, Mezei Aurél elvtárs már reggel nyolckor felhívta telefonon szerkesztőségünket és felajánlotta, hogy akár a bátaszéki, akár a szekszárdi építő ktsz-nél biztosítanak helyet. A Mű. M. 505-ös helyiipari iskola vezetői is azonnal kézbevették a sárpilisi fiatalember ügyét. Lakos István elvtárs, a Szekszárdi Vasipari Vállalat igazgatója közölte, hogy a vállalatnál tudnak még „helyet szorítani’ egy ipari tanulónak. Több lehetőség kínálkozott, a legkedvezőbb megoldást ez utóbbi jelentette. Szerdán már megkaphatták Hajpálék a telefonüzene- tet. csütörtökön elintézték a felvételi formaságokat és tegnap reggel már megjelent leendő munkahelyén Hajpál László és munkába állt. A Vasipari Vállalat Kesélyű si úti üzemében dolgozik, tanulja majd a szerkezeti lakatosszakmát. hívták ki a gazdaság többi telepét. A brigád valamennyi tagja vállalta egy-egy napilap előfize- tését, rendszeres olvasását. Az, esetleg megbetegedett tagokat rendszeresen, közösen meglátogatják, és idejük szerint közös programot is alakítanak ki. A tenyésztőtelepen dolgozók azt vállalták, hogy a terv szerinti 15- ös választási átlagot 15,?-re emelik. A hizlalda dolgozói — vállalásuk szerint — a 12,50 kilós súly- gyarapodást 12,60-ra emelik, és csökkentik az egy kiló hús előállításához felhasznált vegyes takarmányt. Fél év elmúltával ígéretüket az alábbiakban váltották eddig valóra: A hizlaldában a súlygyarapodás 12,70 kiló, és az egy kiló húshoz felhasznált vegyes abrak 4,38 kiló. Társadalmi munkában betonlapos járdát építettek a telepen virágokat ültettek, és az általuk indított tisztasági versenyben is ők kerültek az első helyre. A gazdaság — vállalásához mérten — állandóan figyelemmel kíséri a brigád munkáját, és amennyiben továbbra is hason lóan teljesíti vállalását, a jövő év januárjában, az eltelt egy év eredményei alapján elnyerhetik a szocialista brigád címet, az oklevelet. Horváth Sándor levelező 99Másként írna akkor,,.“ Németh Jánosné (Szekszárd, Bödő) aláírással válasz érkezett a Fogyunk című, szeptember 10-én megjelent cikkünkre. Levelének minden! sora figyélmet érdemel, elsősorban az általánosítások miatt, majd legalább ennyire a demagógia miatt. Az ember elolvassa Németh Jánosné levelét és nyomban felteszi magának a kérdést. Mi az oka annak, hogy úgy látja a népszaporodás negatívumait, ahogy látja? Kik tehetnek erről? S mit kellene tenni ahhoz, hogy a Németh Jánosnék az egyén és a társadalom megoldásra váró gondjait, a józanság, az értelem, a tárgyilagosság talaján állva, a tenniakarók szemével lássák. A levél a harmadik, vagy a negyedik olvasás után végül is roppant tanulságos, hiszen amit Németh Jánosné leírt, azt mások is hangoztatják, de úgy, mintha tényleg igazuk volna. S ennek a félrevezető, megtévesztő, ismeretlen eredetű, de nem mindig rosszindulatú demagógiának még sokán hisznek. Nos, ezért kell Németh Jánosné leveléhez kommentárt fűzni. Szerinte azért kezd ismét eluralkodni az egyke, mert nagy gond a gyermeknevelés. De miért nagy gond? Azért, — írja —, mert a múltbani és a mostani gyermeknevelés között nagy a különbség, „Régen az anya nevelte a gyermeket, az apa tisztességes fizetéséből, ma meg más neveli a gyermeket: a sors, a bölcsőde, a napközi, a huligán barátok, a klubok”. Ezt állítja és ezt írja le Németh Jánosné. Megállapítása teljes egészében helytálló volna, ha igaz volna. Dehát igaz? Nézzük csak az apa tisztességes fizetését? Németh Jánosné emlékezetében, sokakhoz hasonlóan a múlt kissé megszépült. Ilyesmi előfordul. Az sincs kizárva, hogy ameddig ő látta a világot, addig azon belül minden szép volt, minden jó volt. A derék atyák az ő világában valóban megkapták a biztos havi fixet, leolvasták az asztalra és fenékig tejfel volt az élet. Ilyen apák valóban voltak. S lehet, hogy Németh Jánosnénak kizárólag ezeket az apákat állt módjában megismerni. De hát a világ nemcsak annyi, amennyit Némethné lát belőle. Ennél jóval több. S akikek jobb a memóriájuk, azok a felszabadulás előtti állapotokra úgy emlékeznek vissza, hogy néhány apától eltekintve, az apák döntő többsége a keresetből sokszor még a létminimumot sem tudta biztosítani a családnak. Az anya esetleg boldogan ment volna dolgozni, ha lett volna hová. Ha mégis, valami szerencse árán bekerült valahova, hát akkor valóban aggaszthatta a felügyelet nélkül hagyott gyermekek sorsa, mert a gondos felügyeletet biztosító bölcsődék és napközi otthonok akkor, a felszabadulás előtt egyszerűen nem léteztek. S a felszabadulás óta a bölcsődék, a napközi otthonok nem azért léteznek, mert az apa keresetéből nehéz megélni, tehát az anyának, ha tetszik, ha nem, dolgoznia kell, inkább azért léteznek ezek a szociális intézmények is, hogy a családot, a lehetőségeket, ar munkaalkalmakat maximálisan kihasználva, többet tudjanak adni gyermekeiknek a jóból. A mai gyermekek többet is kapnak a jóból. Hogy mást ne mondjunk: a felszabadulás előtt a falusi boltokban húsz év alatt sem fogyott el annyi csokoládé "és cukorka, mint amennyi most egy esztendő alatt elfogy. Ettől eltekintve, mi is azt mondjuk: valóban nagy gond a gyermeknevelés. De azért jobb, ha a múlt „érdemeiről” Németh Jánosné nem beszél. Nem tudom, mit szólnának az egykori cselédek, a munkanélküliek, az állástalan diplomások, az éhbérért dolgozó gyakornokok, Németh Jánosné ama megállapításához, hogy bezzeg a múltban az apa tisztességes fizetéséből futotta. Futotta ám, de kinek? S erről a csekélységről még szórakozottságból sem illő megfeledkezni. Levélírónk egy másik helyen így általánosít, megint- csak hangulatkeltő módon. „Miféle gyermeknevelés az, amikor már a születés előtt az anyát gyűlölködő igazgató, munkatársak veszik körül, mert látják, hogy rövidesen az ő munkáját is nekik kell végezni” — írja Némethné. Van ilyen. Nem is kevés. De frissítsük csak fel az emlékezetünket. Hogy is volt ez a kérdés a felszabadulás előtt? Ha Némethné nem tudná, hát úgy volt ez a kérdés, nagyon sokszor, hogy a munkaviszonyban lévő anya, ha szülni merészelt, akkor nem gyűlölködés vette körül, hanem egyszerűen elbocsátották. Ma azonban, bár előfordulhat, hogy az anyát már a szülés előtt gyűlölködő igazgatók, munkatársak veszik kórül, előfordulhat, de ki törődik ezzel? A törvények ugyanis — a szocialista rend törvényei — fittyet hánynak a munkatársak, vagy az igazgatók közérzetére, olyannyira fittyet hánynak erre, hogy kötelezően írják elő, mennyi szabadság, szülési segély, szoptatási idő, stb., stb. illeti meg a szülő anyát. Ez mégicsak konkrétum, nem pedig fecsegés. S talán ez a lényeg: a társadalom együttes álláspotja, nem pedig az, amit helyenként az igazgató képvisel. Vigyük végig ezt a gondolatot. Az igazgató könnyen megütheti a bokáját, ha nem tartja be az ezzel kapcsolatos törvényeket. De a régi igazgatók nem voltak kötelesek elszámolni azzal, hogy kit, mikor és miért tettek ki az utcára. Nemcsak beszélni érdemes, gondolkodni is. „Vajon miféle kedvet ad az embernek a gyermeknevelésre, ha a munkától való reszketés van állandóan előtérben? Az állandó racizástól való félelem? S, hogy vajon van-e elég iskolád? Jönnek a fiatalok és az új mechanizmus. Hol itt a biztonságos megélhetés?” — teszi fel levelében máshelyen Némethné, a drámaiságot mimelő kérdéseket. S az ember elgondolkodik. Tulajdonképpen hol él ez az asszony? Honnét szerzi és nyeri értesüléseit? Állandó racizástól való 'félelem? Ennek inkább a fordítottja az igaz. Sajnos, gyakran éppen a rosszul értelmezett szocialista humánum ürügyén, a semmirekellő emberek is évekig lophatják egy-egy munkahelyen a napot. Ez ügyben is akar majd egyet-mást tenni az új gazdasági mechanizmus, s a becsületesen dolgozó emberek többségének nem bizonytalanságot, éppenhogy még több biztonságot ad a reform. Németh Jánosné tanácsokat is ad. Egyebek között a cikk írójára szeretné átruházni legalább egy gyermek nevelésének a gondját. Szerinte másképpen írna akkor az újságíró, ha tudná, hogy mivel jár a mai világban a gyermeknevelés. Ráhibázott. Mert nem egyet, hármat nevel az újságíró. Sz. P.
