Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-17 / 220. szám

\ 196 . szeptember rs TOLVA SIEGTET NfiPŰJSÁG 3 millió forint értékű konfekcióáru a raktárakban — Még mindig sok a hiánycikk — Egy üzlet bútorait 13 helyen tárolják A Tolna megyei Népbolt Vál­lalatnál az őszi és téli időszak­ban a tavalyihoz viszonyítva 2 millió forinttal kevesebb áru­készletet raktároznak. Ennek el­lenére az áruválaszték mégis kedvezőbben alakul, mint az el­múlt év hasonló időszakában. c\z üzletekben rengeteg elfekvő áru volt, melyeken a kiárusítások és leárazások folyamán túladtak. Nincs annyi árura szükség, .he­lyette jobb minőséget és nagyobb választékot adhatnak a vásárlók­nak. A vállalat a választék megte­remtése után a második félévben 20 millió forinttal nagyobb for­galmat kíván lebonyolítani, mint az elmúlt évben. Az őszi és a téli szezonban sem lesz mentes a kereskedelem a hiánycikkektől, mégis elmondhatjuk, hogy min­dent megtesznek a vállalat veze­tői, valamint a boltok vezetői a cél érdeliében. A tartós fogyasztási és a vegyes iparcikkek iránti érdeleiődés egyre nő. Ezt mutatja e néhány statisztikai adat is: Porszívóból 24, padlóke­félőbői 16, mosógépből 18 száza­lékkal adtak el többet, mint az elmúlt évben. A hűtőszekrenvek forgalma háromszorosára, a vil- lanyboylerek és járművek forgal­ma kétszeresére emelkedett. A rádió- és televíziókészülékekből is egyre nagyobb a kereslet. Kü­lönösebb fennakadás nem lesz e cikkekből, a választékot is rninl- inkább bővíteni igyekeznek. A vasszakmában a keresett hengerelt és húzott árukból 10 százalékkal nő az áruellátás. A tavalyi hiánycikkek közül, az idén- már nagy választékban és minden . mennyiségben vásárol­ható lesz a szög. A tűzhelyekből egyre kevesebb az igény, de még ezt is nehéz lesz kielégíteni. A vaskályhákból elegendő áll ugyan rendelkezésre, azonban a közön­ség inkább a hordozható cserép­kályhák iránt érdeklődik. Ezek­ből pedig nem tudnak annyit biz­tosítani, amennyi a keresletet ki­elégíthetné. A zománcedényekből komoly importmennyiséget ka­pott a vállalat a Szovjetunióból, így a magyar gyártmányú hason­ló edényekkel együtt, elegendő­nek ígérkezik. Hiánycikként je­lentkezik továbbra is a csiszolt alumíniumedény, az elektromer kávéfőző, a fürdőkád és a fali­kút I A háztartási és vegyi áruk között akad több olyan cikk, amely továbbra is csak ritka vendége lesz a boltoknak. Ilyen például a kefe- és a seprűá-u, amely még a szakemberek előtt is érthetetlen, hogy miért hiány­cikk. Fagyveszély esetén a Hvpo szállítása nem lehetséges. Ezért már jó előre nagy mennyiséget távolnak a raktárakban, hogy fennakadás ne legyen egész té­len. A nőkre is gondolt a vállalat. Nagy mennyiségű francia import­árut biztosított a kozmetikai cik­kekből. Sajnos az üveg-porcelánáru- utánpótlás most sem biztosított. Hiányoznak a teás-, a mokkás- és étkészletek, nem elég a likö- rös-, boros-, valamint a vizeskéoz- let sem. A herendi porcelánok kereslete nagy, de az ellátás bi­zonytalan lesz az elkövetkezendő hónapokban is. I A koráhhi évekkel ellentétben már elég nagy árukészlettel ren­delkeznek a bútorraktárak. A legnagyobb baj, hogy még min­dig nem elegendő és nem meg­felelő a raktárhelyiség. A szek­szárdi bútorbolt például 13 rak­tárhelyiségben tárolja áruját. Ennek ellenére a Konyha- a fé­nyezett hálószobabútorokból és a kárpitozott garnitúrákból elég nagy választék áll a vásárlók rendelkezésére. A különféle lakó­szobákból is több készletet raktá­roznak. Újdonság a magyar gyárt­mányú konyhabútor, amelyből az őszre is lesz elég. Hiánycikk to­vábbra is az úgynevezett Csil­lag-szoba és a hajlított bútor. Az élelmiszerellátás javul az ősz folyamán. Húsból például n i- gyobb lesz a készlet, mint tavaly volt. Disznóhúsból azonban az igényeket most sem tudják kielé­gíteni teljes mértékben. Töltelék­áruból és a különböző húskon­zervekből már most is bő a vá­laszték. A következő hónapokban pedig még emelkedik. Nehézséget jelent a csomagolt zsír árusítá-a, mert ebből nem kap a vállalat elegendő mennyiséget. Egy más,k problémát a kenyér jelenti. A mennyiséggel tuladonképpen nipcs~baj, az állandó minőség jelent egyes időszakokban zök­kenőket. Sokszor előfordul, hogy a kenyér minősége olyan rossz, hogy vissza kell szállítani a sü­tőiparnak. | A ruházati szakmában a legnagyobb problémát a kor­szerűtlen bolthálózat jelenti, az üzletek térfogata olyan kicsi, hogy a vásárlók az árukat jófor­mán ki sem tudják teríteni. Hiá­nyoznak a raktárak. Előfordul, hogy a boltvezető elmegy a nagykerhez áruért, ezalatt elfogy egy-egy árucikk, amelyből még elindulása előtt bő választék volt. A raktárhiány miatt az üzletek­nek hetenként kétszer kell árut rendelni. A kötött divatárukból már jú­lius elején 1.5 millió forint ér­tékű árat vásároltak. Ezeket kénytelenek a város különböző pontjain tárolni. A divatcikkeket, amelyből nagy lesz a választék, e hónap végére várják. Sok új­fajta szövet érkezik a közeli he­tekben, köztük sok importanyag is. A műszálas szövetekből, mint például a terliszter, a pester es a jester, ősszel sem várható meg­nyugtató mennyiség. | Cipőáruban is jobb lesz a helyzet, mint ta­valy. Az árak 20 százalékkal es­tek. ennélfogva a forgalom egjre növekszik, olyannyira, hogy a Vállalat 20 százalékkal nagyobb bevételre számít, mint az elmúlt, évben. A Bonyhádi Cipőipari Ktsz-től a közelmúltban megvá­sároltál!: egy 1000 párás min*a- készletet, amelyet néhány nap múlva forgalomba hoznak a szekszárdi és a bonyhádi cipő- boltban. Ezek mindegyike egyedi darab. Cipőárukból mindössze a gazdacsizmákból és az olcsóbb női csizmácskákból lesz hiány. A konfekcióárakkal jó fel­készültek az őszre. Divatos uj kabátokat, csinos kosztümöket vásároltak, amelyek már Kapha­tók az üzletekben. A vállalat már jó előre 3 millió forint érté­kű árat biztosított az őszi idő­szakra. Ezekből az árukból mind­össze a műszálas öltönyök, az orkánkabátok hiányoznak, a női kártolt kabátokból, valamint a serdülőlár.yka-kabátokból pedig elég szegényes a választék. A Tolna megyei Népbolt Vál­lalat vezetősége ezzel még ko­rántsem nyugodt. A hiánycikkek listáját szeretné lecsökkenteni, Mindent elkövet, hogy az ellátás zavartalan legyen az ősz folya­mán. Szakemberei járják az or­szágot, igyekeznek felfedezni a legkeresettebb árucikkeket, a vá­laszték bővítése érdekében. FERTŐI MIKLÓS Á csehi sertéstelepen a szocialista brigád-cím megszerzése a cél Az Iregszemcsei Kísérleti Gaz­daság csehi pusztai sertéstelepének dolgozói szocialista szerződést kö­töttek a gazdasággal, amelyben a szocialista brigád cím elnyeré­sét vállalták. A januárban megkötött szerző­désben a brigád valamennyi tag­ja vállalta a termelés magasabb szi-ntre emelését, a balesetmentes munkát, az óvórendszabályok szi­gorú betartását. Társadalmi mun­kaként parkosítást és fásítást vál­laltak, és tisztasági versenyre Cikkünk nyomán Szakmunkás lesz Qajpál László Keddi számunkban kérdőjelet tettünk még e címként szereplő mondat után. Ma már nincs szük­ség a kérdőjelre. Hajpél Laci sor­sa a cikk megjelenése utáni na­pon már elrendeződött. A KI- SZÖV iparitanuló-ügyintézője, Mezei Aurél elvtárs már reggel nyolckor felhívta telefonon szer­kesztőségünket és felajánlotta, hogy akár a bátaszéki, akár a szekszárdi építő ktsz-nél biztosí­tanak helyet. A Mű. M. 505-ös helyiipari iskola vezetői is azon­nal kézbevették a sárpilisi fiatal­ember ügyét. Lakos István elv­társ, a Szekszárdi Vasipari Vál­lalat igazgatója közölte, hogy a vállalatnál tudnak még „helyet szorítani’ egy ipari tanulónak. Több lehetőség kínálkozott, a legkedvezőbb megoldást ez utóbbi jelentette. Szerdán már megkap­hatták Hajpálék a telefonüzene- tet. csütörtökön elintézték a fel­vételi formaságokat és tegnap reg­gel már megjelent leendő munka­helyén Hajpál László és munkába állt. A Vasipari Vállalat Kesé­lyű si úti üzemében dolgozik, ta­nulja majd a szerkezeti lakatos­szakmát. hívták ki a gazdaság többi tele­pét. A brigád valamennyi tagja vállalta egy-egy napilap előfize- tését, rendszeres olvasását. Az, esetleg megbetegedett tagokat rendszeresen, közösen meglátogat­ják, és idejük szerint közös prog­ramot is alakítanak ki. A tenyésztőtelepen dolgozók azt vállalták, hogy a terv szerinti 15- ös választási átlagot 15,?-re eme­lik. A hizlalda dolgozói — válla­lásuk szerint — a 12,50 kilós súly- gyarapodást 12,60-ra emelik, és csökkentik az egy kiló hús elő­állításához felhasznált vegyes ta­karmányt. Fél év elmúltával ígéretüket az alábbiakban váltották eddig va­lóra: A hizlaldában a súlygyarapodás 12,70 kiló, és az egy kiló húshoz felhasznált vegyes abrak 4,38 kiló. Társadalmi munkában beton­lapos járdát építettek a telepen virágokat ültettek, és az általuk indított tisztasági versenyben is ők kerültek az első helyre. A gazdaság — vállalásához mér­ten — állandóan figyelemmel kí­séri a brigád munkáját, és amennyiben továbbra is hason lóan teljesíti vállalását, a jövő év januárjában, az eltelt egy év ered­ményei alapján elnyerhetik a szocialista brigád címet, az okle­velet. Horváth Sándor levelező 99Másként írna akkor,,.“ Németh Jánosné (Szekszárd, Bödő) aláírással válasz ér­kezett a Fogyunk című, szeptember 10-én megjelent cik­künkre. Levelének minden! sora figyélmet érdemel, első­sorban az általánosítások miatt, majd legalább ennyire a demagógia miatt. Az ember elolvassa Németh Jánosné le­velét és nyomban felteszi magának a kérdést. Mi az oka annak, hogy úgy látja a népszaporodás negatívumait, ahogy látja? Kik tehetnek erről? S mit kellene tenni ahhoz, hogy a Németh Jánosnék az egyén és a társadalom megoldásra váró gondjait, a józanság, az értelem, a tárgyilagosság ta­laján állva, a tenniakarók szemével lássák. A levél a harmadik, vagy a negyedik olvasás után vé­gül is roppant tanulságos, hiszen amit Németh Jánosné le­írt, azt mások is hangoztatják, de úgy, mintha tényleg iga­zuk volna. S ennek a félrevezető, megtévesztő, ismeretlen eredetű, de nem mindig rosszindulatú demagógiának még sokán hisznek. Nos, ezért kell Németh Jánosné leveléhez kommentárt fűzni. Szerinte azért kezd ismét eluralkodni az egyke, mert nagy gond a gyermeknevelés. De miért nagy gond? Azért, — írja —, mert a múltbani és a mostani gyermeknevelés között nagy a különbség, „Régen az anya nevelte a gyer­meket, az apa tisztességes fizetéséből, ma meg más neveli a gyermeket: a sors, a bölcsőde, a napközi, a huligán ba­rátok, a klubok”. Ezt állítja és ezt írja le Németh Jánosné. Megállapí­tása teljes egészében helytálló volna, ha igaz volna. Dehát igaz? Nézzük csak az apa tisztességes fizetését? Németh Jánosné emlékezetében, sokakhoz hasonlóan a múlt kissé megszépült. Ilyesmi előfordul. Az sincs kizárva, hogy ameddig ő látta a világot, addig azon belül minden szép volt, minden jó volt. A derék atyák az ő világában valóban megkapták a biztos havi fixet, leolvasták az asztalra és fenékig tejfel volt az élet. Ilyen apák valóban voltak. S le­het, hogy Németh Jánosnénak kizárólag ezeket az apákat állt módjában megismerni. De hát a világ nemcsak annyi, amennyit Némethné lát belőle. Ennél jóval több. S akikek jobb a memóriájuk, azok a felszabadulás előtti állapotokra úgy emlékeznek vissza, hogy néhány apától eltekintve, az apák döntő többsége a keresetből sokszor még a létminimu­mot sem tudta biztosítani a családnak. Az anya esetleg boldogan ment volna dolgozni, ha lett volna hová. Ha még­is, valami szerencse árán bekerült valahova, hát akkor valóban aggaszthatta a felügyelet nélkül hagyott gyerme­kek sorsa, mert a gondos felügyeletet biztosító bölcső­dék és napközi otthonok akkor, a felszabadulás előtt egy­szerűen nem léteztek. S a felszabadulás óta a bölcsődék, a napközi otthonok nem azért léteznek, mert az apa keresetéből nehéz megélni, tehát az anyának, ha tetszik, ha nem, dolgoznia kell, in­kább azért léteznek ezek a szociális intézmények is, hogy a családot, a lehetőségeket, ar munkaalkalmakat maximálisan kihasználva, többet tudjanak adni gyermekeiknek a jóból. A mai gyermekek többet is kapnak a jóból. Hogy mást ne mondjunk: a felszabadulás előtt a falusi boltokban húsz év alatt sem fogyott el annyi csokoládé "és cukorka, mint amennyi most egy esztendő alatt elfogy. Ettől eltekintve, mi is azt mondjuk: valóban nagy gond a gyermeknevelés. De azért jobb, ha a múlt „érdemeiről” Németh Jánosné nem beszél. Nem tudom, mit szólnának az egykori cselé­dek, a munkanélküliek, az állástalan diplomások, az éh­bérért dolgozó gyakornokok, Németh Jánosné ama megál­lapításához, hogy bezzeg a múltban az apa tisztességes fize­téséből futotta. Futotta ám, de kinek? S erről a csekélység­ről még szórakozottságból sem illő megfeledkezni. Levélírónk egy másik helyen így általánosít, megint- csak hangulatkeltő módon. „Miféle gyermeknevelés az, ami­kor már a születés előtt az anyát gyűlölködő igazgató, munkatársak veszik körül, mert látják, hogy rövidesen az ő munkáját is nekik kell végezni” — írja Némethné. Van ilyen. Nem is kevés. De frissítsük csak fel az emlékeze­tünket. Hogy is volt ez a kérdés a felszabadulás előtt? Ha Némethné nem tudná, hát úgy volt ez a kérdés, nagyon sokszor, hogy a munkaviszonyban lévő anya, ha szülni me­részelt, akkor nem gyűlölködés vette körül, hanem egy­szerűen elbocsátották. Ma azonban, bár előfordulhat, hogy az anyát már a szülés előtt gyűlölködő igazgatók, munka­társak veszik kórül, előfordulhat, de ki törődik ezzel? A törvények ugyanis — a szocialista rend törvényei — fittyet hánynak a munkatársak, vagy az igazgatók közérzetére, olyannyira fittyet hánynak erre, hogy kötelezően írják elő, mennyi szabadság, szülési segély, szoptatási idő, stb., stb. illeti meg a szülő anyát. Ez mégicsak konkrétum, nem pe­dig fecsegés. S talán ez a lényeg: a társadalom együttes álláspotja, nem pedig az, amit helyenként az igazgató kép­visel. Vigyük végig ezt a gondolatot. Az igazgató könnyen megütheti a bokáját, ha nem tartja be az ezzel kapcsolatos törvényeket. De a régi igazgatók nem voltak kötelesek el­számolni azzal, hogy kit, mikor és miért tettek ki az ut­cára. Nemcsak beszélni érdemes, gondolkodni is. „Vajon miféle kedvet ad az embernek a gyermekneve­lésre, ha a munkától való reszketés van állandóan előtér­ben? Az állandó racizástól való félelem? S, hogy vajon van-e elég iskolád? Jönnek a fiatalok és az új mechaniz­mus. Hol itt a biztonságos megélhetés?” — teszi fel levelé­ben máshelyen Némethné, a drámaiságot mimelő kérdése­ket. S az ember elgondolkodik. Tulajdonképpen hol él ez az asszony? Honnét szerzi és nyeri értesüléseit? Állandó raci­zástól való 'félelem? Ennek inkább a fordítottja az igaz. Sajnos, gyakran éppen a rosszul értelmezett szocialista hu­mánum ürügyén, a semmirekellő emberek is évekig lophat­ják egy-egy munkahelyen a napot. Ez ügyben is akar majd egyet-mást tenni az új gazdasági mechanizmus, s a becsüle­tesen dolgozó emberek többségének nem bizonytalanságot, éppenhogy még több biztonságot ad a reform. Németh Jánosné tanácsokat is ad. Egyebek között a cikk írójára szeretné átruházni legalább egy gyermek nevelésé­nek a gondját. Szerinte másképpen írna akkor az újságíró, ha tudná, hogy mivel jár a mai világban a gyermeknevelés. Ráhibázott. Mert nem egyet, hármat nevel az újságíró. Sz. P.

Next

/
Thumbnails
Contents