Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-17 / 220. szám
A TÖT/VA MröTTI NfiPÜJSAo I9fí6. szópíemBcr IT. Ismeretlen törzsek Lakatlan és épülő hasak Hatalmas termetű indiosok után kutatnak A külföldi sajtótudósítók részére szinte naponta kiadott közleményekben, ismertetőkben és jelentésekben a modern világ' realizmusa és a mai élet gyors ritJ musa nyilvánul meg: százalékok, kamatok, minden szót mérlegelő nyilatkozatok, diplomataügyességgel szerkesztett mondatok hemzsegnek bennük és grafikonok meg kimutatások... De néha a romantika és az ismeretlen világa bukkan fel a papírhalmazból — Brazília még ki nem kutatott, fei nem térképezett hatalmas rengetegeiből jön a hír. egy pusztulásra ítélt világból, az indiosok ismeretlen területéről. Kreon-Aokarore A brazil légügyi minisztérium nemrégen közölte, hogy egy ismeretlen harcos törzset fedeztek fel Shingu körzetében. A törzs tagjai — állítja a közlemény — több mint két méter magasak és rettegésben tartják a szomszéd törzseket. Az első jelentést az első zászlóalj mentőszolgálatának őrjáratai hozták, amelyek egy nagy vállalkozás keretében egész Középmás után hódította meg, amíg a Kalapalosok királyának rendeletére meg nem ölték. Közeledési kísérlet A történtek meghallgatása után a kadétok Közép-Brazília sivatagi része felé indultak. A kapcsolat megteremtése érdekében megtörténtek az első lépések. A Kreon-Aokarorek elvitték a kadétok hagyományos módon elhelyezett ajándékait, de még szemtől szembe nem sikerült találkozni velük. Mindenesetre azt, hogy nem támadták meg a fehéreket, bátorításként lehetett venni. A kadétok vállalkozásáról egyelőre nincs újabb hír. A terv szerint a száz kadét szétszéled az őserdőben, és csak néhány nap múlva tér vissza a kiindulóhelyre. Mindegyikük csupán fegyvert és fél kiló sót vihet magával, különben teljesen saját ügyességére lesz bízva. Visszatértükkor majd beszámolnak róla, hogyan birkóztak meg az időjárás viszontagságaival, a dzsungel veszedelmeivel és a vad törzsekkel. 12 négyzetkilométernyi termékeny földet, ahol az indiosok élnek és vadásznak. A fasenderosok mar megölték az egyik törzs két tagját. Egyiküket elevenen égették el. Loyola agronómus szerint ezért fogott fegyvert a két törzs, és ezért tettek előkészületeket arra is, hogy a területükre betévedő első fehér embert feláldozzák az isteneknek. Az őrjárat elindul Erre a hírre a brazíliai rendőrség egy járőre Bello Horizontéból Machacalis felé indult. Rod- rigez de Sousa őrnagy és Nelson Rodrigez a Népi Kultúra nevű intézmény igazgatója. Megkísérlik lecsendesíteni az indiosokat, és megbüntetni azokat a fasendero- sokat, akik pálinkával és dohánnyal látják el a törzseket. Hónapok is beletelhetnek, mire újra megtudhatunk valamit erről az esetről és beláthatunk abba a romantikus, de mindenképpen szomorú világba, ahol az indiosok elkeseredetten küzdenek a kegyetlen kor és a kegyetlen fehér emberek ellen. Brazíliát átvizsgálják. A felderítést végző kadétok Shingu közelében, Pirasunga fölött ugrottak ki a repülőgépből. Itt meséltek nekik az Ualapatis, Kasabis, Kui- kures, Kalapalos, Kaimajuras és Tukazamanos törzsek tagjai — akiket állandóan hatalmában tart a félelem — a magas harcosok törzséről, amelyet ők Kreon-Ao- karorenak neveznek. A törzs vad és kegyetlen, tagjai rendkívül erősek, szervezettségük és fegyelmezettségük is példás. A Kalapalosok egyik falujában élt egy fiatal Kreon-Aokarore, a it a falu népe fogott el. Két méter húsz centiméter magas, nagyon szépen és erősen fejlett fiatalember volt, büszke és lázadó szellemű. Gyakran verekedett a falu férfinépével és a nőket egyA fasenderosok harca Ehhez a témához kapcsolódik az a hír is, amely Bello Horizontéból érkezett. Expedite Loyola agronómus azt jelentette, hogy a földbirtokosok (fasenderosok) és az indiosok két törzse között háború veszélye fenyeget. Az agronómus Machacalis körzetéből érkezett, ahol a hasonló nevű törzs és a Krenake törzs falui fekszenek. Ezek már mintegy harminc éve békében élnek, most azonban újra fegyverkeznek, mert a fasenderosok azt üzenték nekik, hogy költözzenek el régi lakhelyűiéről, különben mindkét törzset megsemmisítik. A föld- birtokosok ugyanis meg szeretnék kaparintani azt a mintegy iiiiimimiiiiiiiiiiMimimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiL A KÉMREPÜLŐ I (Magyar Szó) írta : Pintér István „Mellékjövedelem" Ami talán nem is annyira mellékes ... A mőcsényi Mező Imre Tsz négy év óta foglalkozik csirkeneveléssel. Évente 11—12 000 csirkét nevelnek fel és értékesítenek. Az idén ebből az üzefnág- ból mór 151 000 forint bevétel származott, és a következő időkben még 3000—3300-at értékesítenek, amely újabb, legalább hatvanezer forintot jövedelmez. A másik melléküzemág a halastó. Az őszi lehalászásból 100 mázsa halat szerződéssel értékesítenek, azon felül szabadon mintegy húsz mázsát. Ez közel 200 000 forintos bevételt jelent. A szövetkezet ezenkívül mintegy 70 mázsa ivadékot is értékesít, amelyből .120 000 forintot meghaladó bevételre számítanak. Az idén eredményes volt az egyik fő üzemág, a sertéstenyésztés is. Amíg az előző években legfeljebb 300 hízót adott el a szövetkezet, az idén összesen 470- et értékesít — mindössze 150 férőhelyes hizlaldából. A kövesút mellett négy-öt elhagyott, gazdátlannak tűnő épületet is látni. Gondozatlanok, némelyiknek beroskadt a teteje is. Valamikor családok éltek itt, gyerekek hancurózhattak az udvaron — 7na lakatlanok. A községi tanács titkárával beszélgetünk. Mi a véleménye erről a magyarkeszi tanács egyik vezetőjének? — Sajnos, nemcsak azok elhagyatottak. Kapásból tizet is fel tudnék sorolni. Van azoknak gazdájuk, de másutt laknak. Új házakat is találhat üresen — mondja. — Miben látják ennek okait? — Csökkent a község lélek- száma, bár a születések és halálozások száma mostanában azonos. 1960-ban a népszámláláskor még 2492 főnyi volt a lakosság, az ez évi januári összeíráskor pedig csak 2250. Az üres házak tulajdonosainak többsége itt lakik a mi falunkban. Van, akinek két háza van. Épített, vagy vásárolt egy másodikat, azzal a szándékkal, hogy majd jó lesz a gyereknek, ha felnő. Élköltözés mostanában az öregeknél van. Tényleg igaz, hogy ezek az épületek így lassacskán tönkremennek — feleli. * Beríí és ború váltakozik a községben szétnéző szemlélődőben. Sok a munkából kiöregedett, magányos ember, de a termelőszövetkezet műhelyében dolgozók és a szövetkezet traktorosai valamennyien fiatalok. Vonzza a gépi munka a fiatalabbját. Szakemberek is jöttek a községbe, várnak is még néhányat. Szinte nincs olyan utca, ahol ne építkeznének. A tanácsháza mellett új épületet nagyobbítanak, most végzik a tető felrakását. Félig kész az új iskola mögött egy szép, kétszintes, masszív kőépület. Sok a vertfalú, vagy vályogból készült, régi Ház, köztük és mellettük sátortetős épületek egész sorát láthatjuk. Egyik helyen csak az új hármasablak jelenti a frissítést, a másikat már redőnnyel is felszerelték. Mindenütt virágok díszlenek. A legszerényebb portán is elkülönítették a virágoskertet a baromfi- udvartól. Rengeteg az aprójószág — főként a liba —, mégis rend és tisztaság van a legtöbb családi otthon udvarán és házatá- ján. Messziről' feltűnnek az elhagyott házak, ahol nincs jele az életnek. Az Újtelepen a sok szép új épület között szinte egy csoportban, három is található, egymáshoz közel. Ajtaját bedeszkázták, az Arany János utca sarkán lévő sátortetős, élénkszín-redőnyös új háznak. Gaz burjánzik udvarán, elég rajta átgázolni. Kié lehet, és miért nem költözik be a tulajdonos? A szomszédasszony ad választ. Közel tíz esztendeje, 1957-ben kezdte meg az építkezést a sarkon Király Ernő, de még be kell fejezni. Falain a repedések is jelzik a rongálódást, a pusztulást. Innen nem messzi, a Vörösmarty utcában van egy lakatlan nádas ház, számtáblája sem olvasható ki. Szakács Ferenc a tulajdonosa. Második házuk ez, az asszony jussából vették. Gondolták, jó lesz a három gyerek közül valamelyiknek. Hol lesz ez az épület akkorra, mire azok felnőnek? Ugyancsak ezen a soron áll Gruber László háza. Tulajdonosa a lányához költözött Nagyszokolyba, miután élete párja meghalt és ő magára maradt. Lehangoló látványt nyújtanak a kihalt, elárvult porták.. A Batthyány u. 23. számú háznak meg a kéménye nyílását is gaz verte fel. Nehezen kelnek el, pedig olcsók itt a házak. Olyanról is tudnak, amelyik ötezer forintért cserélt gazdát, igaz, hogy legalább száz esztendeje épült. Miközben pusztulnak a régiek, tizennyolc új otthon épül Ma- gyarkeszin ebben az évben. Növekszik a kereslet a telkek iránt. Legnagyobb az érdeklődés a régi településbe ékelt sportpálya telkei iránt, olyannyira, hogy ott többen szeretnének építkezni, mint amennyi parcella kimérhető. Érthető, mert az asztalsima, magas fekvésű, közművesített telkek kapósak, ott a legérdemesebb építkezni. Mi lesz az üresen maradt. lakatlan házakkal? Az idő vasfoga kikezdte és tönkreteszi valamennyit. Egyikre-másíkra hiába lenne megfelelő vevő, tulajdonosa nem adja. Azok járnák jól, akiktől a tsz bérbevette házukat. De mi Tesz a többivel? Pusztulnak, rongálódnak. Mit terveznek a tulajdonosok? Fény és árnyék váltja egymást Magyarkesziben. Épülnek az új, otthonok, pusztulnak az elhagyott házak. SOMI BENJAMINNÉ iiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiii — 85 — — Boys, le kell fényképeznünk a káposztát a levesükben, amint az asztalnál ülnek! Ti lesztek Amerika szemei! Az U—2, a ti fotomasinátok, mindent lát, s az elnök tudomására hozza. Nem lehetnek többé titkaik előttünk. Mi leszünk azok, akik kinyitjuk az orosz eget, hiába akarják becsukni! Akkoriban Eisenhower elnök előállt javaslatával. A szovjetek a leszerelést hangsúlyozták, mondván: csak a leszerelés lehet a béke biztosítéka, a „nyílt ég" önmagában nem old jr.cg semmit, legfeljebb azt, hogy az Egyesült Államok kockázatmentesen kikémlelje a Szovjetunió védelmét. — Jól kigondolta, Ike — röhögött Smith őrnagy, a légifényképezés oktató tisztje este a klubban. — Azt mondja, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió cseréljék lei egymással az olyan precíz térképeket, amelyek feltüntetik a két ország területén levő összes katonai izéket ... És aztán fényképezzük egymást szabadon. nyíltan, felderítőgépekkel... Jó, mi? Rowers megvonta a vállát. Nem érdekelte a politika, s különben sem értette, hogy miért jó Ike terve. Ha csak azért nem, mert hosszú és bizonyára jól fizetett állást biztosít a pilótáknak. Különben? Fényképezzenek az oroszok, fényképezzenek ők, amerikaiak, fifty-fifty... Mi van ebben jó? Az őrnagy hahotázott, s Francis vállára csapott: — Hát nem érted, te pupák? Rowers megrázta a fejét: — 86 — —1 fin nem! De fontos, hogy a nagyfej űek értsék! — Zöldfülű vagy, fiam. A jó pilótának sem árt, ha konyít valamit a politikához... Különösen akkor hasznos, ha ebben a dologban érdekelt... — Persze érdekelt vagyok. De akkor sem találok ebben semmi érdekeset. Az oroszokkal kölcsönösen felfedjük egymás aduit, s kész! — Mondom, zöldfülű vagy! Naív, mint egy szűzlány! Hát éppen az az érdekes, bogy mi belenézünk az oroszok lapjaiba, de nekik csak a?, egész, paklit mutatjuk, azt is a hátlapjával! Figyelj rám csak egy kicsit. Elolvastad alaposan Ike javaslatát? — Nem — rázta meg Rowers a fejét. — Csak átfutottam. Mondtam már. hogy az ilyesmihez -nem értek, s őszintén szólva nem is érdekel. Én megteszem, amiért fizetnek, s kész! Smith figyelmeztetően felemelte az ujját: — Téged most azért is fizetnek, hogy gondolkozz. A CIA-nál nem tudunk használni begyepesedett fejű fickókat. Mi látjuk el értesülésekkel a minisztériumokat és magát az elnököt is. Mit gondolsz, miért van szükségük a mi munkánkra? A terveikhez. Nos, akkor elvárhatják tőlünk, hogy megismerjük az elképzeléseiket, mert csak így tudunk segíteni. Világos? Rowers bólintott. — Nos, akkor figyelj rám — folytatta az őrnagy. — Ha a tervet alaposabban elolvastad vol— 87 — na, akikor néked is feltűnik, hogy csupán két országra terjed ki, a miénkre és az oroszokéra. Azt pedig tudod, hiszen magad is az egyikről jöttél, hogy nekünk vagy hatszáz támaszpontunk van szerte a világon, jobbára az orosz határok közelében. — Jó, rendben van — mondta Rowers. — Van hatszáz támaszpontunk. Aztán azokat is szépen léfényképezik az oroszok, szép sorjában! Smith nevetett: — Azokat aztán nem! Éppen itt zseniális az elnök javaslata. Az csak az Egyesült Államokról és a Szovjetunióról beszél. Azok az országok, amelyeknek a területén ezek a támaszpontok vannak, szóba sem kerültek. Az ő területük felett nem lesz szabad a fényképezés! Ott továbbra is azt csináljuk titokban, amitakarunk! — Az ördögbe is, erre nem gondoltam! — Sok mindenre nem gondoltál még, Rowers. Arra sem, hogy nekünk nagyon fontos az oroszok fényképezése... — Ezt már tudom — mondta Rowers, aki itt a klubban megengedett magának egy Ids bizalmaskodást az oktatótiszttel. Fejhangon, ahogy Smith szokott beszélni a kiképzésen, utánozta: „Lefényképezzük a káposztát a levesükben...” Smith nem sértődött meg, ellenkezőleg, fellelkesedett: — (Jgy van! Lefényképezzük! Akár engedik, akár nem..; Rowers hallgatott.
