Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-17 / 220. szám
2 TOIA*A MEGVET NÉPŰJSAG 1966. szeptember 11. Munkások, diákok tiltakozása a kínai „vörösgárdisták“ kegyetlenkedései ellen A Pravda pekingi tudósítója jelenti: A kínai sajtó szavai szerint „újabb fellendülés vette kezdetét a nagy proletár kultúrforra- dalomhan”. Az „új fellendülés” összefügg azzal, 'hogy nemcsak Pekingben, hanem az ország más városaiban is kivonultak az utcára az úgynevezett „vörösgár- dásták” vagy ahogy Kínában nevezik őket, „hungvejpingisták”. A lapok „rohamcsapatoknak” és „rettenthetetlen élgárdának” nevezik ezeket. A „hungvejpingisták” jelenlegi tevékenységének jellegzetessége, hogy egyre szélesebb támadásokat intéznek a vállalati, városi és területi pártbizottságok ellen, párt- és állami vezetők ellen. Ez a magatartás . kiváltotta a lakosság tiltakozását. A sanghaji textilgyár munkásainak egy csoportja felhívásában a következőket írta: „A munkások kijelentik, hogy az utóbbi időben olyan események tanúivá váltak, amelyek mély megdöbbenést, haragot és felháborodást keltettek bennük. Egyes emberek azt állítják, hogy a „sanghaji városi párt- bizottság feloszlik és vezetői revizionisták”, hogy „tüzérségi tüzet kell nyitni a városi párt- bizottságra”. „Az idős munkások úgy vélik — hangsúlyozza a röp- ir"< —. hogy csak az osztály- i :-írhat így el...”. üni ipari tanul ó-iskola Pekingben röplapokon s . be a „hungvejpingistá-k osstialitásadról. A „hungvejpingisták” feltartóztatták Li Csung-huamt, a városi pártbizottság tagját, a város helyettes polgármesterét, és követelték, hogy több kérdésre adjon választ nekik. Li Csung-huam arra való hivatkozással, hogy a pártbizottság flésére kell mennie, megtagadta c. válaszadást. Adtak neki egy perc időt, hogy beszélhessen a pártbizottsággal. Ezután Li Csung- huant nyilvánosan elkezdték vallatni és be akarták ismertetni vele, hogy a tiencsini városi pártbizottság egy „sötét banda”. Kényszerítették, hogy este hat órától éjjel 12-ig „egyenesen álljon” majd megverték. Li Csung- huant eszméletlen állapotban szállították kórházba A „hungvejpingisták” egy munkást azért vertek meg, mert a helyiségben, ahol tartózkodott egy olyan Mao Ce-tung kép függött a falon, amelynek sérült volt a kerete. Ezek az úgynevezett „vörös gárdisták” csupán augusztus 26- án, több mint 40 embert vertek meg, akik közül hatot súlyos állapotban kellett kórházba vinni. Csen Csang-hua, a tiencsini „vörös gárda” egyik vezetőjének csoportja Tiencsinben két embert megölt és több mint tízet megvert, köztük három súlyos sérüléseket szenvedett. Emberei botokkal, szíjakkal, széklábakkal, viüainydróttal verik az embereket. Egy embert egész éjszaka kínoztak. Amikot elvesztette az eszméletét, hideg vízzel leöntöt- ték. Addig csinálták ezt, amíg meg nem halt. A Sanszi Ribao című lap azt írja, hogy Csao Sou-ji, a tartományi pártbizottság másodtilká"a „sok bűntényt követett el”. A legfőbb bűne az, hogy „veszettül támadta Mao Ce-tung eszméit”, mondván, hogy a „pártmunkásoknak, amikor elméleti kérdésekkel foglalkoznak, mindenekelőtt Marx, Engels és Lenin műveit - kell tanulmányozniok”. Lu Tao-t, Fucsien tartomány pártiskolájának helyettes igazgatóját azzal vádolják, hogy fellépett a ..nagy ugrás” és a népi kommunák ellen, állást foglalt az SZKP- val és a Szovjetunióval való szövetség és az antiimperialista erők egységfrontjának megteremtése mellett. Mint a Renmin Ribao írta, a tanulók „a nagy proletár kultúríorradalnm során a küzdelem élét a pártba befurakodott és tatalmon levő, de kapitalista útc.'. haladó személyek ellen irányítják... A fő irány sohasem volt téves” — írja a lap, amely is mét és ismét arra buzdít, hogy támogatni kell a „hungvejpingis- tákat”. „Munkásaink és parasztjaink — írja a Renmin Ribao — nyissák ki jól a szemüket, fokozzák az éberséget, nem szabad megengedni senkinek, hogy bármilyen ürüggyel bármilyen formában bújtogassa a munkásokat és a parasztokat a tanulók ellen”. A továbbiakban pedig azt követeli a Renmin Ribao, hogy „határozottan támogassák e forradalmár tanulók forradalmi akcióit” A TASZSZ tudósítója felveti a kérdést: miért bízzák párton kívüli ifjakra és iskolásokra a kommunisták bírálatát, a pártszervezetek tevékenységének értékelését? Miért van az, hogy ez a „proletár” mozgalom a kínai munkásosztály mindennemű részvétele nélkül megy végbe? Miért van szükség arra, hogy Kínában a népi hatalom törvényes szerv ;it mással helyettesítsék, megsértsek az alkotmányt és a törvényesség elemi elveit? Mi rejtőzik az olyan felhívások mögött, hogy a Kínai Népköztársaságban meg kell valósítani „szocialista rendünk jelentős reformját”? A kínai propagandában az utóbbi időben egyre több szó esik a Kínai Népköztársaságban végbemenő események nemzetközi jelentőségéről. A „hungvejpingisták'’ most azt hangoztatják, hogy „a kultúrforradalmat” át akarják vinni Kína határain túlra. A „vörös gárda” — írja a kínai sajtó — teljes komolysággal közli az egész világgal: „Mi nemcsak Kínában támasztjuk íel a forradalmi vihart, hanem kiterjesztjük azt az egész földkerekségre. Hadd ragyogjon Mao Ce-tung eszméje a világ minden sarkában. Ennek a gondolatnak adott kifejezést nemrégiben Csen Ji, a KKP Politikai Bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere, aki egyik hivatalos beszédében kijelentette: „A nagy kultúrforradalom nagy kezdeményezés a nemzetközi kommunista mozgalomban” és „kétségtelenül felbecsülhetet’en és messzemenő befolyást gyakorol majd korunkban és a jövőben a világforradalom fejlődésére”. I Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. „Az alkoholistákkal kapcsolatos egyes intézkedésekről” címmel az alkoholizmus elleni hatékonyabb küzdelem érdekében új törvény- erejű rendeletet alkotott. Az Elnöki Tanács módosította a Magyar Népköztársaság Állami díja, a Kossuth-díj, a Magyar Népköztársaság Kiváló művésze és Érdemes művész kitüntető címek adományozásáról szóló 1963. évi 36. számú törvényerejű rendeletét. Az Elnöki Tanács honosítási, visszahonosítási és a magyar államjxúgári kötelékből való elbocsátási egyéni kérelmekben döntött, végül egyéb ügyeket tárgyalt. A jövőben az Állami díjat és a Kossuth-díjat háromévenként adományozzák. Az új adományozási rendszer célja mindenekelőtt a díjak jelentőségének és erkölcsi súlyának a növelése. Az új törvényerejű rendelet lehetővé teszi, hogy kivételes esetekben — a hároméves időszakon belül is adományozzanak Állami, illetve Kossuth-díjat. A Kiváló művész és Érdemes művész kitüntető címek adományozására a jövőben nem az Állami díj és Kossuth-díj bizottság, hanem a művelődésügyi miniszter tesz javaslatot. E kitüntető címek odaítélésére továbbra is évenként, április 4-e alkalmából kerül soi\ Egy 1962-ben alkotott törvény- erejű rendelet jelentős intézkedéseket hozott a túlzott alkoholfogyasztás egyéni és társadalmi veszélyeinek csökkentése érdekében. Ez a jogszabály az alkoholista személyek kijózanító szobába szállítása és gyermekeik tartásának biztosítása mellett szabályozta az alkoholisták kényszeréi vonókezelését is. Négy évvel ezelőtt azonban a kórházi elhelyezési lehetőségek korlátozottabbak voltak, ennél fogva a kényszerei vonó-kezelésekre csak rendelőintézetekben kerülhetett sor. Azóta kórházaink fejlődtek, megnyílt tehát a lehetőség arra, hogy szükséges esetekben az alkoholistákat kórházban kezeljék, illetve, hogy munkaterápiás intézetben foglalkoztassák őket. Az alkoholista maga is kérheti, hogy gondozásba vegyék és kezeljék. Ha azonban rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredően olyan magatartást tanúsít, amely családját, saját egészségét, a közrendet, vagy munkahelyén a munkát zavarja — a hozzátartozók, egyes állami és társadalmi szervek kezdeményezésére — a tanács egészségügyi szerve kötelezheti erre. Hyem esetben az alkoholistát — szükség szerint — gondozóintézetben részesítik elvonó-kezelésben. Ha a gondozóintézeti kezeléstől az alkoholista magatartása miatt nem várhaltó eredmény, a tanács egészségügyi szerve azt is elrendelheti, hogy kórházban részesüljön elvonó-kezelésben. Ennek során a kórház osztályvezető főorvosa az alkoholistát gyógyító jellegű foglalkoztatás céljából munkaterápiás intézetbe helyezheti át. A kötelező kórházi (vagy munkaterápiás intézeti) kezelés időtartama a hat hónapot nem haladhatja meg. Az alkoholista — indokolt esetben — ennél hamarabb is kérheti elbocsátását A törvényerejű rendelet október 1-én lép hatályba. (MTI). Kádár János és Kállai Gyula üdvözlő távirata Jumzsagijn Cedenbalhoz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a magyar forradalmi /nunkás-paraszt kormány elnöke táviratban üdvözölte 50. születésnapja alkalmából Jumzsagijn Cej denbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárát, a Mongol Népköz- társaság minisztertanácsának elnökét. A magyar államférfiak táviratukban az MSZMP Központi Bizottsága, a kormány és a magyar rép nevében szívből jövő jókívánságaikat küldték Ceden- bal elvtársnak. ötvenedik születésnapján jó egészséget, hosszú, boldog életet a mongol nép felemelkedéséért, a szocializmus nagy ügyéért, a népeink közötti testvéri barátság elmélyítéséért folytatott felelősségteljes tevékenységéhez pedig további sikereket kívánunk önnek — hangzik a távirat (MTI) Az első felvétel a Gemini—11 leszállásáról. Az űrhajó utasai a a vízreszállás után elhagyják a kabint „FELSÖBBRENDŰ” GYILKOSOK Bizonyára sokan kíváncsiak arra, milyen emberekből áll az amerikai hadsereg, amely oly gátlástalanul követi el a nemzetközi jogba ütköző tetteit a vietnami nép ellen. Hasonlítható-e más imperialista hadsereghez? Sokan emlékeznek Magyar- országon a hitleri fasiszta hadseregre: amíg támadásban volt, sikert ért el. Barbár és fanatikus, az első világháború után kötött szerződések revíziójának gondolatától megszállott, faji előítéletekkel teli katonaság volt ez, amelynek gazdagodást, világuralmat ígértek. Katonai vezetőinek ravasz, az ellenség gyengéit jól ismerő terveivel, a korszerű technika segítségével sok kezdeti sikert ért el ez a hadsereg. Erkölcsi tartása együtt omlott aztán össze e célok reménytelenné válásával, a szovjet fronton elszenvedett sorozatos vereségek nyomán. Franciaország katonai erőit másféle indulat fűtötte az 1950-es években a vietnami, majd az algériai fronton: „Micsoda hálátlan népség! Mennyit költöttünk gyarmatainkra és ez a köszönet!” — ezt mondották. A francia katona, különösen, ha maga is a gyarmatokról jött, attól félt, hogy a területek elvesztése lerontja élet- színvonalát. Indokína és Algéria földje tízezerszámra takarja a „gloire” e megszállottjainak porát. A katonai sikertelenségek sorozata mért halálos csapást a Háté György : AMERIKA VIETNAMBAN francia nagyság e szellemi és fizikai képviselőire is. Az amerikai katonák azt állítják, hogy ők nem akarnak hódítani. Váltig hangoztatják, hogy csak segítségül jöttek Nguyen Cao Ky kormányának. „Ha megmentették” Dél-Vietnamot — ahogy ők mondják — „a Viet Kong támadásától”, felvették a nagy zsoldot és a különjövedel- met a feketepiacról, mindjárt hazatérnek Amerikába, ahol aztán életfogytiglan élvezik a veteránoknak kijáró, jelentős kedvezményeket, kitüntetéseket, a frontharcosoknak felkínált jó állást és nyugdíjat. Esetleg munkafelügyelők lesznek „valahol Ázsiában”. Ezek a fiatalemberek többségükben tanultabbak akár a német, akár a francia imperialista fegyveres erők egykori átlagkatonájánál. Büszkék az ő Amerikájuk gazdagságára, az Egyesült Államokban élvezett demokra • tikus jogaikra és szerintük ők most ezt védik a „bolsevizmus”, a ,.sárga veszély”, a „káosz” ellen. Az amerikai iskolák hazafias szellemű nevelése már régen a felsőbbrendűség, a gőg képét öltötte magára, régen átcsapott a más népeket lebecsülő, az Egyesült Államokat egyoldalúan magasztaló nacionalizmusba. Az elsőelemistától a végzős egyetemistáig, minden gyereknek reggelenként fel kell esküdnie az amerikai zászlóra. A tankönyvek, a tantervek és a fiatalságot befolyásoló egyéb nevelőeszközök, a rádióig és a televízióig azt súlykolják: nincs több olyan gazdag és bőkezű ország a világon, mint az Egyesült Államok, és nincs olyan dicső történelme sem másnak. Sehol sincs ekkora jólét, ekkora árubőség, ugyanakkor ekkora szabadság és demokrácia, mint az Egyesült Államokban. Más országokban laknak a bennszülöttek, akik boldogok, ha jut nekik valami csekélység a dollárból, ebből az egyedülálló csodaszerből. Persze, ezt meg is kell szerintük érdemelni. A szép hazát valóban szereti az amerikai átlagifjúság: érzés- világában azonban valahogy így jelentkezik a hazafiság, miközben vigyázzhan áíl a csíkos-csillagos lobogó előtt. A középiskolák tanrendje is lehetővé teszi ilyen ferde szemlélet kialakulását. A high schoolban egyetlen kötelező tárgy van, az angol nyelv. A többiek közül szabadon választhat a tanuló ötöt. A felületes szemlélőnek ez úgy tűnik, hogy ez is a demokrácia sajátos megjelenési formája. Valóban azonban arról van szó, hogy a fiatalságot így tartják vissza a politizálástól, a szélesebb szemlélet megszerzésétől. A mai amerikai társadalomban ugyanis sokan műszaki, kereskedelmi, vagy ügyviteli pályára készülnek. Törpe kisebbség választ csupán olyan tantárgyakat, mint a földrajz, vagy a történelem. Majd minden gyerek törekszik ezzel szemben a technikai alapismeretek elsajátítására. A high schoolokban rendes tantárgy például az autóvezetés. Floridában 14, az államok többségében 16 éves korban autóvezetői jogosítványt kaphat az ifjú. Franciaország, a Szovjetunió, Brazília, vagy Vietnam történetéről, az ottani népek életéről ugyanakkor jóformán semmit sem tud. Pontosabban: annyit csak, amennyit a propagandagépezet, a tv, a comics-lapok, a film elmond nekik erről. És az most, a háború idején, érthetően vadul uszít Vietnam, a szocializmus, az ázsiai felszabadító mozgalmak elleti. (Folytatjuk) ri
