Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-16 / 219. szám
ISoS. szeptember Ifi. TÖT.YA MECYFT NÍPÜJSAO 3 Ahol a semmittevést tanítják Nem készültek fel az ipari tanulók fogadására a dombóvári kórházépítkezésen A főépület alagsorának egyik helyiségében két fiatalembert találunk. Máté József, a KISZ- megyebizottság munkatársa teszi fel a kérdést. — Miért vagytok „civilben”, hiszen munkaidő van? — Nincs dolgunk. — Hát a többiek? — Azok sem dolgoznak. — Mi a szakmátok? — Másodéves kőművestanulók vagyunk. — Mióta nincs munkátok? — Szeptember elseje óta, ahogy elvitték az oktatónkat az elsőévesekhez. Most nincs oktatónk. Azóta munkát se kapunk — mondja Gyugyi Sándor. — Pedig voltunk már néhányszor az építésvezetőnél, ma reggel is azt mondta, hogy álljunk neki itt a pincében a födémhézagokat bevakolni. Ezt pár óra alatt megcsináltuk. Most megint nincs mit tennünk. Tizennégy fiatalember nem kap munkát ezen a hatalmas építkezésen (a megye egyik legnagyobb, vagy talán éppen a legnagyobb építkezésén). Pedig Elek Lajos oktató szerint nagyon jó brigád ez a társaság, öt-hat fiatalembert már akár önálló munkára Is tudna küldeni. Tervüket mindig túlteljesítették, elvégeztek már néhány kényesebb munkát is. A szomszéd helyiségben már overállos fiatalembereket találunk. Ketten birkóznak, a többiek drukkolnak nekik. Ahogy belépünk, szétugranak. Kiderül, hogy unalomból birkóznak, nincs mit csinálniok. Szerszámjuk nincs, így még csak el sem magyarázhatja az oktatójuk, hogy melyiknek mi a neve, mire való, hogyan kell fogni. Hasonló a helyzet a vízvezetékszerelőknél és a fűtésszerelőknél is. Ök éppen iskolában vannak, de amikor nincs elméleti oktatás, nem tudnak mivel foglalkozni. Ebben a pincehelyiségben lesz a tanműhelyük. A helyiség még vakolatlan, ablakok .sincsenek rajta, villanyvezeték nincs benne, a mennyezetről csöpög a víz és ha valahogyan „lakhatóvá*’ is teszik, akkor is egészségtelen lesz ez a helyiség. Szerszámügyben maga Bacsó elvtárs, az iskola igazgatója járt el a vállalatnál, azonban azt a választ kapta, hogy szerszámokat majd csak októberben tudnak adni. Az első éves ácstanulók összesen három sze- kercét kaptak, oktatójuk hozta el a saját szerszámait, hogy legalább valamivel szemléltetni tudja azt, amit magyaráz. Megnézzük a szállásokat is. A kép megdöbbentő Piszok, rendetlenség mindenütt A legnagyobb abban a szobában, ahol három fiatalember ücsörög az ágyon. Ácstanulók. Almacsutka, kenyérdarabok szanaszét. Legyek légiója az asztalon, székeken, ágyakon. Az ágyak bevetetlenek, a szekrényeken nincs ajtó. — Miért vagytok itt? — Betegek vagyunk. Még a hétfői ételmérgezéstől. — Aztán nem látjátok, hogy ebben a piszokban nem lehet meggyógyulni? — Nem szólt senki, hogy rendet csináljunk. Oktatójuk mentegetőzik, hogy addig nem akarta megbolygatni a szobát, amíg a gyerekek betegeskednek. De holnap már elmehetnek dolgozni, akkor rendet csinálnak a szobában. Furcsa logika. Minden arra mutat, hogy nem készültek fel az ipari tanulók fogadására. Ez az oka annak, hogy most itt tétlenkedik több, mint száz fiatal, a szakma elsajátítását, a tétlenség „tanulását” kezdik. Károlyi Antal építésvezető úgy tesz, mintha tőlünk tudná meg a bajokat. Kissé vonakodva intézkedik. — A másodéveseket megpróbálom beosztani a kőművesbrigádokba. A többivel egyelőre nem tudok mit csinálni. — Megfelelőnek tartja a vízvezeték-szerelők és fűtésszerelők részére kijelölt helyiségeket? — Ehhez nem tudok szólni, kint jártak a központból is, ők jelölték ki a pincében a két helyiséget. — De hiszen betegséget kaphatnak a gyerekek azokban az ablaktalan, nedves falú helyiségekben. Ez van, ezt tudjuk adni Egyébként a fűtésiszerelőkkel nem is tudok mit csinálni, hiszen úgy tudom, ezt a munkát itt majd alvállalkozónak adják ki. Azok pedig hozzák a saját embereiket és tanulóikat is... Embersits László, az iskola igazgatóhelyettese jegyzi meg, hogy ők tiltakoztak a fűtésszerelő tanulók szerződtetése ellen, azonban a vállalat mereven ragaszkodott ahhoz, hogy ebben a szakmában is indítsanak tanulóképzést Most itt van a tizennégy gyerek és még a legelemibb szerszámokat sem tudják nekik megmutatni. Pedig, ha jól szerveznék meg a tanulók foglalkoztatását, ez termelési értékben is tetemes ösz- szeget hozna. A másodéves kőművesbrigád már eddig is, elsőéves korában, több százezer forint értékű munkát végzett. A tanulók kényszerű tétlensége tehát komoly károkat okoz a vállalatnak. Súlyosabb azonban az a morális kár, amit a nemtörődömség, hanyagság okoz. A fiatalok azt tanulják már az első napokban is, hogy a tétlenség nem bűn, sőt, a semmittevés törvényszerű jelenség az építőiparban. JANTNER JÁNOS „REJTETT HIBA” avagy egy nem éppen meggyőző nyilatkozat Az utóbbi hetekben a Baranya és Tolna megyei Húsipari Vállalattól érkező szállítmányok erősen kifogásolhatók. Kétszer előfordult olyan eset, amikor az olasz szalámi, fel- vágás után 10—15 perc múlva a közepén elszínesedett, meg- zöldült. A hét elején érkezett szállítmány elosztása után az üzletvezetők több helyről jelentették, hogy a füstölt köröm, a csülök, a császárvég és a disznósajt romlott. A Tolna megyei Népbolt Vállalat vezetősége azonnal értesítette a Húsipari Vállalatot, ahonnan tegnap délelőtt minőségi ellenőrt küldtek helyszíni vizsgálatra. A jelzett üzleteket, a 72-es, a 135-ös húsboltot, yalamint a 17-es és az 50-es csemegeboltokat keresték fel, hogy személyesen győződjenek meg a minőség romlásáról. Megállapították, hogy a Népbolt Vállalat panasza jogos, mert a jelzett romlás a felsorolt cikkeknél valóban fennáll. Tegnap délután telefonon kerestük a Húsipari Vállalat igazgatóját, hogy információt kérjünk, az említett romlott húsáruk miként kerülhettek leszállításra? Az igazgató távollétében Szepesi György, a vállalat áruforgalmi osztályának vezetője nyilatkozott: — Kérem, az teljesen lehetetlen, hogy a mi vállalatunk raktáraiból romlott áru kerüljön ki. Erről szó sem lehet, mivel az ellenőrzést egy egész állatorvosi „hadsereg” végzi, ezenkívül a minőségi ellenőrök és a művezetők is alapos vizsgálat alá veszik a húsárukat. Nem tudok most hirtelen mit mondani, csak annyit, hogy esetleg rejtett hiba fordulhatott elő ez esetben. — Az olasz szaláminál is ez volt a helyzet? — Az olasz szaláminál nemcsak Tolnában, hanem Baranyában is merültek fel panaszok. A laboratórium megállapította, hogy a panaszok jogosak, de az elszíneződés az egészségre nem kijros. Azóta már változtattunk a technológián. így a kifogások is megszűnteik. Visszatérve a rejtett hibákra, még csak annyit, a kiadáskor ez nem észlelhető. Kíváncsian várjuk a Húsipari Vállalat intézkedését, mivel a „rejtett” hibák esetleg sok ember ételmérgezését is előidézhetik. (Fertői) Milyen lesz 1967 eipődiratja ? A Bonyhádi Cipőgyár hosszú évek óta jelentős külkereskedelmi ' kapcsolatokkal rendelkezik. Ez egyben azt jelenti, hogy az üzem évi termelésének jelentős része exportra készül. A gyár egyik legnagyobb megrendelője a Szovjetunió. Az elmúlt évben például 223 ezer pár cipőt exportáltak szovjet megrendelésre. De jelentős Lengyelország, NDK, NSZK, Dánia, Finnország és Ausztria megrendelése is. Az exportra készülő cipőknél természetesen figyelembe kell venni a megrendelő különböző kívánságait, s ez sok esetben plusz munkát jelent. A megrendeléseket, valamint a szállításokat a TANNINPEX külkereskedelmi vállalat bonyolítja le. Ök adják a külföldi prospektusokat is, amelyekből rendszeres időközönként értesülünk a legújabb külföldi divatról. Ez azonban még önmagában kevés. Ehhez még feltétlen szükség _ van saját elképzeléseinkre, önálló elgondolásainkra. Számolnunk kell • megrendelő ízlésével, igényességével is. Hosszú és fáradtságos munka előzi meg egy-egy cipőmodell születését. Külföldi megrendelőink elsősorban a sportos cipők iránt érdeklődnek, míg a hazai kereskedelem a könnyű cipőket szereti. A soron következő 1967-es szezonra eddig mintegy 220 modellt készítettek országos viszonylatban. így mind a külkeresKede- lemnek, mind pedig a belkereskedelemnek bőven lesz választási lehetősége. Bízunk abban, hogy az új modellek megnyerik a nagyközönség tetszését. A jövő év cipődivatja ismét a gömbölyített orrú cipőket hozza forgalomba, amely lábanatómiai szempontból sokkal egészségesebb, mint a hegyesorrú. Az elmúlt évben a Bonyhádi Cipőgyár 400 ezer pár cipőt exportált, s bár csak a közepes nagyságú gyárak közé tartozik, mégis évről évre egyre jelentősebb fejlődésről tesz tanúbizonyságot a gyár kollektívája. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár / Hogyan lesz az ígéretből valóság ? Az aparhanti Búzavirág Tsz zárszámadó közgyűlésére meghívta K. Papp Józsefet, a párt megyei bizottságának első titkárát; legyen részese annak a jóleső örömnek, amelyet az,, elmúlt év eredményei nyújtottak. Az aparhanti szövetkezetben ötven forintot ért a munkaegység. A zárszámadást követő beszélgetés során elhangzott a kívánság; K. Papp elvtárs, okvetlenül eljöjjön ám a jövő évi zárszámadásunkra is. — Eljövök, feltétlen eljövök, ha a jövő évi zárszámadás még jobb lesz, mint a mostani. Akkor is, ha többel nem, csak tíz fillérrel fizetnek többet a mostaninál — hangzott a válasz. — Szaván fogjuk K. Papp elvtársat, mert mi nemcsak tíz fillérrel akarjuk megfölözni a mostanit... — Most már ki merem mondani — kezdi Kerekes Ferenc, az aparhantiak fiatal elnöke —, hogy a zárszámadáskor tett ígéretünket beváltjuk. Nem tíz fil- férrel, hanem néhány forinttal túlhaladjuk a jövő évit. Minden lehetőségünk, reményünk megvan arra, hogy eddigi, legsikeresebb évünket zárjuk. Ha nem is volt mindig a legeszményibb időjárás, azért mindenképpen kedvezett. — A silóbetakarításnak éppen ma érkeztünk az utolsó napjához, 250—300 mázsa a holdankénti hozam. Ez annyit jelent, hogy a közös állatállománynak szükséges 2500 köbméter siló helyett háromezer van, és ezen felül négy-ötszáz köbmétert a háztájiban lévő állatoknak is tudunk adni. A kukoricánk is terven felül, 20—21 mázsás termést ígér. Az aratást másfél hónappal előbb fejeztük be, mint tavaly ... Elvégeztünk 450 hold vetőszántást, ami össz-szántásunknak negyvenöt százaléka. Megértük azt az évet, amikor nyáron tudunk trágyázni több, mint száz hold földet ... — Hétfőn kezdődik a cukorrépa, majd a kukoricaszedés is, és az őszi vetésekhez is hozzálátunk. Minden munkát — az őszi mélyszántást kivéve — be tudunk fejezni október végéig. Pedig az idén száznyolcvan holdon kukorica után vetjük a gabonát... A tavasszal azért vetettünk százötven hóidon korai kukoricát, hogy javítsuk a vetésszerkezetet, ne kényszerüljünk annyi kalászost vetni kalászos után. Az idei év Aparhanton nemcsak egyszerűen annyi, hogy jobban gazdálkodtak, mint tavaly, és megtetézik a múlt évi jövedelmet. Más is .. . Újabb indulópont az elkövetkező öt, tíz évhez. — Úgy akarjuk kialakítani a gazdálkodást, hogy a meglevő munkaerőt jobban kihasználjuk, több embert foglalkoztathassunk — mondja az elnök. — Röviden, üzemszerűvé tenni a termelést, állandósítani az embereket a munkában, arányosabbá tenni a keresetet, a jövedelem-megoszlást. Mert még az idén is voltak időszakok, amikor nem tudtunk mindenkit foglalkoztatni. Hogyan akarják a jövőbeni elképzeléseket megvalósítani Aparhanton? Tulajdonképpen visszatérni a környékbeli régi hagyományokhoz, a szarvasmarhatenyésztéshez — magasabb fokon. A cél; háromszázas tehenészet, a lehető legmagasabb fokú gépesítéssel, az ott dolgozó tagok két műszakos foglalkoztatásával. — Erre minden lehetőséget megad a jelenlegi állományunk — mondja az elnök —, hiszen tejtermelésünk most is megfelelő színvonalon áll. És, a szükséges takarmányt - is könnyebben, olcsóbban állíthatjuk elő, mint, teszem fel, a sertések részére. Azt is el akarjuk érni, hogy földjeink, négy majd három évenként kapjanak istállótrágyát, mert a termésátlagokat elsősorban így fokozhatjuk. A műtrágya egyedül nem üdvözít, az nem minden ... Csak mellékesen jegyzem meg, kint a határban egyetlen szalmakazlunk sincs. A szalmánk mind ott van, felbálázva az állattenyésztő telep mellett — És a sertés, az állattenyésztés másik ága? — Eredményeinket a legjobbak 'közt tartják számon a bonyhádi járásban. Választási átlagunk 14,8—16 kilós súllyal. A hizlalást saját nevelésből oldjuk meg, hét-nyolc hónap alatt. Az előző években például csak 4— 500 hízót adott a szövetkezet, az idén hatszázon felül. Mégis, több lehetőségünk van a szarvasmarha-tenyésztéshez. — Hogy miért? Mert jelenlegi épületeink nem alkalmasak a korszerű tartáshoz, az öntetőkön kívül más korszerűsítésre nincs lehetőség. Viszont ezek az épületek még tíz-tizenöt évig megfelelnek a céljuknak. A tehenészetben viszont úgyis új épületekre van szükségünk. Tehát, ezeket építjük meg, a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően. Az is igaz, ezen a környéken jobban szeretik a tehenet... Aparhanton tehát az elkövetkező évekre a tehenészet fejlesztésével számolnak, a sertéstenyésztést viszont az idei év színvonalán tartják. Illetve, mégsem ... Mert nagyon jól tudják, a bel- és a külföldi piacon nemcsak a marha, a tejtermék keresett, hanem a sertéshús is. De a többletet a háztáji gazdaságokból adják. — A szemes termények tekintélyes része a háztáji gazdaságokba kerül, amelyet a tagok eddig jórészt eladtak. Arra törekszünk viszont a jövőben, hogy inkább húsként értékesítsék. Tavaly például alig egy-két hízó ment el a háztájiból, az idén már viszont több mint hatvanra kötöttek szerződést. A közös gazdaság malacállományából bőven jut már a tagoknak is. Tápszer-juttatással és egyéb segítséggel azt altarjuk elérni, hogy a háztájiban is ne egy év, hanem, mint a közösben, hét-nyolc hónap alatt hizlaljanak. Végeredményben, azt akarjuk, hogy a közösből származó jövedelem állandósítása. fokozása mellett a háztájiból is többhöz jusson a tagság. Az aparhantiak beváltották — legalábbis, már ki merik jelenteni — az év plejón tett ígéretüket. Ez pedig ígéret a jövőre is. hl.
