Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

TOLNA MEGYEIC VOAG PRetXTAflJAI. EOYESOlJETES i NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA. MUNKÁSPÁRT TQLNA. MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVI. évfolyam, 192. szám ARA: 80 FILLER Vasárnap, 1966. augusztus 11­KÖZLEMÉNY Per Haekkerup dán külügyminiszternek 1966. augusztus 9. és 13. között a Magyar Népköztársaságban tett hivatalos látogatásáról Péter .Jánosnak, a Magyar Nép- köztársaság külügyminiszterének meghívására Per Haekkerup, Dá­nia külügyminisztere, felesége társaságéban 1966 augusztus 9. és. 13. között hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaság­ban. Haekkerup urat fogadta Kál­lai Gyula, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának elnö­ke. A látogatás során Haekkerup úr megbeszéléseket folytatott Pé­ter János külügyminiszterrel. A megbeszélések során foglal­koztak a nemzetközi helyzettel, valamint Dánia és Magyarország kétoldalú kapcsolataival. *A nemzetközi helyzettel foglal­kozva mindkét fél megerősítet­te, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységét fon­tosnak tartja. Megegyeztek abban hogy minden lehetséges módon törekednek a világszervezet meg­erősítésére, a béke megőrzésére, világ minden részének szoci­ális és gazdasági előrehaladása érdekében. Különösen hangsúlyozták, hogy támogatják a fejlődő országok erőfeszítéseit életszínvonaluk meg­javítására. Ugyancsak kifejezték egyetértésiedet az Egyesült Nem­zetek Szervezetének azon törek­vésével, hogy a gyarmati terüle­tek függetlenséget nyerjenek az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek közgyűlése által elfogadott határozatnak megfelelően. Ezzel kapcsolatban elítélték a dél-afri­kai apartheid-politikát. Megerő­sítették, hogy teljes _ mértékben támogatják a Biztonsági Tanács­nak a törvénytelen rhodesiai re­zsimre vonatkozó határozatát, és kijelentették, hogy a határozat rendelkezéseit mindkét ország to­vábbra is meg fogja tartani. A két miniszter eszmecserét folytatott a leszerelés problémá­járól.. Hangsúlyozták minden nuk­leáris kísérlet betiltásának fon­tosságát és kifejezték az a kíván­ságukat, hogy az 1963. évi moszk­vai atomcsend-szerződést terjesz- szék ki a föld alatti nukleáris fegyverkísérletekre is. Súlyos ag­godalmukat fejezték ki a nukle­áris fegyverek elterjedése miatt. Hangsúlyozták az olyan leszere­lési részintézkedések jelentőségét amelyek megteremthetnék a szük­séges feltételeket a végső cél el­éréséhez: a nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósítandó általános és teljes leszerelést. A két miniszter súlyos aggo­dalmának adott kifejezést a viet­nami fejlemények miatt. Egyetér­tettek abban, hogy Vietnamban a katonai cselekmények minden további kiterjesztése még inkább súlyosbítaná a nemzetközi hely­zetet és beláthatatlan következ­ményekkel járna. A miniszterek egyetértettek abban, hogy a bé­kés megoldást az 1954. évi genfi egyezmények alapján kell keres­ni és biztosítani kell a vietnami nép jogát saját sorsának eldönté- SfeéfTS, A két fél eszmecserét folytatott európai biztonság problémái­ról. Egyetértettek abban: egy eu­rópai biztonsági konferencia hasz­nos lehet, ha gondos előkészítés­sel alapot teremtenek arra, hogy egy ilyen konferencia eredménye­ket hozzon. Mindkét miniszter hangsúlyoz­ta annak szükségességét, hogy kö­vetkezetesen fokozzák a2, együtt­működést az európai nemzetek között, tekintet nélkül társadal­mi és politikai rendszerük külön­bözőségére. A felek egyetértenek abban, hogy a német kérdés realitásai­nak megértése nagy jelentősé­gű az európai biztonság szem­pontjából. Haekkerup úr megbeszélést folytatott Bíró József külkeres­kedelmi miniszterrel is. A két ország közötti kereske­delemmel foglalkozva a minisz­terek leszögezték, hogy ezen a téren az utóbbi évek fejlődést hoztak és egyetértettek abban, hogy a továbbfejlesztésnek jó lehetőségei vannak. Megegyeztek abban is,‘ hogy megvizsgálják a szarosabb kétoldalú együttműkö­dés lehetőségeit mind műszaki, mind kulturális téren. A miniszterek úgy vélik, hogy megbeszéléseik hasznos célt szol­gáltak, amikor tisztázták azokat a kérdéseket, amelyekben egyet­értés van közöttük, és azokat is, amelyekben eltérő nézeteket val­lanak. A miniszterek egyetértet­tek abban, hogy az eszmecserét fofytatni kell mind a nemzetkö­zi, mind a kétoldalú kapcsolatok­ról. T?er Haekkerup, Dánia külügy­minisztere meghívta Péter Já­nost, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét, hogy hivata­los látogatást tegyen Dániában. A magyar külügyminiszter a meghívást köszönettel elfogadta. Budapest, 1966. augusztus 13. A dán külügyminiszter sajtókonferenciája Per Haekkerup, a Dán Király­ság külügyminisztere szombaton a Gellért szállóban sajtókonfe­rencián számolt be magyarorszá­gi látogatásának tapasztalatairól, s az újságírók kérdéseire vála­szolva a nemzetközi élet külön­böző időszerű kérdéseiről is szólt. Per Haekkerup elöljáróban rö­vid nyilatkozatot tett s hangsú­lyozta: — Nagyon örülünk, hogy most első ízben ellátogathattunk a Magyar Népköztársaságba, mert úgy gondoljuk: a kis ■ és a közép­országok között is fontos a sze­mélyes kapcsolatok kiépítése, egymás életének megismerése. Tapasztalataim sok tekintetben megváltoztatták korábbi elképze­léseimet az önök rendszeréről és helyzetéről. — Társadalmi rendszerünk kü­lönbözősége ellenére is sok ha­sonló vonás jellemzi országain­kat. Államaink Európa kereszt­útjain helyezkednek el, sok há­borút, változást éltünk át. Ennek ellenére képesek voltunk arra, hogy megőrizzük, fenntartsuk nemzeti jellegzetességeinket. Az is összefűz bennünket, hogy sor­sunk sokkal inkább elválasztha­tatlan a világ békéjétől, bizton­ságától, mint a nagyhatalmaké. — Felfigyeltünk erőfeszítése­ikre, amelyeket az új társadalom felépítéséért, s egyidejűleg tör­ténelmi hagyományaik folytatá­sáért fejtenek ki. Bár úgy vél­jük, hogy a mi elveink jobbak, elismerjük és tiszteletben tartjuk, hogy az önök országának joga saját útját járni. — Magyarországi látogatásunk egy hosszú folyamat része, s a szocialista és nyugati országok együttműködésének javítását kí­vánta szolgálni. Tárgyalásainkon megállapodtunk abban, hogy folytatjuk a megkezdett munkát. Bejelenthetem: meghívtam Dá­niába külügyminiszterüket, hogy megmutassuk országunkat, s mindazt, amivel rendelkezünk. Ezt nem azért tesszük — je­gyezte meg derültség közben —, hogy tőkés demokratává váljék, hanem hogy tovább erősítsük, mélyítsük együttműködésünk alapjait. Az európai biztonság problé­májáról szólva hangsúlyozta; — Mi is alaposan tanulmányoz­tuk a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének legutóbbi határozatait. Elmondhatom: egyetértünk megfogalmazásával és szellemével, de tisztán kell látni, hogy ugyanakkor számos konkrét kérdésben eltérőek a né­zeteink. Úgy véljük: az európai problémákat, köztük a német kér­dést is, az európai biztonság ál­talános rendezésének keretében, annak részekéht kell megoldani. — Attól tartunk — tért át az atomfegyverek továbbterjedésé­nek veszélyeire —, hogy ha a jelenlegi öt nagyhatalmon kívül csak egy ország is birtokába jut a nukleáris fegyvereknek, néhány éven belül akár 15—20 ország is megszerezheti azokat, s a fegyve­rek így kikerülhetnek az embe­riség ellenőrzése alól. Ezért az a véleményünk, hogy csak akkor kerülhetünk el a je­lenlegi veszélyes pontról, ha meg­akadályozzuk az atomfegyverek továbbterjedését, s olyan egyez­mény születik, amely megtiltja a nukleáris fegyverkísérletek va­lamennyi fajtáját. Vietnamról egyebek között eze­ket mondta a külügyminiszter: — Dánia, mint a NATO tagja, amerikai partnerével szemben is többször kifejtette azt a nézetét hogy nem hisz a konfliktus bár­miféle katonai megoldásának le­hetőségében. A legfélelmetesebb eszközök bevetésével esetleg ki lehet csikarni a döntést, a lépés azonban a harmadik világháború kockázatával jár, s ennek ki­robbantása — úgy gondoljuk — nem lehet sem az Egyesült Álla­moknak, sem egyetlen más hata­lomnak sem érdeke. A rendezés egyetlen lehetséges útja: meg kell állítani az eszkalációt, a háború kiterjesztését, s el kell fogadni a Vietkongot (a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot) mint a tárgyalások egyik részt­vevőjét. (Folytatás 2. oldalon.) “Keóziyűvarrök Tóth Józsefné a készáruraktárban Képes riport a 9. oldalon. Tovább romlik a francia- amerikai viszony Párizs (MTI) Tovább romlik a francia—amerikai viszony, vagy legalábbis nem javul. Ezt követ­keztetést vonják le a szombati párizsi lapok abból a tényből, hogy - a Vietnammal foglalkozó francia tv- és rádióadások elleni tiltakozás nyilvánosságra hozása után egy nappal Fowler ameri­kai pénzügyminiszter a francia aranyvásárlásokat tette felelőssé az amerikai aranytartalékok csökkenéséért. Az amerikaiak valójában különösen azt nehez­ményezik, hogy a francia kor­mány, nem enged a franciaor­szági amerikai támaszpontok kérdésében. A Paris-Jour szerint Washing­ton rossz kedve több okkal ma­gyarázható. Az első, de nem a legfontosabb ok kétségkívül az­zal kapcsolatos, hogy a francia kormány nem járult hozzá az amerikai kongresszus vietnami vitájának a francia televízióban való közvetítéséhez. Érdekes viszont, hogy a Figaro washingtoni tudósítója szerint az amerikai fővárosban meglepetés­sel fogadták a francia sajtóban Fowler amerikai pénzügyminisz­ternek tulajdonított kijelentése­ket. A beszédnek az amerikai lapokban megjelent szövege — a tudósító szerint — nem tartal­mazza a francia sajtóban bírált mondatokat. A francia—amerikai viszony további fejlődése szempontjából nagy érdeklődéssel várják De Gaulle kambodzsai beszédét. A Paris-Jour szerint a tábornok kambodzsai beszéde, amely béke­javaslatokat tartalmaz majd, ha­mar el fogja oszlatni a francia- amerikai barátság egén gyülekező felhőket A Le Monde szerint viszont a francia államfőnek Kambodzsában elhangzó beszédei nem fogják rendbehozni a dolgot. De Gaulle természetesen szólni fog Vietnamról, de olyan módon, hogy az nem fog tetszeni Mao Ce-tung-nak, de kétségkívül- Johnsonnak sem. Kambodzsa lemondta Harriman látogatását A kambodzsai kormány le­mondta Averell Harrimannak, az Egyesült Államok utazó nagykö­vetének ez év szeptemberére ki­tűzött látogatását — jelentette be Norodom Szihanuk kambo­dzsai államfő. Az AFP tudósítása szerint az államfő kijelentette, hogy az ame­rikai külügyminisztérium ' nem volt hajlandó mind ez ideig bo­csánatot kérni a kambodzsai kor­mánytól a Thíok Trách falu el­len intézett légitámadás miatt. Nem fordultak megkereséssel a kambodzsai kormányhoz, a leg­főbb érdekelthez. Szihanuk nyilatkozatában sze­mére vetette az Egyesült Álla- ‘moknak, hogy évek óta olyan magakészítette térképeket hasz­nál, ámelyeken dél-vietnami te­rületen levőnek vannak feltüntet­ve nemcsak azok a partmenti kambodzsai szigetek, amelyekre a saigoni kormány igényt tart; hanem egész sor kambodzsai igazgatás alatt álló határfalu is. „Az Egyesült Államok — mon­dotta — Kambodzsával szemben támogatja a vietnami terjeszke­dési, törekvéseket,^ Harriman lá­togatása tehát már tárgytalan* mert igen rosszkor jönne”. „Felkértem Ausztrália Phnom Penh-i nagykövetségét; , ajánlja Harrimannak, hogy ne utazzék” — jelentette ki Norodom Sziha­nuk. A továbbiakban hangoztatta, hogy mindaddig nem lehet tár­gyalásokról szól Kambodzsa ág az Egyesült Államok között,, amíg utóbbi közvetlenül bocsá­natot nem kér a Thlok Trach-i agresszióért és nem ismeri el a szigetekkel és határfai vakkal együtt Kambodzsa területi integ­ritását a jelenlegi határokon be­lül.

Next

/
Thumbnails
Contents