Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
8 ' tOOM MEGYEI NtPflJSAO 19ű6. augusztus SS. Rájöttem egy jó módszerre. Üldögéltem az egyik barcelonai vendéglőben. Ültem, iddogáltam, nézelődtem. Jött egy ember. Hóna alatt kopott hegedűtök. Ebédet rendelt, hozzá jó tüzes spanyol bort. Amikor elfogyasztotta az ebédet, meg a bort zavartnak látszott. A zsebében kotorászott, kétségbeesetten iitögette a mellét, majd zavartan odament a vendéglőshöz és megkérte: engedje meg, hogy haza menjen a pénztárcájáért, addig zálogba itthagyja a hegedűjét. A_ vendéglős beleegyezően bólintott, a vendég pedig elrohant. Hamarosan egy jólöltözött úr jött be a vendéglőbe. Az első pohár gin után megakadt a szeme a kopott hegedűtökön. Felállt az asztalától, kezébe vette a tokot, kinyitotta, kivette a hegedűt és nézeaetni kezdte. Egytzercsak felkiáltott: — Hiszen ez a hegedű egy vagyont ér! A vendéglős felfigyelt a megjegyzésre. — Hogy mondta? Mennyit ér? — Egy vagyont — ismételte az úr. — A tulajdonosnak azonnal kifizetnék ötvenezer pesetát. A vendéglős magyarázkodni kezdett: ez a hegedű egy vándormuzsikusé, aki csak azért hagyta itt, mert nem tudta kifizetni az ebédjét, most éppen pénzért van, biztosan hamarosan itt lesz. — Nekem mennem kell. Szíveskedjék neki átadni a névjegyem — és ezzel átadott egy névjegyet a vendéglősnek. Az úr elment és hamarosan visszajött a vándormuzsikus. A vendéglős nyomban felajánlott a muzsikusnak tizenötezer pesetát. A muzsikus nem állt kötélnek: Egymás kezét csapkodták, míg végül megalkudtak tizennyolcezer pesetában. A vándormuzsikus elment, hamarosan a vendéglős is. Kint meleg volt, bent hűvös, ezért én maradtam. Körülbelül egy óra múlva mint a szélvész vágódott be az ajtón a vendéglős. Ordítozott, hogy becsapták, kirabolták, a hegedűvel még begyújtani sem lehet... Az lehet, hogy begyújtásra alkalmatlan, de nagy pénzszerzésre alkalmas az biztos. Ezt én mondom, vitéz Johannes Hári, aki nem hazudik úgy össze-vissza, mint a meteorológiai intézet. Na, nem a mienk, hanem a svéd. Stockholmban ugyanis nemrég megjutalmazták az év legnagyobb hazugját. Az elnök így jelentette be az első díjast: „Az év hazugságáért az első díjat időjárásjelentéseiért a svéd Meteorológiai Intézet kapja". De maradjunk az ötleteknél. Képzelje mit láttam a londoni pályaudvaron?! Ott álldogáltam a ruhatár előtt. Jött egy férfi. Beadta a papírt és kiadták neki az első bőröndöt, majd a másodikat. A másodikat ketten cipelték. Amint letették — kinyílt. És mi volt a tartalma? Megmondom, mert úgysem találja ki. Egy alvó férfi. Annak az úrnak a cimborája, aki eljött, hogy kiváltsa. Ekkor derült fény arra, hogy miért adja be az úr este a bőröndöket és miért viszi el reggel. A barátja az éjszakát a bőröndben töltötte, és amikor senki nem volt, kijött belőle, összecsomagolt, amit talált, belerakta a másik bőröndbe és visszament eredeti helyére. Másnap aztán a barátja a szajréval együtt hazavitte. Huszonötször vitte haza. Huszonhatodszor lebuktak. Nem a rendőrség buktatta le őket, hanem a véletlen. Mert Angliában a bűnözők műveltek ám, sok köztik az egyetemet végzett. Lord Gardiner felsőházi tag is jelentette nekem ezzel kapcsolatban: „Hát, kedves Hári, sajnálkozással kell megállapítani, hogy több az egyetemi végzettségű ember a bűnözők között, mint az angol rendőrség vezetőségében". Ezen nem kell csodálkozni. Jobban jövedelmez a bűnözés. Mert becsületes úton itt is nehéz ám sok pénzt szerezni. Éppen a napokban voltam egy fogadáson. Milliomosok voltak a fogadók. A fogadottak között volt egy világhírű komikus is. Egyszer a komikus jó hangosan, hogy a milliomosok is hallják azt mondta: — Én most elmagyarázom, hogyan lehet becsületes úton sok pénzt keresni. Köréje giyülekeztek a milliomosok. A komitrus várt, várt, várt... A milliomosok mind türelmetlenebbek lettek. Többen még is kérdezték: „Hogyan?" A komilkus széttárta a karját. — Sajnos, én éppúgy nem tudtom, mint önök. Én azért megtudtam. Méghozzá Franciaországban. Méghozzá egy újságból tudtam meg, amelyben a következő hirdetésre bukkantam: „Motorkerékpárost keresünk, lehetőleg akrobatát, A halálfalon kell bemutatnia ügyességét. Jól fizetünk. A munka igen rövid ideig tart!” Hát ilyen rövid az út a sok pénzkereséshez. Ha nem mondja el senkinek a szerkesztő úr, elárulok egy titkot. De igazán ne mondja el senkinek. Hallottam, hogy egy philadelphiai forgatócsoport hozzánk. Szekszárdin késziSődik. Az ősszel érnek oda, amikor már forrni kezd a bor. Filmet forgatnak a részegekből és, amikor a részegek kijózanodnak, akkor le is vetítik nekik, hogy hadd lássák, milyenek ők részegen. Azt mondják: a voit részegeket ilyenkor valóságos undor fogja el. i Megútálják a filmet. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: * Szertefoszlanák az amerikai mítoszok Miért foglalkoznak Ismét Kennedy meggyilkolásának rejtélyével? A Warren-bizottság hét úriemberből áll, bármelyikükre rábízhatnánk az aranyóránkat. Tagjai: Earl Warren, az Egyesült Államok legfőbb bírája; John McLoy. volt németországi főbiztos és a Világbank elnöke; Allen Dulles, a CIA korábbi vezetője; John Sherman Cooper, Kentucki köz- társasági szenátora; Richard Russel georgiái demokrata szenátor; Hale Boggs Luisiana képviselője, a demokrata párt fegyelmi bizottságának elnöke és végül Gerald Ford mlchigani köztársasági képviselő. A hét kiváló férfiúnak jutott az a feladat, hogy pontosan megállapítsa, mi történt a texasi Dallasban 1963. november 22-én déli egy órakor. Lehet, hogy ezek az emberek egyébként bokros érdemeket szereztek, de szóban forgó munkájukat alaposan elfuserálták. A Warren-bizottság a legkényelmesebb megoldást választotta Már csaknem két éve, hogy a bizottság tíz hónapig tartó vizsgálat után jelentést tett Kennedy elnök meggyilkolásáról, s mintegy 26 kötetnyi tanúvallomást ás bizonyítékot hozott nyilvánosságra. A legfőbb kérdés azonban továbbra is megoldatlan maradt; valóban Lee Harvey Oswald volt-e az egyedüli gyilkos. Richard N. Goodwin, Kennedy elnök egyik munkatársa sarlatánoknak és karrieristáknak nevezte a jelentés első bírálóit. Azóta azonban a kétség magjai kicsíráztak és ma már Mr. Goodwin is felteszi a kellemetlen kérdést. Az izgalmat egy vékonyka könyv szította föl, amelyet az egyetemről nemrég kikerült Edward Jay Epstein tett közzé „Nyomozás" címen. Epetein a politikai tudományok mesterének bizonyult: bebizonyította, hogy a bizottság felületes, elfogult és tudatlan volt. A tanúk kihallgatásán a bizottság egyetlen tagja sem vett részt végig: valamennyien csak időnként vettek részt a kihallgatásokon és nem olvasták el a jegyzőkönyveket sem. A bizottság ügyvédtagjai még a jelentés kiadása előtt'ki vonták magukat a nyomozás munkájából, hogy visszatérhessenek jövedelmezőbb magánügyeikhez. A gyilkosságra vonatkozó anyag összeállítását kezdő jogászokra bízták, amellett erős politikai nyomást gyakoroltak a bizottság tagjaira, hogy a jelentés még az 1964-es választások előtt megjelenjen. A bizottság és vezérkara mindent elkövetett, hogy bebizonyítsa: a gyilkosságot egyetlen gyengeelméjű ember követte el. Mindenáron elejét venni a kételkedésnek J. Lee Rankin közvádló (az Eisenhower-kormóny egykori tagja) olyan híreket hallott, amelyek szerint Oswald az FBI besúgói közé tartozott. Ezzel kapcsolatban a következő megállapítást tette a bizottság előtt: „Olyan aljas híreszteléseket terjesztenek, amelyek... igen károsak az érintett intézményekre, s amelyeknek véget kell vetnünk”. Persze nem a forrás megvizsgálásával — a hír terjesztőjét sohasem hallgatták ki —, hanem úgy, hogy megengedték Edward J. Hoovernek, az „ártatlan és jószándékú amerikaiak” díszpéldányánál?, hogy letagadja az egészet. Egy FBI-ügynök nevét megtalálták Oswald noteszében, s később azonban az FBI egy másik tisztviselője kitörölte. Hoover a következőképpen magyarázta ezt a szerfölött sajátos esetet: „X. Y. neve és címe az FBI tudtával szerepelt Oswald noteszában”. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a vizsgálatot lezárják. Később Warren közölte egy újságíróval, hogy „a gyilkosság bizonyos részleteiről a mai nemzedék úgy sem értesülhet”. A bizottság már összetételénél fogva is alkalmatlan volt egy valóban helytálló jelentés megszerkesztésére. Tagjai kivétel nélkül úgy szerezték magas tisztségüket, hogy sohasem kételkedtek a hivatalos adatokban és mindig hittek az amerikai legendában. A bizottságnak az volt a feladata, hogy megfogalmazza a gyilkosság többé-kevésbé szavahihető, hivatalos verzióját. Az egyetlen gyilkos tétele^ azon a A világűr kutatói ~r A Kazahsztáni Tudományos Akadémia Asztrofizikai Intézetének munkáit a világ 248 asztronómiai intézetének küldik meg. A kazah tudósok tevékenysége nagy érdeklődést kelt külföldi kollégák körében. Az Egyesült Államokból, az NDK-ból, Len gyelorszábói, Bulgáriából, Csehszlovákiából utaztak tudósok a Kamenszkojó Platéra, ahol ez az intézet működik. A szovjet asztronómia sok sikere fűződik az intézet magas hegyekben felállított obszervatóriumához. Itt állították fel a világ első manisakusz-teleszkópját, amelynek segítségével elkészítet-, ték a ködtérképet, lefényképezték a világ első mesterséges holdját. Irina Kupo, az intézet munkatársa színképelemző módszerrel bebizonyította, hogy a Venus bolygó színe nem változik. A Jupiter légkörének fotometrikus kutatása tette lehetővé az Alma- Ata-i tudósok számára, hogy megállapíthassák: periodikusan változik a sötét anyag mennyisége a látható felszínen. A csillagászok most állítják össze a világ első katalógusát az álló csillagok spektrumáról. Magasan a hegyekben van az intézetnek az az állomása, amely a Nap tevékenységét figyeli meg. Ezt a 70 centiméteres bolygómegfigyelő teleszkópot Alma-Ataban állították fel 1961-ben. Kitűnően bevált. A kazah Szakén Abasov, ennek az állomásnak a vezetője, megvédte a napfolttevékenység fizikájával foglalkozó disszertációját Sok fiatal, tehetséges kazah tudós ismeri meg a kozmikus tudomány titkait az intézetben. valószínűtlen feltevésen alapszik: hogy mindössze egy golyó találta el Kennedy elnököt és Conally kormányzót. (A kormányzó ma is azt hangoztatja, hogy másodpercekkel Kennedy után érte a golyó, s az eseményekről készült film is megerősíti ezt az állítását.) A Warren-bizottság munkáját illetőleg sok helyütt merültek fel kételyek. Goodwin riem kételkedik abban, hogy Oswald az egyetlen gyilkos, de szeretné ha a bizottság végre befejezné kontár munkáját „Ha nem cáfoljuk meg az Epstein-könyv állításait — mondta Goodwin —, újra el kell kezdeni a vizsgálatot, ha komolyan tisztázrv akarjuk az igazságot.” A jelentés politikai kérdéssé válik De ha a Warren-bizottság tagjai netalán félrevezetett emberek, akkor fölmerül a kérdés, hogy mi volt az igazság Amerika történetében az elmúlt két évtized alatt. Csalás volt-e a Rosenberg- házaspár ügye is? Hisz abban az FBI ugyanolyan furcsa szerepet játszott, mint az Oswald-ügyben. Nem volt-e hazugság az Egyesült Államok álláspontja a hidegháború kezdetétől fogva? John McCloy és Allen Dulles szándéka akkor is nyilvánvalóan az amerikai legenda alátámasztása volt, mint amikor a gyilkosság nyomozásakor lábrakelt „aljas rémhíreket” igyekeztek „kisöprüzni” és megakadályozni, hogy valaki árnyékot vessen a fennkölt képre. A Warren-bizottság jelentése kezd hovatovább politikai kérdéssé alakulni. Goodwin a többé- kevésbé „száműzött”' Kennedy- kormány egyik tagja, és a vele egy nézeten lévő politikusok is nyugtalankodnak a jelentés fogyatékosságai miatt. Bár nincs bizonyíték, hogy Robert Kennedy érdeklődik a kérdés iránt, a felmerült kételyek bizonyára mind jobban eltávolítják a Johnson- kormánytól. Az újabb nyomozás követelése elég hangos lehet ahhoz, hogy befolyást gyakoroljon az 1968-as választási kampányra. Megtörténhet, hogy a Dallasban lezajlott drámai pillanatok még nemzedékeken át kísértenek. (New Statesman) Altatás villamossággal Villamossággal altatni, sőt érzésteleníteni is lehet az embert. Egyelőre még nem ismeretes, hogyan és miért idéz elő a villamos áram álmot és érzéstelenítést — de sok kísérletet folytatnak elsősorban a Szovjetunióban és újabban az Egyesült Államokban. A Szovjetunióban készítettek is villamos altatógépeket. Az altatás úgy történik, hogy az egyik elektródát a szem fölé, a másikat a tarkóra helyezik és igen csekély erősségű áramütések érik a két elektródán keresztül az elaltatandó személyt. A beavatkozás nem fájdalmas, csak nagyon különös érzés. A páciens állandó egyhangú pulzusütéseket észlel, villámlásszerű fényeket lát és metszőfogaiban vibráló érzést észlel. Az amerikaiak a szovjet minta alapján készítettek altatógépet, amellyel egy amerikai orvos a fiát szinte másodpercek alatt altatta el. Ez a gyors elaltatási lehetőség lesz talán egyik legnagyobb előnye a villamos altatógépnek,
