Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-27 / 202. szám
2 TOLNA OTEOYFT NPpr5.tR.40 i960, augusztus *T Peking a „kulturális forradalom66 sodrában Peking (TASZSZ) A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 11. plénuma után Peking rendkívüli napokat él át. Az utcákat ifjak és kiskorúak lepték el katonai egyenruhához hasonló öltözetben, balkarjukon vörös szalaggal. A „vörös gárda” tagjai ezek, a pekingi egyetemi hallgatók és iskolai tanulók új szervezetéé, amely a „nagy kulturális forradalom” során keletkezett. A „vörös gárda” tagjai fogadalmat tettek, hogy „egész életükben Mao elnököt védelmezik”. A városban kézzel és írógépen írt, litografált és nyomtatott hirdetményeket, felszólításokat, ultimátumokat ragasztottak ki, kézírásos „fali újságokat” állítottak fel, amelyek a szervezet különböző követeléseit és határozatait tartalmazzák. A „vörös gárda” kijelenti: szilárd elhatározása. hogy „szétzúzza a régi világot és új világot teremt”. A szervezet tagjai megváltoztatják az utcák, üzletek, áruházak, vendéglők, különböző műhelyek; stb. eddigi elnevezését. A „forradalmi diákság” követelésére bezártak egész sor könyv- kereskedést, ahol politikai és szépirodalmi műveket árultak, más könyvüzletekből elszállították a könyveket. Az üresen maradt polcokat tiszta papírral terítették le és ezekre Mao Ce-tung legújabb versesköteteit, cikkgyűjteményeit helyezték. Ugyanezekben a boltokban Mao Ce-tung ké- pét, őt ábrázoló plakátokat és levelezőlapokat árusítanak. Bezárták a Liu Li-csang utcában azokat a világhírű üzleteket is, ahol régi és modern művészek alkotásait, festményeit hozták forgalomba. A Zsunbaocsaj áruházban, amely arról volt nevezetes, hogy ismert régi és mai kínai művészek képeinek pompás reprodukcióit lehetett itt megvásárolni, most kizárólag Mao Ce- tung képeit lehet kapni. A „forradalmi diákság” követeli, hogy ne gyártsanak többé „feudális, burzsoá és revizionista” műveket tartalmazó gramofon- lemezeket. A fenti meghatározáson külföldi és kínai klasszikus zene értendő, köztük Bach, Mozart, Beethoven, Liszt, Chopin, Csajkovszkij, Bartók, Sosztako- vies és mások alkotásai, amelyeket az utóbbi időben a kínai sajtó rendszeresen bírált. A nagyszámú követelés között van az is, hogy tiltsák be a nemzetközi és a kínai sakkozást, a 6akkozók szervezeteit pedig oszlassák fel, mert a sakk „a feudálisokat és a burzsoáziát szolgálja”. A „forradalmi diákság” követeléseinek megfelelően a pekingi központi áruházban és más üzletekben a kirakatokból eltávolították a kölnivizes-üvegeket, a parfümöket, púdereket, krémeket és más illatszer-készítményeket. A polcokon csak szappan, kefék, fogkefék, borotvák és más ilyen jellegű tárgyak maradtak. A „forradalmi diákság” követeli az illatszerek gyártásának beszüntetését. „Az illatszerek — írja az egyik faliújság — a burzsoáziát és a szépségükkel hival- kodókat szolgálja”. Azt is ajánlják, hogy tűnjenek el az áruházakból és üzletekből a gyermekek 1 számára készített játékórák, táskák és egyes egyéb játékszerek, mert ezek „burzsoa és revizionista szokásokat oltanak a gyermekekbe”. Az ultimátum-jellegű követeléseknek megfelelően megtiltották a frizura-haj vágást, európai szabású ruhák és cipők viselését. A „vörös gárdisták ’ követelték a napszemüvegek árusításának betiltását is. A „forradalmi diákság” sürgeti, hogy országszerte szüntessék meg a taxikat. Azt ajánlják, hogy a kereskedelemben eddig használt neonreklámok helyett Mao Ce-tung műveiből vett idézeteket sugározzanak a fénybetűk. Követelik, hogy az autóbuszokon és a trolibuszokon két napon belül akasszák ki Mao Ce-tung képeit. Azokat az autóbusz- vagy trolibuszvezetőket, illetve kalauzokat, akik e követelést nem teljesítik, felelősségre vonják. A „forradalmi diákság” azt akarja, hogy a köztereken jelöljenek ki olyan területeket, ahol Mao Ce-tung műveiből tartanak felolvasásokat. A „kulturális forradalom” újabb hulláma együtt jár a nacionalista érzelmek és szovjetellenes hangulatok felszításával. A kínai lapok és hatóságok helyeslik, sőt buzdítják a „vörös gárda” a „forradalmi diákság” szervezetének, valamint a „vörös zászló” harci csoportoknak a tevékenységét. Sztrájkok, áremelkedések Angliában London (MII). Dél-Wales-ben 750 bányász sztrájkol a tárnák bezárása miatt, országos sztrájkra és az egész vasúti hálózatot megbénító munkabeszüntetésre készülnek a bérbefagyasztás ellen a vasúti váltókezelők. Egy hét alatt imét több mint száz cikk ára emelkedett, ezek voltak a pénteki nap legjellegzetesebb eseményei az angliai fontválság híranyagában. A Tribune újabb mérleget közöl a blackpooli szakszervezeti kongresszus erőviszonyairól, az eddigi adatok szerint csaknem 800 000 szavazattal vezetnek a hivatalos kormánypolitika ellenfelei. Az Economist már azt a tanácsot adja Wilsonnak, hogy a szakszervezeti mozgalom feje felett „foduljon egyenesen az országhoz”. Johnson beszéde egy kísérleti atomtelepen Johnson elnök hét végi körutat tesz az Egyesült Államok nyugati és középnyugati államaiban. Utjának során pénteken délelőtt beszédet mondott Idaho Fallsban egy kísérleti atomtelepen, majd Denverben az amerikai űrhajózási hivatal egyik kutatóállomásának felavatásán. Idaho Fallsban elmondott beszédében az elnök elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a két országnak mindenáron el kell kerülnie a nukleáris összecsapást. Tudatában vagyunk tehát annak a ténynek — mondotta —, hogy az elkövetkező években a Szovjetunióval fennálló kapcsolataink jelentik fő gondunkat. A két ország elképzelhetetlen hatalommal rendelkezik. Az elnök ezután kifejezte azt a meggyőződést, hogy az égitestek békés felhasználására vonatkozó szerződés megkötése céljából folytatott tárgyalások gyors eredményre vezetnek. Johnson idézte ezzel kapcsolatban az 1963-as részleges atomcsend- egyezményt, az Antarktiszról kötött 1959-es szerződést, az 1963- as ENSZ-határozatot, amely megtiltja a tömegpusztító szerkeze' tek Föld körüli pályára bocsátását, s említette még a Szovjetunió és az Egyesült Államok elhatározását, hogy csökkeritik a katonai célokra szolgáló hasadó anyagok gyártását. Az elnök ezt követően megismételte azt a tarthatatlan álláspontját, amely szerint a vietnami agresszióval, Észak-Vietnam bombázásával egyidejűleg az amerikai kormány törekedhet a szovjet—amerikai kapcsolatok elmélyítésére. Közös hadgyakorlat előtt A Varsói Szerződés négy tagállamának közös hadgyakorlatára rövidesen sor kerüL Képünkön: a Magyar Néphadsereg tisztjeinek egy csoportja, akik a közös hadgyakorlatra már Ceske Budejovice-be érkeztek (Telefoto MTI Külföldi Képszolgálat» Szovjet—zambiai közleményt írtak alá Moszkva (TASZSZ) A zambiai jószolgálati küldöttségnek augusztus 22-től 25-ig a Szovjetunióban tett látogatásáról kiadott hivatalos közlemény megállapítja, hogy a Szovjetunió és Zambia határozottan elítéli a fajüldöző politikát és a gyarmatosító módszereket, amelyeknek célja, hogy Zambia népót egy idegen kisebb- só® igájába hajtsák. A felek elítélik a Dél-Afrikai Köztársaságban uralmon levő fajüldöző rendszert, valamint a portugál gyarmatosítók üzelmeit, követelik, hogy haladéktalanul szüntessék meg az agressziót és vonják ki a külföldi csatiatokat Dél-Vietnamból. A közlemény rámutat arra. hogy a Szovjetunió és Zambia kapcsolatai sikeresen fejlődnek. 4. Göbbels holttestét kihozták a berlini utcára. Fekete, elszenesedett arc. A szél belekap a félig elégett sárga nyakkendőbe. Rajta a náci formaruha cafatokban, rozsdaszínűre égve. Berlin pincékből előjött népe nézi ezt az embert, aki az egyik főbűnös nyomorúságában. Felvételeket készítenek róla a soron következő filmhíradó és a történelmi filmarchívum részére. Ö gyújtotta meg az első könyvmáglyákat és ezeknek a máglyáknak a lángja rettenetes tűzbe borította Németországot. Berlin védelmi biztosaként halálra kárhoztatta honfitársait, hamisított és hazudott utolsó leheletéig: „Wenck hadserege közeledik Berlin felmentésére!” Felakasz tatta a katonákat és tiszteket, ha visszavonultak. Göbbels úgy rendelkezett, hogy halála után égessék el a holttestét. Amikor rohamcsapataink behatoltak a birodalmi kancelláriára, a tűz csak belepakott a ru hájába és elszenesítette az arcát. Magda Göbbels mellett ott feküdt a ruhájából kiesett 1-es számú arany pártjelvény és az elégett cigarettatárca Llitler fakszimile aláírásával. Halála előtt Göbbels megölte a saját gyermekeit, A gyilkos kör bezárult. A jegyzőkönyv így hangzik: „1945. május másodikén, Berlin városának központjában, a birodalmi kancellária épületének óvóhelyén, a bejárattól néhány méternyire, Klimenko alezredes, Bisztrov és Hazin őrnagy a német Lange Wilhelm — a birodalmi kancellária szakácsa — és Schneider Kari — a birodalmi kancellária garázsának technikuJelena Rzsevszkaja : ■h^iiier végnapjai — mítosz nélkül sa — berlini lakosok jelenlétében 17.00 órakor megtalálták egy férfi és egy nő elégett holttestét, mégpedig egy alacsony termetű férfi tetemét, akinek jobb lábfeje görbe (dongalábú), egy elégett fém protézissel, az NSDAP egyenruhájának megégett maradványaival és egy elégett aranyjelvénnyel együtt”. Klimenko alezredes akkor még fiatal, harmincegy éves ember volt és hivatásos katona. Hazin őrnagyot nem ismertem. Bisztrov őrnagy biológus, a tudományok kandidátusa, Szibériában élt és a háború folyamán került a hadseregbe. A háború hosszú éveinek során végigjártuk a kalinyini kerületnek, Szmolenszk vidékének, Belorussziának, majd Lengyelországnak szétdúlt, felégetett tájait Láttuk mit jelent a göbbelsi propaganda a valóságban: elpusztított vidékeket, haláltáborokat megkínzott emberek jajkiáltásait, „új civilizációt”, ahol ember az embernek — hóhéra. A háború útjain jutottunk el a birodalmi kancelláriáig. Mostanában, annyi év eltelte után, néha megkérdezik tőlem: nem volt szörnyű a látvány? A dolog másképpen állt: megrendítő érzés volt, de nem volt borzalmas. És nemcsak azért nem FORDÍTOTTA: KIS TAMÁS mert annyi szörnyűséget láttunk a háború négy esztendeje alatt, hanem inkább azért, mert ezek a megszenesedett maradványok neth emberiek, hanem sátániak voltak. A halott gyermekek látványa valóban rettenetes volt, akárkinek gyermekei voltak is. Az ágyukban feküdtek, betakarva, öt kislány és egy kisfiú; a szüleik gyilkolták meg őket! — Kinek a gyermekei ezek? — kérdezte Bisztrov Voss altenger- nagytól. öt csak az imént hozták ide a pincébe. Voss kapta a feladatot, hogy jusson el Dönitz tengernagyhoz, és adja át neki a Hitler által rá hagyományozott hatalmat és a parancsot: folytassa a háborút, ha törik, ha szakad. Kapitulációról szó sem lehet! Voss megkísérelte, hogy a birodalmi kancelláriát védelmező csapatok maradványaival a Friedrichstrasse környékén áttörje a gyűrűt, de fogságba esett. Voss altengernagyot, aki Hitler főhadiszállásán a haditengerészet képviselője volt, Bisztrov végigvezeti az elfoglalt Berlin utcáin. Hadifoglyok vánszorgó oszlopai jönnek velük szemben. Voss egyfolytában kibámul a kocsi ablakán. Szörnyű, füstölgő romok. Berliniek tömegei a tábori konyhák előtt, ahol az orosz szakács forró levest osztogat... Az autó szétbontott barikádokon kapaszkodik át és továbbhalad a szűk ösvényeken, amelyeket az utcán heverő leomlott törmelékek, kövek és szeméthalmok között nyitottak ... — Ismeri ön ezeket a gyerekéket? — kérdezi tőle Bisztrov őrnagy. Voss igenlően bólint és engedélyt kérve kimerültén leül egy székre. — Tegnap még láttam őket. Ez Heidi — mutat a legfiatalabb kislányra. Mielőtt idejött, agnoszkálta Göbbels és felesége holttestét. Göbbels 1942 nyarán, sajtótutíó- sítók képviseletében látogatást tett a „Prinz Eugen” nehézcirka- lón, amelynek parancsnoka Voss volt. Göbbelsnek köszönhette az előléptetést. Miután az események a pincébe kényszerítették őket, régi ismerősökként találkoztak Bisztrov őrnagy és Voss kettesben tartózkodtak a pincének ebben a szörnyű, nedves szobájában, amelyben a takarók alatt, hélóingben feküdtek a gyerekek. Voss felzaklatva, üres tekintettel, lehajtott fejjel előregörnyedve üldögélt. Hallgattak, ki-ki a maga gondolataiba temetkezett A gyerekeket Iljin főhadnagy fedezte fel május 3-án a piq.ee egyik helyiségében. A birodalmi kancellária kórházában, az egészségügyi személyzet között volt egy orvos, aki részt vett a gyermekek meggyilkolásában — Helmut Kunz. A berlini SS egészségügyi igazgatóságán dolgozott, de április 23-án, amikor az intézményt feloszlatták, áthelyezték őt a birodalmi kancelláriára. (Folytatjuk)
