Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-27 / 202. szám

2 TOLNA OTEOYFT NPpr5.tR.40 i960, augusztus *T Peking a „kulturális forradalom66 sodrában Peking (TASZSZ) A Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának 11. plénuma után Peking rendkívüli napokat él át. Az utcákat ifjak és kiskorúak lepték el katonai egyenruhához hasonló öltözetben, balkarjukon vörös szalaggal. A „vörös gárda” tagjai ezek, a pekingi egyetemi hallgatók és iskolai tanulók új szervezetéé, amely a „nagy kul­turális forradalom” során kelet­kezett. A „vörös gárda” tagjai fogadalmat tettek, hogy „egész életükben Mao elnököt védelme­zik”. A városban kézzel és író­gépen írt, litografált és nyomta­tott hirdetményeket, felszólításo­kat, ultimátumokat ragasztottak ki, kézírásos „fali újságokat” ál­lítottak fel, amelyek a szervezet különböző követeléseit és hatá­rozatait tartalmazzák. A „vörös gárda” kijelenti: szilárd elhatá­rozása. hogy „szétzúzza a régi vi­lágot és új világot teremt”. A szervezet tagjai megváltoz­tatják az utcák, üzletek, áruhá­zak, vendéglők, különböző mű­helyek; stb. eddigi elnevezését. A „forradalmi diákság” köve­telésére bezártak egész sor könyv- kereskedést, ahol politikai és szépirodalmi műveket árultak, más könyvüzletekből elszállítot­ták a könyveket. Az üresen ma­radt polcokat tiszta papírral te­rítették le és ezekre Mao Ce-tung legújabb versesköteteit, cikkgyűj­teményeit helyezték. Ugyanezek­ben a boltokban Mao Ce-tung ké- pét, őt ábrázoló plakátokat és le­velezőlapokat árusítanak. Bezárták a Liu Li-csang utcá­ban azokat a világhírű üzleteket is, ahol régi és modern művé­szek alkotásait, festményeit hoz­ták forgalomba. A Zsunbaocsaj áruházban, amely arról volt ne­vezetes, hogy ismert régi és mai kínai művészek képeinek pompás reprodukcióit lehetett itt megvá­sárolni, most kizárólag Mao Ce- tung képeit lehet kapni. A „forradalmi diákság” követe­li, hogy ne gyártsanak többé „feudális, burzsoá és revizionista” műveket tartalmazó gramofon- lemezeket. A fenti meghatározá­son külföldi és kínai klasszikus zene értendő, köztük Bach, Mo­zart, Beethoven, Liszt, Chopin, Csajkovszkij, Bartók, Sosztako- vies és mások alkotásai, amelye­ket az utóbbi időben a kínai saj­tó rendszeresen bírált. A nagyszámú követelés között van az is, hogy tiltsák be a nem­zetközi és a kínai sakkozást, a 6akkozók szervezeteit pedig osz­lassák fel, mert a sakk „a feu­dálisokat és a burzsoáziát szol­gálja”. A „forradalmi diákság” köve­teléseinek megfelelően a pekin­gi központi áruházban és más üzletekben a kirakatokból eltá­volították a kölnivizes-üvegeket, a parfümöket, púdereket, kréme­ket és más illatszer-készítménye­ket. A polcokon csak szappan, kefék, fogkefék, borotvák és más ilyen jellegű tárgyak maradtak. A „forradalmi diákság” követeli az illatszerek gyártásának be­szüntetését. „Az illatszerek — ír­ja az egyik faliújság — a bur­zsoáziát és a szépségükkel hival- kodókat szolgálja”. Azt is ajánl­ják, hogy tűnjenek el az áruhá­zakból és üzletekből a gyermekek 1 számára készített játékórák, tás­kák és egyes egyéb játékszerek, mert ezek „burzsoa és revizio­nista szokásokat oltanak a gyer­mekekbe”. Az ultimátum-jellegű követelé­seknek megfelelően megtiltották a frizura-haj vágást, európai sza­bású ruhák és cipők viselését. A „vörös gárdisták ’ követelték a napszemüvegek árusításának betiltását is. A „forradalmi diák­ság” sürgeti, hogy országszerte szüntessék meg a taxikat. Azt ajánlják, hogy a kereskedelem­ben eddig használt neonreklámok helyett Mao Ce-tung műveiből vett idézeteket sugározzanak a fénybetűk. Követelik, hogy az autóbuszokon és a trolibuszokon két napon belül akasszák ki Mao Ce-tung képeit. Azokat az autó­busz- vagy trolibuszvezetőket, illetve kalauzokat, akik e köve­telést nem teljesítik, felelősség­re vonják. A „forradalmi diákság” azt akarja, hogy a köztereken jelöl­jenek ki olyan területeket, ahol Mao Ce-tung műveiből tartanak felolvasásokat. A „kulturális forradalom” újabb hulláma együtt jár a na­cionalista érzelmek és szovjet­ellenes hangulatok felszításával. A kínai lapok és hatóságok he­lyeslik, sőt buzdítják a „vörös gárda” a „forradalmi diákság” szervezetének, valamint a „vörös zászló” harci csoportoknak a te­vékenységét. Sztrájkok, áremelkedések Angliában London (MII). Dél-Wales-ben 750 bányász sztrájkol a tárnák bezárása miatt, országos sztrájk­ra és az egész vasúti hálózatot megbénító munkabeszüntetésre készülnek a bérbefagyasztás el­len a vasúti váltókezelők. Egy hét alatt imét több mint száz cikk ára emelkedett, ezek vol­tak a pénteki nap legjellegzete­sebb eseményei az angliai font­válság híranyagában. A Tribune újabb mérleget kö­zöl a blackpooli szakszervezeti kongresszus erőviszonyairól, az eddigi adatok szerint csaknem 800 000 szavazattal vezetnek a hivatalos kormánypolitika ellen­felei. Az Economist már azt a tanácsot adja Wilsonnak, hogy a szakszervezeti mozgalom feje felett „foduljon egyenesen az or­szághoz”. Johnson beszéde egy kísérleti atomtelepen Johnson elnök hét végi körutat tesz az Egyesült Államok nyugati és középnyugati államaiban. Ut­jának során pénteken délelőtt beszédet mondott Idaho Fallsban egy kísérleti atomtelepen, majd Denverben az amerikai űrhajó­zási hivatal egyik kutatóállomá­sának felavatásán. Idaho Fallsban elmondott be­szédében az elnök elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjet­unió viszonyával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a két ország­nak mindenáron el kell kerülnie a nukleáris összecsapást. Tudatában vagyunk tehát an­nak a ténynek — mondotta —, hogy az elkövetkező években a Szovjetunióval fennálló kapcso­lataink jelentik fő gondunkat. A két ország elképzelhetetlen ha­talommal rendelkezik. Az elnök ezután kifejezte azt a meggyőződést, hogy az égites­tek békés felhasználására vonat­kozó szerződés megkötése céljá­ból folytatott tárgyalások gyors eredményre vezetnek. Johnson idézte ezzel kapcsolatban az 1963-as részleges atomcsend- egyezményt, az Antarktiszról kö­tött 1959-es szerződést, az 1963- as ENSZ-határozatot, amely meg­tiltja a tömegpusztító szerkeze' tek Föld körüli pályára bocsátá­sát, s említette még a Szovjet­unió és az Egyesült Államok el­határozását, hogy csökkeritik a katonai célokra szolgáló hasadó anyagok gyártását. Az elnök ezt követően megis­mételte azt a tarthatatlan állás­pontját, amely szerint a vietna­mi agresszióval, Észak-Vietnam bombázásával egyidejűleg az amerikai kormány törekedhet a szovjet—amerikai kapcsolatok el­mélyítésére. Közös hadgyakorlat előtt A Varsói Szerződés négy tagállamának közös hadgyakor­latára rövidesen sor kerüL Képünkön: a Magyar Néphad­sereg tisztjeinek egy csoportja, akik a közös hadgyakor­latra már Ceske Budejovice-be érkeztek (Telefoto MTI Külföldi Képszolgálat» Szovjet—zambiai közleményt írtak alá Moszkva (TASZSZ) A zambiai jószolgálati küldöttségnek augusz­tus 22-től 25-ig a Szovjetunióban tett látogatásáról kiadott hivata­los közlemény megállapítja, hogy a Szovjetunió és Zambia határo­zottan elítéli a fajüldöző politi­kát és a gyarmatosító módsze­reket, amelyeknek célja, hogy Zambia népót egy idegen kisebb- só® igájába hajtsák. A felek elítélik a Dél-Afrikai Köztársaságban uralmon levő faj­üldöző rendszert, valamint a por­tugál gyarmatosítók üzelmeit, követelik, hogy haladéktalanul szüntessék meg az agressziót és vonják ki a külföldi csatiatokat Dél-Vietnamból. A közlemény rámutat arra. hogy a Szovjetunió és Zambia kapcsolatai sikeresen fejlődnek. 4. Göbbels holttestét kihozták a berlini utcára. Fekete, elszene­sedett arc. A szél belekap a félig elégett sárga nyakkendőbe. Raj­ta a náci formaruha cafatokban, rozsdaszínűre égve. Berlin pincékből előjött népe nézi ezt az embert, aki az egyik főbűnös nyomorúságában. Felvé­teleket készítenek róla a soron következő filmhíradó és a tör­ténelmi filmarchívum részére. Ö gyújtotta meg az első könyvmág­lyákat és ezeknek a máglyáknak a lángja rettenetes tűzbe borí­totta Németországot. Berlin vé­delmi biztosaként halálra kárhoz­tatta honfitársait, hamisított és hazudott utolsó leheletéig: „Wenck hadserege közeledik Berlin felmentésére!” Felakasz tatta a katonákat és tiszteket, ha visszavonultak. Göbbels úgy rendelkezett, hogy halála után égessék el a holttes­tét. Amikor rohamcsapataink be­hatoltak a birodalmi kancellári­ára, a tűz csak belepakott a ru hájába és elszenesítette az arcát. Magda Göbbels mellett ott feküdt a ruhájából kiesett 1-es számú arany pártjelvény és az elégett cigarettatárca Llitler fakszimile aláírásával. Halála előtt Göbbels megölte a saját gyermekeit, A gyilkos kör bezárult. A jegyzőkönyv így hangzik: „1945. május másodikén, Berlin városának központjában, a biro­dalmi kancellária épületének óvóhelyén, a bejárattól néhány méternyire, Klimenko alezredes, Bisztrov és Hazin őrnagy a né­met Lange Wilhelm — a biro­dalmi kancellária szakácsa — és Schneider Kari — a birodalmi kancellária garázsának techniku­Jelena Rzsevszkaja : ■h^iiier végnapjai — mítosz nélkül sa — berlini lakosok jelenlétében 17.00 órakor megtalálták egy fér­fi és egy nő elégett holttestét, mégpedig egy alacsony termetű férfi tetemét, akinek jobb láb­feje görbe (dongalábú), egy el­égett fém protézissel, az NSDAP egyenruhájának megégett marad­ványaival és egy elégett arany­jelvénnyel együtt”. Klimenko alezredes akkor még fiatal, harmincegy éves ember volt és hivatásos katona. Hazin őrnagyot nem ismertem. Bisztrov őrnagy biológus, a tudományok kandidátusa, Szibériában élt és a háború folyamán került a hadse­regbe. A háború hosszú éveinek során végigjártuk a kalinyini kerület­nek, Szmolenszk vidékének, Be­lorussziának, majd Lengyelor­szágnak szétdúlt, felégetett tájait Láttuk mit jelent a göbbelsi pro­paganda a valóságban: elpusztí­tott vidékeket, haláltáborokat megkínzott emberek jajkiáltásait, „új civilizációt”, ahol ember az embernek — hóhéra. A háború útjain jutottunk el a birodalmi kancelláriáig. Mostanában, annyi év eltelte után, néha megkérdezik tőlem: nem volt szörnyű a látvány? A dolog másképpen állt: megrendítő érzés volt, de nem volt borzal­mas. És nemcsak azért nem FORDÍTOTTA: KIS TAMÁS mert annyi szörnyűséget láttunk a háború négy esztendeje alatt, hanem inkább azért, mert ezek a megszenesedett maradványok neth emberiek, hanem sátániak voltak. A halott gyermekek lát­ványa valóban rettenetes volt, akárkinek gyermekei voltak is. Az ágyukban feküdtek, betakar­va, öt kislány és egy kisfiú; a szüleik gyilkolták meg őket! — Kinek a gyermekei ezek? — kérdezte Bisztrov Voss altenger- nagytól. öt csak az imént hoz­ták ide a pincébe. Voss kapta a feladatot, hogy jusson el Dönitz tengernagyhoz, és adja át neki a Hitler által rá hagyományozott hatalmat és a parancsot: folytas­sa a háborút, ha törik, ha szakad. Kapitulációról szó sem lehet! Voss megkísérelte, hogy a biro­dalmi kancelláriát védelmező csapatok maradványaival a Fried­richstrasse környékén áttörje a gyűrűt, de fogságba esett. Voss altengernagyot, aki Hitler főhadiszállásán a haditengerészet képviselője volt, Bisztrov végig­vezeti az elfoglalt Berlin utcáin. Hadifoglyok vánszorgó oszlopai jönnek velük szemben. Voss egy­folytában kibámul a kocsi abla­kán. Szörnyű, füstölgő romok. Berliniek tömegei a tábori kony­hák előtt, ahol az orosz szakács forró levest osztogat... Az autó szétbontott barikádokon kapasz­kodik át és továbbhalad a szűk ösvényeken, amelyeket az utcán heverő leomlott törmelékek, kö­vek és szeméthalmok között nyi­tottak ... — Ismeri ön ezeket a gyereké­ket? — kérdezi tőle Bisztrov őr­nagy. Voss igenlően bólint és en­gedélyt kérve kimerültén leül egy székre. — Tegnap még láttam őket. Ez Heidi — mutat a legfiatalabb kislányra. Mielőtt idejött, agnoszkálta Göbbels és felesége holttestét. Göbbels 1942 nyarán, sajtótutíó- sítók képviseletében látogatást tett a „Prinz Eugen” nehézcirka- lón, amelynek parancsnoka Voss volt. Göbbelsnek köszönhette az előléptetést. Miután az események a pincébe kényszerítették őket, régi ismerősökként találkoztak Bisztrov őrnagy és Voss kettes­ben tartózkodtak a pincének eb­ben a szörnyű, nedves szobájá­ban, amelyben a takarók alatt, hélóingben feküdtek a gyerekek. Voss felzaklatva, üres tekintet­tel, lehajtott fejjel előregörnyed­ve üldögélt. Hallgattak, ki-ki a maga gondolataiba temetkezett A gyerekeket Iljin főhadnagy fedezte fel május 3-án a piq.ee egyik helyiségében. A birodalmi kancellária kórhá­zában, az egészségügyi személyzet között volt egy orvos, aki részt vett a gyermekek meggyilkolásá­ban — Helmut Kunz. A berlini SS egészségügyi igazgatóságán dolgozott, de április 23-án, ami­kor az intézményt feloszlatták, áthelyezték őt a birodalmi kancelláriára. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents