Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-25 / 200. szám
4 TOT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. augusztus 23. Gyilkosok, iskolája „Folyékony gyümölcs“ A nyugat-európai sajtó egyre nagyobb nyugtalanságqal foglalkozik az indokínai amerikai agresszió kiterjesztésének látható jeleivel. A párizsi Express nemrég helyszíni riportban számolt be egy olyan amerikai kiképzőtáborról, ahol a Vienamba szánt legénységet minden elképzelhető eszközzel „akklimatizálják" a vietnami háború viszonyaira. A riportból nem nehéz a kellő következtetéseket levonni. — Hol az ezreded ? — Nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1948. március 15-én. — Néhány jól sikerült pofon és gyomronrúgás után a kihallgatás folytatódik. — A századosod neve? — Nem tudom. Az én nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1948. március 15-én. Kissé távolabb egy másik kép: hatalmas, megtermett fickó még egy amerikai „foglyot” vonszol az apró, figyelőablakkal ellátott bambuszfalhoz. — Amerikai kutya! — üvölti a fickó, miközben foglyát gallérjánál fogva vonszolja. Térdének egy lökésével a falhoz szorítja, s ebben a pillanatban a bambusznád szálai közül valaki vörös, ragadós folyadékot önt a verésből elkábult katona fejére. Az egyik hóhér felüvölt: vér, vér) A pocsolya mellett Bűzös, sáros pocsolya előtt egy katona térdel. A katonát kihallgatják. hasonló táborokban, a katonákat a harci körülményekhez szoktatják. Jóllehet az egész olyan, mint egy színjáték, az ökölcsapások azonban éppoly igaziak, mint a gyűlölet és az erőszak légköre, amit itt kialakítottak. Falu a táborban Az éjszaka folyamán végignéztünk egy,,vietnami” falu ellen rendezett támadást, amit 220 főnyi osztag hajtott végre. Külön e célra pálmalevelekkel fedett bambuszkunyhókat emeltek. Sőt az egyik házban iskolát rendeztek be, közelében pedig felállították az ősök hagyományos oltárát. Nem feledkeztek meg a disznók és bivalyok számára nélkülözhetetlen pocsolyákról sem. A disznók igaziak voltak, de bivaly nem volt, valószínűleg nem futotta a pénzügyi keretből. A kulisszafalu főterén tyúkok kapir- gáltak. Az egyik kunyhón vietnami nemzetiszínű zászló lobogott. Egy házikó falán hatalmas plakát: vérző asszony gyermekkel a karján, élettelenül hever egy amerikai katona csizmája alatt. A felirat vietnami nyelven így hangzott: Az amerikai agresszor felperzseli falvainkat, meggyilkolja asszonyainkat és gyermekeinket. Az ostrom — Amerikai disznó, semmit sem ér a hadsereged... Valid be hány ágyúja van az ezredednek? Hatalmas rúgás és a katona feje már a bűzös pocsolyában van. Louisiana államban vagyunk, Fort Polkban. Amit látunk, az csupán az amerikai gyalogság „edzése” a vietnami háborúra. Fort Polk az egyik legnagyobb ilyen katonai tábor és gyakorlóterep ebben az államban. Mintegy 350 négyzetkilométernyi területet foglal el, főképpen erdők között Itt, ugyanúgy, mint más Tökéletesen olyan volt a benyomásunk, mintha Vietnamban volnánk, csupán az zavart, hogy a falu bejáratánál „Behajtani tilos” és „Dohányozni tilos” angol feliratú táblák fogadtak. Ct amerikai katona fekete öltözetben és műanyagból készült csúcsos kalapban — ilyet hordanak a vietnami parasztok* de szalmából — a támadást váró partizánok szerepét játszotta. Feladatuk az volt, hogy csapdákat iimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiimiimiiimmiiimHiiiimiitiiiiiiiiimmiiiiiiuj 4 KÉM REPÜLŐ \ írta: Pintér István helyezzenek el a faluban és aláaknázzák az utakat. Hajnali öt órakor tompa robbanás,^ elnyújtott kiáltás hallatszott. Az amerikaiak támadást indítottak. Az álvietnamiak lövöldözve visszavonulnak. A falura gránáttűz zúdul. Az egyik katona észreveszi, hogy egy rő-1 zsekötegből puskaagy kandikál ki. Abban a pillanatban, ahogy hozzányúl, a köteg felrobban. A katonát fehér por borítja és szinte megsüketül a robbanástól. Nem sebesült meg, de megtanították, hogy hasonló hibát többé ne kövessen el. Az álvietnamiak, miután bekerítik őket, megadják magukat. Azok a fiatal katonák, akiket ebben a táborban dresszíroznak, nem hivatásosak: 18—21 éves újoncok. A kiképzés kilenc hétig tart, utána egy hónap szabadságot kapnak, majd irány: Vietnam. A kiképzők egytől egyig Indokínát megjárt háborús veteránok. A kiképzés helyét gondosan elrejtették avatatlan szemek elől. A környező erdőségekbe sem éjjel, sem nappal nem lehet belépni, mert a betolakodót nyomban elkapják az éber őrszemek. A kilencedik hét végén az amerikai fiatalember tudni fogjav mi vár rá „ott”. TIT-folyóiratok bekötött 1965-ös évfolyama kapható a kiadóhivatalban. Szekszárd. Béla tér 1. Természettudományi közlöny 80,— Ft Világosság 100,— Ft Tudomány és Mezőgazdaság 30,— Ft Élővilág 60,— Ft Búvár 60,— Ft Műemlékvédelem 50,— Ft A hazánkba látogató külföldiek előszeretettel fogyasztják forgalomban lévő gyümölcsleveinket. Dicsérik a nemes gyümölcsök kiváló zamatát mely jóformán károsodás nélkül konzerválódik a kis palackokban. Az igazsághoz tartozik, hogy országunk lakossága még nem ismerte fel kellő mértékben a gyümölcsléfogyasztás jelentőségét így adódhat az, hogy mind európai, mind világ- viszonylatban rendkívül rossz helyezésünk van az egy főre eső fogyasztásban. Ennek okát elsősorban abban kell keresni, hogy az emberek a frissítő hatáson túl igen keveset tudnak a gyümölcs- levekről. A gyümölcslevek tápértéküket cukortartalmuknak köszönhetik, ami minden különösebb emésztőmunka nélkül, gyorsan szívódik fel a szervezetben. Az üdítő hatás a gyümölcslében lévő almasavnak, citromsavnak, borkősavnak és ezek savanyú sóinak köszönhető. A közismerten gazdag A-, B1-, B 2- és C-vitamintartal- mat nem is kell külön hangsúlyozni, annyira köztudott. A gyümölcslé fogyasztásának jelentőségét emeli az a tény, hogy a szervezet számára hasznos ásványi sókat tartalmaz. Ezek egyike a kálisó, amely megkönnyíti a víz eltávozását szervezetünkből s ezzel segíti a szív munkáját Ez egyik magyarázata annak, hogy miért érnek el jelentős eredményeket a betegeknél gyümölcs- és gyümölcslékúrával. Táplál kozásélettan i szempontból fontos szerepük van az úgynevezett hamualkatrészeknek is (vas, mész, kálium, nátrium magnézium, kén, foszfor stb.), amelyek a csont- és sejtképzésben nélkülözhetetlenek)* különösen serdülőkorban. Sokan abban a tévhitben élnek hogy a feldolgozás során a gyümölcs értékes anyagai elpusztulnak. Az igazság az, hogy a tartósítás vegyszer nélküli kezelésből, egyszerű pasztőrözésből áll: rövid ideig tartó 65—70 C fokos csírátlanításból. Ez csak egészen jelentéktelen pusztulást idéz elő az íz- és tápanyagokban. Viszont éppen emiatt a „kíméletes” kezelés miatt a gyümölcslevek nem állnak el korlátlan ideig a palackban csak bizonyos szavatossági időn belül. Éles határvonalat kell vonnunk a narancs-, citrpm-, vagy más gyümölcsolajjal festett és ízesített cukorszörpök és a valódi gyümölcslevek között Az ismertetett értékekkel csak az utóbbiak rendelkeznek. Tévedések elkerülése végett azonban meg kell különböztetnünk a fényesre szűrt derített gyümölcsleveket (pl. meggylé, melyeket a tetszetősei*» külső megjelenése érdekében szabadítanak meg a rostoktól. Ezek biológiai értéke már kevésbé kedvező, de még mindig sokkal jobb mint a cukorszörpöké. Keömley GSbüosjÖ A gondos vegyi elemzés mellett ízleléssel is meg kell vizse gálni az új készítményt (MTI-foto, Berefh Ferenc feluA mitiiiitiiimiiiimiiiimiimmmiiiiiiiiniiiiiiiiiiiMmiiiiiiimmimiiiiiitiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiimiiiiii) — 25-1Mr Rubin néhányat kopogott a ceruzájával az elnöki asztalon. — Uraim, a tárgy komolyságához illő csendet kérek! Van valakinek kérdése a tanúhoz? McGrath felállt: — Van. Honnan veszi Mr. DeBoer a vörös lázadás állítólagos tervét? Azt mondotta, hogy biztos tudomása van erről... Honnan szerezte ezt a biztos értesülést? És mivel bizonyítja, hogy az én feladatom az lett volna, hogy ehhez az akcióhoz, a diákok közül vörös ügynököket toborozzak? Várom a választ! DeBoer kivörösödött, s segélykérőén nézett az elnökre. Csak annyit tudott kinyögni: — De kérem, hallatlan, hogy a becsületes amerikaiakat ilyen impertinens hangon, még itt a vizsgálóbizottság előtt is rágalmazzák! Mr. Rubin segítségére sietett a matematikatanárnak: — Igaza van, Mr. Boemek! Nem kell ezekre a kérdésekre válaszolnia. A vádlottnak pedig megtiltom, hogy a tanúhoz további kérdéseket, intézzen. 1 Diadalmasan nézett körül, a mellette ülő két urat, a vészbíróság tagjait kereste tekintetével. Azok, bólintottak. McGrath még egyszer szót kapott, az utolsó szó jogán beszélhetett. Ennyit mondott: — Semmi olyasmit nem tettem, ami összeférhetetlen lenne a mi amerikai demokráciánk igazi eszményeivel. A hisztéria, amelyet ez a bizottság felkorbácsolt, a legaljasabb üldöztetésnek tesz ki engem. Az ellenem, mini tanár ellen — 26 — indított üldözés annak a kampánynak egy része, amelynek célja, hogy a tanárokat országszerte megfosszák gondolatszabadságától... A bizottság kétperces tanácskozás után úgy döntött, hogy McGrath „vörös”, aki minden alkalmait megragadott, hogy a gondjaira bízott gyermekeket a vörösök szája íze szerint nevelje. Külön megemlítették: az iskola egyik „tragikus körülmények között” elhunyt tanulójának temetésén „lázító beszédet” mondott és úgy Állította be a dolgot, mintha az amerikai ifjúság nevelése nem lenne a legjobb kezekben. Ezzel is a vörösök propagandaszólamait ismételte. Ezért McGrath-ot állásvesztésre ítélte. A tárgyalóterem közönsége megelégedetten - vette tudomásul a döntést. Francis, aki mindaddig szerette McGrath-ot, ugyancsak helyesnek tartotta, ha a tanárt eltávolítják — talán még a többieknél is jobban gyűlölte most, amint kiderült róla, hogy vörös. Hiszen ennek a tanárnak majdnem sikerült őt is hálójába kerítenie. Pedig az ifjú Rowers igazi amerikai akart lenni, s még a gondolatától is irtózott, hogy saját hazája ellenségének tekintsék. Ha némi rokonszenv maradt is még benne a felfüggesztett tanár iránt, arról nem volt hajlandó tudomást venni. Egy igazi amerikainak nem szabad szentimentálisnak lennie. A kommunisták terve éppen az, hogy bizalmat keltve férkőzzenek közel az emberekhez. McGrath közel került az ő szívéhez, s bizonyára azért, hogy később felhasználja majd őt Amerika ellenségeinek érdekében. De nem, abból nem eszik Mr. McGrath. Francis Rowers amerikai, s eszerint s ba kell hal is.' 3. Ebben az időben már Francis elhatározta, hogy repülő lesz. Ez az elhatározása még McGrath elbeszéléseinek hatása alatt érett meg benne. McGrath nagyszerű történeteket tudott a háborúról. Repülőélményeiről mesélt, légicsatákat elevenített fel, amikor a levegőben harcolt a fasiszta repülők ellen. Az igaz, hogy McGrath másképpen mondotta ed ezeket a történeteket, mint ahogyan azokban a könyvekben álltak, amelyek az amerikai légierők második világháborús hőstetteiről szóltak, s szép számmal lehetett találni a hadiözvegy kölcsönkönyvtárában. Ezekben a könyvekben ritkán esett szó a másik frontról. McGrath viszont minduntalan beleszőtte elbeszélésébe: „Ez akkor volt, amikor Hitler Moszkva alatt...” Vagy: „Amikor leszálltunk, rohantunk a rádióhoz, hogy meghallgassuk, a Volga mellett hogyan állnak a dolgok? ...” Mindezt a vizsgálóbizottság terhére rótta McGrath-nek. Azt azonban a vizsgálóbizottság sem tudta megakadályozni, hogy a tanár szavai ne hagyjanak nyomot volt tanítványaiban. Igaz, Rowers hamarosan elfeledte, mit tanított a tanár a második világháborúról, de az megmaradt benne, hogy a repülők igazi hősök. McGrath repülés iránti rajongása ösz- szekeveredett benne azokkal az élményekkel, amelyeket máshonnan szerzett. S amikor elhatározta, hogy pilóta lesz, úgy okoskodott, hogy a vörösök támadása elsősorban a levegőből várható.
