Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-23 / 198. szám

1966. aiiguszfüs 23.

TOLNA MEGYEI NÉPtJSAG

3

Kiemelkedő eredmények és tanulságok

a megye községfejlesztésében

Két nagyon lényeges dolog teszi indokolttá, hogy mérlegre tegyük a megye községfejlesztésének idei eredményeit. Az egyik az, hogy az első félév már elmúlt, és elkészültek a zárójelentések. Tehát világos kép adható a megye egészéről. A másik pedig az, hogy közeledik az az idősza}c, amikor elkészülnek és végleges formát kapnak a következő évi községfejlesztési tervek. Az pedig nem kétséges, hogy a következő évi terveknek az idei tapasztalatokból kell kiindulniok.

Elöljáróban mindenekelőtt meg kell említeni, hogy Schmidt Gyula, a megyei tanács vb községfejlesztési előadója ilyen jó eredményről még sosem adhatott számot, mint ezúttal, pedig ö jóformán kezdettől fogva részt vesz e fontos munka irányításában. Íme: „A tanácsok Tolna megyében a községfejlesztési munka során az éves bevételi tervet 90 százalékon felül, a kiadásit pedig 79,2 százalékra teljesítették”. Ez féléves eredmény.

A bevételek

Nézzük először a bevételi részt, mert hiszen ez képezi a kiadások, vagyis a különféle kivitelezések és más fejlesztések alapját. Nincs egyetlen járás, amely tervét ne teljesítette volna 80 százalékon felül, tehát nem arról van szó, hogy valamelyik járás jó eredménye megnövelte volna az egész megye átlagát. Ez arra enged következtetni, hogy összességében jót tervezték meg, mert megvolt a teljesítés lehetősége. Viszont, ha részletezzük, éppen ennek az ellenkezőjére következtethetünk: egyes ágazatoknál feltűnően nagy a teljesítési, illetve túlteljesítési százalék, másutt pedig nagy a lemaradás. Az „Egyéb bevételek” círnű rovaton például már nagy a túlteljesítés, de a lakosság részére megszavazott hozzájárulásnál lemaradás mutatkozik. Itt az előző évek tapasztalatai alapján inkább a második félévben várható nagyobb méretű befizetés.

Ilyen ellentmondás tapasztalható, de a tanácsok megkeresték a bevételi alapok növelésének módját, hogy ne legyen fennakadás a kivitelezésekben.

A célkitűzések

Nincs olyan járás, amelyik legalább 10 százalékkal ne teljesítette volna túl időarányos tervét. (Tavaly félévkor csak a szekszárdi és paksi járásnak, valamint Szekszárd városnak sikerült elérnie, illetve túlhaladnia az 50 százalékot az első félévben).

Néhány évvel ezelőtt, ilyenkor nyári időszakban gyákran az volt a fő kérdés, hogy lesz-e anyag, vagy elmarad a tervteljesítés. Hol cement nem volt, hol ez, hol az. Szerencsére némi javulás következett be a központi ellátásnál is, a tanácsok többsége pedig belátta, hogy a cementet, meg más anyagokat elsősorban télen lehet és kell beszerezni. A néhány tanács, amelyik most panaszkodik, hogy nincs cementje, ezért nem tudnak dolgozni, saját maga hibás. • v

Ha ágazatonként vesszük a megvalósítás mutatóit, kiderül, hogy a tanácsok a kulturális jellegű tervek megvalósítása terén léptek legtöbbet előre. Több mint 16 millió forintot fordítottak művelődési otthonokra, iskolákra.

A társadalmi munka

több az egész évre tervezett megyei átlagnál. Saját éves tervüket is túlteljesítették. Viszont ez a jó eredmény csak körülbelül 10 községnek köszönhető, ahol sokat törődtek a társadalmi munkával, a többi községben viszont jelentéktelen az eredmény az összképhez viszonyítva.

A tervezések

Egyébként ez is, meg a többi adat is tanúsítja, hogy a tervezésnél korántsem jutottak el a tanácsok az úgynevezett „plafonhoz”. Ezt azért kell hangsúlyozni éppen most, a tervezések előtt, mert évről évre felbukkannak helyenként olyan nézetek, hogy már a maximumnál tartanak a községfejlesztési lehetőségek kihasználása terén. E mögött a téves nézet mögött olyasmi is meghúzódik, hogy ne növeljük tovább a tervmutatókat, mert akkor könnyebb lesz teljesíteni, illetve túlteljesíteni, márpedig a községfejlesztési versenyt a tervmutatók alapján értékelik. Nem igaz, hogy a maximumnál tartunk, mert az a bizonyos „plafon” nem is létezik. Ha a tanács szívügyének tekinti valóban a községet, amely lakosságának bizalmából működik, akkor elsősorban az újabb tartalékok, lehetőségeit felkutatásán fáradozik, hogy minél gyorsabban megvalósuljanak az egész közösség érdekeit szolgáló térvek.

BODA

Legkedvesebb a negyedik

Bogár István kiváló népművelő lett

Négy kitüntetés tulajdonosa.

Az elsőt 1954-ben vette át. Bogár István nagyon boldog volt akkor, nagyon örült a kitüntetésnek, a Népköztársasági Érdemérem bronzfokozatának. A Szocialista kultúráért’ kitüntetés volt a második 1961-ben. A múlt évben — 1965-ben — pedig azért a munkájáért kapott elismerést, amelyet a népművelés mellett talán a legjobban kedvel. Tavaly vette át a harmadik kitüntetést, a kiváló úttörővezetö-jel- vényt És most alig néhány napja kapta meg a negyediket. Odakerült a másik három mellé és örömmel, boldogan tekint rá, a „Kiváló népművelő” kitüntetésre.

— Melyik a legkedvesebb?

Melyik? Hát lehet ilyent kérdezni? Mindegyik egyaránt nagy örömmel töltötte el. Gehet elmondani a pillanatot, amikor valakinek olyan borítékot hoz a postás, amelyben egy meghívá áll, hogy ekkor és ekkor, itt és itt jelenjen meg a címzett... Lehet elmondani, amikor az ünneplő ruhás emberek között állva figyeli a szónokot, s mikor meghallja a saját nevét?... Ezek az életnek olyan torkot összeszorító ünnepélyes pillanatai, amelyek megismétlődhetnek bár többször, de mindig és újra ugyanolyan fojtott, szívet-lelket gyönyörködtető és megremegtető izgalommal járnak, mint először. És melyik kitüntetés lehet a legkedvesebb? Nem, megkülönböztetni egyiket sem lehet a másik előnyére.

S talán mégis... Szívesebben felejti Bogár István a „Kiváló népművelő” kitüntetésen tekintetét mostanában, mivel munkája elismerésének ez a legújabb bizonyítéka. S ilyen szempontból most talán a legkedvesebb, ez a negyedik...

— Mikor vette át és hol ezt a kitüntetést?

— Pénteken, 19-én Budapesten, a Művelődésügyi Minisztériumban, Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes adta át húszunknak a „Kiváló népművelő” kitüntetést. Évek óta az alkotmány ünnepe alkalmából osztják ki a „Népművészet mestere” kitüntetéssel együtt a közművelés területén kifejtett eredményes működésért.

— Számított erre az elismerésre, vagy váratlanul érte?

— Nem gondoltam rá, s éppen ezért mint meglepetés okozott nagy örömet számomra. Azt hiszem a munka gyönyöréért csinál valamit az ember, s nem pedig azért, hogy majdan elismerést kapjon érte.

Hogy Bogár István miért lett „Kiváló népművelő”, ezt nem kell külön magyarázni a megyében, de a megye határain túl sem. A Sárközi Napok keretében ünnepelte a Sárpilisi Népi Együttes — amelynek megalapítója volt, s ma is művészeti vezetője, a sárpilisi általános iskola igazgatója — húszéves évfordulóját. Aki látja és hallja a népi együttest, a sikeres fellépés mögött megérzi a rengeteg munkát. S így csak tiszta szívből együtt érezve gratulálhat Bogár István kitüntetéséhez.

M. É.

megvalósításának magas százaléka mutatja legközvetlenebbül, hogy a tanácsok milyen sokat tesznek a lakosság érdekében. A kiadási terv magasabb volt, mint az előző évi, és ezt a tervet teljesítették ilyen magas százalékra. Jellemző, hogy az idén 24 százalékkal volt magasabb az első félévi tervteljesítés, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez tehát félreérthetetlenül a munka javulását mutatja. A korábbi években az volt a gyakorlat, hogy késve készítették elő az egyes tervfeladatok megvalósítását, s tavasszal az építési idény megkezdése után rendszerint értékes hetek, hónapok múltak el komoly munka nélkül. A mulasztás egy részét év végére sikerült ugyan pótolni megannyi kapkodás árán, de mindenki tudta, hogy ennek az állapotnak a felszámolásával újabb lehetőségeket lehet megteremteni. Sikerült előrébb lépni a dokumentációs előkészítés terén, a téli időszakban biztosították a kivitelezőt, a házi brigádok munkájához beszerezték az anyagot, így a tavaszi napok nem vitával, utánjárással teltek, hanem munkával. Persze, egyes tanácsoknál idén is mutatkozott mulasztás, de az összkép szinte már össze sem hasonlítható a négyöt évvel ezelőttivel.

Nézzük a társadalmi munka mutatóit is. A társadalmi munka már évekkel ezelőtt polgárjogot nyert a községfejlesztésben: a tanácsok többsége belátta, hogy ennek nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentősége is van, másrészt pedig, hogy sok a tartalék e téren is. A grafikon szála e téren is évről évre felfelé ível. A tervezett társadalmi munka értéke 8 millió 141 ezer forint volt, több az előző évinél. Ezt az első félévben sikerült 76,6 százalékra teljesíteni. Ami ezen belül nagyon lényeges, igen kedvezően alakult az egy főre jutó teljesítés: megyei átlagban ez 6 forint 50 fillérrel növekedett a múlt év hasonló időszakához képest. Minden járás túlhaladta a megye tavalyi első félévi átlagát.

A társadalmi munkánál azonban igen nagy a szóródás: Míg általánosságban javul a kép, egyes helyeken nincs, vagy alig van társadalmi munka. Vegyük például a szekszárdi járást: az első félév mérlege alapján itt a legjobb az összeredmény: 34 forint és 42 fillér volt az egy főre eső társadalmi munka értéke,

Százezer mázsa bodza

Ma már széleskörűen felhasználják élelmiszerek, italkészítmények festésére az úgynevezett fabodza fekete bogyóinak rubinvörös levét. A régebben teljesen értéktelennek tartott vad gyümölcs keresett cikk lett a világpiacon. Jellegzetes hazai termőtáján — a baranyai és a tolnai dombvidéken — már ki is alakult az új „foglalkozás”, a bodzagyűjtés. Az Erdei Termék Vállalat kereken százezer mázsát szándékozik bodzából felvásárolni. A bodzagyümölcsöt először mínusz 40 fokra lehűtik, aztán lebogyózzák, ígv szállítják külföldre.

Első a kongresszusi versenyben

Félmilliós exportierv-túlteljesítés — Új bedolgozó-központok — Milliós költségcsökkentés a Tolna megyei Háziipari Tsz-nél

A Tolna megyei Háziipari Termelőszövetkezetben ismét munka- sikert ünnepeltek, a szövetkezet a kongresszusi munkaversenyben és az OKISZ küldöttközgyűlésére kezdeményezett versenyben elért kiváló eredményeiért megkapta az OKISZ ezüst serlegét.

Április végén a „Kiváló Kisipari Szövetkezet’ cím elnyerését ünnepelték. Egy évvel előbb ugyancsak ilyen ünnepséget tartottak, így az akkor kapott vándorzászló ott is maradt a szövetkezetnél további egy esztendőre. Es az idei első' félév eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a megtisztelő címtől nem kell megválnia a közel hétszáz főt foglalkoztató szövetkezetnek. Az OKISZ ezüst serlegét az ország huszonnyolc kisipari szövetkezete — tehát megyénként, illetve szakmai KISZÖV-önként egy — kapta meg az első félévi eredmények alapján.

Nálunk ez az egy szövetkezet, a Tolna megyei Háziipari Tsz volt. A szövetkezet központjában. Pakson Tímár Géza. az OKISZ ruházati osztályának vezetője adta át ünnepélyesen a serlegei.

Kevesen tudják, hogy a kitüntetett szövetkezet a megye legnagyobb kisipari szövetkezete. Mintegy hétszáz főt foglalkoztat, köztük közel hatszáz bedolgozót szerte a megyében. Többek között esért Is tud gazdaságosan termelni, ugyanis csak a dolgozók 15 százaléka részére kell munkahelyet fenntartani, épületről fűtésről, világításról stb. gondoskodni, a létszámhoz és termeléshez viszonyítva tehát igen alacsony az állóeszközigény és a rezsi. Központilag, szövetkezeti helyiségekben tulajdonképpen csak az adminisztrációt, az anyagok raktározását, kiszabását, kiszállítását, átvételét, kikészítését, csomagolását végzik. A munkának ilyen szervezése előnyös a bedolgozóknak is, hiszen sokan közülük csak így tudnak munkát vállalni, hogy otthon dolgoznak, kötetlen munkaidővel, akkor, amikor számukra a legmegfelelőbb. Tehát ellátják a háztartást, gye- mekeiket is.

A szövetkezet elsősorban exporttervének túlteljesítésével érdemelte ki az elismerést. Tavaly az első félévben mindössze 3,2 millió forint értékű exportárut állított elő és adott át a külkereskedelemnek, az idei első félévi terve 4 450 000 forint volt.

Ténylegesen 4 millió 933 ezer forint értékű exportárut termelt, tehát közel félmillióval többet a tervezettnél és 38 ezer forinttal többet, mint amennyivel az egész éves terv túlteljesítését vállalta a kollektíva.

Különösen a szövetkezet által készített gyermek- és leáriykaruhák. norvég kesztyűk, valamint per- Esaszőnyegdk iránt növekedett meg a külföldi érdeklődés.

Eredményesen fejlesztette a szövetkezet a méretes tevékenységet is, itt 88 ezer forinttal teljesítette túl a féléves tervet. A múlt évben 2,8 százalékos nyereséget ért el az össztermeléshez

képest, most, az első félévben ennek több, mint három- és félszeresét, 9,4 százalékot. A nagyfokú önköltségcsökkentés számos intézkedésnek az eredménye, takarékoskodtak minden vonalon, különösen az úgynevezett „mentett fonalak” felhasználása segített a megtakarításban. A szövetkezet ugyanis textilgyáraktó! kapja a maradékfonalat, amit nagyüzemileg már nem tudnak feldolgozni, ök azonban nagymértékben gépesítették e fonalak feldolgozását és lényegében elsőosztályú árut — kötött és szövött árut — készítenek belőle.

A szövetkezet ,— miután növekszik az érdeklődés az általa gyártott cikkek iránt — tovább növeli termelését, illetve létszámát. A napokban hoztak létre egy új bedolgozó-bázist Nagydorogon.

A községben, illetve környékén ezzel hetven főnek, — elsősorban olyan asszonyoknak és lányoknak, akik a ' háztartási munka miatt nem tudnak máshova eljárni dolgozni —, biztosítanak munkalehetőséget.

Azt is tervezik, hogy a következő hónapokban további három bedolgozó-központot állítanak fei. Faddon, Gyönkön és Tamásiban tervezik ezeknek a kiadó- illetve átvevőhelyeknek a berendezését és ezáltal összesen mintegy kétszáz nőnek nyílik lehetőség a munkára, A szövetkezet ezáltal ebben a három körzetben is enyhíteni tudja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak téli foglalkoztatási nehézségeit.

(H