Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-23 / 198. szám

4 TOT.fCÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1DC6. augusztus 22. Ausztráliai tragédia Budapest-szálló Moffit hóhér és a gengszterek Red Hinchley körzeti rendőr egy meleg nyári éjszaka Sid­ney egyik előkelő negyedében teljesített szolgálatot. A rend­őr motorkerékpárján éppen az arisztokratikus Edgecliff-Road- on hajtott végig, amikor az egyik pompás villa előtt hatal­mas robbanás reszkethette meg a levegőt. A robbanás ereje Hinchley rendőrt majdnem ki­vetette a motorkerékpár nyer­géből. A rend őre először azt hitte, hogy motor­ja robbant fel, de hamarosan észrevette, hogy a kérdéses villa melletti garázsból sűrű füst tódul ki az utcára. A rendőr, tapasztalt ember lévén, mindenekelőtt rádión erősítést kért az őrstől. Azután óvatosan megközelítette a ga­rázst, amelynek kapuja kifor­dult és darabokra tört. A jár­dán topogva, Hinchley majd­nem rálépett egy kerek tárgy­ra. Lehajolt, s elszörnyedt a borzalomtól: lába elé egy tör­zsétől elszakadt fej 'gurult. Amikor a helyszínre érkezett detektívek behatoltak a ga­rázsba, borzalmasan összeron­csolt személygépkocsi táruit szemük elé. Amikor pedig a körzeti rendőr által talált fe­jet kezdték vizsgálni (a törzs a kocsi ülésén maradt), egy emberként kiáltottak fel: igen, ez Moffit, a hóhér! A 27 éves Graham L. Moffit, egykori profiboxoló, jól ismert és hírhedt alakja volt a sid- ney-i alvilágnak. A helyzet az, hogy jelenleg két gengsztercsoport áll egy­mással élethalálharcban a szervezett prostitúció, a játék- barlangok és a kábítószer­kereskedelem ellenőrzéséért. Moffit úgy találta, előnyö­sebb számára, ha ebben a harc­ban semleges álláspontra he­lyezkedik. Mindig annak a gengsztercsoportnak tett szol­gálatokat. amelyik jobban meg­fizette. Szakmája és feladata az volt, hogy eltávolítsa a nem kívánatos ellenfeleket. Olyan ügyes volt, hogy a rendőrség sohasem tudta felelősségre vonni. Moffit, a hóhér, mindig kitűnő alibikkel rendelkezett... Ezeket a sorokat nem detek- tívregényből vettük. Csupán a Bunte Illustrierte ausztráliai tudósítójának egy teljesen meg­bízható riportját kivonatoltuk. A nyugatnémet folyóirat, mi­után megállapítja, hogy az ausztráliai rendőrség tehetet­len volt a banditával szemben, nyomban hozzáteszi, hogy a rend őrei ugyanolyan tanács­talannak bizonyultak a Moffit- ügy kivizsgálásában is. Mind­össze annyit tudtak frieg, hogy a hóhér a fényűző lakást ál­néven bérelte, hogy egy köz­ismert sidney-i orvos kocsiját lopta el és azon közlekedett, és hogy a kocsiban a robbanás pillanatában több font dinamit volt elhelyezve. A rendőrség azt a verziót találta ki, hogy a hó­hér. miután megkapta a soron következő feladatot, elhatároz­ta, hogy azt ördögi találékony­sággal hajtja végre: a robbanó szerkezetet összekapcsolta a gépkocsi önindítójával. Biztos lehetett abban, hogy a levegő­be repül bárki, aki lábát az önindító gombjára teszi. Fel­tételezték, hogy Moffit hibát költ. De hol a bizonyíték arra, hogy nem magával Moffit-al végeztek éppen ezen a módon, mivel a ..szolgálatkész’' bandita túl sokat tudott? uiiiiiitiiHiiiiiiiimimimmimmimimmiiiiimiuiiiiiiiiiimmiiiiimiiiiH 4 KÉMREPÜLŐ írta: Pintér István Az ausztráliai lapok a leg­nagyobb felháborodás hangján tárgyalták a Moffit-ügyet. Az ország közvéleménye követeli a banditákkal . való határozott leszámolást. Ausztráliában óránként legalább két súlyos bűntényt követnek el. Nem vé­letlen, hogy a Sidney Times a napokban megállapította: a gengszterizmus és a bűnözés kezd szociális tragédiává fajul­ni. A gengszter halála ismétel­ten bebizonyította, hogy milyen hatalmas eszközökkel rendel­keznek a banditák. Eszközük a dinamit, a géppisztoly (Moffit- nál is találtak egyet), a mé­reg, a könnyfakasztó bomba stb. Szabadon bérelhetnek gyö­nyörű villákat, és egész város­negyedekben garázdálkodhat­nak. Mellesleg az ausztráliai gengszterek amerikai módra működnek. Az ausztráliai bű­nözés növekedésének egyik íő oka az Egyesült Államokból be­hozott nagymennyiségű gengsz­terfilm és irodalom. Ezeknek az áradata különösen az utóbbi időben növekedett az ország uralkodó köreinek áldásával, amelyeknek olyan fiatalembe­rekre van szükségük, akik el­sajátítják a gyilkolás és a rab­lás szakmáját, és akiket ágyú­tölteléknek be lehet dobni az Egyesült Államok indokínai szennyes háborújába. Hiszen maga az ausztráliai hadügymi­niszter mondotta a napokban, amint éppen Vietnamba induló ausztráliai katonákat búcsúzta­tott: „Határozott emberekj-e van szükségünk, akik nem szentimentális kisasszonyok és nem félnek a vértől". A. G. A Tolna megyei Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat azonnali belépésre felvesz esztergályos, lakatos szakmunkásokat a horganyzó üzemrészhez segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat í munkaügyi osztályán, Szék- i szárd, Keselyűsi út. (169) ' Több szállodánk bővítése és helyreállítása után meg­kezdődött a Budapest száUó építése, a budai hegyek lá­bánál, szemben a Széchenyi hegyre vivő fogaskerekű vas­út végállomásával. Épül a szálloda — már látható a köralakú kiképzés A szálloda makettje = IIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllllPIIIIIIIlI«elllllllimilllllllllltlllllllIIIIIIIIIIII>llllll>lllI2IIIIIIIIIIHII|||||||lllllli|||||i||itn — 19 — Egy héttel a három osztálytárs letartóztatása után Henry Winston, aki állítólag a három ko­kainista diák nyomára vezette a rendőrséget, az egyik szünetben kiment a mellékhelyiségbe, hogy szokás szerint elszívjon egy cigarettát, összeesett, s görcsök közepette meghalt. A rendőrorvos később megállapította, hogy mér­gezett cigarettát adtak neki. A nyomozás nem tudta megállapítani, hogy ki volt a tettes. Any- nyi bizonyosnak látszott, hogy a New York-i gang így állt bosszút Henryn mert leleplezte a kokainistákat... A halott fiú temetésén Theodor McGrath, ^ az iskola angoltanára szónokolt. Beszédében — valamennyien megkönnyezték — hosszasan szólt az amerikai fiatalság jövőjéről. Arról be­szélt, hogy Henrynek azért kellett meghalnia, mert egyesek nemcsak őt, nemcsak a kábító­szerrel rendszeresen élő néhány diákot, hanem az egész amerikai ifjúságot meg akarják fer­tőzni. — M i felnőttek, akikre hazánk az amerikai if­júság jövőjét bízta, nem nézhetjük ölbe tett kézzel, miként mennek tönkre fiaink lányaink, legszebb reménységeink — folytatta a tanár. — Mindannyian felelősek vagyunk az amerikai fiatalok jövőjéért. Ez a fiatalság szépre, jóra született. Szabad, demokratikus államban, a mi szeretett Amerikánkban, amelynek szabad­ságát és demokráciáját őseink vérrel vívták ki. Amerika nem lehet a gengszterek földje. Az amerikai fiatalság nem lehet a züllés, ha­nem a jövendő, a szépség, a becsület ifjúságá­— 20 — vá kell hogy váljék. Henry halála figyelmeztet bennünket: nem nézhetjük ölbe tett kézzel, ami körülöttünk és napjainkban a fiatalsággal, a diáksággal történik... Két héttel a temetés után McGrath-ot fel­függesztették. Mrs. Fieldhez hasonlóan őt is azzal vádolták, hogy a „vörösök ügynöke”. Az angoltanár éppúgy megtagadta a választ a ki­küldött inkvizi tarok kérdéseire, mint karácsony előtt a tanítónő. McGrath azonban sokban kü­lönbözött Mrs. Fieldtől. A tanítónő idős asszony volt, aki félelemmel teli meglepetésében tagad­ta meg a választ, majd a következmények elől a halálba menekült. Az angoltanár jól tudta hogy mit tesz, mit vállal magára, amikor nem állt szóba a főigazgató kiküldötteivel. De vál­lalta a harcot, mert tisztában volt jogaival. S azért is, mert úgy érezte, hogy ezzel is tar­tozik az amerikai ifjúság jövőjének, amelyről nemrégiben éppen egyik diákja temetésén be­szélt... Francisban nem kisebb megdöbbenést keltett az angoltanár felfüggesztése, mint két hónap­pal előbb Mrs. Field öngyilkossága. McGrath- ot kedvenc tanáraként tisztelte. Igazi pedagó­gus, aki nem elégszik meg annyival, hogy az órákon gyorsan ledarálja az anyagot csengetés­kor pedig megkönnyebbül és siet, hogy a tanítás végeztével saját ügyei után lásson. — 21 — McGrath szenvedélyes pedagógus: életcéljának tekintette, hogy a gondjaira bízott gyerekeket ne csak tanítsa, hanem nevelje is. A fiúk kö­zött nagy tekintélynek örvendett. Valamennyi­en tudták róla, hogy 1942-ben önként jelentke­zett katonának. Három gyermeke miatt, nem kellett volna bevonulnia, de önszántából vál­lalta a szolgálatot és a legveszedelmesebb fegy­vernemhez a repülőkhöz kérte magát. Egy va­dászgép géppuskásaként vett részt a partra­szállásban — fent, a levegőben halált megvető bátorsággal harcolt a náci pilótákkal, hogy partraszálló baj társait biztosítsa. Egész sereg kitüntetést szerzett a háború folyamán. A győzelem napja után McGrathnak felajánlot­ták, hogy maradjon továbbra is a légierők szol­gálatában, magas fizetést kínáltak neki, de ő nem fogadta el. Kérte, hogy szereljék le, — élethivatása a tanári pálya s hogy Hitler nincs többé, Németország nem fenyegeti többé a szabadságot és a demokráciát, ismét a diákjai között van a helye. A tanár ügyének nyilvános tárgyalása a közoktatási tanács üléstermében kezdődött meg. Mr. Rubin Rosa apja elnökölt, akit a közoktatási tanács, mint köztiszteletben álló városi polgárt bízott meg az ügy kivizsgálásá­val.

Next

/
Thumbnails
Contents