Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
8 TOT.KA MFOTFT NfPtfJSAO 19Ő6. atigtnwh« 20. Tudom, hogy takarékoskodni kell a pénzzel, de ezt az esetet nem hagyhattam ki. Bombay-be repültem, ahol egy Rao nevű 76 éves fakir szenzációs mutatványt jelentett be. Össze is csődültünk sok ezren, hogy lássuk miként fog a víz színén járni anélkül, hogy elmerülne. A bemelegítés nagyon érdekes volt. Bemelegítésül megevett fél kiló rozsdás vasszöget, felhajtott egy pohár sósavat (bizonyára azért, hogy a sósav lemarja a rozsdát a szegek- TŐI), majd meztelen talppal sétálgatott izzó parázson. A közönség megtapsolta, de egyre inkább sürgette: menjen már a vízen. Rao felállt a víztartály szélére, teleszivta magát levegővel, titokzatosan az égre meresztette a szemét és előrelépett. A következő pillanatban összecsapott felette a víz. Úgy látszik: nem kellett volna annyi vasszöget ennie. A bemutató nem sikerült. Londonban viszont sikerülni fog. A londoni Covent Gardenban hamarosan színre kerül a Mózes az Áron című opera. Ebben szerepel egy tehén is. Ez a marha lesz az áldozati állat. Es most kiképzésen vesz részt. Hogy az operában szereplők hangjától meg ne ijedjen, elviselje az áriákat mindennap edzésen vesz részt. Napi három óra az edzésanyaga és ez idő alatt a Beái les-együttest kell hallgatnia. Igazat adok a rendezőknek: ha ez a marha kibírja ezt, akkor az operaelőadáson már nem vadul meg. A marháról jut eszembe, hogy meg kellene valósítani azt az ötletet, amit a napokban hallottam. Ma már a tudomány annyira fejlett, hogy nem ártana gondolkodni azon: hogyan lehetne kialakítani az új embertípust. Keresztezni kellene például az állatokkal. Például a kaméleonnal. Ebből olyan előny származna, hogy a vállalati személyzetisek azonnal felismernék a kétszínű embereket, akik a főnök mellett állva a főnök ruháját viselnék. Vagy lehetne keresztezni az embert a majommal is. Akkor az ember bátran csinálhatná azt, amit most csak stíkában csinál: majmolhatna és ez senkinek sem tűnne fel, hisz az embert a majommal keresztezték. Persze ez a keresztezés nem olyan egyszerű dolog, mert az embert sokféle tulajdonsággal fel kellene ruházni. A béka például nagyot tud ugrani. Ha az embert a békával kereszteznék, akkor az ember is könnyű szerrel át tudná ugrani az árkokat Szekszárdon. A görény például különleges bűzmiriggyel rendelkezik. A görényt is hasznosítani lehetne az új embertípus kialakításakor. Ha az ember ilyen bűzmiriggyel rendelkezne távol tudná magától tartani az ellenségeit, és, ha a fűrészhalat is bevonnák ebbe a keresztezésbe, akkor az ember könnyűszerrel megbirkózna a vendéglőkben eléje tálalt hússal, amit nem visz a kés, de amit azért fűrésszel szét lehetne darabolni. A tevét is lehetne hasznosítani. Különösen a városokban jönne jól. ha az embernek olyan púpja lenne, mint a tevének, amiben hosszú ideig tud vizet, illetve zsírt tárolni. így hetekre is elzárhatnák a vízcsapot a vízművek dolgozói. Szó, ami szó, az embert most már haladéktalanul át kell formálni. Az ember ugyanis néhány ezer évvel ezelőtt készült, az akkori követelményeknek megfelelően. Akkor még senki nem gondolhatott arra, hogy egyszer eljön a huszadik század is, amikor átformálják a természetet, feljutnak a Holdra ... Az ember a mai kornak úgy ahogy ran, nem felel meg. Mert ma már a kor olyan követelményeket állít az ember elé, hogy egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy Harold Nowlan oxfordi egyetemi hallgató megevett egy 566 oldalas könyvet. Tíz perc alatt megette. De mennyivel előbb meg tudta volna enni, ha például keresztezik az egérrel. Hollywoodban egyébként már sikeres kísérletek is történtek. Sikeresen keresztezték az embert a macskával. Ezt a saját szememmel láttam. Részt vettem Audrey Hepburn filmszínésznő születésnapján. NagtJ ünnepség volt. Sokan vettek részt rajta. Egyszercsak odament az ünnepelthez egy színész, kezetcsókolt neki és azt knrdezte tőle: elénekelhet-e egy áriát a tiszteletére az ablak «alatt. — Természetesen, kedves barátom — mosolygott rá elbűvölően a háziasszony. — A szomszédok úgyis megmérgezték a macskámat. Vagy itt van bizonyítékként egy másik eset is. Egy amerikai vendéglőben magához Hívatta a vendég a főpincért. — Ez a marhaszelet olyaiukemény. hogy nem lehet megenni! — Sajnálom uram, én önről nem tehetek — vont vállat a főpincér. — Panaszkodjon- inkább a marhának. — Hiszen éppen ezért hivattam— vágott vissza a vendég. Hát kell ezeknél jobb bizonyítok arra, hogy Amerikában milyen előrehaladottak az új embertípus kialakítását célzó kísérletek? Zárom soraimat. Tiszíelettel: A Volksstimme írja : A kis- és közép parasztok helyzete az NSZK-ban Ki fej és tulajdonképpen kit ? A nyugatnémet Richard Sche- ringer ezt a címet adta könyvének, amely az osztrák parasztoknak is megmutatja, ki húzza a több hasznot a mezőgazdaságból, és mi a tényleges helyzet a velünk szomszédos országban. Az üzemanyagok árának csökkentésére tett ígéret csak írott malasztnak bizonyult, a pénz elértéktelenedése tovább tart, és az eladósodás egyre több parasztot kényszerít arra, hogy gazdaságát elhagyja. A nyugatnémet kormány agrár- politikája arra irányul, hogy a „mezőgazdasági struktúra megjavítását" a kis- és középparasztok terhére valósítsa meg. Nagygazdaságok parasztokkal, vagy nagygazdaságok parasztok nélkül, ez a kérdés, amely ma a nyugatnémet parasztságot foglalkoztatja. Do adjuk át a-^szót magának „Scheringernek”: „A Szövetségi Köztársaságban 1949-től 1963 közepéig 410 ezer parasztgazdaság szűnt meg, és ezeket a mezőgazdasági struktúra változása során további több száz ezer gazdaság követi. Német földön napjaink legnagyobb mező- gazdasági átalakulása megy Végbe, az egész parasztság léte forog kockán. A termelőket és a fogyasztókat egymás ellen uszítják, ennek mindkettő kárát vallja. Ennek alapján tett könyvében Scheringer kísérletet arra, hogy a városi és vidéki lakosságot, a munkást és a parasztot, de különösen a háziasszonyokat felvilágosítsa, és megmutassa, ki vágja zsebre a parasztok munkájából származó hasznot. 60 tojás — egy golyóscsapágy 1963 telén a nyugatnémet paraszt a fogyasztónak közvetlenül eladott tojás darabjáért 20 pfenniget — tehát 60 darabért 12 markát kapott (1 német márka = 6,37 osztrák schilling). Ez a tojásmennyiség megfelel száz tyuk napi hozamának. A baromfit gom dozni, etetni kell, tartásuk nem kevés munkát igényel. Tizenkét márkáért azonban a paraszt a városban feleségével együtt legfeljebb egy szerény ebédet és egy pohár sört fogyaszthat. Ha pedig gépe számára csak egy piciny golyóscsapágyat akar beszerezni, az is ennyibe kerül. Egy mázsa búzáért a paraszt 20 márkát kap. Ha ebből 900 zsemlyét sütnek, annak 90 márka az ára. Amikor ugyanezek a zsemlyék 45 márkába kerültek, a paraszt a búzáért ugyancsak 20 márkát kapott. Azóta a zsemlye ára a kétszeresére emelkedett, de a paraszt egy pfenniggel sem kap többet. Nyugat-Németországban a sör egyetlen év alatt 15 százalékkal drágult. A paraszt a sörárpaért a sör drágulása után js ugyanannyit kap, mint azelőtt. A tej ára egy esztendő alatt Nyugat-Németországban literenként 6 pfenniggel emelkedett. Ebből a paraszt csak 0,8 pfenniget- kapott. A többit a kereskedelmi és feldolgozó üzemek vágták zsebre. Egymillió tehén Nestie-nek Tucatnyi példával bizonyíthatjuk, mennyit keresnek a feldolgozó üzemek. A Nestle-konszern egy keverék-italt állít elő, amelyet „Nesquick” néven noznak forgalomba, és amely Ausztriában is kapható. A Nesquick tejporból, kakóból, kevés cukorból, lecitinbői és egy parányi fahéjból készül. Az alapanyagok, amelyeket egy ilyen táppordonoz tartalmaz, Nyugat-Németországban 33 pfennigbe kerülnek, a doboz kötött piaci ára azonban 1,93 német márka. A Nestle ez idő szerint Nyugat-Németországban 1 millió tehén tejét dolgozza fel. És az eredmény? A cég irodapalotát építtetett magának, amelv 32 millió német márkába került. A konszern 1962-ben az alaptőke 39 százalékát fizette ki osztalékul. Még nagyobb haszonnal dolgozik az angol—amerikai—holland Unilever-konszern, amely a margarin-, a szappan-, a mosóportermelést, sőt nemrégen a Wien melletti Grossenzersdorf-ban épített új gyár révén a mélyhűtött főzelékek és a fagylalt gyártását nálunk is kezében tartja. Ez a konszern 1962-ben 20 milliárd német márka forgalmat ért el, ami kétszerese az osztrák állam egyévi összkiadásainak, vagy az egész nyugatnémet mezőgazdaság eladásból származó bevételének. Emellett ez a konszern Nyugat- Németországban és nálunk Ausztriában is egyik élelmiszeripari üzemet a másik után nyeli el. A sokat emlegetett nyugatnémet gazdasági csodából a parasztok nagyon kevés hasznot húznak, épp oly keveset, mint az ottani munkások. Annál többet a nagyüzemek részvényesei és tulajdonosai. A nyugatnémet iparmágnás, Thyssen fia menyasszonyának nászajándékul két arany- veretű versenykocsit, négy fajlovat, két fiatal leopárdot, egy repülőgépet, egy 16 brilliánssal és 100 zafírral díszített nyakéket, továbbá az amerikai középtenger egyik szigetén egy kastélyt ajándékozott. Amikor a fiatal Thyssen ezt az asszonyt megunta, egy másikat vett el feleségül, aki 1,8 millió német márka értékű smaragd fülbevalót kapott. Számos nyugatnémet városban vannak olyan elitlokálok, amelyekben egy étkezés pezsgővel és kaviárral nem ritkán személyenként 1000 német márkába kerül. A svájci tavak körüli luxushelyeken. például Locamo, vagy Lugano környékén a nyugatnémet iparmágnások a telkek egy- egy négyzetméteréért 7000 svájci frankot, azaz 42 ezer schillinget fizetnek. A nyugatnémet szövetségi gyűlésben a szociáldemokrata képviselők azt bizonygatták, hogy a parasztok használta üzemanyag többek között a nitrogéntrágya 30 százalékkal lehetne olcsóbb. A Fordson-Super-Major traktoráért Nyugat-Németországban 15 800 német márkát kémek, Angliában azonban csak 9800-at. Erhard szövetségi kancellár, aki védelmébe vette a nyugatnémet tőkéseket, erre a támadásra beszédben válaszolt. E beszéd értelme röviden: nem fogok beavatkozni. A répatermelőket, akik Nyugat-Németországban ugyanolyan joggal harcolnak az alacsony ré- paárak ellen, mint osztrák társaik. ugyanúgy fejik, mint a szemestakarmány-termelőket. A Südzucker A. G., amelynek részvényei a Deutsche Bank A. G., a Heilbronner Handels- und Gc- werbebaml A. G. és más pénzintézetek kezében van, 1963-ban 12,8 millió német márka tiszta nyereséget ért el, azaz 16 százalék osztalékot fizetett. (Ezzel szemben a parasztok a bankban elhelyezett betétjük után 3, vagy 4 százalékot kapnak.) Az árak emelkednek Az BGK-szerződés 39. cikkelyének b) pontjában a következő áll: ... ilyen módon a mezőgazdasági lakosságnak különösen a mező- gazdaságban dolgozó személyek egy főre eső jövedelmének emelkedése révén megfelelő megélhetést kell biztosítani. És az e) pont alatt: ... gondoskodni kell a fogyasztók megfelelően olcsó áruval való ellátásáról. Ámde 10 év alatt- a nyugatnémet parasztok üzemanyagra fordított költségei 7 milliárd német márkáról 16 milliárd német márkára emelkedtek, jóllehet az EGK-n belül a költségek csökkentését ígérték. A fogyasztási cikkeik „megfelelő árai" ez alatt az idő alatt ugyancsak ugrásszerűen: emelkedtek. A Szövetségi Köztársaságban 1950-től 1963-ig fegyverkezésre 130 milliárd német márkát költöttek, legutóbb 20 mijliárdot évente, azaz 56 millió német márkát naponta. Ugyanezen idő alatt a nagy konszernek a Szövetségi Köztársaságban 140 milliárd márka nyereséget értek el, s ha ezt az ösz- szeget hozzáadjuk az előbbihez, a végösszeg 270 milliárd német márkára rúg. Ezért az összeért a nyugatnémet parasztoknak 68 és fél évig kellene dolgozniuk. Nem minden alap nélkül tüntetnek a nyugatnémet parasztok traktorral az utcákon és folyamodnak itt is, ott is az önsegélyező akciókhoz, például a mező- gazdasági termékeket a városokban közvetlenül kocsikról adják el a fogyasztóknak. Ugyanakkor a francia parasztok a Közös Piac ellen tüntetnek, amelynek haszonélvezői nem ők, mint ahogy ezt nekik Ígérték, hanem a szervezett nagykereskedelmi vállalatok, amelyek a termelői áraktól függetlenül határozzák meg a piaci árakat. Könyvében Scheringer megmutatja, hogy ilyen agrárpolitika mellett nemcsak a kis- és középgazdaságok jutnak csődbe, hanem a nagy családi gazdaságok is mindinkább a konszernek és a tőkés társaságok ellenőrzése alá kerülnek. Scheringernek ezt a megállapításait ma már több ezer nyugatnémet paraszt i.- bizonyítja, akik a kényszerközösségekbe tömörülnek. E közösséget természetesen a hivatalos német parasztszövetség nem támogatja. Scheringer rámutat arra, hogy a parasztkérdés megoldására az EGK keretében nem lehet számítani szerinte a megoldás kulcsa: nemzeti agrárpolitika, s ennek keretében több szövetkezet alapítása, továbbá a fogyasztási szervezetekkel való intenzív együttműködés. E megoldás végső fokon az osztrák parasztok számára is előnyt jelentene. Erre a következtetésre jut mindenki. aki Richard Scheringer kis könyvét olvassa, amelyet a Rö- derberg-Verlag GmbH., Frankfurt am Main, 6. adott ki.
