Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-19 / 196. szám

2 r TÓI VÁ OTEGYFÍf VlPÜJSÄÖ 1966. augusztus 19. Készül a termelőszövetkezetek egyszerűsített könyvviteli rendszere Gyors információk a közös gazdálkodás önálló, operatív irányításához Uj, egyszerűsített könyvviteli rendszer tervezetének kidolgozá­sát kezdték meg a Földművelés- ügyi Minisztériumban a termelő­szövetkezetek részére. A tsz-ek je­lenlegi nyilvántartási és könyve­lési rendszere, mai formájában, jórészt nem az üzemi vezetés, ha­nem a közvetlen irányító szervek igényeihez alkalmazkodik. A jelen légi számviteli rendszer ezen túl­menően túlságosan bonyolult, nem eléggé áttekinthető az üzemi ve­zetők számára. A termelőszövetkezetek már ma is önállóbban gazdálkodnak, mint néhány évvel ezelőtt, a gaz­daságirányítás reformjának be­vezetése után pedig nagymérték­ben tovább erősödik önállóságuk és gazdálkodásuk vállalati jelle­ge. Ehhez a tsz-vezetőknek az eddiginél pontosabban, alaposab­ban és gyorsabban kell megismer­niük a gazdálkodásra vonatkozó adatokat. Ezt kívánják biztosíta­ni a most kialakítandó számvite­li rendszerrel. Ennek a rendszer­nek az lesz a legfontosabb új vonása, hogy a gazdálkodást „me­net közben” javító, operatív in­tézkedésekhez szükséges infor­mációkat biztosít. Emellett ki­mutatják majd mindazokat az adatokat is, amelyeknek elemzé­sére a távlati tervezéshez és ve­zetéshez, elsősorban a jövedel­mezőség-számításhoz van szükség­A tervezet-kidolgozásra bizott­ság alakult, a mezőgazdasági számvitel legjobb elméleti és gya­korlati szakembereiből. A terve­zet elkészülte után, valószínűleg a jövő év elején vitára bocsátják a termelőszövetkezetekben. 1967 második felében továbbképző tan­folyamokat rendeznek több ezer szövetkezeti könyvelő részére, hogy időben megismerjék az új rendszer alkalmazásának módját. Az új egyszerűsített könyvvite­li rendszer a gazdaságirányítás reformjával egyidőben, 1968. ja­nuár 1-én lép életbe. Egy része — elsősorban a szövetkezetek gazdálkodásával kapcsolatban ál­ló állami szervek számára szük­séges adatok nyilvántartása — kötelező lesz, többsége azonban javasolt módszer, amelyet az Üzemavató ünnepség a Szegedi Textilmű vekben Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter csütörtökön délután ün­nepélyesen felavatta a Pamut- nyomó-ipari Vállalat gyáregysége a Szegedi Textiművek, 550 millió forintos rekonstrukciója nyomán megvalósult új üzemi létesítmé­nyeket. Csaknem tíz ország különféle vállalatainak szakemberei mű­ködtek közre a gyár létrehozásá­ban, a világszínvonalat képvise­lő gépek, berendezések felszere­lésében. Sok gépet elektronikus fotocellás készülékek vezérelnek. A nehéz fizikai munka helyet! több száz speciális targoncával, valamint automatikus szállítópá­lyákon mozgatják az anyagot A gépeket függő sínpályákon moz­gó gépelefántokkal, a termeket önjáró takarítógépekkel tartják tisztán, s több munkahelyen au­tomaták kötözik az elszakadt fonalakat. A minőségellenőrzés­re is jórészt önműködő műsze­rek szolgálnak.' A kombinát fű­tését, melegvízellátását a nem­rég elkészült 2000 méter mély egyes szövetkezetek adottságaik­nak, szükségleteiknek megfelelő- I termálkút segítségével en alkalmazhatnak majd. (MTI), j meg. oldják Cjabb 52 és félezer munkanélküli Angliában London (MTI) Csütörtökön köz- elérte az év rekordját: auguaz- zétett hivatalos adatok szerint tus 8-án az országban 316 711 júliusban 52 558 ember vesztette hivatalosan nyilvántartott munká­éi munkáját Nagy-Eritanniában, nélküli volt. Számuk azóta to- s ezzel a munkanélküliek száma vább emelkedett. tscméiipSi SOROKBAN A közelgő tanévnyitás alkal­mából Vágvölgyi Tibor, a Tan- könyvkiadó Vállalat igazgatója csütörtökön a Magyár Sajtó Há­zában tájékoztatta az újságíró­kat tankönyvkiadásunk helyze­téről. Elmondotta, hogy mintegy 550 féle tankönyv áll a diák­ság rendelkezésére 15 millió pél­dányszámban. Hangsúlyozta, hogy az idén már valamennyi általá­nos iskolai tankönyv az oktatási reform szellemében jelenik meg. Csütörtökön Pekingben egymil­lió ember részvételével nagygyű­lést tartottak a „nagy proletár kulturális forradalom” tiszteleté­re. A gyűlésen jelen volt Mao Ce-tung, a KKP Központi Bi­zottságának elnöke. A nagygyűlésen Lin Piac mar­sall honvédelmi miniszter, majd Csou En-laj miniszterelnök, a KKP Központi Bizottságának al- elnökei mondtak beszédet. Fel­szólalt Nie Juan-cu, a pekingi egyetem képviselője. * Robert Kennedy szenátor szer­dán este 80 perces megbeszélést folytatott U Thant ENSZ-főtit- kárral, s ennek során megvitat­ták a délkelet-ázsiai fejleménye­ket. valamint a vietnami háború békés rendezésének kilátásait. A találkozót mindkét fiél rendkívül hasznosnak nevezte. • Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter meghívására né­hány napos hivatalos látogatásra csütörtökön Budapestre érkezett Abdullah Al-Jabir Al-Sabah kuwaiti kereskedelmi és Ipar- ügyi miniszter. A miniszter kí­séretében van Hassan Mohammed Rajeh, a kereskedelmi és ipar­ügyi minisztérium igazgatója. * Az utolsó napok esőzései sú­lyos katasztrófához vezettek Ausztria több vidékén, mindenek­előtt Kelet-Tirolban és Karintiá- ban. A kiáradt folyók utakat hidakat, vasutakat sodortak eí, vagy tettek járhatatlanná. Az ár­víz miatt több helységben lakó­területeket kellett kiüríteni. A Szovjetunióban csütörtökön ünnepelték a légiflotta napját. Az ünnep alkalmából Malinovsz- kij marsall honvédelmi minisz­ter napiparancsot adott ki. Üd­vözli a szovjet repülőket és meg­parancsolja, hogy az ország 30 nagyvárosában tüzérségi dísz- sortűzzel köszöntsék a már 35 éves múltra visszatekintő ha­gyományos ünnepet. • Raul Prebisch, az ENSZ ke­reskedelem- és gazdaságfejlesz­tési értekezletének főtitkára szer­dán Moszkvában V. V. Kuznye- covval, a szovjet külügyminiszter első helyettesével tárgyalt. A nemzetközi kereskedelem norma­lizálásáról és továbbfejlesztéséről- Szó volt a kelet-nyugati keres­kedelem kérdéseiről Is. A koreai elvtársak a mi külön kérésünkre Pamindzsonba is el­vittek bennünket. Pamindzson 1953-ban vált ismertté _és Jtenilt a világ közvéleményénél éloté-"' rébe. A Pamindzsonban megkö­tött fegyverszünet akkor, azt je-, lentette, hogy véget ért az ame­rikaiak által kirobbantott, majd csatlós államok segítségével a koreai nép ellen három évig folytatott iszonyatos háború. K. Papp József: A KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGRAN 6. Pamindzsonban Három hét Mint ismeretes a koreai nép a Szovjetunió és a vele szövetséges hatalmak második világháború prán aratott győzelmük ered­ményeként szabadult fel 1945- ben a japán imperialisták gyar­mati uralma alól. A japánokat az ország északi részéből a szov­jet hadsereg és a koreai parti­zánok, a déli részből az amerikai katonák űzték ki. Az amerikai imperialisták mint később kide­rült — ugyanúgy mint Németor­szág esetében— Koreában is meg­szegték a szövetséges hatalmak korábbi, az ország egyesítésével kapcsolatos megállapodást. Az ország általuk megszállt terüle­tén létrehozták a Li-Szi-Man- féle bábrendszert, és továbbra Is ottmaradtak az országban. Erre északon a valóban szabad Korea földjén megalakult a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió betartva a szövet­séges hatalmak által kötött meg­állapodást, kivonta katonáit. Ezt a körülményt próbálták később kihasználni az amerikai imperialisták. Azzal a titkos re ménnyel, hogy az egész Koreát gyarmatukká tegyék, az ameri­kai imperialisták bérence Li-Szi- Man amerikai sugallatra és ame­rikai támogatással megtámadta a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságot. Az észak-koreai hadsereg ke­mény ellencsapással válaszolt. Mint ismeretes a háború első szakaszában az észak-koreai hsd- sereg egymás után szabadította fel Dél-korea városait, falvait. az amerikai imoerialísták és bé­rencük Li-Szi-Man uralma alól. Végül csak a déli nagy kikötő­város, Puszan és környéke nem volt felszabadítva, amikor az amerikai imperialisták ENSZ- zászló mögé bújva — csatlós ál­lamokkal közösen — hatalmas túlerővel próbálták megsemmisí­teni az észak-koreai hadsereget. Ezt sem tudták elérni. Bár a nagy túlerő miatt az észak-koreai hadsereg és az őket támogató kí­nai önkéntesek kénytelenek vol­tak visszavonulni, de a 38. szé­lességi fok környékén mégis olyan csapást mértek az ameri­kaiakra és csatlósaikra, hogy fegyverszünet aláírására kénysze­rültek. Az Egyesült Államok tör­ténetében először fordult elő, hogy nem tudott megnyerni egy háborút, pedig szégyenteljesen, ENSZ-lobogó mögé bújva több kapitalista ország is támogatta. Pamindzson ekkor került a vi­lág közvéleményének az előteré­be, mint a fegyverszünet megkö­tésének helye. A fegyverszüneti egyezményben megállapodtak a katonai demarkációs vonalban és abban, hogy mind a két fél a demarkációs vonaltól két-két kilométerre visszavonja a fegy­veres erőit. Az ország két része között négy kilométer széles de- militarizált övezetet hoztak lét­re abból a célból, hogy meg­akadályozzák az olyan inciden­sek előfordulását, melyek az el­lenségeskedések kiújulásához ve­zethetnek. Pamindzson is, bár Észak-Koreéhoz tartozik, ebbf ^ a demilitarizált övezetbe került. Itt ülésezik a fegyverszüneti egyez­mény betartása felett örköd t., semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság. Egyéb polgári személyek a demilitari- zált övezetbe csak a demilitarizált övezet észak-koreai és amerikai katonai parancsnokainak engedé­lyével léphetnek be. Ide kértünk mi is belépést. Mint utólag a koreai elvtársak elmondták, a mi biztonságunk miatt problémáztak a demilitari- zált övezetbe való belépésünkön. Végül, mégis lehetővé tették szá­munkra, amiért mindig hálásak leszünk a koreai elvtársaknak. A demilitarizált övezetbe kato­nai biztosítással az övezet észak- koreai parancsnokának a vezeté­sével, kocsijainkra sárga zászlót tűzve léptünk be. Előbb észak­koreai, majd amerikai őrhe'yek előtt mentünk el. A demilitarizált övezetben leg­először azt az épületet néztük meg, ahol 1953-ban a fegyver- szünet aláírása megtörtént. Eb­ben az épületben csak egy több száz főt magába foglaló nagyte­rem van, két bejárattal. A fegy­verszüneti tárgyalások idején az egyik bejáratot az észak-kereai és kínai, a másikat az amerikai tárgyaló fél használta. A terem­ben ma is megtalálhatók azok az asztalok, amelyeken a fegyver­szüneti egyezmény aláírása ná- rom — koreai, kínai és angol nyelven — megtörtént. Az aszta­lokon üvegkazettában ma is ott vannak a fegyverszüneti okmá­nyok egy-egy példányai, külön­böző nyelveken, mellettük kis asztalra állítható észak-koreai, valamint az ENSZ-zásziók. Ezenkívül a koreai elvtar ak a terem falain hiteles dokumen­tumok alapján kiállítást rendez­tek be. Bemutat iák az amerikai katonák barbár kegyetlenkedé­seit a koreai néppel szemben. Megmutatják azt is, hogy mi­lyen kegyetleh elnyomatásban él a dél-koreai nép, szembeállítva vele Észak-K.area fejlődését, az észak-koreai nép életét. Rámu­tatnak arra, hogy az amerikaiak és őket kiszolgáló dél-koreai báb­rezsim milyen brutálisan elzár­ják az ország két része között még a levélforgalmat is, ami mi­att a háború után elmúlt tizen­három év óta szétszakított csalá­dok, rokonok, ismerősök semmit sem tudnak egymásról. Azóta a Dél-Korea fővárosába, Szöulba vezető vasútvonal sínpárja közt kihajtott cserje is fává nőtt. Még azt sem engedik meg az ameri­kaiak, hogy a fegyverszüneti el- lehőrző bizottság tanácskozásain részt vevő észak- és dél-koreai tudósítók beszélhessenek egymás­sal. Ha mégis megkísérlik, az amerikai katonák brutálisan szét­választják őket. A kiállítás do­kumentálja, hogy az amerikaiak hányszor, és hogyan sértették meg az általuk is aláírt fegyver­szüneti megállapodás egyes pont­jait. Ezeknek a száma több tíz­ezerre rúg. A fegyverszünet épületének megtekintése után továbbmen­tünk a semleges nemzetek kép­viselőiből létrehozott fegyver­szüneti felügyelő bizottság tár­gyalási helyére. Ez egy kis völgy­ben helyezkedik el, erre a célra épített épületekből, valamint az észak-koreai és amerikai katonák számára készített épületekből, őr­helyeidből áll. Kísérőink, a demi­litarizált övezet észak-koreai ka­tonai parancsnokának a vezetésé­vel minden épületet megnéztünk belülről is, kivéve az amerikai katonák hálóhelyét és az ameri­kaiak által propaganda céljából épített épületet. Az egész demilitarizált övezet egy külön világ. Ellenségesen szemben álló katonák biztosítják. Semleges államok képviselői végzik a fegyverszüneti egyez­mény betartása feletti felügyelő munkájukat. Tárgyalásokat foly­tatnak a szemben álló felek kép­viselőivel, a fegyverszüneti egyez­mény megsértése esetén. Az ame­rikaiak egyébként bőségesen szol­gáltatnak ehhez alapot, s amikor rójuk bizonyítják, képmutatóan mindig elnézést kémek. A demilitarizált övezet meg­nézése. az ott látottak önmaguk leleplezik az amerikai imperialis­tákat. Dél-Koreai államról be­szélnék, Dél-Koneában való tar­tózkodásukat úgy igyekeznek fel­tüntetni, mintha a dél-koreai kormány kelésére és az Egyesült Nemzetek Szervezetének megbízá­sából tartózkodnának Dél-Koreá- ban. Közben dél-koreai katonák közel se mehetnek az Észak- és Dél-Koreát elválasztó határhoz. Azt az amerikaiak őrzik. Az amerikai imperialisták nem szűnnek meg itt sem reklámozni az amerikai életformát, a dél- koreai állam amerikaiak által támogatott állítólagos fejlődését. Mégis kitelepítették a dél-koreai határ mentéről a dél-koreai pa­rasztokat, akik ott a saját föld­jükön semmiféle munkát nem vé­gezhetnek. A termőföldek el van­nak vadulva, nem engedik annak megművelését. Ezzel szemben az amerikai propaganda által mind­untalan rágalmazott Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a parasztok egészen a katonai de­markációs vonalig megművelhetik földjeiket, ott, mint az országban bárhol gyönyörű rizsvetések vi­rulnak, éles kontrasztként a határ másik oldalán lévő gyomtenger­rel szemben. Nem az észak­koreaiaknak, hanem az ameri­kaiaknak van mitől félni, ők őrzik, hogy dél-koreai parasztok át ne szökhessenek és a dél­koreai katonák ne tudjanak de­zertálni, ha ugyan ezt meg tud­ják akadályozni, mert eddig nem sikerült nekik. Ellenkezőleg, ahogy a Koreai Munkáspárt he­lyes politikája eredményeként a koreai emberek élete egyre jobbá válik, méginkább fokozódik az elnyomatás, a terror elől való me­nekülés a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, az igazán szabad Korea földjére. Ennek csak az vethet véget, ha Dél- Koreából is kitakarodnak az amerikaiak és ezzel megszűnik az egyedüli akadálya az ország egyesítésének. Ezért, a legmesz- szebbmenőkig egyet lehet érteni a Koreai Munkáspárt politikájá­val, mely első helyre az ország egyesítését állítja. Észak-Koreá­ban arra mozgósítja a dolgozó­kat, hogy minél nagyobb ered­ményt érjenek el a szocializmus építésében, hogy a dolgozók élet- színvonala olyan legyen, hogy minél nagyobb vonzást gyakorol­jon a dél-koreai dolgozókra. (Folytatjuk) v i

Next

/
Thumbnails
Contents