Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-18 / 195. szám

4

TOLNA OTECTFt KfiPtTjSAfi

1966. Tit!gTlS7hlS f?;

Elit munkásnadrág

IS fogyasztók érdekeinek védelmében

Mindig azt az egy nadrágot láttam rajta. Kék vászon, modern szűk Szabásban, térden felül nagy foltok. Mindegyik combján egy folt.

Hazajött a munkából, motor- kerékpárját betolta a kapun, aztán ismét előbukkant ugyanabban az öltözékben, sétára indulva. Kék vászonnadrág, a combrészen foltok.

Megsajnáltam. Szegény gyerek, bizonyára tanul még, szakmunkás-tanuló lehet, s nincs pénze. Talán még mozira és fagylaltra sincs, nemhogy nadrágra. Bár a motorkerékpáron eltűnődtem: motorkerékpárja

van, csak nadrágja nincs. Na, de hát érthető. Kell neki a gép, mert a többieknek is van, és a motor félig-meddig munkaeszköze, azzal jár dolgozni Bizonyára nagyon megkoplalta szegény srác azt a motorbiciklit, lám, nadrágja sincs. Majd felszabadul, keres, és akkor vesz egy rendes nadrágot. Lehet, hogy kettőt is vesz egyszerre, vagy hármat, mindennap másikban jár. Pótolja, amit elmulasztott ezzel az ócska, foltos, kék pantallóval. Majd udvarol is, ha lesz rendes ruhája.

Egy este a város központjában láttam a kéknadrágos fiút,

negyed-, vagy ötödmagával. Két lány volt a társaságban. Mindegyik legényke, nem éppen színházi öltözékben, de a kék nadrág még így is kirítt a többi közül.

Mondtam is az ismerősömnek, akivel sétálgattam a neonfényben:

— Nézd, az a szerencsétlen gyerek örökké ebben az ócska nadrágban jár. Még lányok társaságában is.

— Persze — mondta az ismerősöm. — Az egy elit nadrág.

— Micsoda? Ez?!

— Ez hát. Direkt azért vannak rajta a foltok, mert így elitebb. Biztos, hogy sokáig kefélte a srác súrolókefével, meg szódával, amíg ilyen jól kikoptatta, kifakította, szóval foltokat tett rá.

— Honnan tudod?

— Tudom. Ez a divat a „fejeknél”. Illetve az egyik divatos nadrágfajta.

Különös. Egy kamaszgyerek azzal „fej”, tehát egyéniség, feltűnő jelenség, hogy megjátssza a munkást, munkásnadrágban jár szórakozni.

De ha sokáig „fej" marad, nem biztos, hogy felnőtt korában is lesz munkásnadrágja.

(gemenczi)

Mindennap rétes

Szekszárdot elárasztották rétessel. Hetek óta mindennap árusítják különböző helyeken, a központi csemegeboltban, a tejboltban és büfékben.

Eleinte nagyon örültünk neki. Kitűnő dolog a rétes. A jó rétes még akkor is jó, ha már kihűlt. Magam is csaknem mindennap elfogyasztottam egyet, gondolva: addig

együk, amíg van. Aztán láttam, hogy állandóan van, hogy fáradhatatlanul sütik, jflíóXVhgn egy nap el nem múlik rétes nélkül, ezért csökkentettem a rétesevő iramot. Sőt, ha jobban belegondolok, mintha kissé meg is untam volna a kitűnő süteményt.

Persze továbbra is csodálattal adózom a rétessütőknek. Fantasztikus teljesítményt nyújtanak a rétestészta-nyújtásban. Mert nyilván nem gép nyújtja a rétestésztát, hanem ember.

Mindent egybevetve: köszönjük a rétest, de a jövőben legyenek rétesteien napok is.

lllllllllllllllllllllllllllllllllllillilllHllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllMHIIIIllI

4 KÉMREPÜLŐ

írta : Pintér István

Ügyfélfogadás közben falálom Halász Istvánt, a Belkereskedelmi Minisztérium állami kereskedelmi felügyelőségének vezetőjét.

Minden üzletben, italboltban ott találhatók a feliratok e szerv létezéséről. Mégis kevesen tudják, hogy a Szekszárdon, a Széchenyi u. 58. szám alatt, néhány helyiségben működő állami felügyelet milyen sokoldalú tevékenységet folytat.

A felügyelőség vezetője tizenhárom esztendeje dolgozik e munkakörben. Csínját-bínját ismeri szerteágazó tevékenységűknek.

Vizsgálataik, ellenőrzéseik kiterjednek megyénk valamennyi állami, szövetkezeti, vendéglátóipari egységére, a nagykereskedelemre és a magánkereskedőkre is. Tevékenységük kettős: védik a fogyasztók érdekeit és a társadalmi tulajdont. Konkrét ellenőrzéseik részben felsőbb utasításra, részben saját kezdeményezésből adódnak, valamint a lakosság bejelentéseinek alapján, elvégzik azok kivizsgálását.

Bennünket most elsősorban ezek a panaszok és a fogyasztók károsításának problémái, jelzései érdekelnek.

— Csökken-e, vagy növekszik megyénkben a panaszok száma? — kérdezzük. — Közismert, hogy meglehetősen ritka a panaszkönyvi bejegyzés. Miben látja ennek okait?

— Tényleg kevés a panaszkönyvi bejegyzés — válaszolja Halász elvtárs. Az utóbbi időszakban meghonosított, hozzánk beküldendő levelezőlap-rendszer sem javított ezen. Évről évre csökken a panaszok száma. Ezt bizony nem tartjuk örvendetesnek. Hogy miért nem? Amiatt, mert problémáink, a jogos s tényleges panaszok nem csökkennek. Ezt különböző vizsgálataink is bizonyítják.

, — A csökkenés fő oka abban jelölhető meg, hogy a vásárlók és fogyasztók meggondolják, be- jegvezzenek-e a panaszkönyvbe, vagy levelezőlapot kérjenek. Attól tartanak — és sokszor nem is ok nélkül, — hogy emiatt hátrányos helyzetbe kerülnek vásárlásaiknál. A jelzések is elsősorban helyileg ismeretlen átutazóktól, nem pedig a helyi lakosokból jönnek. A levélben, vagy ná- jlunk személyesen előadott rek- Slamációk közt már nagyobb Üszámban vannak helyi lakosok.

: — Milyen tárgyúak a pana; szók? Visszatérőek-e, vagy újak t a problémák?

; — Tárgyuk meglehetősen vélj gyes. Nézzük az eddig ez évben

küldött 17 panaszos levelet. Hozzátenném, hogy túlnyomó többségük jogosan panaszkodott. Szóvá teszik nchányan az udvariatlan, nemtörődöm magatartást, az árdrágítást, a minőségi kifogásokat. Két helyről is jelezték a vendéglátó zenészeivel kapcsolatos anyagi természetű észrevételeket. (Csak különdíjért muzsikálnak, kiprovokálják.) Még többen írnak a tartós fogyasztási cikkek (hűtőgép, rádió) garanciális javításának huzavonájáról. Ez utóbbi visszatérő gondunk. Sajnos, küszködünk az alkatrészhiánnyal.

Legfrissebb panaszlevelünk ez. melyben szóvá teszik, hogy egyik MÉH-telepünk kapcsolja a nehezebben beszerezhető bádoglemezt a maradósabb gömbvassal.

— Az utóbbi években, iia van is, de mégis kevesebb a minőségrontás, az árdrágítás. Régen foglalkoztunk például a korábbi években gyakori vizezéssel. Sok az egyedi probléma, az esetenként adódó panasz.

— Egyedi, érdekesebb eseteikről mondjon még valamit —

kérjük.

Mosolyogva felel: — Vannak. A múltkoriban cipővásárlás után panasszal jött hozzánk egy vevő. Előadta, hogy őt becsapták, mert 98 forintot fizettettek vele, holott a cipőn csak 36 forint olvasható. Kiderült, hogy vevőnk fordítva fogta és nézte a lábbelit, a kilencvennyolcat nyolcvanhatnak nézte. A másik egy zombai italboltos „tréfája”, aki egy liter bor helyett egy liternyi, kilenctized részben vizet tartalmazó sörözött folyadékot adott a vendégnek. Később sem szólt a vevőnek semmit, csak amikor mi foglalkoztunk vele, nekünk mondta, hogy viccből tette. Mi is „megtréfáltuk” őt 300 forint birsaggal. Figyelmeztetnünk kellett a múltkoriban a Nagykereskedelmi Vállalatot is. Egy faddi kerek- párvásárló reklamált, hogy az új biciklinek szétcsúszott a váza. Azt kívánták tőle, hogy ő szereltesse szét és küldje be a vázat, mert nekik csak az kell. Természetesen, köteleztük a vállalatot a beszállíttatás költségeire és a szerelésre. Nevetségesnek tűnnek ezek az esetek, de számunkra némelyik nem is olyan mulatságos.

— Milyen szankciókat alkalmaznak a fogyasztók megkárosítóival szemben?

— Állami jogkörünk van, de természetesein vizsgálataink során szoros az együttműködés az illetékes szervekkel. A szankcióknál mindig mérlegeljük a dolog súlyosságát, veszélyességét és figyelembe vesszük a nevelő célzatét is. Sok a büntetés. Noha ugyan sok — és egyre több — a munkáját kifogástalanul végző kereskedelmi dolgozó, bizony sokuk ellen joggal panaszkodnak a dolgozók.

— Vizsgálataink RO százalékánál, az elmúlt esztendőben 123 esetben büntettünk. A vizsgálat befejeztével, a fogyasztók védelme érdekében nekünk kötelességünk elmarasztalni a vétkeseket, joggal várják el ezt tőlünk. Néhány adatot erről. Súlycsonkításért tízszer, minőségrontás miatt csaknem húsz alkalommal bírságoltunk. Nemrégiben ezer forintos pénzbüntetéssel sújtottunk a vendéglátónál, mert nyolcezer forintos „anyagmegtakarítást” produkáltak. Tapasztalataink szerint a vendéglátónál még gyakori a szűk mérés, a súlycsonkítás, különösen nyáron.

— Büntető feljelentéseik?

— A súlyosabb eseteknél természetesen élünk a büntető feljelentés jogával és kötelességével. Az elmúlt esztendőben öt alkalommal tizenhárom személy ellen indult így bírósági eljárás. Említenék példának egynagyobb- szabású, a vásárlókat mintegy 70 000 forinttal megkárosító ügyet. A nagy- és kiskereskedelmi szervek I. osztályú áruként vettek át a Hőgyészi Ruhaipari Vállalattól 1200 orkánkabátot. Hogy menynyire kényesek vagyunk erre, ezt az is bizonyítja, hogy árusítását letiltottuk. E súlyos eset miatt nem érhette el a Népbolt a kiváló vállalat címet. Tanulságos számukra is.

— Befejezésül szeretném elmondani a következőket. Tudjuk, hogy nem minden rendellenesség jut el hozzánk. Éppen ezért, szeretnénk fokozni tömegkapcsolatainkat. A társadalmi ellenőrök munkáján kívül, szívesen vennénk, ha községeinkből egy-egy kereskedelmi érzékkel megáldott vásárló, időnként összefoglalóim megírná felügyelőségünknek a fentiekhez hasonló és orvosolandó észrevételeket — fejezi be Halász István válaszait.

Elvi tisztázottság, gondos vizsgálatok jellemzik e fontos állami ellenőrző szerv munkáját. Nagyszámú társadalmi segítségeikkel együtt, rendeltetésük szerint védik itt a társadalmi tulajdont, vigyáznak a vásárló ériekeire. Bizalommal fordulhatnak hozzájuk.

SOMI BENJAMINNÉ-iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimimiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiifiiiiiiiii

— 10 —

— Pszt, csendesebben! — intette halkabb beszédre Mrs. Rowers, a férjét, — Még meghallják öt gyereked van Oliver, ne feledd! öt gyerek! így sem tudom, hogy mi lesz belőlük, miként tudunk kenyeret adni a kezükbe. Ha pedig veled történik valami...

1948-ban történt ez, s Francis 18 éves volt. McCarthy újra és újra figyelmeztette Amerikát, hogy el kell hárítani a „vörös veszélyt”. A fiatalember úgy gondolta, hogy McCarthynak és híveinek igaza van, semmilyen eszköz nem elég erélyes, ha a vörös veszedelem elleni harcról van szó, de Mi's. Field nem lehetett vörös. így hát halála azokat terheli, akik a kommunisták üldözése közben megsértettek egy igazi amerikait.

Az osztályban Francis véleményével, hogy Mrs. Field haláláért az őt meghurcolok a felelősek, legélesebben egy lány, Rosa Rubin szállt szembe. Gyönyörű, kék szemű lány volt, szőke haja, akár az arany. A fiúk legtöbbje, így Francis is kicsit csapta a szelet neki. Rosa azonban fütyült a vele egykorú iskolatársak széptevéseire. Úgy viselkedett, mint valami hercegnő. Különösen lenézte azokat, akiknek családja anyagi gondokkal küzdött. Az ő apja „25 000 dolláros ember” — a helyi bank egyik cégvezetője. Rowersék jó, ha évi 3—4000 dollárt kerestek. így hát még nem is gondolhatott rá, hogy Rosa valamikor szóba áll vele.

A lány az egyik iskolai szünetben, amikor ismét Mrs. Fieldről beszéltek a diákok, megmondta a véleményét:

— 11 —

— Tragédia, ami történt, de nem kell akkora hűhót csapni az eset körül... Mrs. Field öngyilkos lett, mert gyengék voltak az idegei. Amerika akkor sem mondhat le arról, hogy megszabaduljon ellenségeitől, ha egy-két ártatlan is a föld alá kerül. Amerikaiak vagytok, nem? Hát számunkra mindenekelőtt Amerika biztonsága a fontos!

Rosa Rubinhoz hasonlóan vélekedett az egyik tanár, Mark DeBoer tanár is, aki nemrégiben helyeztek az iskolába. Matematikát és fizikát tanított. Előadásaiból a diákok vajmi keveset értettek meg, de a tanár semmit sem magyarázott meg még egyszer.

— Az életben is úgy van: ha valaki nem ért az első szóból, már hiába kérdezi meg újra — mondta. — Amit egyszer hall az ember, azt tudni kell. Aki erre nem képes, az elbukik. Nálam is, az életben is ...

Könyörtelenül megkövetelte a diákjaitól a feladott leckét, de maga semmit nem tett azért, hogy meg is értsék az anyagot. A lányok és a fiúk úgyszólván kivétel nélkül gyűlölték ezért. DeBoernak azonban nem volt semmi önkritikája, s azt hitte, hogy diákjai rajonganak érte és csak úgy csüngenek a szaván. Ezért aztán gyakran szónokolt, adott atyai jótanácsokat. Mrs. Field halálát sem mulasztotta el kammentálni:

— 12 —*

— Ez az asszony meghalt, mert gyenge volt Vegyétek tudomásul, hogy az életben csak az boldogul, aki erős, aki nem szentimentális.

DeBoer folytatta volna, de megszólalt az iskola csengője. Nem hosszan, egyenletesen, mint az órák végén, amikor hallatára felsóhajtottak, megkönnyebbültek a diákok. Szaggatottan, pa- rancsolóan berregett, — s ha ez a jel felhangzott, rettegés lett úrrá az osztályon. A szaggatott csengőjelzés atomriadót jelzett. Persze, csak próbariadót, — dehát ki lehetett biztos abban, hogy csak gyakorlatról és nem valóságról van szó?

III.

Francis diáktársaival együtt villámgyorsan teljesítette az előírást. Letérdelt háttal az ablaknak, térdét összezárta, a padba előre elkészített fehér lepedőt borított magára, karjait összekulcsolta a térde előtt a földön, s arcát karjaiba temette. Éppen úgy, ahogy ezt tanították a tanárai, akik ezt a furcsa tudnivalót a közoktatási tanács utasítására sajátíttatták el diákjaikkal.

Az atom-próbariadó kereken tíz percig tartott. Ezalatt Francisnak volt ideje gondolkozni. Azon ts, ami Mrs. Fielddel történt és amit erről az esetről a matematikatanár mondott, s arról is. hogy mi történne akkor, ha a vörösök valóban megtámadnák őket atombombával.