Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-17 / 194. szám
4 TOLNA MEGYÉI Nf.PÉ.TSAO 196(5. augusztus 17. Cikkünkre válaszol a Posta A Tolna megyei Népújság augusztus 2-i számában Szabotini Károly olvasójuk kifogásolta, hogy Dombóváron az autóbusz-megállónál létesített hírlapárushely nem működik és újságért kilométereket kell gyalogolni. A cikkel kapcsolatban az alábbiakat közölhetem. A község területén felépült autóbusz-megállóhelyen a Posta komoly anyagi beruházással azért létesített hírlapárushelyet hogy a lakosság hírlapellátását még kényelmesebbé és kulturáltabbá tegye. Várakozás ellenére, az árusítás beindulása után komoly forgalom nem alakult ki, ezért a jutalékos hírlapárus nem találta meg számítását, havi jövedelme olyan minimális volt, hogy néhány hónap után felmondott és miután hírlapárusnak senki sem jelentkezett — még nyugdíjas sem, — kénytelen voltam a kérdéses árushelyet szüneteltetni. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem a Postán múlik a hírlapárusítás szüneteltetése és kész örömmel üzemeltetnénk, ha hírlapárus jelentkezne. Egyébként a község területén a postás- és hírlapkézbesítők is foglalkoznak hírlapárusítással és ugyanakkor a Hunyadi térről ÍOO1—150 méterre lévő Dombóvár 1. sz. postahivatalban bárki hozzájuthat ' sajtótermékekhez. Postaigazgatóság Pécs Az Isfcolarádió pályázata Pályadíjak: Általános iskolai témakörből és középiskolai témakörből külön-külön kiadnak egy I. díjat, 2500 forint, két II. díjat 1500 forint, három III. díjat 1000 forint. B. Műsorpályázat: A pályázati rádióműsor bármely osztálynak szólhat, de tematikailag csak tantervi anyag lehet és az Iskolarádió kialakult műsorainak — irodalmi, osztály- főnöki óra, történelmi, idegen nyelvi, énék-zenei műsorok — kereteibe illeszkedjen. A pályamű formailag kötetlen (összeállítás, hangjáték, dialógus, monológ, vita, stb.). Időtartama: 15 perc. A pályamunka hangszalagon is beküldhető. Pályadíjak: Általános iskolai és középiskolai témakörből külön-külön kiadnak egy-egy I.díj 2500 forint, II. díj 1500 forint, III. díj 1000 formt. A díjazott munkát az Iskolarádió a következő tanévbe műsorra tűzi és a szokásos szerzői honoráriumot folyósítja. A pályamunkák beküldése: A pályázat jeligés. A határidő a pályázat mindkét kategóriájában: 1967 február 1. A pályamunkát két példányban kell beküldeni a Művelődésügyi Minisztérium, főosztályára (Budapest V. Szalay u. 10—14. III. em. 63.). A borítékra rá kell írni a jeligét, fel kell tüntetni a tantárgyat, amelyről a pályázat szól és lezárt borítékban csatolni kell a pályázó nevét és munkahelyének (iskolájának) pontos címét. Eredményhirdetés: A pályázatok eredményeinek kihirdetésére 1967 április 4-ig kerül sor. tlllllllllllllllllllillllilllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A KÉMRCPÜLŐ A Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztálya és a Magyar Rádió ifjúsági osztálya módszertani és műsorpályázatot hrrdet az általános iskolai és középiskolai pedagógusok számára. A pályázaton részt vehet minden pedagógus, aki ismeri és felhasználja az Iskolarádió műsorait. A. Módszertani pályázat: Hogyan alkalmazom az Iskola- rád;ó műsorait: A pályázati munka az Iskolarádió műsorainak bármely tárgyköréből és bármely osztály anyagából kerülhet. Foglalkozhat akár egyetlen rádiós óra elemzésével vizsgálhat egy-egy módszertani kérdést több műsor anyagán keresztül, foglalkozhat a rádiós órák előkészítésének; speciális feladataival, kontroli- osztály beállításával, vizsgálhatja a nevelés hatásfokát, elemezheti a közvetlen rádióból és magnetofonról való alkalmazás kérdéseit, stb. A pályázat anyaga bármely eddig elhangzott műsor lehet, A munka terjedelme 10— 20 gépelt oldal. I A megyei kórház (Szekszárdi felvételre keres VIZSGÁZOTT VIRAGKERTÉSZT j Jelentkezni lehet a szej mélyzeti irodában. (139) A Német KP él ! írta : Pintér István Tíz esztendővel ezelőtt, 1956 augusztus 17-én Nyugat-Németországban betiltották a Német Kommunista Pártot. Adenauer kormánya már öt esztendővel korábban kérte a kommunista párt „törvényen kívül helyezését” a karlsruhei alkotmánybíróságtól — először éppen azon a napon, 1951. november 22-én, amikor a nyugati hatalmak külügyminisztereivel az új Wermacht, a Bundeswehr felállításának meggyorsításáról határoztak. Néhány héttel a bonni hadkötelezettségi törvény bevezetése után pedig betiltották az NKP-t. Mint Hitler idején, a kommunista párt betiltása szoros kapcsolatban állt a német militarizmus aktivizálódásával, a fegyverkezéssel, az agresszív készülődésekkel. Nem véletlenül, hiszen az agresszív német imperializmus szemében mindig szálka volt a Német Kommunista Párt, amely születésétől kezdve a béke és a demokrácia, a szocializmus megalkuvás nélküli harcosa német földön. Hogyan gondolhatta az Ade- nauer-kormány/ hogy megsemmisíthet egy olyan pártot, amely a német kommunisták tízezreinek megevilkolása, a véres terror ellenére, végig küzdött a hitleri fasiszta diktatúra ellen? A Német KP, amely 1918. december 30-án alakult meg, s amelynek vezetőit, Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot néhány nappal később kegyetlenül meggyilkolták, s amely fennállásának több. mint a felét illegalitásban töltötte — az üldöztetéssel dacolva folytatta harcát. A párt betiltása után tíz esztendővel maga Lücke, bonni belügyminiszter volt kénytelen hivatalosan beismerni, hogy a Német KP él és befolyása egyre növekszik! Ez a hivatalos jelentés kénytelen-kelletlen elismeri: „Az NKP-nak sikerült helyenként más-más sikerrel javítani és kiszélesíteni „nyílt” munkáját... Az NSZK területén valamennyi körzeti bizottság munkaképes volt. Emellett sok kerületben is munkaképes vezetőszervek működtek... Az NKP meg tudta őrizni pártapparátusát, sőt ki is szélesítette, vagy helyreállította a döntés végrehajtása során foganatosított intézkedések (vagyis a letartóztatások) után”. A bonni rendőrminiszter azon kesergett, hogy az NKP gyűlésein jegyre többen vesznek részt, s jnemcsak munkások, hanem a jnyugatnémet társadalom valamennyi rétegeinek képviselői. A párt betiltása óta eltelt évtized is bizonyította, hogy a történelem kerekét nem lehet meg- jállítani. Hiába írta annak idején Adenauer szócsöve, a Rheinischer Merkur az NKP betiltását sürgető cikkében, hogy ,,a marxizmus végleges kiirtását, a szocializmus ártalmatlanná tételét ne csak Németországban oldják meg, hanem egész Európára kisugárzóan is”. Hiába hangolták össze terveiket a NATO-or- szágok — Franciaországban és Olaszországban nem tilthatták be a kommunista pártot, a Német Demokratikus Köztársaságban pedig már győzelmet arattak azok az eszmék, amelyekért Rosa Luxemburggal, Liebknechttel és Thälmannal együtt sok tízezer német kommunista áldozta életét. Nyugat-Németországban a párt betiltásával ugyan ideiglenesen sikerült visszaszorítani a demokratikus erőket, azonban éppen a Nyugat-Németországban mind többen ébrednek rá, hová vezet, az az út, amelyre Adenauer és örökösei a Német KP betiltásával léptek. Ezért követelik immár százezrek a húsvéti békemenetek során az atomfegyverekről való lemondást, a munkások között terjed a munkásegység és a Német Demokratikus Köztársasággal való tárgyalások gondolata. Tavaly neves személyiségek is aláírták a Német KP-nak azt a petícióját, amelyben a kormánytól és a parlamenttől a párt betiltásának hatálytalanítását éo a politikai elítéltek amnesztiáját követelte. A kommunisták befolyása megnőtt a szakszervezetekben, a gyárakban több száz A Német Kommunista Párt egyik utolsó legális gyűlése 1956 augusztusába« bonni rendőrminiszter jelentése tanúsítja, hogy a Német KP továbbra is a demokráciáért küzdő erők élvonalában haladva küzd a szabadságért. A Német Kommunista Párt 1963-ban Nyugat-Németországban az illegalitás nehéz körülményei között tartott kongresszusán ösz- szegezte tevékenységét. Bebizonyosodott, hogy a párt betiltására hozott törvényt a bonni állam felhasználja az összes demokratikus és haladó erők elhallgattatására. Politikai ügyekben tíz esztendő alatt közel félmillió ember ellen indítottak eljárást, vagy hoztak ítéletet. Most a „kivételes állapotról” szóló törvények elfogadtatásával akarja az Erhard-kormány megszüntetni a Német Szövetségi Köztársaságban a megnyirbált demokratikus jogokat, a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot. Ezért a párt azzal fordult a lakossághoz, hogy egységesen szálljon szembe a diktatórikus törekvésekkel: „Őrizzük és védjük meg azt, amink van!” — hirdeti az NKP jelszava. illegális üzemi újság terjeszti a párt felhívásait. S a legbiztatóbb jelenség, hogy az NKP új tagjai között megnőtt a fiatalok száma. A „gazdasági csoda” országának ifjúsága is kiutat keres a„ zsákutcából, lelki sivárságából. A „motoros gyerekek” — mint a párt kongresszusán egy küldött elismerően mondta — lelkes sztrájktörőknek és aktivistáknak bizonyultak... De a kommunisták mindenütt terjesztik igazukat s ott vannak még a Bundeswehr- ben is. A Német Kommunista Párt túlélte Hitler terrorját és már leküzdötte az adenaueri betiltás okozta csapást. Tagjai abban az országban küzdenek az igazságért, a szocialista eszmékért, amelyben az elmúlt évtizedekben a legkegyetlenebbül sújtották a kommunistákat és a demokratákat. Ez sem rettenti el őket a legfontosabb céltól, megakadályozni, hogy a német militarizmus még egyszer háborút indítson Európában német földről! SEBES TIBOR iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimimiiiit — 7 — Ez az öngyilkosság sokat foglalkoztatta a városka lakóit. Az asszony előtt, a méregpohár mellett az asztalkán egy búcsúlevelet találtak. A levél szűkszavú volt, s nem vádolt senkit. Mrs. Field halálában is hű maradt önmagához. A levelet az iskola főigazgatójának írta. Ö, a kötelességtudás példaképe, úgy érezte, hogy még halála után is magyarázattal tartozik főnökének; „Uram, megdöbbentő dolog történt ma velem az iskolában. Röviddel azelőtt, hogy elsőosztályos növendékeimet hazaengedtem, hivatott az igazgató. Bevezettek a tanári szobába és ott az igazgató bemutatott dr. Bonroynak, Mr. Muccinak és egy gyorsírónak. Ebben félelmet keltő légkörben különböző kérdéseket intéztek hozzám, mint egy vádlotthoz. Sejtelmem sem volt róla, hogy ilyesmi fog történni. Nem mondták meg, hogy miért folyik a kihallgatás. Nem tudom, elviselni ezt a szégyent. Nem tudom elviselni, hogy harminc évi becsületes szolgálat után még mindig nem bíznak bennem és vizsgálatot folytatnak ellenem, akinek semmi bűne nincs”. A városka lakói között szájról szájra járt, hogy Mrs. Field miért vált meg az élettől. A tanítónő reggel éppen karácsonyról, a szeretet, a béke ünnepéről beszélt tanítványainak, amikor az iskola igazgatója váratlanul berendelte magához. Az igazgató saját irodájából átvezette Mrs. Fieldet a tanári szobába és bemutatta két — 8 — embernek, akiket a tanítónő nem ismert, sohasem látott. Az egyik dr. John Bonroy főigazgatóhelyettes volt, a másik pedig Nicholas Mucci, a közoktatási tanács jogügyi titkára. Mrs. Field széles mosollyal, barátságosan üdvözölte őket. Alaptermészetéhez tartozott, hogy nem tudott rosszat feltételezni az emberekről. Maga jó volt, s mindenkiben csak a jótulajdonságokat látta. A két férfi azonban korántsem viszonozta barátsággal Mrs. Field viselkedését. Kijelentették: — Azért jöttünk ide, hogy bizonyos kérdésekéit tegyünk fel önnek! Egy hivatalos gyorsírót is hoztunk magunkkal, hogy feljegyezze az ön feleleteit. Figyelmeztetjük tehát, hogy ami most elhangzik, a későbbiek folyamán nem áll módjában letagadni... Mrs. Field csodálkozott. Hogy ő letagadna bárhol is, bármit? De nem volt idő a töprengésre. A két férfi minden teketória nélkül, agresszíven kérdezősködni kezdett. Mrs. Field politikai meggyőződésére és ismeretségi körére voltak kíváncsiak. Többek között arról faggatták, hogy „1940- ben, vagy 1941-ben részt vett-é bizonyos kommunista gyűléseken.” A csendes szavú, meglehetősen félénk, Mrs. Fieldet rendkívül megzavarták a magánéletét és politikai meggyőződését firtató, tolakodó kérdések. Megtagadta a választ azokra. Erre a két férfi azzal fenyegetőzött, hogy engedetlenség — 9 — miatt vádaf emelnek ellene. Sőt, még egy esetleges bírósági eljárásra is céloztak. A tanítás után Mrs. Field a tanítók szakszervezetébe sietett. Annak tisztviselője mindent elkövetett, hogy megnyugtassa 1 az izgatott tanítónőt. A tisztviselő másnap délelőtt felkereste a közoktatási tanács elnökét, hogy tiltakozzék Mrs. Field meghurcolása ellen. De már elkésett. Akkor már Mrs. Field halott volt. A tanítók szak- szervezetéből egyenesen hazament, leült, megírta a búcsúlevelet, s utána kiürítette a méregpoharat. Eredetileg az utolsó simításokat akarta végezni azokon a játékszereken, díszeken, amelyeket az elsőosztályosai részére tervbe vett ünnepélyre készített. A sok játék, csillogó karácsonyfadísz szépen összerakva ott volt egy kis polcon, nem messze Mrs. Field holttestétől... Francis Rowerst megrázta Mrs. Field esete. Nem értette, hogy miért kellett ennek a tanítónőnek meghalnia. Hiszen úgy szerette, úgy tisztelte mindenki! Az osztályban is folyt erről a vita. Rowers és még néhány gyerek felháborodottan tárgyalta az eseményt. Francis azon a véleményen volt, hogy Mrs. Fieldet lelkiismeretlen gazemberek kergették a halálba. A szüleitől hallotta ezt a véleményt. Apja különösen felháborodott a Mrs. Fielddel történtek felett. Átkozta azokat, akik folyton más fazekába néznek, szüntelenül szaglásznak, ahelyett, hogy a saját portájukon néznének körül — van ott elég szemét.
