Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-17 / 194. szám
Í«SÍ>, ángitszlflí! Tf. ' ‘fÖT/NA fiTFGYEf SÍÍPÜJSÁG 5 BETONERŐD RFŐTÉRÉN — Dombóvár 1966 nyarán — Tíz évvel ezelőtt még azon mosolygott fél Dunántúl, hogy Dombóvárra szállították a Kossuth- szoborcsoportot, amely az Országház előtt állott, és lebontották. Mert a szoborcsoport nem a negyvennyolcas dicsőséget, hanem valami bánatos, melankolikus hangulatot fejez ki; a szoborcsoport mondanivalója, tehát az egész komplexum ezek után nem. alkalmas arra, hogy egy feltörő nagyközség főterét díszítse. A több tonnányi szobordarabok a Sziget-erdőben pihennek..,. Miért áll még ma is a „betonerőd“ ? _____ M ost meg arról beszél immár fél Dunántúl, több mint egy éve, hogy a község főterén épült egy ..betonerőd”, de azt is le kell bontani. A szálloda, amely nemrégiben a Ludas Matyi jóvoltából országos hírűvé vált, el akarja hagyni egyik harmadát. Egykori török pince van a szálloda alatt, ez szakadt be a betonépítmény hatalmas súlya alatt. Most az erőd egy részét lebontják. Pontosabban le akarják bontani. De az akaratot nem követi a tett. Pedig ez a betonerőd, bármennyire is szóbeszéd, nem ez a jellemzője a község előrehaladásának. Nem „ez” a község. Ahhoz, hogy ezt a vasutas-várost az ember 1966-ban is, és előtte bármikor, megismerje, kicsit mélyebbre kell nyúlni, az események közül ki kell választani a legjellemzőbbeket. És végeredményben nem is kell annyira keresni. Immár hót emelet, nyolc szint magasságú kórházépület hirdeti a fejlődésit. Az újdombóvári részen épülő kórház Dunántúl legkorszerűbb intézménye lesz. Ma rajzokból következtethetünk arra, hogy ez a modernség, nemcsak az épületkomplexum külsejében, hanem a felszerelés, berendezés tekintetében is a legjobbaikikal állja majd a versenyt-. Ez a létesítmény ts Dombóvár. Meg az a tizennyolc lakásos bérház is, amelyet a napokban adtak át, és amellyel kapcsolatban el kell mondani, hogy a lakások elosztása nem éppen simán ment. Mert ebben a városszámba menő községben a lakásgondok városiak — amelyeket alig^alig lehet enyhíteni, kielégíteni, belátható időn belül nem valószínű. gaságot enyhíteni próbálkozik az fmisz, de a fáradozások kevés sikerrel járnak. Ez majd, úgy véljük, a következő gazdasági év feladata lesz. Most eredményként könyvelhető el, hogy már van áru. Építkezés... Építkezés... ipicszáztíz családi ház - öt év alatt S ez a lakásínség fakasztott egy olyan mozgalmait, amely példátlan a Dunántúlon, öt év alatt 810 családi házat építettek a dombóváriak. Úgy, hogy az építőanyag jelentős részét, három megyéből „koldulták” össze — saját pénzükön. Mert a község egyetlen TÜZÉP-telepén mindig csak azt lehet kapni, ami itt nem kell. A ti lőcserepet Dunaföldvárról, a faanyagot Szászvárról, meg Kaposvárról hordták... Viszont ehhez a telephez jártak három megyéből falburkoló csempéért, mert itt számolatlanul volt. Önállóságot a ktsz-ekpek Éppen e hét közepén tárgyalták a járási pártbizottságon a végrehajtó bizottság ülésén a kisipari termelőszövetkezetek helyzetét. Nagyobb önállóságot kérnek a szövetkezeteknek, hogy ki tudják használni anyagi lehetőségüket, hogy az igényeket mielőbb, a lehető legtökéletesebben elégítsék ki: a lakosság áruval, szolgáltatásokkal ne kényszerüljön más megyébe. És most, nemhogy az önállóságot növelnék, még azt a kicsit is elveszik, ami eddig volt. Egy szerelőakna és csarnok-féle építését akarta nyélbeütni a vasipari ktsz — e csekélységhez megyei engedély szükséges ... És e dolgokhoz hasonlók miatt, másfél éve szinte semmit nem építettek a ktsz új telephelyén. Illetve annyi azonban mégis történt, hogy a több holdnyi gazos területet magas drótkerítéssel vették körül... önállóságot akarnak a ktsz-ek. Az embernek olyan érzése van, hogy ebben a községben a gazdasági vezetők — a cementüzemben éppúgy, mint a téglagyárakban — a gazdasági mechanizmust már most szeretnék bevezetni. Évekkel ezelőtt még gond volt a község zöldségfélével való ellátása. Nem egy alkalommal a községi, de még a járási párt- bizottság vezetőinek is foglalkozni kellett a kérdéssel: gondoskodjék az fmsz a lakosság ellátásáról. 1966 nyarán az ellátás, ha nem is tökéletes, de jó. A dráEbben a nagy területen fekvő községben az ember alig-ailig veszi észre a változást. A kesztyűgyár, amelyet eldugtak egy kis utca mögé, már a holnapot mutatja* még akkor is, ha néhány hónapos üzemelés után már a második vezető „szaggatja” az újüzemet. De, hát ez is Dombóvár. Meg az is, hogy némely vezető, a jószándékú bírálatban is az akadékoskodást látja. Három éve írtunk arról, hogy az újdombóvári fő utca kövezését rosszul csinálták meg, érdemes volt-e érte annyi pénzt kiadni? A járási tanácstól azt a választ kaptuk, az út jó... Az utat, most három év után kell megnézni: az út rossz. Szóval, a változást mindenütt észre lehet venni. Épült a Rákóczi utca külső részén^ egy új városrész. Félig kész mar az ÁFOR kútja a tüskei kastély előtti téren. Két éve leállították a tüskei téglagyárat, az épületnek nincs gazdája. Hordja-viszi aki tudja az épületek anyagát... Már ' kijelölték a tízmillió forintos költséggel épülő áruház helyét. .. Elkészül néhány napon belül a Dombóvári; Ujdo-mbóvárral összekötő korszerű út... És ezen a sok esős nyáron, amikor a község országos hírű termelőszövetkezetében gazdag termést takarítanak be, már készülnek az esztendő legnagyobb ünnepére, augusztus 20-ra. Szövetkezeti nap 20-án A mezőgazdasági és ipari üzemek készülnek termékeik impozáns kiállítására. Országos jelentőségű szövetkezeti napot tartanak húszadikán. Az ünnepre való készülést a község vezetői, a lakosság nagy segítségével valahogy arra is akarják használni, hogy megmutassák a tizenhatezer lelkes nagyközség igazi arcát, hogy bemutassák, milyen is ez a község 1966 nyarán — mert a betonerőd a község főterén nem fejezi ki azt, ami a községben belül van . — — pálkovács — »» Ragasztja Bencze bácsi•..?! íi — Figyelembe kell vennem a plakát nagyságát. Lehetőleg egyformák kerüljenek egymás mellé, szépen, hosszú sorban. A kis plakátokat a szélekre rakom. Ügyelni kell arra, hogy csupán a lejártakra rakjak újat, az érvényben levők még maradjanak. És arra kényes vagyok, hogy valamit mutasson is az egész. A legszebb, amikor egy egész táblát felújítok ... Mert az avatatlan azt hinné, hogy a plakátragasztás csak olyan akármilyen egyszerű mesterség. Kicsit meg kell csirizezni a falat és rádobni a plakátot, azután mar készen is van a dolog. Nono! Nem egészen így megy ez, mondja Bencze György. Kellenek ahhoz a fent elhangzott tudnivalók meg nagy-nagy szépérzékre is szükség van. — Ragasztja, Bencze bácsi? — Csak csinosra, Gyuri bácsi! Sűrűn hangzik a járókelők biztatása, hiszen sokan ismerik Szekszárdon, s a Kölesd- ről belátogatók közül is. Hatórás műszak itt a plakátragasztóé. Ilyenkor nyáron már négy óra, fél öt felé megtalálni őt az utcákon. Naponta 70— 100 nagy és kicsi, színes és egyszínnyomatos lapokat rak fel. Egy hónapban úgy 2000— 3000 darabot. — Nem nehéz a járás? — A kérdés jogos, hiszen Gyuri bácsi 77 éves. — Nagyon szeretem ezt a munkát, s így nem esik nehezemre. A lábaim jók. Cipe- kednem nem kell, megteszi helyettem a bicikli szarva. Oda akasztja a vászontarisznyát, benne a rendre összehajtogatott plakátokkal, mellé a másik oldalra az edényt a csirizzel. Ott a meszelő is, meg van nála egy „spakni”. Azt akkor használja, ha egy egész falat „felújít”. Akkor szedi le a segítségével a már leragasztott sok réteget. — Nem az óra a fontos, hogy mennyit töltök munkáival, hanem az, hogy kinn legyen a plakát... — így mondja, így is érzi, és teszi is. Pécsre járt mostanában néhányszor, orvosnál volt, de ahogy ment, meg jött, s ahogy sz ideje engedte, el-elfelejtkezett az ottani hirdetőhelyek előtt. Nézte, hogy ott miként dolgozik a kollega. Aztán örült, ha úgy vélhette, hogy az ő munkája is van olyan szép, rendezett. Mert az esztétika, az fontos! — Vannak kedvenc plakátjai? — Szép volt nagyon a Sárközi Napok plakátja, és figyelmet keltő, kifejező az Országos Népművészeti Hímző Kiállítás megnyitásáról szóló is. Általában ebben az évben nagyon mutatósak a falragaszok. A múzeumba kívánkozott elhelyezkedni, amikor két éve visszaköltözött Kölesdről Szék szárdra. Már nem bántja, hogy plakátragasztónak csapott fel. Szép feladat ez is, becsülettel végzi. Jó volna, ha az emberek is hasonló módon értékelnék munkáját. Ezt azonnal észreyenni. Legfőképpen abból, ha nem szaggatják le* nem firkálják össze a falragaszokat. MÉRY ÉVA Képek a Fornádi Állami Gazdaságból Augusztus 1-én kezdték él szedni a komlót a gazdaságban. A negyvenholdas területről szeptember elejéig folyamatosan szedik ezt az értékes növényt. Megindult a silózás is. Heiehard István traktoros harminc hold kukoricás napraforgó silózását végzi gépevei. Kép a gazdaság hatalmas sertéstelepéről. Fotó: Bakó Jenő
