Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-17 / 194. szám

I lí>6tí. augusztus 17. TOT VA MEGYE? NÉPÜJSÁO 3 A megye uralkod készítették elő as 1919-es Felvételek után tanévnyitás előtt kivégzéseket A KEGYELET, a megemléke­zés friss virágai borítják ezekben a napokban ismét azokat az emlék­műveket, táblákat, amelyek az 1919 augusztusában ártatlanul meggyilkolt forradalmárok emlé­két hirdetik a megyében. Friss virágokkal rója le kegyeletét az utókor azoknak emléke előtt, akik csaknem fél évszázada voltak szószólói és harcosai megyénkben a magyar munkásosztály hatal­mának, s akik e nagyszerű, for­radalmi eszméért készek voltak életüket is áldozni. A terroristák nem válogattak. Kommunisták, vagy pártonkí- vüliek, szakszervezeti tag vagy csak szimpatizáló a szocialista eszmékkel — mindegy volt. Az elmúlt évtizedekben, amikor a mártírokra emlékeztünk, min­denekelőtt a különítményes ter­rorról szóltunk. S ma már van­nak, akik — nem kellően ismer­ve az 1919-es eseményeket — azt tartják, hogy az 1919 augusztusi kivégzéseket a horthysta katonák hajtották végre, s ezért egyedül ők a felelősek minden tettért. E nézetek vallói elfeledik, hogy a megye arisztokratái, burzsoái mi­lyen szerepet játszottak a Magyar Tanácsköztársaság Tolna megyei hősei életének kioltásában. S azok, akik különböző célokat követve tudatosan meghamisítják a té­nyeket, kísérletet tesznek a me­gyei uralkodó csoportok tisztára mosására, szívesen hivatkoznak Pesthy Pál törvényszéki elnök til­takozó levelére, amelyet augusz­tus 18-án írt. Pedig történelmi tény, hogy a megye uralkodó csoportjai nem várták tétlenül a hadsereg kü­lönítményeit. Már az ő érkezé­sük előtt megtették a megyé­ben a megfelelőnek ítélt intéz­kedéseket. Ezt sok tény igazolja. Kezdhet­nénk a bizonyítást azzal, hogy a Tanácsköztársaság idején Szek- szárdon és a megye keleti részén, Nagyszékelyben és Tamásiban, Dombóvárott és másutt milyen ellenforradalmi szervezkedésbe kezdtek a letűnt rendszer marad­ványai, és miként robbantottak ki fegyveres ellenforradalmi kí­sérleteket. S a Tanácsköztársaság megdöntése után Szekszárdon augusztus 4-én dél­után a restaurációra törő arisz­tokrácia. a dzsentrik és a csend­őrök, a klérus aktív közremű­ködésével, letartóztatták a me­gyei intézőbizottság tagjait (direktóriumát), bebörtönözték őket. Közöttük volt Bertók Ró- bertné, terhes asszony is, aki a kínzások hatására a börtönben abortuszt szenvedett. Dombóvárott ugyancsak nem várták a különítményes terror tiszti állományát, már megér­kezésük előtt több nappal ki­adták a körözvényt a direktó­riumi tagok ellen, majd börtön­be vetették őket, és megkínoz­ták valamennyit. Prónay, a hírhedt különítményes parancsnok maga írta le a közel­múltban megtalált naplójában — s amit a Kossuth Könyvkiadó megjelentetett —, miként mentek elébe a Tolna megyei földbirto­kosok, s kérték, könyörögtek ne­ki, hogy jöjjön Tolna megyébe, végezzen az itt élő forradalmá­rokkal. Mindezek közrejátszottak ab­ban, hogy a Magyar Tanácsköz­társaság vezetői nem tudtak kel­lő időben elmenekülni a horthys­ta seregek elől. A fentiek bizo­nyítják, hogy döntő szerepük volt a Tolna megyei uralkodó csopor­toknak, az őket kiszolgáló dzsent­riknek abban, hogy a megyébe érkező különítmé­nyesek összegyűjtve, egy helyen találhatták meg azokat, akik véleményük szerint veszélyesek voltak, vagy lehettek volna még a későbbi­ek során a csak néhány nappal előbb visszaszerzett hatalmukra. A HATALMAT VISSZASZErt- 7,0 osztályok megyei képviselői tudtak a „nemzeti hadsereg” Du­na—Tisza közti vérengzéséről. Ismerték e seregek legfontosabb terveit is. Számítottak arra, hogy Tolna megye fontos szerepet tölt­het be a seregek felvonulásában. Bartal Aurél faddi földbirtokos — a fasizmus időszakának első Tolna megyei főispánja ■—, arra áldozta minden idejét 1919-ben, hogy keresztül vigye tervét: Tolna megye Báta—Bá- taszék körzete hídfőállás legyen a Szegedről felvonuló seregek számára. A földbirtokos 1937-ben meg­jelent családi monográfiájában részletesen leírja, miként utazott Bécsbe, majd az ország déli ré­szét megszálló szerb és francia katonai parancsnokságokhoz, majd Szegedre (1919 május vége), ahol azonnal felveszi a kapcsolatot az ellenforradalmi központtal. Né­hány nappal később, június 6-án már kézhez kapja az ellenforra­dalmi kormánytól a főispáni ki­nevezését. Nem sokkal később Pécsre utazik azzal a feladattal, hogy a Magyar Tanácsköztársa­ság területéről emigrációba vonu­ló ellenforradalmi elemeket ősz- szegy űjtse, és előkészítse őket a fegyveres akció közepette törté­nő hazatérésre. Pécsett kapja meg a szegedi utasítást augusz­tus elsején, hogy induljon el Tol­na megyébe, és töltse be a fő­ispáni tisztet. Bartal nem késik teljesíteni az utasítást, Pécsvárad és Bonyhád érintésével augusztus 3-án, vagy 4-én érkezik meg a megyeszékhelyre. Küldetésének eredményét később úgy összegezi, hogy sikerült a megye vezető kommunistáit „összefogatni és megérdemelt bűnhődéshez juttat­ni”. Bartal — főispánságának idő­szakában — nem tett mást, mint igyekezett valóra váltani politi­kai nézeteit, amit a már hivat­kozott könyvében így fogalmazott meg: „Az ország jövőjének, s a nemzeti irányú újjáépítésének egyedüli biztosítékát és lehetősé­gét katonai alapon álló, diktató­rikus, nemzeti irányú kormány­zatban láttam, aminek akkoriban rendkívül kedvező feltételei meg­voltak.” — így ír Bartal. Vagyis fasiszta katonai dikta­túrát akart megteremteni. Ezért nem tiltakozott 1919. augusztus 10-én a szekszárdi vérfürdő miatt, s ezért adott újabb en­gedélyt provokációs gyűlés meg­tartására. amelynek eredménye újabb kivégzések lettek. AZ 1919-ES VÉRENGZÉSEK­KEL kapcsolatban a vitatkozók közül többen hivatkoznak a már említett Pesthy Pál tiltakozó le­velére, mint olyanra, amely szin­te megtestesíti a megye uralko­dó csoportjainak humanizmusát. E levélre való hivatkozás azon­ban nemigen állja meg a kritika próbáját. Ugyanis e levélnek nemcsak a szövegét kell ismerni, hanem azokat a körülményeket is, amelyek közepette azt papír­ra vetették. E rövid írás kereté­ben a sok közül csupán három igen figyelemre méltó vonatko­zást említenénk meg. Az egyik el nem hanyagolható szempont a levél vizsgálatakor az időpont, amelyben az író­dott. A szekszárdi börtönből 8 nap leforgása alatt két alkalom­mal is embereket vihetett ki a fegyveres különítményes csoport anélkül, hogy valamiféle ellen­állást kellett volna leküzdenie. Két alkalommal — augusztus 10- én és 17-én — összesen. 15 embert vitt el a különít­mény a szekszárdi börtönből és akasztott fel, vagy lőtt agyon — s csak ez után íródott meg a tiltakozó levél, pontosan augusztus 18-án! Ha a szekszárdi burzsoázia meg akarta volna akadályozni a vé­rengzést már az elsőt is, de kü­lönösen a másodikat minden kö­rülmények között megtehette vol­na, hiszen számolnia kellett a 10-i események megismétlődésé­vel. Nem kétséges, nem tettek kellő intézkedést az igazságügyi szervek a szekszárdi börtön vé­delmére. A másik szempont, amit a le­vél megírásával összefüggésben meg kell vizsgálni, az az, hogy milyen elégedetlenséget váltott ki a megyeszékhelyen a különít­ményesek garázdálkodása. A tömegnyomás hatására a bí­rósági alkalmazottak egy csoport­ja a munka beszüntetésével fe­nyegette meg Pesthy Pált, ha nem tesz a közbiztonság és az igaz­ságügyi szervek becsületének helyreállítására megfelelő intéz­kedéseket. Vagyis nem a huma­nizmus, hanem a tömegek elége­detlensége kényszerítette Pesthy Pált az említett levelének meg­írására. Nem mellékes az a szempont sem, hogy kinek írta a leve­let Pesthy Pál, a törvényszék el­nöke? Nos, a címzett nem volt más, piint pártái Aurél főispán- kormánybiztos (fentebb már volt róla szó), akinek politikai elvei közismertek voltak a „felsőbb” körökben, s aki nem meggátolni, de elősegíteni volt hivatott a vé­rengzéseket. Vendel István Szekszárdról irt monográfiájában sok adat van arra vonatkozóan, hogy mi min­dent tett meg a Tolna megyei uralkodó réteg, hogy segítse a terror tombolását. De tudni kell, nemcsak Szekszárdon, hanem a megye más területein is hason­lóan cselekedtek a hatalmukat féltő földbirtokosok, közigazgatá­si tisztviselők, tőkések. Mi'y megrázó olvasni özvegy Gyenis Antalné naplójegyzeteit! (Az 1919 augusztusában Tamásiban ki­végzett dombóvári pedagógus özve­gyéről van szó). A naplójegyzetek­ben leírja Gyenis Antalné, miként igyekezett a család a letartóz­tatásban levő férj részére védő­ügyvédet találni. A megyeszékhely valamennyi ügyvédje visszautasította a ké­rést, Dombóvárott sem vállalta senki. Tamásiban ugyancsak egyetlen ügyvéd sem volt, aki vállalta volna a Tanácsköztársaság volt funkcionáriusának védelmét. S amikor végtére mégis volt egy a sok közül, aki vállalta a .'cdő szerepét — már késő volt: a bá­tor kommunistát, a családapát, a dombóvári forradalmi események egyik szellemi irányítóját nem lehetett kimenteni a gyilkosak kezéből. Gyenis Antalt és több kommunista társát a tamási vendéglő szőnyegporolójára akasztották fel. A BIZONYÍTÓ TÉNYEKET hosszan lehetne sorolni, hiszen még nem is tettünk említést a paksi, a dunaföldvári, a simon- tornyai, az alsóleperdi és a többi kivégzésekről. De a fent említett példák is cáfolhatatlanul bizo­nyítják: a Tolna megyei uralkodó körök messzemenően segédkezet nyújtottak a különítményes fe­hér terrornak, hogy végezhessen áldozataival. A tények bizonyít­ják: a Tolna megyei földbirtoko­sok, a burzsoák, a dzsentrik bűn­részesei voltak az 1919-es gyilkos­ságoknak. S ezen a megállapítá­son nem változtat az a körül­mény sem, hogy nem lartal, Pesthy, Vendel, vagy más Tolna megyei adta le a lövéseket, foj­totta vízbe, vagy rakta a köte­let az áldozatok nyakába. Nem változtat a bűnrészesség tényén az sem, hogy a szekszárdi vé­rengzések befejeztével a törvényszéki elnök tiltakozó le- levelet juttatott el a katonai fa­siszta diktatúrát akaró főisnán- kormánybiztoshoz. K. BALOG JÁNOS A felvételi vizsgák lebonyolítá­sával gondos mérlegelés előzte meg a marxizmus—leninizmus esti egyetemén a döntést: kit ve­gyenek fel és kit ne az 1966/67-es tanévre. A nagyfokú túljelentkezés miatt a felkészültséget elbírálva, a je­lentkezőknek mintegy egyhar- madát kellett elutasítani, illetve' ezeknek zömét a marxizmus— leninizmus esti középfokú iskolái­ra irányították, az alaposabb fel- készültség megszerzése végett. A felvételi vizsgán megjelent valamennyi jelentkező megkapta a döntésről az értesítést július végén. Megyénkben az esti egye­temre idén felvételt nyert 259 új hallgató, akik járásonként kettő, megyeileg összesen tizenegy osz­tályban fognak tanulni. A ta­pasztalatokat összegezték az esti egyetemen. Sikerült tovább javí­tani a párttagság arányát a ko­rábbi tervek szerint. A két és félszáznál több új hallgatónak kétharmada párttag. Az őszi, szeptemberi kezdéskor az újakkal együtt megyénkben csaknem ezren fogják tanulmá­nyozni e magas színvonalú párt- oktatási forma kereteiben korunk legfontosabb és legalapvetőbb ideológiai-politikai kérdéseit. (A tanévkezdésről e hét második fe­lében küldik ki az egyéni érte­sítést. emellett lapunk e hó 28-i számában közli járásonként! bon­tásban a kezdés pontos idejét.) Kérdést intéztünk Bauer József elvtárshoz, az esti egyetem igaz­gatójához. — Melyek az ez évi felvételek főbb tapasztalatai? Válasza a következő: — Az egyik, hogy jól fel­készültek a jelentkezők. Magvas, tartalmas, szép feleleteket hallot­tunk a marxizmus—leninizmus alapismereteiből. Különösen így volt a.z esti marxista középiskolát végzetteknél. Ez a tapasztalat még inkább megerősít bennünket abban, hogy ez az oktatási for­ma alkalmas a jobb egyetemi előkészítésre, a követelmények növelésére. A másik jelentős ta­pasztalatunk, hogy nőtt a rangja ennek az ideológiai oktatásnak. Ehhez az is hozzájárult, hogy a különböző gazdasági vezetők — a saját tanulásuk mellett — job­ban törődnek beosztottaik ideo­lógiai-politikai fejlődésével is. Az újonnan jelentkezők is látják a, bizonyítást a korábban végzet­teknél. A kilenc esztendő alatt nálunk végzett több mint ötszáz volt hallgatónk többsége jól hasz­nosítja szakmai munkájánál is a tanultakat. A párt megyei végre- hajtó bizottsága nagyon komolyan foglalkozik munkánkkal. Irányít­ja egyetemünket, számon tartja tevékenységünket. — A megnövekedett követelmé­nyek, egyetemünk gyarapodó, ja­vuló tekintélye, a felvételt nyer­tek jobb felkészültsége tartalma­sabb, elmélyültebb ideológiai és nevelő munkára ösztönzi egyete­münk igazgatóságát és tanári ka­rát. — fejezi be válaszát Bauer elvtárs, az esti egyetem igazga­tója. Egymillió selyemlepke vizsgálata Szekszárdon A Herbária szekszárdi üzemé- tegek? A kóros lepkék petéit — ben, a selyemhernyó petekészítés amelyeket a zacskók falára rak- országos központjában folytatják a nak le — megsemmisítik, s csak selyemlepkék mikroszkópos idei a fertőzéstől mentesek kerülnek ellenőrzésést. tenyésztésre. . A petekészítő állomások- Az egészséges petéket további r3 • körtük Bajáról, Bácsalmásról kezelésbe veszik, ezeket az üzem f®, ™náro] pergamenzacskóban raktárában megfelelő hőmérsék- körülbelül egymillió létén átteleltetik majd, s a jövő különféle fajtájú selyemlepkepárt tavasszal mintegy négyszázmillió helyeznek górcső alá, hogy meg- selyempetét küldenek szét szerte vizsgálják, vannak-e köztük be- az országba Szekszárdról. Több száz jószág, sok ezer liter tej terven felül a decsi Új Élet Tsz-ből zx cl UUGSI kJ J ELItít Tsz állattenyésztési szocialista bri­gádja figyelemre méltó felajánlást tett a IX. pártkongresszus tiszte­letére. A sertéstenyésztő munka­csapat elhatározta, hogy az idén háromszáz malacot nevel terven felül, a hízósertés-gondozók száz hízóval, a tehenészek sok ezer li­ter tejjel többet adnak a nép­gazdaságnak, mint amennyit az egész évi tervük előír. Ezenkívül a szarvasmarhatenyésztők válla­lása tíz vemhes üsző terven felül, továbbá húsz üszőt exportra hiz­lalnak, ugyancsak az előirány­zotton túl. A termelőszövetkezetben gon­doskodtak a vállalások előfelté­teleiről, így például megfelelő és elegendő takarmányról, s az eddigi eredmények szerint a szocialista brigád teljesíti ígéretét. Mekkorát ugrik a béka ? Ha valaki meglátja, biztosan megáll, ha csak egy percre is. Van ok a csodálkozásra. — Eölugrik ötven centire és 500 kilogrammos súllyal esik vissza — mondja Horváth Sán­dor. A szikár fiatalember kemé­nyen fogja a „béka" két „fülét". A béka nagy zajt csap, re­csegő hangja van. — Naponta hat-nyolc órát pu- fogtatok. De vigyázni kell, mert könnyen a tyúkszememre ugrik. — Hogyan működik? — Benzol táplálja a gépet, hat­hét litert fogyaszt. Mágneses gyújtása van. A robbanás a föld felé fejt ki erőt és összenyomja a rugót, ami majd visszalöki a gépet. Mikor lent van, akkor adom a gyújtást és a gép már ugrik is vissza. Nyolcvan kiló a súlya. A masina most a gödörben áll, Horváth letörli verejtékét, a földtömítőt is megtörli. — Szerencsére még nem ug­rott a lábamra — mondja, — de egyszer kölcsönadtuk és hal­lottam, hogy valakinek megta­posta a lábát. Könnyen el lehet kormányozni, csak vigyázni kell, mindig arra kell dönteni, amer­re menni akarok. így aztán ug­rik előre, oldalt. Hátra nem tá­ratok, mert ott én állok. Ezalatt újabb földréteget lapá­toltak a gödörbe. Horváth Sán­dor újra ugratja a békát. Hirte­len nagyot zörren az ütőtalp. be­ton került a föld közé. Tömörö- dik, keményedik a föld, az üte­mesen lesújtó talp alatt. Épül a szekszárdi Hunyadi ut­cában az új csatorna. V. J. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents