Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-02 / 155. szám
< TOLNA MEGYEI NßPÜJSÄG 1966. július %< De Gaulle elutazott Moszkvából Moszkva (TASZSZ) De Gaulle tábornok pénteken hazautazott Franciaországba. A vnukovói repülőtér felé vezető utcákon a moszkvaiak ezrei sorakoztak fel, hogy búcsút vegyenek a hazautazó francia köztársasági elnöktől. A repülőtéri búcsúztatáson je-' len volt Nyikolaj Podgomij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin. a minisztertanács elnöke, több más államférfi. sok külföldi diplomata, a főváros lakosságának képviselői. A búcsúztatás alkalmából Nyikolaj Podgomij és Charles , de Gaulle beszédet mondott. Podgomij kijelentette: elégedett a De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalások eredményeivel Hozzáfűzte: „Örülünk, hogy találkozásunk és eszmecseréink gyümöl- csözőeknek bizonyultak, kézzelfogható eredményekkel jártak.” De Gaulle elnök válaszában kijelentette: a szovjet—francia tárgyalások formájára és tartalmára vonatkozóan tökéletesen egyetért Podgomijjal. — Nagyszerű fogadtatás után mindenekelőtt annak emlékeit visszük magunkkal. — mondotta De Gaulle —. amit hatalmas országuk rendkívüli fejlődése és fellendülése terén láttunk. Emlékeinkbe hála is vegyül, hiszen a hatóságok és a lakosság a lehető legkedvesebb fogadtatásban részesített bennünket. Országaink békeszerető országok, a jövőben is a békét szolgálják — mondotta De Gaulle, majd beszédét orosz nyelven Oroszország és a szovjet nép éltetésével fejezte be. A francia elnököt és kíséretét szállító Caravelle Moszkvai idő szerint 11,28 órakor a levegőbe emelkedett és lökhajtásos vadászgépek kíséretében nyugat felé vette útját. A francia elnök gépe magyar idő szerint 13 óra 33 perckor szállt le az orly repülőtéren. Á francia közvélemény megelégedéssel fogadta a szovjet—francia csúcstalálkozó eredményét Párizs (MTI) A francia közvéíe- íatkozatot. A szovjet—francia mény döntő többségében megelé- csúcstalálkozó jelentőségét mélta- gedéssel fogadta a Moszkvában tó kommentárok kiemelik, hogy aláírt szovjet—francia közös nyi- az a vártnál többet hozott. Még az Elhunyt Köteles lenö altábornagy A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Honvédelmi Minisztérium mély megrendüléssel tudatja, hogy Köteles Jenő altábornagy, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának póttagja, a honvédelmi miniszter első helyettese, országgyűlési képviselő életének 52. évében szívbetegség következtében rövid szenvedés után elhunyt. Köteles Jenő elvtárs temetéséről a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a ma-1 gyár forradalmi munkás-paraszt kormány és a Honvédelmi Minisztérium gondoskodik. Temetéséről később történik intézkedés. Franciaország kivonta fegyveres erőit a NATO parancsnoksága alól Megkezdődött a FranciaországA NATO katonai gépezete — írja az AP — pénteken 14 ország . fegyveres erőire csökkent, mivel kan állomásozó amerikai csapacsütörtökön éjfélkor életbe lépett tok kivonása és a Franciaország- Párizsnak az a döntése, hogy ki- jevg amerikai támaszpontok vonja fegyveres erőit a NATO . integrált parancsnokságai alól Ugyanakkor egyes francia egységek továbbra is meghatározott feladatokat vállalnak — a NATO katonai szervezete által meghatározott tervek szerint — háború esetén. A francia tisztek csütörtökön hivatalosan is megváltak posztjuktól a NATO európai fegyveres erőinek Párizs környéki parancsnokságán és a közép-európai parancsnokságon: az utóbbi július 1-től Kielmansegg nyugatnémet tábornok parancsnoksága alá került. Elődje Crépin francia tábornok volt. Franciaország mintegy húsz ösz- szekötő tisztje továbbra is a közép-európai parancsnokságon marad az átmeneti időszakra, de nem vesz tovább részt a NATO katonai szervezésében és kiképzésében. Az európai főparancsnokságon Franciaországot Robert Lancrenon vezérőrnagy képviseli a továbbiakban összekötőként. Franciaország tájékoztatta atlanti szövetségeseit, hogy Nyugat- Németországban állomásozó csapatai további jelzésig vállalják a számukra kijelölt feladatokat, de szerepük az integrált NATO parancsnokságban véget ért. Az amerikaiak közölték, hogy visz- szavonják. a Nvugat-Németország- ban állomásozó francia csapatok rendelkezésére bocsátott taktikai atomfegyvereket, „atlantibarát” lapok is — bár a német kérdésben fennálló nézet- eltéréseket emelik ki — kénytelenek elismerni a köztársasági elnök szovjetunióbeli útjának sikerét. A degaulleista Nation hangsúlyozza, hogy De Gaulle talán nem is hitte, hogy a megbeszélések ennyire sikeresek lesznek, hogy konkrét együttműködést hoznak olyan fontos területeken, mint a tudomány, a technika, az űrkutatás, és hogy Párizs és Moszkva között rendszeres megbeszélésekhez vezetnek. Egyszóval fordulatról van szó, amelyet a jövőben Washington sem hagyhat figyelmen kívül. A Paris Jour kiemeli: a moszkvai találkozó mindenekelőtt egy nagy párbeszéd megnyitását jelenti. A lap szembeállítja a francia—szovjet közeledést az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájával, az amerikaiak „lépcsőzetes” fegyveres támadásával szemben Moszkva és Párizs fokozatos békeoffenzívát indít. A Combat szerint Bonn megelégedéssel üdvözli, hogy a német kérdéssel kapcsolatban a nyilatkozat csak a véleménycsere tényét állapítja meg. Nyilvánvaló, hogy az NDK körüli nézeteltéréseket nem lehet áthidalni. A nyilatkozat'azonban teszögezi, hogy az európai kérdéseket előbb európai keretek közt kell megvizsgálni. Világos belőle, hogy az Egyesült Államok ki van rekesztve az európai népek vitájából. A Figaro is elismeri, tagadhatatlan sikert jelent De Gaulle moszkvai útja, de igyekszik csökkenteni a nyilatkozat jelentőségét. Á René Andrieu, az Humanité fő- szerkesztője hangsúlyozza, hogy a német kérdés — bár sok szó esett róla a tárgyalásokon, csak záró- ielek közt szerepel a nyilatkozatban, Nagy tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a moszkvai tárgyalások nem helyezték új megvilágításba ezt a problémát. A francia—szovjet tárgyalások megerősítik, hogy a nemzetközi kapcsolatok új szakaszába lépünk és a nyugati országok a nemzetközi erőviszonyok változása, a tőkés világ ellentmondásainak súlyosbodása következtében kénytelenek felülvizsgálni külpolitikájukat. A moszkvai dokumentum a körülmények által diktált új irányzatot jelent. Ünnepség a Kremlben az új tisztek avatásán Moszkva (TASZSZ). Az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek jelenlétében pénteken tartották a Kremlben a katonai akadémiák idén végzett növendékeinek évzáró ünnepélyét. A végzett növendékekhez, a Szovjetunió és a szocialista országok új tisztjeihez Malinovsz- kij marsall honvédelmi miniszter intézett beszédet. Kijelentette: „Az imperialisták mind ez ideig nem tudták a termonukleáris háború poklába taszítani a világot, elsősorban azért, mert földünkön olyan hatalmas visszatartó erő létezik, mint a Szovjetunió és fegyveres ereje, valamint a Varsói Szerződésben részt vevő többi szocialista ország és hadseregük,” Malinovszkij hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok kegyetlen és szégyenletes vietnami háborúja, a világ más részeiben végrehajtott csendőrakciói, a Német Szövetségi Köztársaság revanspoliti- kája és az atomfegyverek birtoklására támasztott igénye „arra kötelez bennünket, hogy fokozzuk éberségünket, szárazon tartsuk a puskaport, vagyis korszerű nyelven szólva — stratégiai rendeltetésű rakétáinkat teljes' harci készenlétben, hadseregünket és flottánkat pedig olyan állapotban tartsuk, hogy haladéktalanul hazánk és a testvéri szocialista országok érdekeinek védelmére tudjanak kelni.” Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára egyebek között kijelentette: — Minden nép. minden, a béke sorsáért aggódó állam és kormány figyelme a vietnami eseményekre összpontosul. Különös nyugtalanságot kelt az, hogy az Egyesült Államok kormánykörei tovább szélesítik a vietnami háborút. Az amerikai imperializmus új kalózakciói kiváltották a világ minden becsületes embere felháborodásának viharát. Még legközelebbi szövetségesei is elhatárolják magukat az amerikai szolda- teszka által elkövetett bűntettektől. Az Egyesült Államok tekintélye még sohasem esett ilyen mélyre mint most. Az Egyesült Államok kormányköreinek végre komolyan el kell gondolkodniok afölött, hogy mire vezet politikájuk. Könnyen el is lehet csúszni az ilyen politikán. A befejezés egészen másmilyen lehet, mint amilyet az Egyesült Államok szeretne. Ma ismét kijelentjük, hogy a Szovjetunió segítette és segíteni fogja a hős Vietnamot, hogy támogatást nyújtson szabadsága megvédéséhez és ahhoz, hogy kiűzhesse földjéről a hódítókat. Mi levonjuk a szükséges következtetéseket az amerikai imperializmus legutóbbi bűntetteiből. Növelni fogjuk a segítséget. A Szovjetunió sohasem hagyja el a bajban a testvéri Vietnamot! A vietnami nép jogos ügye győzni fog! Brezsnyev ezután De Gaulle látogatásával kapcsolatban a következőket mondatta: — Ez a látogatás fontos hozzájárulás volt a Szovjetunió és Franciaország barátságának és együttműködésének fejlesztéséhez. Úgy gondoljuk, hogy a francia elnökkel folytatott őszinte és baráti beszélgetéseink és az a kétoldalú megállapodás, hogy folytatna fogjuk a politikai érintkezést és tanácskozást, szolgálni fogja a továbbiakban az európai politikai légkör általános javulását, az európai államok közötti bizalom és kölcsönös megértés megszilárdulását. Ez kétségtelenül megfelel a béke megszilárdítása és az európai biztonság érdekeinek. Külpolitikánk célkitűzéseit teljes világossággal meghatározta az SZKP XXIII. kongresszusa. Szent kötelességünknek tartjuk minden lehetőt elkövetni avégett, hogy megakadályozzuk az imperializmus agresszív erőit az új véres világháború kirobbantásában. — Olyan körülmények között, amikor az imperialisták a földkerekségnek hol egyik, hol másik r térségében szerveznek katonai provokációkat, nincs fontosabb dolog annál, mint még jobban kifejleszteni és tökéletesíteni a szocialista országok együttműködését a védelem területén, a munkában érvényesülő testvériséget ki kell egészíteni a fegyvertestvériséggel. Nemcsak barátaink, de ellenségeink is kitűnően megértik, hogy a szocialista világközösséghez tartozó országok egysége, azok anyagi és katonai ereje a legfőbb akadály az imperializmus reakciós elgondolásai megvalósításának útjában, a fő támasza a modern társadalom haladásának. A célok és lehetőségek összhangja Régi — közmondásként is megfogalmazott — igazság, hogy addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér. A közgazdaság nyelvén ez annyit jelent, hogy céljaink mindig legyenek összhangban lehetőségeinkkel; hogy olyan feladatokat tűzzünk magunk elé, amelynek megvalósításához — optimális időn belül — valamennyi erőforrás (munkaerő, kapacitás, anyag, stb.) rendelkezésre áll, A célokkal összhangban álló feltételeknek nem bármikor, hanem optimális időn belüli előteremtéséről van szó. Ez azt jelenti, hogy minden döntéshez a megvalósításnak valamilyen — többé kevésbé pontosan meghatározható — időtartama tartozik. Az optimális időtartamot a különböző műszaki és gazdasági tényezők együttes figyelembevétele alapján kell meghatározni. (Például az adott technikai színvonal által lehetséges biztonságos megvalósítási idő, a piaci versenyképesség, stb.) Esetenként a gazdasági té- i nyezők mérlegelése után eleve el íkeli állni bizonyos fejlesztési elképzelések megvalósításától. Például az export iparágakban általában csak olyan termékek fejlesztését érdemes szorgalmazni, amelyek megjelenésükkor is versenyképesek a nemzetközi piacokon. Számítások kimutatták, hogy például a Bü gyógyszer tömeggyártói kapacitásának megteremtése, a gyártás felfuttatása olyan lassan történt, hogy az exportpiacokon emiatt jelentős nyereségtöbblettől estünk el. Mindebből az következik, hogy a célok meghatározásakor a feltételeket nemcsak naturális mivoltukban kell mérlegelni. Köny- nyen elképzelhető ugyanis, hogy a feltételek ugyan megteremthetők, de az időtényező jelentősen ronthatja a befektetések hatásfokát. Ezért a célok meghatározásakor mindenekelőtt a piaci körülményeket, a kereslet várható változását, irányát, sőt más országok hasonló törekvéseit is sokoldalúan tanulmányozni kell. Az ilyen célú vizsgálatok és ezek alapján bizonyos prognózisok készítése fontos feltétele lesz a vállalatok eredményes működésének az új gazdasági mechanizmus körülményei között. A vállalatoknak ugyanis egyrészt népgazdasági szintű, másrészt saját piaci információik alapján kell kialakítaniuk üzletpolitikájukat és fejlesztési politikájukat. A reális cél tehát nem egyértelműen az, amelynek 1 megvalósításához minden anyagi feltétel (erőforrás) rendelkezésre áll. a célok realitását ezen anyagi feltételeken kívül az is befolyásolja, hogy a feladat megvalósítása milyen gazdasági eredménnyel jár. mennyire lesz hatékony. A célok és a feltételek összhangja szempontjából nagy jelentőségű a gazdasági mechanizmus reformja. Mint ismeretes, jelenleg a vállalatok úgyszólván térítés- mentesen kapják a termelési eszközöket, az ingatlanokat, stb. A jelenlegi devizaszorzók mellett az importtermékek belföldi átadási ára általában alacsonyabb, mint az ellenértékkánt szállított exporttermékek társadalmi költsége. Ezért a vállalatoknál úgyszólván nincs reális mérlegelési kényszer, szükségleteik megítélésében: a vállalat abban érdekelt, hogy minél több beruházást és minél több importterméket kapjon. \ Az új gazdasági mechanizmus viszonyai köpött a vállalatok saját erőből, vagy visszafizetési kötelezettség (és megfelelő kamatteher mellett), hitelből finanszírozhatják csak beruházásaikat; az importtermékekért a tényleges árat kell megtéríteni általában olyan devizaszorzók alkalmazásával, amelyekben kifejezésre jut a deviza átlagos népgazdasági kitermelési költsége. Ilyen körülmények között a vállalatok mérlegelni kényszerülnek igényeiket, kalkulálni a fejlesztéssel kapcsolatos ráfordításokat, stb. Röviden azt mondhatnánk, hogy az új gazdasági mechanizmus hozzájárul ahhoz is. hogy reális szükségletek, gazdaságilag jobban megfontolt, a feltételekkel körültekintőbben számoló szükségletek és igények alakuljanak ki. A jövőben a vállalatoknak fejlesztési politikájukban figyelembe kell venni: milyen anyagi terhet, milyen kamatterheket, milyen törlesztési feltételeket, stb. jelent számukra a fejlesztési erő- i források igénybevétele. A jelenleA
