Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

1966. július 2. TOT.VA IVIFOTFT Nf.PtJSÄO 3 A vádlottak padján a Béta 40 Lefekszik, kiszórja a szemet — Védőt nem találtunk Szabolcs-Szatmár megyében a legalacsonyabb a kukorica ter­mésátlaga, 1964-ben 11,5 méter- mázsa, 1965-ben 12,9 métermázsa volt a megyei átlag. Hazánk 19 megyéjéből 12 megyében azokban a terméseredmények kataszter' holdanként 15 métermázsa felett vannak és Tolnában két év óta húsz mázsa felett. Az árpa ter­mésátlaga ugyanakkor 1964-ben az első helyen lévő Csongrád me gyében is csupán 12 métermázsa volt, és csak 14 métermázsa volt az 1965-ben efeő helyen lévő Szol­nok megyében. A statisztika kí­méletlen, de őszinte. A kukorica a termésátlagokat, az egy holdról levehető mennyiségeket tekintve jócskán maga mögött hagyta az őszi árpát. Rejtélyes ieiensén Tolna megyében immár harma­dik esztendeje foglalkoztatja a mezőgazdasági üzemeket ezzel kapcsolatban egy rejtélyes és ki­mondottan káros jelenség. A Béta 40-es árpafajta a szemtermés egy részét 20—40—60 százalékát a sa- bonabetakarítás előtt elszórja. Ele. gendő a kisebb szélerősség a meg­dőléshez, a pergéshez. A Tamási .Járási Tanács VB mezőgazdasági osztályán a főagronómus elmon­dotta, már tavaly is megfigyelték a nagyfokú károsodást, ám ta­nácstalanok, értetlenül állnak ve­le szemben. Nemrég a madocsai Igazság Tsz elnöke mondta el: a Béta 40-esből az 5—6 métermá­zsát is eléri holdanként a pergés- ből származó veszteség és ez ma­gyarul annyit jelent, hogy a ter­més fele a tarlón marad. A kár, ha figyelembe vesszük, hogy a Béta 40-et elterjedten ter­mesztik országszerte, nagyon nagy lehet. A termelőszövetkezetekben évről évre ismétlődő takarmány­gondok súlyosságát tehát nem mérsékli, inkább csak növeli a Béta 40 különös „viselkedése”. Az ideihez hasonló szélviharos, csa­padékos nyár esetében a termelő­szövetkezetekből érkező SOS-jelek a probléma felvetését kötelezően írják elő. A Földművelésügyi Mi­nisztériumnak is állást kellene foglalnia, mert úgy vetődik fel a kérdés: vajon lehet-e a Béta 40-en segíteni, s ha nem, akkor egyál­talán érdemes-e termeszteni, to­vábbá mi helyettesítse? Az egyik túlságosan is érdekelt megye Tol­na, mert a termelőszövetkezetek- a statisztika de őszinte kizárólag a Béta 40-es árpafajtát termesztik. illetékes nyilatkozat Somorjai Sándor, a Tolna me­gyei Tanács VB mezőgazdasági osztálya termelési csoportvezetője egyik illetékesként úgy véli, hogy az őszi árpa kilencven százalékát a megyében már évék óta úgy vetik, hogy kalászos után kalá­szos kerül — és ez is egyik oka lehet a leromlásnak. Valamilyen gom­babetegségre gyanakszanak, ami ellen úgy próbáltak védekezni, hogy már 1965 nyarán ajánlották a tarló fedperzsedését. Somorjai Sándor szerint nem fajtaleromlás­ról lehet szó, hanem másodlagos károsodásról, tehát tulajdonkép­pen a már említett gotnbabeteg- ség következményeiről. Végső so­ron azonban mindez csupán fel- tételezés. Azt azonban a megyei főagronómus is határozottan ál­lítja, hogy az utóbbi időben a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése óta a kukorica-termésátlagok nagymértékben növekedtek, az ősziárpa-termésátlagok azonban részben stagnálnak, helyenként pedig visszaesnek. Egyelőre az látszik a legkézen­fekvőbb megoldásnak, hogy a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek az őszi árpa termőterületek rovására növeljék a kukorica vetésterületét. Az országos sta­tisztikai adatok ennek a helyt­állóságát mintegy aláhúzzák. Bár­ki meggyőződhet arról, hogy a kukorica jobban fizet, mint az árpa. De pontosan ez a helyzet indokolná és tenné szükségessé, a Földművelésügyi Minisztérium ál­lásfoglalását, szóval azt, hogy va­lójában mi legyen a teendő? He­lyesel hető-e hosszabb távon néz­ve, az őszi árpa háttérbe szorítá­sa a kukorica javára, vagy sem? A gyakorlat azt mutatja, hogy igen. De létezhetnek ellenkező előjelű bizonyító érvek is és eze­ket a mezőgazdasági üzemek ve­zetőinek ismemiök kellene. Tolna megyében éppen a szó­ban forgó helyzet ismeretében ta­valy, tehát 1965-ben a megyei tanács beszerzett és a közös gaz­daságok rendelkezésére bocsátott körülbelül 1200 holdra elegendő takarmánybúza vetőmagot. Az idén a francia eredetű takarmány- búzák terméskilátásai jók. Mesz- szemenő következtetést ebből per­sze levonni ma még nem lehet. Már csak azért sem, mert volt olyan időszak, amikor éppen az kíméietlen, őszi árpa adta a megbízhatóbb termést, a kukoricával szemben. Azok a termelőszövetkezetek azonban, amelyek az idén takar-, mánybúzát termelnek, a termés egy bizonyos mennyiségét kötele­sek más közös gazdaságnak átad­ni, vetőmagnak. Bizonyos helyi intézkedések tehát máris a Béta 40 kiszorítását célozzák. Ez is mu­tatja, hogy kezd nem kívánatos kalászosként szerepelni. Nyilván, hiszen annak nincs sok értelme, hogy a tsz-ek azért termesszék, hogy a fele ott maradjon a tar­lón. Érdekes, a Béta 40-nel kapcso­latban Sándor Andrásnak, a Pa­lánk! Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum növénytermesztési tan­székvezetőjének a véleménye. A panaszokat jól ismeri ő is, e pa­naszokból kétféle dologra lehet- következtetni. Sándor András hangsúlyozta, hogy az okokat va­lójában nem ismeri, felelőtlenül, meggondolatlanul tehát nem nyi­latkozhat, de az általános véle­mény, hogy a Béta 40-nél túl- tenyésztettségből eredő, fajtale­romlás mutatkozik. Mások vala­mi orsós gombára gyanakszanak. Új lehetőség: a BMH 68-cas A Béta 40-est évtizedekkel ez­előtt, a sopronhorpácsi növény- nemesítők állították elő. Gyorsan elterjedt és elismert fajtaként az ország nagy területén vetik. S hogy nemcsak Dunántúlon került a vádlottak padjára, arra bizony­ság. hogy dr. Förgeteg Sándor, a Dél-Alföldi Mezőgazdaság} Kísér­leti Intézet igazgatójának a tiszán­túli megyékből nyert értesülése. A tiszántúli megyékből is panasz­kodnak erre az árpafajtára. Egyébként dr. Förgeteg Sándor el­mondotta, hogy náluk bíztató eredményeket értek el a BMH— 68-as már régebben elismert árpa- fajta javító nemesítésével. (Vala­mi ehhez hasonló „rekonstrukció­ra” szorulna a jelek szerint a Béta 40-es is. — A szerk. meg­jegyzése.) A BMH—68-casról igen kedvezőek az Országos Fajtane­mesítő Tanács megállapításai is, mert a télállósága, a szalmaszi­lárdsága a javító nemesítés követ­keztében javult. Számítani lehet rá, hogy ez év őszén, vagy jövő év tavaszán elismerik, és feltéte­lezhető, hogy éppen a BMH—68- cas „üti majd ki a nyeregből” a védővel nem rendelkező Béta 40-est. SZEKULITY PÉTER gi rendszerrel szemben az álló­eszköz-fejlesztéssel együtt, azzal arányosan kell majd a megnöveke­dett forgóeszköz-szükségletet is biztosítani. Az új gazdasági mechanizmus­áról folyó vitákban vállalati szak­emberek gyakran feltették a kér­dést: a jövőben könnyen előfor­dulhat, hogy valamilyen vállalati szempontból megvalósíthatónak és hatékonynak bizonyuló fejlesz­tési elképzelést a bank nem tá­mogat és a vállalat nem kapja meg a szükséges hiteleket. Tény, hogy ilyen esetek — ha nem is gyakran — előfordulhatnak a jö­vőben. A bank valóban megtagad­hatja bizonyos fejlesztési célok anyagi támogatását még akkor is, ha azok gazdaságosnak bizonyul­nak. Figyelembe kell ugyanis ven­ni, hogy a vállalat az egységes szocialista gazdaság része és mint ilyen, az adott időszakban felhal­mozásra szánt (tervezett) erőfor­rásokból csak a lehetőségek hatá­ráig vehet igénybe. A célok és a lehetőségek össz­hangja nagymértékben a népgaz­dasági tervekben kifejeződő gaz­daságpolitikai döntésektől függ. Az erőforrásokkal reálisan számo­ló fejlesztési (beruházási) célkitű­zések, továbbá a jövedelempoliti­ka (a jövedelem-szabályozás) alap­vetően befolyásolja a népgazda­ság egyensúlyi helyzetét. Igen fon­tos, hogy a közgazdasági szabá­lyozás eszközeit (a jövedelem-el­vonást. hitel- és kamat-kondíció­kat, stb.) a terv elkészítésével ösz- 6zehangoltan alkalmazzák és mű­ködtessék. Ez ugyanis fontos fel­tétele annak, hogy a vállalati fej­lesztési célkitűzések tendencia­szerűen a népgazdasági terv irá-i nyába hassanak. Ellenkező eset­ben a vállalatok olyan fejleszté­si célokat tűzhetnének maguk elé, amelyeknek összessége lényegesen meghaladja a népgazdaság teher­bíró képességét, vagy — esetleg — lényegesen elmarad attól. Az új gazdasági mechanizmusa népgazdasági tervezés szintjén is nagyobb lehetőségeket biztosít a reális fejlesztési célok kitűzésé­ben. A terv ugyanis a népgazda­ság fő összefüggéseinek (arányai­nak) fejlődésére koncentrálhat, megszabadul a gazdasági élet rész­leteinek aprólékos szabályozásától és így lehetőség nyílik tervválto­zatok készítésére. E tervváltoza­tok a célok és lehetőségek külön­böző variációival irányozzák elő a gazdasági növekedés és az élet­színvonal emelésének ütemét. A célok és a feltételek közötti össz­hang megteremtését szolgálja a célok rugalmasabb meghatározá­sa. Figyelemre méltó ebből a szempontból a harmadik ötéves terv „stílusa”: a tervben kevésbé törekedtek a részfolyamatok (a részfeladatok) számszerűen ponto­sított előírására; ezzel szemben ru­galmasabban irányozták elő a fő fejlesztési célokat. Az elmondottak bizonyítják, hogy a fejlesztési célok, az igé­nyek és a lehetőségek dinamikus összhangjának biztosítása egy­részt bizonyos objektív feltétele­ken múlik: a gazdasági mechaniz­mus rendszerén, a tervezés tech­nikáján stb. Másrészt jelentős sze­repet játszanak a szubjektív fel­tételek: a realitásokhoz való ér­zék, a megfontoltság, a kockáza­tok mérlegelése. Bizonyos értelem­ben a szubjektív feltételek függ­vénye az üzemi demokrácia fej­lettsége, továbbá az, hogy a veze­tés mennyire támaszkodik a dol­gozókra és mennyiben veszi figye­lembe a javaslatokat, tehát meny­nyire aknázza ki a vállalatban rejlő lehetőségeket és tartaléko­kat DR, VARGA GYÖRGY A törvényesség helyzetéről és a Vöröskereszt munkájáról tárgyait a megyei A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága tegnap délelőtt tartotta soron következő ülését. Az ülésen részt vett Virág István, a párt megyei bizottságának titkára is. A végrehajtó bizottság jogköré­ben tett intézkedésekről és a le­járt határidejű határozatok végre­hajtásáról szóló jelentés meg­tárgyalása után második napi­rendi pontként, a Tolna megyei főügyész tájékoztatóját vitatta meg. Az 1964. december 10-i határo­zat a gazdasági feladatokról, új követelményeket állított az ügyészség elé is. Ennek meg­felelően 1965-től kezdődően az ügyészség is olyan feladatokat hajtott végre, amelyek a terme­lékenység növelését, a minőségi követelmények betartását, a gaz­dasági ellenőrzés hatékonyabbá tételét és nem utolsó sorban a munkafegyelem megszilárdítását célozták. Megállapítható, hogy az elmúlt időszakban a tövényesség to­vább szilárdult, ami természe­tesen nem jelenti azt, hogy nem lenne még számos tenni­való. Javult a tanácsi és ezen belül a szakigazgatási, valamint a tes­tületi munka. A tanácsok maguk is nagyobb súlyt helyeznek a tör­vényesség betartására. A megyei és a járási tanácsüléseken meg­vitatják a törvényességi kérdé­sekkel foglalkozó ügyészi be­számolókat. A megyei tanács vb. több határozatával sok segítsé­get ad a bűnözés megelőzéséhez, az utógondozás megszervezéséhez A tanácsi szervek mindenhol se­gítik az ügyészi jogpropaganda­munkát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelőszövetkezeteknél a gazdasági megerősödést nem kö­vette megfelelő ütemben és mér­tékben a törvényesség megfelelő megszilárdulása. Most is gyakran előfordul, hogy a vezetőség dönt a közgyűlés, az elnök pedig a vezetőség hatáskörébe tartozó ügyekben. Az esetek jelentős ré­szében nem működnek megfele­lően az ellenőrző bizottságok, nem kielégítő a fegyelmi és kártérítési eljárások törvényessége, a perek­ben pedig gyakran tapasztalható a jogi képviselők felkészületlen­sége. Az új Munka Törvénykönyve sze­rint a rendelkezések céljukat el­érték, a munkaerő-vándorlás csök­kent, a munkafegyelem meg­szilárdult, a törvény végrehajtása többségében helyesen történik. tanács vb Mégis előfordul, hogy a munka­ügyi döntőbizottságok, különösen a kártérítési ügyekben, gyakran helytelenül döntenek. A területi munkaügyi döntő- bizottság határozatai nem min­den esetben kellően megalapo­zottak, a döntések indoklása az érintett dolgozókat nem győzi meg álláspontjuk helyes, vagy helytelen voltáról. Az igazságszolgáltatás demok­ratizmusának továbbfejlesztését szolgálja a társadalmi bíróság. Ezek szervezése, működtetése és irányítása a szakszervezetek fel­adata. Sajnálatos, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságok nem fektetnek kellő súlyt a társadalmi bíróságok munkájára. Az SZMT idevonatkozó tevékenysége sem állandó és folyamatos, a gazda­sági vezetők pedig néhol ellenzik, feleslegesnek tartják a társadalmi bíróságot, nem ismerik rendelte­tését, politikai jelentőségét Az állampolgárok személye — elsősorban élete és testi épsége — elleni jelentősebb bűncselekmé­nyek száma az elmúlt két év gyakori esetei után, ebben az év­ben már csökkenő tendenciát mutat A társadalmi és személyi tulajdon elleni bűntettek szám­aránya változatlanul magas még. bár e bűntettek elkövetésében — egy-két kivételtől eltekintve — elsősorban a kisebb jelentőségű bűnügyek dominálnak. A gyer­mek- és fiatalkorú bűnelkövetők száma is emelkedett az utóbbi években. A bűnüldöző szervek a megelőzés érdekében igyekeznek a jogpropaganda lehetőségét is széles körben kihasználni. A végrehajó bizottság a har­madik napirendi pontban a Ma­gyar Vöröskereszt megyei szer­vezetének munkáját vitatta meg. A Magyar Vöröskereszt 1950. óta dolgozik tömegszervezeti jelleggel. Megyénkben jelentős mértékben az utóbbi 6—7 évben bontakozott ki a szervezet munkája. Ma már minden községben, nagyobb üzemben és ktsz-ben alapszerve­zetet találunk. Ahol a társadalmi összefogást megvalósították, ott a legkülönbözőbb feladatokat is eredményesen oldották meg. Ki­alakultak az együttműködés meg­felelő formái, melyek az elért eredményekben tükröződnek. A szervezetek a tanácsok különböző szintű vezetőitől a legmesszebb­menő segítséget kapják meg min­denhol. A további előrehaladás­nak is ez a legfőbb alapja. E napirendi pont után a végre­hajtó bizottság a jelentéseket tárgyalta meg. Megkezdődött a téli szakmai tanácskozások előkészítése Az előző évekhez hasonlóan a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya az idén is tanácskozá­sokat, tanfolyamokat szervez a tsz-ek vezetői, szakemberei és re- szor tfelel ősei részére. Miután er­re a célra megfelelő épület nem áll rendelkezésre, nyáron a len- gyeli szakiskola, majd továbbra is Dunaújváros lesz a Tolna me­gyei tanácskozások színhelye. Az elfoglaltságot, a beosztást figye­lembe véve, a beosztott könyve­lők tanácskozása lesz az első, a brigádvezetőké a2 utolsó. Az üzemgazdászok, a főállattenyész- tők, a főkertészek, a biztonsági megbízottak, az ellenőrző bizott­sági tagok, a gépcsoportvezetők, a főagronómusok és az elnökök munkatanfolyamait szintén meg­rendezik. A beosztott könyvelők tanfolyama július 11-én kezdő­dik a Lengyel! Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában.

Next

/
Thumbnails
Contents