Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
4 ¥öeüí mmm sepüjsäs im jtitius *.• Teddy Evans: Harmincán voltunk egy cellában (Pretoria, 1966. július) lé egy másik szót karcolt: „Azon- Ndatoára került a sor. Miköz_Véget ért a gyötrelmes éjszaka, nad!” A foglyok tapsoltak. ben az ügyész a vádiratot olvasN daba felébredt. Körös-körül sö- Ndaba köhögött és vért köpött, ta: „Utoai verekedés, az igazol- tétség volt; rothadó dohány és A fiatalember rápillantott és oda- tatás megtagadása, ittasság... eldobált cigarettavégek áporo- ült hozzá. három havi börtönbüntetés”, a dott bűze vágta mellbe. Feje _ flHvömllelr bíró figyelmesen nézte Ndabát, b orzalmasan fájt, ajkai meg- gí+hetek’ ’ ' majd hirtelen megkérdezte, akar-e dagadtak, bordáit összetörték. De ' mondani valamit. Ndaba azt váhogyan került ebbe a pokolba? — Találd meg a tárcáimat a laszolta, hogy két fehér huligán ,, . ,. ,, pénzemmel és mondd meg, hogy támadt rá, akik, miután meglát11°?+^ Vaíf?fo t kerültem ide — válaszolt zordo- ták a közeledő rendőröket, az Ndaba kérdésére: bortoncellaban Ndaba. igazolványát és pénzét tartalmavolt. A padion osszekuporodott ^ tárcájával együtt elmenekültestek hevertek. Körös-körül doktorra lenne szükséged, szenny és piszok. A szembenső ír nera ,ana a Sazemberre, aki , . . , . _ itt szolgai a rendőrségen. Hogy — A rendőrök felemeltek a falon hatalmas betűkkel a „Sza- hívnak? Hol laksz? Nőtlen vagy, fqldről, és amikor felegyenesed- badság” szót olvashatta. vagy nős? Hány gyermeked van? tem, az egyik öklével az arcomba vágott. Elestem, erre a másik mellemet ütötte. Sohasem ház tagja vagyok. Nem tartom magam bűnösnek, orvosi vizsgálatot és gyógykezelést kérek. Az ügyész megjegyezte: — Helyes, hogy keresztény Ndaba megállapította, hogy ok- Ndaba némileg megkönnyeb mányai és tárcája, amelyben egy bűit. Megtetszett neki a fiatal- f holland református egyheti nehéz munkával szerzett és f^ber bátorsága, nyugalma és „„„,,,0, 4.o-r.f-„rr, , - .... ,, , .. biztonsaga. Erezte, hogy igazi elvgondosan orzott három fontja tárára volt, eltűnt. .. . — A börtöntől csak a gyávák A rettenetes fájdalomtól esz- félnek — folytatta az ifjú. — Ne- méletét vesztette. Egy borzalmas ked nem szabad félned, a börtön ütésre a zseblámpa vakító fényé- keljen tőled. Légy bátor és se- vagy, az isten óvjon az ördögtől re nyitotta ki szemét. Két fiatal gíts elvtársaidnak. A többi a nép és a komrnunistóktól. Azt állí- , Hrkií*« tottad, hogy nem tudtad telrendőr hajolt föléje, akik ebben uolga- mutatni az igazolványodat, és a pillanatban tuszkoltak a céllá- Felrántották az ajtót és beié- azt is elmondtad, hogy verekedba egy félholt embert. Az öreget pett egy testes fiatal rendőr, aki- a,z u,tean; ezt tanúsítják a kék a lábánál fogva vonszolták,^ arc- nek szellemi képességei szemmel űzetted Tgbíróságot,:'kaamSíOT cal lefelé, a szinte valószínűtlen- láthatóan az átlagon aluliak vol- azt állítottad, hogy két fehér tá- ségig szennyes padlón. Az idős tak, megparancsolta mindnyájuk- madt rád, és állítólag ellopták a ember hatalmas ütést kapott a nak, hogy menjenek ki, miköz- pénzed. Ebben az országban fejére Ez figyelmeztetés volt a ben mutatóujjával úgy tett, mint- ^S^drf htezen'több van'n^ többi fogolynak, hogy Dél-Afriíka ha számlálná a foglyokat. ki, mint tíz olyannak, amilyen a fehérek országa, és kizárólag a R . . {offlvakat a te vagy. Az ügy világos, fekete fehérek számára létezik. _ ^ * ördögök támadtak meg, akik tárgyalóterembe vezettek. Tíz perc nem akarnak dolgozni és becsü- Armkor Ndaba fokozatosan aiatt mind a harmincnégyüket letesen élni. A hazugságaidért visszanyerte öntudatát, észrevette, j^ét héttől két hónapig terjedő és azért, hogy fehér embereket hogy egy emberekkel zsúfolásig börtönbüntetésre ítélték. Az fogalmaztál továbbá az igazol- megtelt háromszor négyméteres ügyész felszólította a vádlottakat, tórtLtTSf ' börtöncellában van. Megszámolta s a fogoly csak itt hallotta elő- a , . . ,,, , , , a foglyokat - vele együtt pon- ször, hogy mivel vádolják. Az ^ ügy véget ért A bíróság ezr losan harmincán voltak. ügyész ezután felolvasta az íté- után a fiatalemberrel, Ndaba Egy fiatalember a cipője sár- letet, a bíró aláírta, s ezzel véget cellabeli társával foglalkozott, a kából kihúzott szöggel odalépett ért az egész komédia. Fellebbe- fzerencsetlent pedig visszakisér- a falhoz es határozott mozdu- zesnek, tiltakozásnak helye nem latokkal a „Szabadság” szó mei- volt! „ Né^ nap múlva Ndabát az orszobara hivattak. „Csak nem a<1111 IIIlll!lilll!lllll!lllllllllllllllIIIllllllllllllllllllllllfllllllltlilllllltlllltllilllll -doktor jött? — gondolta. — Egy rendőr durván odadobta Eneki holmiját és megparancsolta, Ehogy tűnjön el. Ndaba öröméinek nem volt határa, amikor a ^szabadban meglátta cellatársát, =a fiatalembert, valamint hétéves Ekisfiát, aki eljött hogy hazakísér- ije apját. = — Nos, szabajd vagy — mondata Ndabának új elvtársa. — S Emindezt a mi szervezetünknek, Énem pedig a holland református E egyháznak köszönheted. Most épedig menjünk orvoshoz. Jtemfr&d&q JW: FILMKOCKÁK EGY LEÁNYJAVÍTÖ INTÉZET ÉLETÉBŐL Antipropaganda „A világbajnokság házhoz jön!” Horizont kisképernyős 6100 Ft. — hirdetik a plakátok mindenütt, Star nagyképernyős 6700 Ft. televízióvásárlásra buzdítván a Favorit nagyképernyős 5700 Ft, nagyközönséget. Hát igen, mégis aláhúzott televíziótípust rácsok más az, ha valaki a saját szemre szíveskedjenek biztosítani, teve je előtt örvend, vagy hosszam /\ vásárlást előreláthatólag.. . kodik, már ahogyan labdarú- hónapban fogom eszközölni”, válogatottunk szerepel majd a nagy küzdelemsorozaton. A propaganda fogásai szinte ki- meríthetetlenek. Egyik földművesszövetkezet rendezvényén például nyomtatvány-megrendelőlapot A nyomtatvány propagandának mindenesetre jó, pontosabban nagyon jó — antipropagandának. Mert, egyrész, miért vegyen valaki kisképernyős Horizonosztottak ki a megjelentek között. ha csobban fca-P nagykepernyos Favontot? A nyomtatványon az alábbi szöveg áll az egyik oldalon: .,Amennyiben a labdarúgóvilágbajnokság televízióközvetíté Másrészt; a gyanútlan és mindamellett számító vásárló aláhúzza. a nagyképemyős Favoritot — és kap kisképernyős Favoritot. A sét a saját lakásán, kényelmesen végén pedig szidja a kereskedel- kívánja végignézni, elengedheted met, amiért félrevezették, len, hogy saját televízióval ren- „ , , , .. delkezzen. (Ehhez semmi kétség E,zert tartom antipropagandU- nem férhet. Szerk.). A televízió ntdc e2Í “ nyomta,tvanyt, gondo- vásárlásában szaküzletünk segít- l?m azzal a céllal, hogy uj mo- ségére kíván lenni! Kérjük, hogy don szidjak a kereskedelmet, a válaszlapon felsorolt televíziók Mert eddig sablonosán szidtuk. közül (aláhúzással) jelölje meg az, udvariatlan kiszolgálás, a azt a típust, amelyet meg akar hianyctíckfik^TníQíí.^ Miert^rie^szid- vásárolni. A válaszlapot — minden kötelezettség nélkül — szíveskedjék postán visszaküldeni!’’. A következő oldalon ezt olvashatjuk: „Televíziót OTP-részletre is vásárolhat! Bejelentem televízió-vásárlási ötezer példányban, szándékomat, s kérem, hogy BE juk tehát amiatt, hogy olyan árut ajánl, ami nincs. Erre az elgondolásra lehet következtetni abból is, hogy a nyomtatványról nem derül ki, milyen szerv, vagy intézmény adta ki. Csupán az derül ki hogy a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat készítettéi Versenylovakat nevelnek a Baki Állami Gazdaság rádi- házi ménesében. A nagy múltú magyar lótenyésztés tapasztalatai alapján mintegy 33G nóniusz félvér kancát nevelnek a rádiházi ménesben. A lovak részben a budapesti és külföldi ügetőpályákra kerülnek, részben pedig jól ugró sportlovakat nevelnek belőlük. Ebből a gazdaságból került ki az egyik leghíresebb ügető, a Kabala is. A képen: a futtató pályán a kétéves kancák. (MTI fotó — Percze Lajos felv.) rumli ......................................................................................................................................nnnninnnnnninnnnnn — 64 — Hitetlenkedve nézek Bányaira. Bányai nem szól semmit, csak lehajtja: a fejét. Bányai kötésére bámulok és szétárad bennem a buzgalom. — Zsilettel nem lehet... De Pozsonyban van egy plasztikai sebész, s ott minden fájdalom nélkül eltüntetik. — Ki fél a fájdalomtól? — legyint Bányai. — Maga, tudom, hogy nem fél, nem is azért mondom, de: ott úgy eltüntetik, hogy nyoma se marad... És magának is, Vecserka. — Nekem nem kell. — De kell. .. Mert magát ez az egyetlen külsőség választja el a többi gyerektől... Maga nem lehet tetovált angyal..., értse meg. — Semmilyen angyal nem akarok lenni. — De én tudom, hogy az akar lenni... És az is lesz. — Inkább tegyen ide egy ötöst, vagy egy nullát, ha még nincs, akkor húzzon. — És a jövő héten Beatles lemezeket hozok ... és esetleg magnetofont is. — És mennyországot pingál az intézet homlokzatára ... — Az is lehet, —mert vannak csillagok, amelyeket szavakkal úgyse lehet eltörölni, gondolom magamban vannak csillagok, amelyek néha felgyulladnak a „seholsincsvége” út fölött, s ha felgyulladnak, akkor tovább kell menni, egészen a Gáfor árvaságáig és még tovább, Marika bizsergő fejéig, ki kell lépni rendületlenül, hogy egyetlen angyal se legyen tetovált, Vecserka se, H'l 111 .. J'-'l , ' ' — 65 — s hogy Violának elhozza a kristályrózsát az űrrepülő a Satumusról. Az a vonat, amely nem ment akkor az árvíz miatt, most már közlekedik. A vonatban hideg van. Itt a fák közt ezt csak az emlékezőtehetség hőmérője méri. De helyenként, ahol az erdő ritkásabb és átfúj a szél, a vonat hidegét is érezni. Marikáékhoz utazom. Idegesít, hogy a vonaton dohányozni se lehet. Nem tudom, mit fogok Marika édesanyjának mondani. Az erdőben a feszültség is feloldódik, mert tudom, hogy semmit se fogok mondani neki. Megyek a falu főutcáján és nem kérdezősködöm, nézem a megmaradt zöldes vízvonalat, amely a dombra épült templom derekáig is felkúszik. Jobbra-baira összedőlt házak. Itt-ott építenek. — Kit tetszik keresni? — hajol felém a létráról egy helyi kőműves, malteros újságpapírcsákó van a fején. — Terebessyéket. — Terebessyéket? — Igen, ahol az a sok gyerek van. — Ja... Hát azok elköltöztek. — Elköltöztek? — A házukat elvitte a víz... S most valahol máshol kaptak lakást.... talán Csehországban. Hát az ördögnek tartoztam ezzel az úttal — fontolgatom magamban. Mégis valahogy örülök néki, hogy így sikerült. Marika persze azt se tudta, hogy árvíz volt, úgy látszik az árvíz alatt állandóan bizsergett a feje, alighanem akkor indult el Osztravába. — 66 — Riadtan hallgatja, hogy összedőlt a házuk. Azon meg azitán én döbbenek meg, hogy Marikának krokodilkönnyek csillognak a szemében. — De hiszen maga mondta, hogy milyen szörnyen laktak abban a házban... egymás hegyen- hátán két parányi szobában... Kész szerencse, hogy elvitte a víz, most biztos sokkal szebb házat kaptak... — Szégyeilje magát — ordít rám Marika és ökölbe szorul a keze. — Azt a sok kíváncsi szomszédot meg a minden lében kanál tanítónőt is elvitte a víz, meg azt a sok-sok rossz évet... Ha innen egyszer elengedik, és hazamegy az új otthonába, ott senki se fogja tudni, mi történt magával. — Sohase fogom látni többet a házunkat — szipogja Marika makacsul — soha. Hogy a devla rúgja föl ezt az egész koszos életet. Hát ehhez is kellene valami készülék. Nem tudom, mit sirat Marika azon az elveszett házon, ahol még a falak is pelenka- és pálinkaszagúak. Talán egy elgurult, zománcát vesztett lavórt sirat, amelyben valamelyik testvérét, fürösztöt- te? Vagy esetleg egy szobasarkot, ahová azok az emlékei bújtak, amelyeket már nem lehet szavakkal kifejezni?
