Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
1966. július 8. TOT,WA MEGYEI VEPÜJSAO 5 KÉNYSZERHÁZASSÁG ? Az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben Nincs még 17 éves sem; az arca szokatlanul szép: sűrű pillás keretben villogó szempár. Menyasszony, másfél éve. Megbánta már az igent. Nem szereti, porci- kája se kívánja a vőlegényt. — Akkor örültem: az első udvarló megkéri a kezem! «- Miért nem szakit? — Mit mondanának az emberek? * A munkahelyén úgy tudják: az édesanyja kényszeríti, tukmálja a fiút. Az anya, aki maga is szülői kényszerből ment férjhez 16 éves korában, de el is vált 17 évesen. Kényszerházasság? Ez nem lehet egészen magánügy. Mi az igazság az esetükben? Szóljon az anya külön, és beszéljen a lány is. Az anya most negyven éves, második férjét szereti. Netff kényszerítem! Komoly természetű a lányom. Nem szeret szórakozni. Igaz, a férjem sem engedi: ne csavarogjon! De kivel is menne? Katona a vőlegénye. Karácsonykor lesz két éve, hogy eljegyezte a fiú. Rendes* komoly ember, egy helyen dolgoztak. Nem iszik, nem cigarettázik, nem szórja a pénzt. Olyan jó dolgos. Táncolni tud-e? Hát azit nem, de nem is szeret. A lányom ta- nítgatta otthon* de mondta is neki: ebből nem élünk meg! Szeretné, ha a lányom otthon maradhatna, a háztartásban; Nem, a kislányom, ezt nem helyesli. Igen szereti a pénzt, ami, maga keres. Fodrásznő akart lenni, de amikor elvégezte az iskolát, nem volt felvéted. Tanulhatna még, de ő dolgozni akar. Miért ne szeretné a vőlegényét? Igaz, néha visszaadta már a gyűrűt, de aztán kibékültek. Ragaszkodik hozzá, pedig a párom is mondta neki: ráérsz még, ne siess! önfejű, makacs. A bútort azt már megvettük neki, meg a kelengyét is. örül-e? Nemigen. Nem tud az igazán örülni semminek. Azt mondja, fiatal még a házasságra? Én nem kényszerítem. PORTRÉ A lány eleinte nem akar válaszolni. Tart az anyjától. Lassan meggyőzöm: az ő érdeke is, ha igazat mond. — Nem szeretem a vőlegényem. Amikor igent mondtam* akkor még úgy éreztem. Más természet,' mint én. Életemben talán még kétszer sem voltam táncolná. ö sem vitt, otthon sem engedtek. Szeretnék-e? Fiatal vagyok! A vőlegényem* az még moziba se akar menni. Olyan szőfukar, nehézkes. Biztosan szeret, csak nem tudja kimutatni Tudom, azt akarja, hogy otthon legyek. De én már nem tudok lemondaná a munkáról, nagyon megszoktam. Nem volt rám panasz eddig sehol. Fodrásznő* az igen. Nem is nyugszom addig, amíg ezt. a szakmát ki nem tanulom. Ha ellenzi? Inkább elvátok! Annak kell lenni, amit én akarok. Ha nem? Otthagyom. Elvált asszonynak jobb, mint egy lánynak. Miért akarok hozzámenni, ha nem szeretem? Mit szólnának az emberek, ha most adom vissza a gyűrűt, ennyi idő múlva? Mi lesz, ha többé nem kér meg senki? A faluban meg csak azt mondanák: óh, volt az már még menyasszony isi Édesanyáim nem Kényszerít* de de szeretné* ha hozzámennék. Azt mondja: ha már eddig hitegetted, kislányom! De tudtam én tizenöt évesen, hogy nem hozzám való? Akkor miért nem akadályozták meg, hogy eljegyezzen? Szemtől szembe Psz anya azt ismételgeti: — Aki harminc közül választ* az nem ronthatja el az életét? A lány: ■ x — Elvált asszonynak jottb. arról már nem beszélnek! Egymás előtt, szemtől szembe az igazság is leegyszerűsödik! A lányt nem kényszerítik: „Csak tanácsot adnak”. Az anya úgy érzi: nem akar ő rosszat a lányának. Hiszen félre tette mindig a keresetét, és megvette mér a nyolcezer forintos szobabútort is. 0 akarna rosszat, aki még a férjet is kiválasztatta neki? Dolgos, takarékos embert, amilyennél különbet egyik lány sem kívánhatna magának. összetétel tekintetében folynak a fehér- laboratóriumban, fehér Rózsa és Fehér munka közben. A lánya az anya előtt fél a véleményét elmondani. A szópárbajnak, ami a sorsa körül dúl, hallgatag résztvevője. Ingadozó, csak egy dologban határozott: — Mit kérdezgetnek? Az én életem, az ón életem. Semmi köze hozzá senkinek! Az anya tiltakozik; — Ki ne szerkesszenek! Olyan patáliát csapóik, amilyent még nem láttak! Nincs más dolguk, mint a magánéletünkbe beleavatkozni? * Sokáig úgy éreztem; nincs to- gom. nekem, a kívülállónak beleszólni az életükbe. Döntsék két ember helyett, amikor még az anya sem meri vállalni a döntés jógáit? Súlyos kifejezés, de ez az igazság egyik oldala. Egy sző sem esett ugyanis a katona-vőlegény érzéseiről, aki, ha darabos is, ha nem is szenet táncolni* azért csak ember. Nem eszköz, akitől: legfeljebb elválnak. Aki, ha egy életre kér valakit* non hónapokig akar vele élni. Aid elvárhatja, hogy ismert tulajdonságait elfogadja, megértse a jövendőbeli-* je. Hiszen becsületes: nem titkol magából semmit sem. Mégis: egyértelműen se a! lány, se az anya nem hibáztatható. Azon kell elgondolkozni:' mi okozza* hogy a jelenlegi fogalmak alakultak ki mindkettőjükben? A falu szájától tartva nem engedik szórakozni, élni a 17 éves lányukat? Ugyancsak a közvéleménytől félve nem engedik, hogy elhamarkodott döntését idejében megváltoztassa? Jgazuk van-e abban, amit hisznek? Valóban többet ér-e az elvált asszonyi cím a lánynévnél?' Emberséget csak a házasság adr vagy csak az asszonyoknak van becsületük? Egy 17 éves lány életének 1966-ban csak a házasság: adhat értelmet? Várom, hogy a sok kérdés közül némelyikre az olvasó válaszol. A saját lelkiismerete szerint. Nem döntést, véleményt kérek, mert úgy érzem, a házasság ebben az esetben: nemcsak kettőjük magánügye. WOhDOVÁN IBOLYA 4 bűnös a közvélemény ? Szépen fejlődik a május negyedikén vetett szudánifüves napraforgó — állapítja meg Fodor János, intézeti mérnök — mely növényféleség az „iregszemcsei zöld futószalag" egyik kompoEgy a sok kosul kkoriban Bonyhádon sokan ismerték a nagybajuszos parasztembert. Járási titkára volt a Nemzeti Parasztpártnak, egészen 1949-ig. Jellegzetes külsejű, sok helyen megjelenő alakja volt ő akkoriban az ott zajló közéletnek. Neki nem spekuláció volt a „pártoskodás”, mint akkoriban egynéhány ügyvédnek és lakkcipős kisgazdának. Őszinte együttműködéssel szolgálta -felszabadult népünk boldogulását. Tizenöt hold földjén gazdálkodott, majd 1949- ben alapító tagja tagja lett a bonyhádi Dózsa Népe Tsz-nek. Nem volt meglepő e döntése azoknak, akik őt ismerték. Pedig a többi sok alapítóval együtt ez volt az indítója a később kiterebélyesedő termelőszövetkezeti mozgalomnak, a parasztság új útra térésének. A kétgyerekes, 15 holdas Andirkó Sándor nem volt marxista, de annyit tudott — megtanulta saját példáján is, hogy összefogás kell a boldoguláshoz. Nem volt pedig tanulatlan parasztember, mert kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett. Egy esztendő elteltével — nyugodt, megfontolt, meglett ember létére —, nagy szorongással várta a taggyűlés döntését a tagfelvételről. Máig is emlékezetes az akkori nagy izgalom. Felvették a kommunisták soraiba. Legidősebb gyermekükből katonatisztet neveltek. Máig is nagy fájdalmuk, hogy 23 esztendős fiuk helytállás közben veszítette el az ellenforradalom alatt jobb szemét. A koalíciós partner a vőH parasztpárti vezető a néphatalom harcosai közt található 1957-ben. Közelebb az 50., mint a 40. évhez, fegyvert fogott, karhatalmista lett, majd máig is munkásőr. Mindig úton van, szinte ma is, mert azt vallja, hogy az ő feladatát nem lehet csak íróasztal mellett végezni. Közéi 10 esztendeje járóéi nép- fronttitkár Tamásiban. Sokan csodálják energiáját. Nagyra becsülik nagyfokú szerénységét, fáradhatatlanságát az őt ismerő egyszerű emberek, a vezetői és értelmiségi segítségei. Ismeri a járás falvóit, nem hiába jár negyedévenként tíz község népfromtbizottsági ülésen is. Nehézségeiről, nagy családjának gondjairól tőle soha senki nem hallott, mindig mástól kellett megismerjék problémáit. lftfem nagy ember Andirkó Sándor, sosem " ' akart az lenni. Életútja, küzdelmes tevékenysége olyan, mint sok más emberé, aki kommunistává vált. A sok, kis aprómunka" mellett fűződik néhány kezdeményezés is nevéhez. A tamási járási népfrontbizottságtól eredt megyénkben a vízgazdálkodási társulatok szervezése. Azóta másutt is elterjedt. A csendes, halk szavú, alacsony ember nagyon ékesszóló, szinte bőbeszédű lesz, ha a közügyekről van szó. Tisztességgel, nehézségekkel felnevelte gyermekeit. Nagy családja tőle azt tanulta; Légy szorgalmas, egyszerű, szürke katonája a közösségnek. Erre példa másoknak is tevékenysége, életútja és életmódja. A volt parasztpárti járási titkár a kommunisták nagy családjában igazán hazatalálva, puritán egyszerűségével így munkálkodik. Kiegyensúlyozott ember, egy a párt sok-sok katonája közül. H. E. Fontos munkák folynak a genetikai laboratóriumban is. Parragh Judit laboratóriumvezető kromoszóma-szelvényről készít felvételt. Fotó: Bakó Jenő
