Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
1966. július 8. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁO 3 Pedagógusok 4 VAKÁCIÓBAN Bognár Jenőné, az alsónánai általános iskola igazgatónője, a Tolna megyei asszonyok küldötteként részt vett a múlt év végén megtartott magyar nők kongresz- szusán. Mint mondja, a tanácskozáson felszólaló munkás-, paraszt- és értelmiségi asszonyok a cipőgyári munkásnőtől a prima- balerináig, s a növénytermesztési brigádvezetőtől az orvosprofesszornőig, valamennyien a munka örömét hirdették, s arról tanúskodtak, hogy a ma asszonya felelősége tudatában, megállja a helyét az élet minden posztján. Annyira fűtötte a lelkesedés Bognár Jenőnét, hogy azóta állandóan foglalkoztatta a gondolat: milyen vállalást tehetnének a pedagógusok, hogy elnyerhessék a szocialista tantestület címet? A félévi tantestületi ülésen az igazgatónő körvonalazta elgondolását. — A mi munkánk eredményeit nem lehet mérték- egységgel kifejezni, mégis jó lenne elgondolkodni, milyen vállalás lehetne kritériuma a szocialista tantestület cím elnyerésének — mondotta. A tíztagú tantestületben megoszlottak a vélemények. Volt olyan vélemény is: — önmagáról mindenki elmondhatja, hogy szocialista módszerrel tanít, másrészt nehéz az értékelés, mivel szorosan vett értelemben, nálunk nem lehet termelési mutatókkal dolgozni. Vélemények és ellen- vélemények cserélődtek, de a tíztagú tantestület öt párttagját továbbra is komolyan foglalkoztatta a gondolat, és latolgatták milyen követelményeket támasz- szanak. A tanulás, a tiszta iskola mozgalom, a kétkezi munka megbecsülése, a tudományos világnézeti nevelés, a hazafias és internacionalista érzések plántálása, az úttörőmozgalom segítése, a gyermek személyiségének megismerése és még sorolhatnánk néhányat, a pedagógusok, nevelők közvetlen munkakörébe tartozó feladatok. Ezeknek eleget kell tenni a fizetésért, amit havonta kapnak. Az alsónánai pedagógusok lelkiismeretesen tesznek eleget a pedagógus munkájával járó követelményeknek, anélkül, hogy ezekre külön vállalás ösztönözné őket. A nevelők június 23-án leadták a tanulók személyi lapját. A 160 személyi lap mindegyike nagy gonddal készült. A feljegyzések bármelyikét nézzük, pedagógiai alapossággal adják vissza a tanuló testi fejlődését, tanulmányi eredményét, értelmi, akarati és érzelmi életének fejlődését. A tantestület a nyári vakáció alatt is rajta tartja figyelmét az iskolásokon. Vállalásukkal azt a bizonyos pluszt adják, amely a későbbi fejlődés során kritériuma lehet a szocialista tantestület cím elnyerésének. A vizsga után a pedagógusok felügyelete mellett négynapos országjáráson volt az alsónánai iskola 50 jó tanulója. A kirándulás költségét jórészt társadalmi munkával keresték meg. A nyár folyamán a pedagógusok, egymást felváltva, napköziszolgálatot teljesítenek. Ebben is eltértek az általános sémától. Ä gyerekek számára a napköziben is szórakozást, üdülést jelent a nyári vakáció. Jó időben kirándulásra viszik őket. Ha erre nem alkalmas az idő, olvasódélutánt és a gyerekek értelmét fejlesztő játékokat rendeznek. A művelődési otthonban szakköri foglalkozásokat tartanak, játékokat és modelleket készítenek. A hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos gyerekek — lehetnek vagy hetvenen — önkéntes jelentkezés alapján, szülői, illetve nevelői felügyelet mellett segítenek a helyi tsz-nek. Az iskolások a járási KISZ-bizottságtól erre megbízólevelet kaptak, s igen komolyan veszik megbízat sukat. Az úttörőönkormányzat elvének gyakorlati megvalósuld sa öltött testet a hetven gyerek vállalásában, amit a pártkong resszus tiszteletére tettek. „Mi alsónánai úttörők, elhatároztuk, hogy az MSZMP IX. kongresszu sa tiszteletére, a nyári vakáció alatt személyenként öt-tíz mun kaegységet teljesítünk a Rákóczi Tsz-ben.” A hetven felsőtagoza tos tanuló vállalását a pedagó gusok segítik, s arra is gondol tak, sőt magukra vállalták, hogy megnyerik az esetleg akadékos kodó szülők beleegyezését. A na gyobbak segítenek a növényápolásban, a kisebbek gyümölcsöt, vagy zöldséget szednek, a még kisebbek a friss vizet hordják felváltva a mezőn dolgozóknak Alsónánán visszhangra talált a gondolat, hogy így is fel lehet kelteni a fiatalok érdeklődését a mezőgazdasági szakma iránt. Az alsónánai pedagógusok vállalása nincs kidolgozott szempontokba foglalva. Csendben, minden különösebb hangoskodás nélkül el kezdődött egy mozgalom, amit érdemes lenne továbbfejleszteni Érdemes lenne a mozgalmat fel karolni, hogy legyen kritériuma a szocialista tantestület megtisztelő cím elnyerésének. POZSONYI IGNÁCNÉ A génénél rezervátum nagy részét elöntötte a dunai árvíz Vadászati körökben riasztó hír terjedt el, hogy a Duna Európa egyik legszebb vadrezervátumát újból elöntötte. Miután attól kell tartani, hogy vadkár is keletkezhet, tudósítónk felkereste a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főigazgatóságán Petráss Tivadar vadászati főfelügyelőt, aki tulajdonképpen ügyintézője a gemenci rezervátumnak. — Valóban elöntötte a Duna a rezervátum 70 százalékát. Némely helyen 3—4 méter magasságban áll a víz, de legtöbb esetben nem haladja meg a vízmagasság az 50—60 centimétert. A Bajai Vízügyi Igazgatóságtól kapott értesítés szerint a vízmagasság 750—760. A vízügyi hatóságok azt remélték, hogy csütörtökön megkezdődik az apadás. Arra nem számítottak, hogy a hatalmas esőzések újból megdagasztják a Dunát. Szerencsére az elmúlt esztendők árvizein okulva hatvan mesterséges dombot, és 8—10 kilométeres gátakat létesítettünk, ami alkalmat ad a vadaknak, hogy az árvíz elől _ magaslatokra meneküljenek. Szerencsére enyhe is az idő és így a vadak megfázására nem lehet számítani. Arra a kérdésre, hogy meddig marad elöntve a rezervátum Petráss felügyelő úgy tájékoztatta lapunkat, hogy egyes részeken még szeptemberben is lehet számítani magas vízállásra. Bár vadkárról nem kaptunk jelentést, mégis mozgósítottunk háromszáz társadalmi munkást, akik készenlétben állnak saját embereikkel, vagy motorcsónakok és rendes evezős ladikok segít ségével a szükséges mentéseket elvégezzék. Miután előzetesen számítottunk az árvizekre, nagyobb vadkár a rezervátumban nem lesz — fejezte be nyilatkozatát Petráss Tivadar. Zs. L. 3ég-f belvíz- és árvízicárokat térített a Biztosító A júniusi zivataros időben több szövetkezetben keletkezett jégkár és a sok eső hatására a belvíz, sőt a Sió mentén árvíz is pusztított. Az Állami Biztosító megyei igazgatósága a jégesők után fokozatosan felmérte a közös gazdaságok károsodását, s a térítést kifizette. Egyebek között 21 szövetkezetben 2221 hold kalászost vert meg a jég, ami után egymillió forintott fizetett a Biztosító. A belvízkárokat a járási tanácsok szakembereivel közösen mérték fel a Biztosító kárszakértői. A megye húsz szövetkezete jelentett belvízkárt és 19-ben állapítottak meg kártérítést: 2566 hold után 2 millió 750 ezer forintot. Érdekes, hogy a mindössze 282 holdat ért árvízkár 19 szövetkezetben keletkezett. Erre a 282 hold árvízzel sújtott területre 263 ezer forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága. Csak a rak nem látja... Az „Amerikai Magyar Szó“ írja LAPUNK nemrégiben közölte szülőhazánk Statisztikai Hivatalának adatait a legutóbbi ötéves terv eredményeiről. A számadatok, mik ebben az ötéves mérlegben felsorakoznak, az otthoni előrehaladást illetőleg, még meggyőzőbbek, mint a hazalátogatók tízezreinek lelkes beszámolója. Mert való igaz, hogy a „számok beszélnek”. Az ötéves mérleg számadatai is önmagukért szólnak akkor, ha szembeállítjuk — összehasonlítjuk őket az úgynevezett „szabad világ” egyidejű hivatalos statisztikai adataival. Magyarországon a lakásnyomor „a régi jó idők” határtalan kizsákmányolásának, majd a második világháború végével a megszálló náci hordák bombázásának, rablásának, végezetül az 1956-os ellenforradalom utcai harcainak következménye. Latin- Amerika 19 államában (Kuba kivételével) a szegénység mellett, a munkás és paraszt dolgozók legnagyobb része odúkban, viskókban tengődik. A szocialista Magyarországban az elmúlt ötéves terv során 282 ezer új lakás épült, 15 milliárd forint befektetéssel. Hivatalos adatok szerint további négymilliárd forintot fordítottak rossz állapotban lévő lakások kijavítására. Az új lakások hetven százaléka két, vagy több szobás volt és több mint felében fürdőszoba van. Milyen volt a lakásépítő munka Latin-Amerikában? Latin- Amerika 19 államában az elmúlt öt év során, az imperialista .segítség” álarcában jelentkező „Szövetség a Haladásért” akció során kereken háromszázezer új lakás épült. Az Egyesült Államok öt- milliárd dollárja hozzájárulásával (amelynek legnagyobb része nagybankok és vállalkozók, no meg korrupt állami főhivatalnokok zsebébe jutott). Egy csepp a tengerben! Mert összehasonlítva szülőhazánk 10,1 millió összlakosságát, Latin- Amerika 220 millió össznépessé- gével, nyilvánvaló, hogy az új lakásépítés a szocialista Magyar- országban aránylagosan több mint hússzor volt nagyobb, mint a „szabad világnak” csúfolt Latin- Amerikában. Tegyünk egy másik összehasonlítást a tanító-nevelő munkát illetőleg az elmúlt öt év során. A helyes arány megállapítása végett megint csak előre kell bocsássam, hogy az ími-olvasni nem tudók száma szülőhazánkban elenyésző, százalékokban alig kifejezhető. Mint bizonyíték, szolgálhat a hivatalos jelentés, miszerint az elmúlt öt évben átlagosan 2,2 millió volt az összes tanulók száma szülőhazánkban. Ezek közt is a közép- és felsőiskolások száma 510 ezerre rúgott, 69 százalékkal többre, mint öt évvel ezelőtt Latin-Amerika 19 államáról nem állnak összefüggő statisztikai adatok rendelkezésemre. Csak any- nyi, hogy az ími-olvasni nem tudók száma egyes országokban, mint Paraguay és Brazília, meghaladta a 80 százalékot. Még az előrehaladott Mexikóban is 36 százalékot. Ebből az országból van csak hivatalos statisztikai adat a felső és középiskolás tanulók számát illetőleg mely 631 ezer volt. Megint csak alapul véve szülőhazánk összlakosságát és összehasonlítva ezt Mexikó 42 milliót meghaladó össznépességével, megállapíthatjuk, hogy a szocialista Magyarország kulturális munkája négyszeresen múlta felül Latin-Amerika élenjáró országának a színvonalát. A HIVATALOS statisztikai adatok szerint szülőhazánk dolgozóinak reáljövedelme az elmúlt öt év során 18 százalékkal növekedett Latin-Amerika dolgozóinak reáljövedelméről — érthető okokból — nincs hivatalos adat. Csak annyi, hogy az átlagos évi jövedelem nem haladja meg fejenként a száz dollárt, Venezuelában 200 dollárt. Ezt a tömegnyomort jellemző nemzeti jövedelem az elmúlt öt év során változatlanul maradt. Csak egyetlen egy terület akad, ahol a számadatok Latin-Amerika „fölényét” mutatják szülőhazánkkal szemben: a természetes népszaporodás. Ez Magyarországon az elmúlt öt év során mindössze 154 000 lelket tett ki, körülbelül egy és fél százalékot. Ugyanekkor Latin-Amerika országaiban 4—5 százalék a népszaporodás évente. Messzire vezetne itt rámutatni a születések csökkenésének okaira szülőhazánkban. A születésszabályozás és korlátozás, a kulturális előrehaladottság, az egyénnek a társadalmi közösséggel szembeni felelősség érzésének egyik látható megnyilatkozása az iparilag és kulturálisan előrehaladott országokban. A minden gátlás nélküli népszaporodás Latin-Amerikában csak a tömegek kulturális hátra- maradottságának, a nemi szabadosság (promiscuitas) és nem utolsó sorban a klerikális elbutf- tás következménye. Ennek közvetlen ' következménye a dolgozó rétegek amúgyis hatalmas munkanélküli „tartalékseregének” a felduzzadása, ami egyelőre csak a belföldi kizsákmányolásnak és külső gyarmati elnyomásnak kedvez. Ezt a „fölényt” csak a magyar ellenforradalmi emigráció használja ki átlátszó propagandacélokra. Arra az ostoba rágalom- hadjáratra, hogy szülőhazánk szocialista rendszere „a magyar nép lassú kihalásához”, a szomszédos szláv- és román néprétegek közti felszívódáshoz vezet. A HAZÁJUKAT és vérüket eláruló emigráns szócsöveknek korlátoltságánál csak vakmerőségük nagyobb. Ezek „a régi jó világ” támaszai és hírnökei elfelejtik, hogy az elmúlt évtizedekben, a magyar volt uralkodó osztály: a nagybirtokosok és pribékjeik: a szolgabírák és csendőrök, valamint a kínzó tömegéhség volt az, mely milliónyi magyar földnélküli szegény bérest, napszámost, kubikost, kényszerí- tett ki szülőhazánkból. Az Egyesült Államok és Kanada magyarságának túlnyomó többsége: az öreg amerikások e „régi jó világ” rendszerének az áldozatai. És még ezeknek merészelnek Magyarország „vérveszteségéről” beszámolni! Csak a vak nem látja, milyen óriási léptekkel halad előre odahaza az új szocialista Magyar- ország építése. És azok az elvakult emigráns gvászmagvarok sem „kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.” RÁCZ LÁSZLÓ
