Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
4 TOT,KA MTIOTFÍ ÍíEPÜJSAG 1966. július 1. Hz ember, aki fának tartja magát! Figyelem, LSD! Egy bizonyos Albert Hofmann, a svájci Sandos Limited gyógyszergyár munkatársa az 1938-as esztendő egyik tavaszi napján gombából, amely általában a rozs szálaira rakódik le, savat állított elő és elnevezte „LSD”-nek. Lehet, hogy ezt az anyagot csak a báseli gyógyszerlaboratórium munkatársai ismerték volna, ha öt évvel később, 1943-ban ugyanez a Hofmann nem szippantott volna fel véletlenül néhány milligramm LSD-port. „Megkezdődött egy hihetetlen utazás az addig ismeretlen elembe, — írta Hofmann doktor azután naplójába. — A laboratóriumban minden megváltozott, más alakot és más szint öltött... elragadó fantasztikus képek, szokatlanul ragyogó színek váltották egymást tudatomban .. Hofmannak ez az „utazása” körülbelül nyolc óra hosszat tartott. És egy negyedszázaddal később a báseli laboratóriumban történt véletlen eset riadalmat okozott Amerikában .;, „Feküdtem a földön és néztem az eget..: és hirtelen úgy éreztem, hogy fává változtam. Úgy éreztem, hogy a gerincoszlopom a köveken keresztül behatol a földbe és gyökereket ereszt.., Felemeltem a karomat és úgy kezdtem mozgatni, mintha faágak volnának. És ón valóban fa voltam !” Az ember, aki fának tartja magát, a Yale-i egyetem 29 éves aspiránsa. Ö is és a felesége is az amerikaiak azon ezrei, — vagy — ki tudja — milliói közé tartoznak, akik LSD-t, vagy egyszerűen „savat”, vagy még egyszerűbben „kockát” szednek, E három betű — LSD —• ae utóbbi időben nem kerül le az amerikai lapok és folyóiratok hasábjairól, erről beszél a rádió, és a televízió. Mellettük pedig „szörnyű probléma! napról napra fokozódó veszély! járvány! őrület?” kifejezések olvashatók, vagy hallhatók. Az LSD óriási hatású halluci- nációt okozó anyag. Lehet, hogy a világon ez a legnagyobb hatású ilyenfajta anyag. Egyetlen uncia belőle képzelt „utazásra” indíthat 284 ezer embert; Az idegileg túlfeszített New Yorkban felütötte fejét a pánik, félelem „ha egy titkos, ellenséges ügynök a városi vízellátó rendszerbe 1 font LSD-t önt, New York védtelen lesz”. (A Pentagon külön foglalkozott ezzel a feltételezéssel és a közelmúltban, mint illetékes, kijelentette, hogy „egy ilyen terv nem valósítható meg”.) Az LSD szörnyű veszélyessége abban van, hogy ha valaki életében egyszer lenyel egy savval átitatott cukorkockát és 8 órás „utazást” tesz, hosszú ideig ezután, lehet, hogy egész életén át, ki van téve annak a veszélynek, hogy visszatér a hallucinációk birodalmába. Több olyan eset volt, amikor emberek több héttel, vagy hónappal az LSD bevétele után kiugrottak az ablakon. Azok, akik közülük életben maradtak, elmondották. hogy „hirtelen biztosan hitték, hogy repülni tudnak és leküzdhetetlen vágyuk támadt kipróbálni ezt a 'képességüket”. A tudósok egyelőre nem tudják megmagyarázni, hogy mi az oka az LSD hatása visszatérésének; Egyesek közülük úgy vélik, hogy a sav lényeges kémiai változásokat idéz elő az agyvelő anyagában? Őszintén szólva engem kevéssé érdekel az a kérdés, hogy ki készíts és ki adja el az LSD-t, E probléma megoldását hagyjuk a rendőrségre. Viszont mindenné! jobban érdekei az a kérdés, hogy kik az LSD fogyasztói ? Ki és mi kényszeríti az embert arra, hogy ilyen szörnyű árat fizessen az illúziók világába való néhány órés utazásért. Evégett kerestem föl Wüli&m Frosh doktort, a New York-i Belmor épületében, E kórház tájékoztatása alapján készítették el az első hivatalos statisztikai adatokat az LSD élvezőiről; Kérdésemre Frosh átnyújtott- egy kórlapot és kérte, hogy olvassam el. „Egy 23 éves embert abban a, pillanatban fogtok el és szállítottak kórházba, amikor ingadozott, hogy egy másik ember hátába szúrja-e a kést. A felesége elmondta, hogy a férje furcsán viselkedik, amióta három héttel ezelőtt bevett egy adag LSD-t. Gyakran mondta, hogy »Isten hangját hallja és megértette az abszolút igazságot«. Egy hónapi kezelés után átvitték egy másik kórházba, anélkül, hogy bármi jelét lehetett volna tapasztalni egészségi állapota javulásának.” D. Frosh szerint ez tipikus történet. Az emberek, akik LSD-t szednek — mondja Frosh — főként művelt emberek. Tragédiájuk, hogy valami belső ürességet éreznek. Valami hiányzik az életükből. Vágyódnak eszmények után. Elégedetlenek a létező világgal; De nem tudják, hogy mi-- képpen lehet elérni az eszményeket. hogyan lehet megváltoztatni-' a világot. Nincs elegendő erejük harcolni. Az LSD pedig segít néhány órára megszabadulni a fetes- legesség szörnyű érzésétől. New York, (június). G. B. levue kórház elme-osztályának ko- nmHMUHUHHHHHHtHmHtHWmiWIHHlimilWIIIUHmUWm Ä Dombóvári Járási Építőipari Ktsz műszaki vezetőt keres azonnali belépésre, mérnöki; vagy technikusi végzettséggel, 5—6 éves kivitelezési gyakorlattal. Fizetés 3000-től 3200 forintig. Jelentkezni lehet Dombóvár Hunyadi tér 20 sz. alatt. Telefon: 13—61. FILMKOCKÁK EGY LEÁNY JAVÍTÓ INTÉZET ÉLETÉBŐL Nehéz sors — Mondd, Józsi, mit szeretnél a legjobban? — Látni szeretnék — mondja a fiú halkan'. Az anya szeme könybelábad. Előttünk nem restem a könnyeket. A fiú pedig úgy sem látja, világtalan. Palkóék négy gyereke közül az egyetlen fiú, a tizenöt éves Józsi, születése után elvesztette szemevilágát. Az anya elmondása szerint a szülésznő valamilyen tévedés folytán lápiszt cseppentett az újszülött szemébe. Utána nemsokára hályog ereszkedett az alig párhetes fiú szemgolyójára. A család mindent elkövetett, hogy a fiún segítsen. Végigjárták az ország valamennyi ismert szemorvosát, szemklinikáját, abban a reményben, hogy valahol majd csak segítenek. Négyszer hajtottak végre szemműtétet — eredménytelenül. Csupán annyit sikerült elérni, hogy a fiú szeme a fényre érzékeny lett. Józsi Budapesten, a vakok intézetében szakipali tanuló. Az idén végezte a technikum második osztályát, 4,7-es tanulmányi eredménnyel. Vesszőfonást tanul. A szülőknek és testvéreinek saját fonású ajándéktárgyakkal kedveskedett. Az ajándékokon nem látszik meg, hogy világtalan készítette okét. Tökéletes a munka és a színösszeállítás. Józsi jövőre végez a technikummal, utána belép a Vakok Szövetségébe és pályát választ magának. Telefonközpontban szeretne dolgozni, mint mondja: ha már nem láthatja a világot, legalább a drótokon keresztül legyen állandó kapcsolatban vele. A szünidő alatt otthon van Aparhanton. Segít szüleinek a ház körüli munkában, ahol tudja, hasznosítja magát. A szülők és az idősebb lány a tsz-ben dolgozik. Józsi kél húgával ellátja az állatokat. Palkóék háztáji gazdasága tele van jószággal, az udvaron szárnyasok hada nyüzsög. Az álhatókat majd értékesítik, gyűjtik a forintokat. A család, mint vízbefúlő a szalmaszálba, úgy kapaszkodik a Tolna megyei Népújság múlt év április 23-i számában megjelent „A vakok ismét látnak” című cikkébe. A cikk arról szól, hogy egy külföldi kórházban sikeres műtétet hajtottak végre. Két világtalan asszonynál és két férfinél szemgolyó-átü Itetést alkalmaztak, s ezzel lehetővé tették, hogy a tíz-tizenöt évvel ezelőtt megvakult emberek ismét megláthassák a napvilágot. A család azóta böngészi az újságokat, hallottak a szovjet Filatov professzor szemműtétjeiről és őrzik az újságban, folyóiratokban megjelent cikkeket. Gyűjtik a forintokat, mert minden áldozatot meghoznának azért, hogy világtalan fiuk meglássa a napvilágot. P. M. Transz-európai vasútvonal ViHamosítják a Moszkva~Kijev~Prága, transz-eu-rópai főútvonabtík Ez a vonal csak egyiké a mostanában villamosított vasútvonalaknak* A Szovjetunió 1965 végéig villamosított vasútvonalainak hálózata f—? amelyen villanyvonatok és motorvonatok közlekednek} — összegen SMtou kilométer volt, V-Uteny vonat a Szovjetunió egyik vasútvonalán. — 46 — Az országút szabad. Marika a szalmát szedegeti a hajából. — Ri, bi, ba, ba, bd, bi, ba, ba. Aztán jön egy rendőr. Marika személyazonossági igazolványát kéri. Marikáinak nincs személyazonossági igazolványa. — Tutti, coro! — Vég, maga ugyancsak nagy énekesnő lehet. Maga azt is tudja mondani, hogy teke, teke, teke, és közben beszélget is... hogy csinálja ezt?... igen hálás lennék ha elárulná. — Teke, teke, teke... — sziszegi Piroska. — Na most... egyet... kettőt... hármat... négyet, A hálóteremben csend van. Mindenki alszik. Gáfor a mamára gondol, akit sohase ismert. Izeg-mozög az ágyában, valahol összegyűrődött a gumilepedő. A mellette lévő ágyban a kis Bdr- fcásy lány szuszog. Tizenhárom éves, törékeny teremtés. Lopásért van itt, olyan mint a szarka, mindent elvisz, ami a kezeügyébe kerül. Gáfor hihetetlen szánalmat érez iránta. Óvatosan az ágya fölé hajol, végigsimogatja. Birkásy félijed, kiabálni kezd. Az egés-z hálóterem fölriad. Jön a csontos arcú nevelőnő. Gáfor arcán csattognak a pofonok. — No, ne, ni, na, non... A pofonok nem fájnak. Gáfor Birkásy édesanyja akart lenni, dajkálni akarta. Gáfor saját maga édesanyja alkart lenni, a mama helyett is, akit nem ismert.-— Tutti coro! — Olvasta kiérem a vietnami hadszíntérről a — 4? — legújabb jelentéseket? Ezek az amerikaiak már megint újabb offenzívát kezdenek. — Nem, még nem jutottam hozzá. Mamuci így mondja, még nem jutottam hozzá — de ezt olyan előkelőén tudja mondani. — Apu, ugye szeretnéd ha háború lenne? — Viola megbolondultál? — ezt apu és anyu is egyszerre mondják. Apainak a szemüvege a homlokára szalad. És minek magázzák egymást? Napóleon biztosan nem magázta a feleségét. — Nem, ezt nem lehet, kibírni — mondja hangosan Viola. — Mit nem lehet kibírni? — támad ná az áliafcszelidítő. — Bocsánat, hangosan gondolkoztam. — Itt nem gondolkozni kell, hanem énekelni. Igen. énekelni és nem gondolkozni, bármit: no. ne. ni, non, teke. teket... motyogom magamban. Csak nem gondolkozni. Semmi se fájhat annyira, mint a gondolatok. Az énekóra után számba vettem a barátaimat. Egy félbarát félét találtam is az iskolaügyön. A magam ügyével nem mertem volna fárasztani, mert azt már régen tudom, hogy a barátság fordított arányban áll önmagával, minél jobban igénybe vesszük, annál kevesebbet bír el. — Bonyolult ügy — legyintett — plasztikai műtétek... öregem te egészen belegabalyodtál. A végén majd cukros bácsi lesz belőled, fogod hordani nekik az édességet, egyik-másik majd megszökik, bekopogtat nálad, hogy adjál éjjeli szállást, vagy hogy bújtasd el a rendőrség elől...- 48 Elmeséltem neki Vég Piroska esetét. ESgyel- mesetn hallgatott. — Az ilyeneket fel (kall akasztani — mondta. — Kiket? — Hát azt az apát vagy nagyapát, vagy ki az ördögöt. Elköszöntünk és kezet fogtunk. Idegességemben a gombjaimat számolgattam. Tudat alatt p>edig ez a mondat cikázott bennem, akár csak egy túl gyorsan vetített filmfelirat. Fel kell akasztani Piroska apját? Nem kell felakasztani? Az utolsó gombnál épp>en az jött ki, hogy nem kell. Piroska apját nem kell felakasztani. Pirosíka apja gyereket akart, amikor örökbe fogadta azt az árvalányt- Talán semmi rosszra nem gondolt. Aztán egyszer a serdülő lány hozzábújt... megcsókolta... Piroska apját még sohase csókolták így meg... A felesége ösztövér frigid nő. És aztán Piroska apja meg is szerette azt a kis árvalányt, biztosan így van... Férjhez is adta, gondolt a lény jövőjére, mindent rendbe akart hozni... de mégsem lehetett., mert szerette Piroska édesanyját... és aztán mégis botrány lett... és akkor ő a faragott székkel fej bevágta azt az idegen fiatalembert, aki egyszerre véglegesen férjnek gondolta magát... és most súlyos testi sértésért bezárták... Most ott ül valamelyik kerületi fogházban, se felesége, se gyereke,' se unokája... Igazán nem tudom miért kellene Piroska apját felakasztani. És ha felakasztják?
