Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-30 / 179. szám

4

1966. július 30.

TÖLNrÄ MEGYFT WßPÜJSAG

3

Nyaraló a Duna-parton

Egy kis igazgatói alap, néhány száz téglajegy és sok-sok társadalmi munka eredményeként áll itt, a bajai híd jobbparti hídfőjétől Dunafürdő vasúti megállótól pár száz méterre a Bonyhádi Cipőgyár fiataljainak nyaralója. A gyárban készítették el a be- tontuskókat, ott formálták és szerelték össze a vasvázat, a falpaneleket, csak az összeszerelést kellett itt kint végezni. A munka azonban nem fejeződött be, az első nyaralócsoport •— valamennyien aljaüzemi KISZ-esek — napi programjában két-két óra munka szerepel.

Planírozás ... kerítéskészítés ... a virágtartók befestése és felszerelése ... járdaépítés ... egyszóval, még szebbé, még lakályosabbá tenni a betoncölöpökön álló csinos kis házikót.

Az „elfoglaltság” nagyobbik része azonban a pihenés, szórakozás. Ha jó az idő, kimennek a vízre, de ha esik, akkor sincs baj, nézik a televíziót, sakkoznak, szellemi vetélkedőt rendeznek és, ha jó zenét sikerül fogni a rádióban, táncolnak. Egyszóval, kellemesen töltik el azt a tíz-tizennégy napot, amit a nyaralásra szántak.

Felvétel a nyaralóról

Sakkcsata a teraszon

Áz elvben nem; a gyakorlatban

van a hiba

Legyen érdekképviselete a tsz-eknek i*

Nincs mostanában mezőgazda- sági témájú tanácskozás, értekezlet, amelyen nem hangzik el a jelenlegi szerződéses rendszer bírálata. És joggal mondanak bírálatot a tsz-vezetők, akiket a türelmetlenség indít kifakadások- ra. Többet, jobbat akarnak termelni — és meg is termelik —, nagyobb jövedelmet adni a tagságnak, de ehhez kevés az akarat, amikor érthetetlen akadályok állnak előttük, sokszor áthághatatlan falként. A gazdasági rendszer már annyit hangoztatott reformjában talán éppen a termelőszövetkezetek a legérdekel- tebbek. Érthető tehát az a türelmetlenség, amellyel bírálják a jelenlegi gyakorlatot.

Ez a jogos türelmetlenség volt az alaphangja a megyei tsz- tamács legutóbbi üléséneit, amely a felvásárlás helyzetével foglalkozott. Lux Sándor, a megyei felvásárlási osztály vezetője adott bevezetőként rövid tájékoztatót. Foglalkozott a jelenlegi helyzettel és ismertette a jövő évi lehetőségeket. Elmondotta; az 1967-es évre már most meg kell kezdeni a szerződéskötéseket. Az eddigi gyakorlattól annyiban lesz eltérés, hogy a kenyérgabona, a napraforgó, a sörárpa átvételi határidejében közösen egyeznek meg a szövetkezetek és a vállalatok. A sertésre, vágómarhára, baromfira, tejre a szerződési feltételek azonosaik maradnak.

— Tehát gyakorlatilag nem jutottunk előbbre — ez volt a tanács tagjainak a véleménye, — ugyanazokkal a gondokkal kell megküzdenünik, mint eddig.

— Szerintünk nem magában a szerződéses rendszerben gyökereznek a bajok, mint inkább annak a lebonyolításában — állapította meg Lakos József, pélfai tsz-elnök. — Soha nincs nézeteltérésünk a gabonafelvásárló vállalattal, a dohánybeváltóval, a cukorgyárral. A magtermeltetővel annál inkább. Vetőmagnak termeltünk például takarmányborsót. De mennyi időbe telik, amíg továbbadhatjuk? Naponta négy- szer-ötször kellett telefonálnunk diszpozícióért. Végül a pápai tsz. küldi hozzánk; tévedésből ők kapták. És ez a vállalat nem szeret fizetni; negyven-hatvan nap eltelik, amíg a pénzt átutalja.

— Vagy egy másik példa a szerződésekre. .. Nyári újburgonyára kötöttük, viszont a burgonya nem kell. Sok van belőle mindenütt. A kockázatot mindig csak a tsz vállalja?

— A gyapjú forgalmival évente szerződünk 5—600 pecsenyebá- rányra. Értesítenek bennünket — meg még más tsz-eket is a környéken — szállítsuk a bárányokat a nagy dorogi állomásra. Odarendelnek öt-hatszázat, átvesznek négyszázat, órákhosszat ott állnak a járművek, az emberek, amikor más dolog is van. Ki vállalja a veszteséget, a tsz ... Egy évvel ezelőtt már megírta az újság ezt a lehetetlen állapotot, mégis, minden maradt a régiben.

Igen, az átvételek körüli huzavonák, packázások megszüntetésével nem kellene a gazdasági reform életbeléptetéséig várni...

Péti János, a tamási Vörös Szikra elnöke így vélekedik:

— A szerződések hibája az, hogy túlságosan egyoldalúak, és a szövetkezet már a szabványok megállapításánál ki van szolgáltatva a vállalatoknak. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a szövetkezeteknek nincs megfelelő érdekképviseleti szervük, és a Földművelésügyi Minisztérium sem tudja betölteni ezt a szerepet. A másik baj, hogy a termékek, termények fogadása, tárolása, és feldolgozása nincs összhangban a termelt mennyiséggel. Ha például a tamási járásban két literrel emelkedne a tejtermelés átlaga, a tejipar nem lenne képe3 átvenni, feldolgozni.

— Sokszor úgy érezzük, hogy a népgazdaság édesgyermekei a vállalatok, mi, a termelőszövetkezetek pedig a mostohagyermekek — mondotta Rada Antal, a madocsai közös gazdaság elnöke. — Szeretnénk, például tudni, mi lesz a kisvárdai rózsa, a Gül Baba burgonya ára? Jó, és szükséges, ha az ipari dolgozók

olcsóbban kapják az árut, de legalább a ráfordítás térüljön meg amellyel megtermeltük.

— Hiába beszélünk új mechanizmusról, ha nem csinálunk semmit — vélekedett Jendrolo- vics Ferenc, a dunaföldvári Virágzó elnöke. — 1968. január elsejéig várunk talán mindennel? A_ szerződéses rendszerre elmondott kifogásokon nem lehetne előbb változtatni? A ktsz-eknek, a kisiparosoknak van átfogó, országos érdekvédelmi szervük, de a több milliós tsz-tagságnak ez- ideig még nincs. Ideje már, hogv létrejöjjön a termelőszövetkezetek szövetsége, amely képviselne bennünket a szabványok kialakításakor, a szerződések feltételeinek megállapításakor. Akkor talán megszűnne a mostani gyakorlat, hogy minden ódiumot a szövetkezet vállal.

Ettig László majosi elnök:

— A szerződéses rendszer alapjában jó, de más feltételekkel, más típusokkal, amelyben, amelynek alapján egyenrangú félként tárgyalhatunk. Hasonló a véleményem a bankról is ... Helyes az, hogy irányítja, ellenőrzi a pénzgazdálkodást, de az már nem hogy sokszor gazdálkodási irányítást is akar végezni. Nagyon indokolt már a termelőszövetkezetek szövetségének a létrehozása...

Ismételten, és annyiszor elhangzó kifogások, panaszok .. Indokoltak, jogosak. Ezek miatt szükséges az új gazdasági reform. A kifogásolt hibákat nem az elv, hanem a gyakorlat szülte. Megszüntetésüket már most meg lehet kezdeni — sőt, már rég meg lehetett volna kezdeni — nem pedig általánosan kijelölt időponthoz kötni. Az csak a népgazdaságnak rossz, ha ebben is „határidőhöz” ragaszkodnak — emberek, vállalatok, szervek — azok, akik ebben érdekeltek.

BI.

Meggyorsítják a gázpalackok cseréjét

Az ÁFOR nyilatkozata a proi>án-bután gázellátásról

sabb kazlakat rakhassunk viszont transzportőr, vagy elevátor kellene. Kértük a központot segítsen bennünket, s adjanak gépet, hogy gyorsabban, és kevesebb emberi munka kifejtéssel dolgozhassunk. Egyelőre várjuk, hogy majd intézkednek.

— Hogyan vélekednek a dolgozók a Tolnanémedi Kendergyárban az új gazdasági mechanizmusról?

Eddig még nem sokat beszélnek róla és akik beszélnek is, inkább aggodalommal várják a fejleményeket. Azzal tisztában vagyunk, hogy az a vállalat, amelyik jobbat, tartósabbat termel, nagyobb nyereséghez jut, mert a piac, a vevő, a jobb termékért többet fizet. A vevő megnézi, miért fizet magasabb árat. Az új gazdasági mechanizmus a régebbi kötöttségeket is megszünteti. A vevő a pénzéért igényeinek megfelelően válogathat. Az elvekkel tisztában lennénk, de mit csináljunk, ha ilyen helyzet adódik, amilyen a jelenlegi is. Tavalyról 450 bála készterméket vagyunk kénytelenek raktározni. Az IMPORTTEX átvette az anyagot, de elszállításáról mind a mai napig nem gondoskodott. Ehhez jött az idei félév exportterméke úgy, hogy raktáraink, sőt most már a kórótárolók, fészerek is tele vannak szállításra váró anyaggal. A jelenlegi körülmények között nem merünk a kongresszusi versenyről beszélni, mert a problémákat ismerve a dolgozók készek az elutasító válasszal.

— Hány tagja van az üzemi pártszervezetnek és mennyiben támaszkodhatnak a párttagokra?

— A tagjelöltekkel együtt tizenöten vagyunk. Az üzem 200 dolgozót foglalkoztat. Nemcsak az a baj, hogy kevesen vagyunk, hanem az is, hogy az erő nem oszlik meg arányosan. Nehezíti a pártszervezet munkáját, hogy a dolgozók 40 százaléka időszakosan van foglalkoztatva, s rendszerint nem azok jönnek vissza, akik már korábban is nálunk dolgoztak. Ez azt jelenti, hogy minden szezonban élőiről kell kezdeni a szakmai fogások betanítását, s ez annyira leköt bennünket, hogy kevés idő jut a politikai nevelésre. Sajnos elég sok az érdektelen, közönyös em- ben, akikkel nem tudjuk mit kezdjünk — mondja keserűen.

Az volt az érzésem nem a legalkalmasabb napot fogtam ki a Tolnanémedi Kendergyár látogatására. A gyárigazgató értekezett, a ' párttitkár — nyilván nem minden ok nélkül tele volt ellentétes érzéssel. Fáradt volt és kedvetlen. A körülmények nem látszottak alkalmasnak az agitáció- ra. Leírom, amit melegében el kellett volna mondani, de nem mondtam el. Másutt is vannak közönyös, nemtörődöm emberek, akik csak akkor élénkülnek fel, ha maguk érdekeiről van szó, s a maguk nótáját fújhatják, A véleménynyilvánítás nincs megtiltva, de nem árt felfigyelni a disz- szonáns hangokra, a zavarkeltő szándékra. Bátran vitába kell szállni a tévútra kanyarodókkal és semmiesetre sem intézzük el egy-egy hümmögéssel, vállrándítással, a pocskondiázókat. Kedvetlenség, kiábrándultság lép fel ott, ahol a pártszervezet munkájából hiányzik az értelemre ható, politikai vita. Vitatkozzanak, érveljenek a Tolnanémedi Kender- gyárban is a párttagok, mert vannak érvek méghozzá nyomós érvek, még ott is, ahol pillanatnyilag sok a probléma. A gondok mellett vannak eredmények és jó, ha a Kapós-menti üzemben dolgozók illúzió keltése nélkül ezekkel is foglalkoznak.

P, M.

Az elmúlt esztendő végén még mindig sok ezer fogyasztó igényelte a propán-butángázt, elsősorban főzési célokra. A mai napig közel 450 ezer háztartásba jutott el a gázpalack és december 31-ig további hatvanezer engedélyt adnak ki a tanácsok palackgázra. Az engedélyeket összhangba kellett hozni az ipar által gyártott és a külkereskedelem révén importált gáztűzhelyek számával és a gázpalackok gyártásával.

Annyi engedélyt adhatnak ki,

amennyi tűzhelyet és cserepalackot biztosítani tudnak. Januártól kezdve — háztartásonként négy embert számítva —, több, mint 2 millió ember használja ezt a kényelmes főzési lehetőséget. A következő esztendőben további 150—160 ezer új fogyasztó bekapcsolásával számolnak. — Gáz van elegendő — mondották a Központi Sajtószolgálat munkatársának az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél. Mégis sok a panasz, hogy nem tudják időben cserélni a pa lackokat, nem egyszer napokig kell várni a cserére.

— Mi a helyzet jelenleg? — kérdeztük az elosztást • végző ÁFOR gazkereskedelmi osztályán.

— Jelenleg öt töltőtelep látja el az ország gázfogyasztóit propán-bután palackgázzal — mondották. A termelésbe nemsokára bekapcsolódik Százhalombatta, és jövőre 20—20 ezer tonnás évi palackozással — Budaörs és Szajol Ez esetben minden igényt ki tudunk elégíteni, sőt — amennyiben több palackot és tűzhelyet gyártanak, — növelni is lehel a kiadandó engedélyek számát.

Évekkel ezelőtt csalt Szőny és Bázakerettye szolgáltatta a pro- páh-butángázt, de a növekvő igényeket már nem tudta kielégíteni. Hajdúszoboszló bekapcsol 4- sával minden mennyiségben rendelkezésre áll a gáz, tehát a termelésben semmi fennakadás nincs. A zökkenők elsősorban a palackozásnál és a szállításnál mutatkoznak. A lefejtési zavarok megszűnőben vannak, mert a fejtőállomásokon többműszakos termelést vezettek be.

A másik probléma a gáz- szállítás meggyorsítása. Ma még átlagban egy hét kell egy palack kicseréléséhez.

Ezt legalább a felére kívánják rövidíteni. Ennek megvan a lehetősége, s ezért a megyei AKÖV- ökkel tárgyalásokat kezdtek, hogv tehergépkocsikon szállítsák a gázt a cseretelepekre.

Sajnos, a cseretelepek raktározási nehézségekkel is küzdenek. A tanácsoknak módot kell ad- niok, hogy a raktári telephelyeket bővíteni tudják, mert ezzel is csökkennek az ellátási fennakadások.

— Arra törekszünk, — mondották befejezésül — hogy a zavarokat megszüntessük és ne legyen hiánycikk — napokra sem — a propán-butángáz.

2 s. L.