Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-30 / 179. szám
TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. július 39. Mosaik a csatári kerá mia üzem b ől A rakitár polcain elhelyezett figurák, agyagból készült kávéskészletek, cukortartók, vázák, dísztányérok bőven kiadnák egy nagyobbra méretezett népművészeti kiállítás anyagát. így, minden különösebb igényesség, sorrendiség nélkül is szépek, mutatósak a csatári kerámiaüzem termékei. A díszítések beszédesebbek, mint a gépi korongozóban dolgozó asszonyok, vagy a dísz- áruműhelyben dolgozó fiatal lányok, akik nem értek rá beszélgetni, annyira el voltait foglalva. A csatári kerámiaüzem egy év óta sokat változott, Raktár, műhely, laboratórium éái iroda épült. Gépeket is kaptak, néhány nehezebb munkafolyamat végzésére. Gépesítették az agyagőrlést, a keverést, a szűrést, az adagolást és a virágcserépgyár- tást. A kerámiaüzem annak idején néhány dolgozóval kezdett, jelenleg 30 munkást foglalkoztat. A megye területén három kályhás brigád dolgozik. A kályhások állandóan ólon vannak, hogy a fűtési szezonra elkészüljenek a megrendelésekkel. Egy-egy brigád havonta 14-15 kályhát épít. A kályha építéséhez szükséges kerámiát Pécsről és Romhány- ról szerezték be. Most már maguk is foglalkoznak csempegyártással, amelyhez a szükséges vörös agyagot Kisvej- kéről szállítják. A díszműtárgyakhoz Bátaszékről kapnak agyagot, a fedőmázhoz szükséges fehér agyagot Várijáról kapják. A csatári kerámiaüzem paksi műkőrészlege néhány nappal ezelőtt Szekszárdra, a csatári üzembe települt. A gazdaságosság figyelembevételével célszerűbbnek látszotta műkőrészleg Szekszárdra való telepítése, mivel a munka 80 százalékát eddig is Szekszárd • és környéke biztosította. A Szekszárdra települt műkőrészleg megkezdte a munkát, s a megrendelések sorrendjében épületlábazatot, lépcsőt, sírkövet, terek, utcák díszítésére csónak, kehely és üst alakú virágtartók készítését végzik a határidő szigorú betartása mellett. • A laboratóriumot néhány napon keresztül a Belkereskedelmi Minisztérium lüzelőszer és Építőanyag Főigazgatóságának megbízottjai tartják „megszállva”. A csatári kerámia- üzem kályhagyártói három fajta hordozható cserépkályha elkészítésén dolgoztak. Elkészült a három prototípus és a kályhák „bevizsgálását’1 ezekben a napokban végzik. A „bevizsgálás ’ több napot igénylő munka. Az öttagú brigád Mihók József vezetésével különféle méréseket végez. „Vallatóra” fogják a kályhákat, illetve levizsgáztatják a kályhakészítőket, mert a bevizsgálásnál sok mindenre figyelemmel kell lenni. Megfeleld-e tüzelési technikai szempontból. Méréseket végeznek, hogy bizonyos mennyiségű és minőségű szén felhasználásával milyen hőfokú a kályha teljesítménye, a csempefelület hogyan adja le a meleget stb. A bevizsgálást a célnak megfelelő műszerrel és a kályha oldalán csüngő vagy 15 hőmérővel végzik. A fűtéstechnikai bevizsgálást a kályha külalakjára vonatkozó vizsgálat követi, amelyet a Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézet munkatársai végeznek. Ezután kerülhet sor a kályha sorozatgyártására, de az engedély kiadása attól függ, hogy a szakértők részéről történt „vallatásnak” mennyire felelnek meg a csatári kerámiaüzem legújabb termékei, a hordozható cserépkályhák. POZSONYI IGNÁC NÉ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii Az idegsebész Annak az olvasónak, aki ismeri Karinthy Frigyes „Utazás a koponyám körül” című könyvét, gyakorta eszébe juthattak — egy- egy makacsul ismétlődő fejfájás alkalmából — azok a tünetek, amelyeket az író oly mesteri precizitással írt le. — Miután tudom, hogy rengeteg ember olvasta nagy írónk művét, elhatároztam: felkeresem az orvost, aki a legtöbb agyműtétet végezte Magyarországon. A téma érdekes, dr. Zoltán László kandidátus, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet igazgatója közismerten kedves, beszédes egyéniség, a feladat tehát nem látszott nehéznek. Annál inkább a kivitelezés. — Mondja, minek ez? Ha magát érdekli az életem története, szívesen mesélek, de ne írja meg. Aztán mesélni kezdett. — Winternitz professzornál kezdtem az István kórházban. — Akkoriban ő volt az egyetlen, aki agydaganatokat operált. Azután a Bakay klinika következett. Na persze ezekben az években még kevés agyat műtöttem. Operáltam mindent, amit a sebészek általában, sőt valamivel többet is. Az volt a hírem, hogy amit más nem vállal, én igen. Engem soha nem érdekelt a műtéti statisztika, így valóban elvállaltam azt is, amelynél kevés volt a siker valószínűsége, viszont műtét nélkül biztosnak mutatkozott a halál. A háború évei véget vetettek nyugodt munkánknak. A klinikáról elküldték. Voltam OTI-orvos, operáltam magánszanatóriumokban. Hirtelen meg sem tudnám mondani, hány helyen dolgoztam azokban az években. 1948-ban ösztöndíjjal több mint fél évig tanulmányoztam az idegsebészetet Olivecrona professzor mellett, majd Dániában és Angliában voltam. Az első önálló idegsebészeti osztályt 1949-ben alakítottuk. 25 ágyat kaptam a Balassa utcai Idegklinikán. Az eszközök még kezdetlegesek voltak és a „jóakaróktól” gyakran lehetett hallani akkoriban, hogy az osztálynak csak egy kapuja van, ahol bemennek a betegek. Kifelé már csak viszik az embert. Én is produkálhattam volna tetszetősebb eredményeket, ha csak a „biztosat” vállalom, de képtelen vagyok belenyugodni abba, hogy valaki meghaljon. Sokszor küldtek hozzám menthetetlennek látszó beteget. Ilyenkor mindig megbeszéltem a hozzátartozókkal a lehetőségeket, és ha ők is vállalták a műtét kockázatát, operáltam. — Gyújtson rát Felém tolt egy görög cigarettákkal teli dobozt, aminek külön története van. Néhány évvel ezelőtt egy ellenzéki görög politikust „véletlen” autóbaleset ért A betegágyhoz a professzort hívták. Azóta szinte mindennap akadnak betegei Görögországból a legkülönbözőbb panaszokkal. Dr. Zoltán László megszokta ezt a cigarettafajtát. Ezt kell minden kétséget kizáró^ an eldöntenünk. A modern technikai berendezések lehetővé teszik, hogy jódos kontraszt anyagok befecskendezésével televíziós képernyőn láthassa az orvos az elváltozást. Mindezek ellenére sem vagyok tökéletesen elégedett. A fejlett külföldi államokban mindenütt 80, maximum 100 ágyas idegsebe- szeti osztályt találunk. Nálunkj mint már mondtam, 140 ágy van. Az igazi az volna, ha a mi intézetünk ágylétszáma csökkenne es a nagyobb vidéki városok önálló idegsebészeti osztályokat kapnának. A betegek hosszas szállítását ezzel elkerülhetnénk, és így eredményesebben tudnánk gyógyítani. Ha kell, akár holnap tudunk adni hat főorvost és hat adjunktust, akikre nyugodtan rá lehetne bízni a vezetést. A legfontosabb a pontos diagnózis HAJSZA «tömeggyilkos «i«„ EGY FRANCIA RENDŐRFŐNÖK FELJEGYZÉSEIBŐL A Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat I felvesz gyakorlattal rendelkező esztergályost és villanyszerelőt Jelentkezés a karbantartó üzem irodájában Szekszárd, Keselyűsd út. (Volt gyapotraktár.) (221) — Hány műtétet végeztem? Nem tudnám megmondani. Az intézetem 1954-ben alakult. 140 ágyunk van, 36 szakorvos segíti a munkámat, 19 sebész. Közülük bármelyik ugyanúgy elvégzi a legnehezebb műtétet, mint ,én. Persze a „hőskorszak” óta rengeteget fejlődtek az eszközök. Hol vannak már azok az idők, amikor helyi érzéstelenítéssel dolgoztunk és egy orvosnak csak az volt a feladata, hogy beszélgessen a beteggel a műtét közben. Pár év óta tökéletes altató berendezéseink vannak. Ma már nem varázsló az idegsebész. Nemcsak daganatokat operálunk. Számtalan olyan betegséget gyógyítunk műtéti úton, amely azelőtt lehetetlennek látszott. A műtét elvégzése nem jelent problémát, inkább a diagnózis. Van-e daganat és ha igen, hol? Kell-e operálni? Azt hiszem most már eleget mondtam, — tárja szét tréfásan a karját. ** Tekintetem a falon függő, kutyákat ábrázoló képre téved. — Na látja, ők majdnem kimaradtak. Pedig nélkülük igazan nehéz engem elképzelni. — Nem mesélek történeteket róluk. Mint minden kutyatulajdonosnak, nekem vannak a világon a „legszebb, legokosabb kutyáim". Egyébként? Nagyon szeretem a zenét és általában mindent, ami szép, legyen az kép, könyv, szobor, vagy bármi más. Hétköznapi ember vagyok, szeretem az életet, úgy, ahogy van. — Ugye megbocsátja professzor úr, hogy beszélgetéseink töredékét — kívánsága ellenére — papírra vetettem?... MÁTÉFFY ZOLTÁN iimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiii — 37 — S amikor az orvos másnap reggel sem jelentkezett, Braunbergemé felkereste sógorát, Marcel Braunbergert. Végigjárta az összes pácienseket — minden eredmény nélkül. Egy héttel később Braunbergemé csőposta- levelet kapott. Férje reszkető kézzel írt levelében értesítette, hogy él és egészséges, de bizonyos okból rejtőzködnie kell, de reméli, hogy rövidesén együtt külföldit utazhatnak. Néhány nap múlva újabb élet jelt adott. Ezúttal az egyik ismerőse, Valée kapott csőpostán levelet. Neki volt címezve, de Braunbergernének szólt. Dr. Braunberger ezt a levelet még reszketőbb kézzel írta. Közölte, hogy jól megy a sora és elérkezett a külföldre menekülés ideje. Felszólította feleségét, összes értéktárgyaikat, készpénzüket, ékszereiket rakja kofferba. A bútort is készítse elő elszállításra. Két nap múlva érte jön egy teherszállító kocsi és a Rue Lesueur utca 21 számú házba viszi. A lakásberendezés ott biztonságban lesz a háború végéig. Ugyanakkor kövesse a kocsit az értéktárgyakat tartalmazó kofferral, mert a megjelölt házban találkozni fognak és onnan indulnak tovább. Braunbergemé sokáig tanakodott sógorával, mitévő legyen, végül is elhatározta, újabb értesítésre vár, s addig nem intézkedik a bútorokról. Több levél nem jött. És teherkocsi sem jött a bútorért. . — 38 — Petiot hiába várt a Rue Lessuer 21 szám alatt Braunbergernére és a kofferra... GÉO, A VASKARÜ A Kneller-család és dr. Braunberger „útnak- indítása” nem jövedelmezett semmit, ezért dr. Petiot elhatározta, hogy nagyobb szabású akcióba kezd. Felhajtóként alkalmazta Adolphe Verrier parókakészítő mestert, de titkát természetesen nem árulta el. Verrier régi páciense volt. Egy alkalommal, vizsgálat közben egy közös ismerősük került szóba, aki megpróbált átszökni a megszállatlan országrészbe, de a zónahatárnál lelőtték. Petiot ekkor értésére adta Verrie»nek, hogy nem egy meghajszolt embert segített már át a „nono” zónába. Azt állította, hogy dr. Eugéne néven komoly szerepe vdn az ellenállási mozgalomban, s kapcsolatai révén bárkit át tud segíteni a zónahatáron — de ennek természetesen ára van, mert az ellenállási mozgalomnak pénzre „.van szüksége. Verrier azonban szép mellékkeresetre tehet szert, mert az átszöktetettektől kapott pénz bizonyos százalékára számíthat. Gontard nevű ismerőse révén Verrier rövidesen talált két személyt, akik szerettek volna átjutni a másik övezetbe éspedig egy Jo nevű öklözőt, akit a Vaskarú Gép néven ismertek, és Francois nevű barátját, Casablancába szerettek volna eljutni, szeretőikkel együtt. — 39 — A majd két méter magas, atléta termetű Jo ’ már régen felhagyott az ökölvívással. Marseille kikötőnegyedében utcai nők kitartottja volt, elszedte tőlük pénzüket. De nem elégedett meg ezzel, komolyabb „műveletekre”, betörésekre, rablásra is vállalkozott, de rajtavesztett. Húszévi börtönt kapott, de a háborús zűrzavarban sikerült megszöknie. A megszállt Párizsban bukkant féL Szeretője, Paulette is követte hamarosan. A Gestapo hamarosan felfedte kilétét, s beszervezte besúgónak. Akkor ismerkedett meg Francoisval, aki szintén a Gestaponak dolgozott. Francois sokkal ravaszabb és alattomosabb volt, mint az egykori öklöző: mindkét félnek dolgozott, s jó pénzért nem egy német ügynököt szolgáltatott ki az ellenállási mozgalomnak. Akkoriban bizonyos jelekből arra a meggyőződésre jutott, hogy a Gestapo leleplezte kettős szerepét és rövidesen lecsap rá. Ezért kapva kapott az alkalmon, hogy elkerülhessen a megszállt országból, a Gestapo hatásköréből, de nem egyedül, hanem szeretőjével, Claudiával és hat kofferral. A kofferokban — a ruhanemű között — töméntelen ékszer és drágakő volt. Jo, az ökölvívó viszont külföldi valutában tartotta a pénzét. Kötegszámra volt svéd koronája, svájci frankja, s mindenek fölött sok dollárja. Petiot a parókakészítő műhelyében találkozott a két párral.^ Hamarosan megegyeztek az utazás időpontjában és árában.
