Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
ISéii. július 21. TOT.WA iWEGTEI NÍÍPŰJSAÖ 5 . . míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend . . (JÓZSEF ATTILA) As alkotó munka erkölcse Nagyjavítás Az erkölcs sok ember számára nem több, mint szexuális kérdések feszegetése. A morál azonban sok tényezőből tevődik össze, így volt a megelőző társadalmakban is. És így van ma is. Mert milyen is a mi erkölcsünk? Mit tartunk most mi erkölcsösnek és mit vetünk el, mint erkölcstelent? Hogyan néznek ki elveink, és miként realizálódnak azok mindennapi életünkben? Milyen a’ mi erkölcsünk a kommunista erkölcs? Tízparancsolata nincs, de vannak összetevői. Alapvetően nem arra épül, hogy ki mit ne tegyen, hanem arra, hogy ki mit cselekedjen. Nem kötelességeket, hanem jogokat mond ki. Vegyük talán nagyítóüveg alá összetevőit. A kommunizmus ott kezdő- dik, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával birkózva kezd gondolkodni, a munka termelékenységének emeléséről...” — írja Lenin. S ha megállapításával egyetértünk, akkor magát a munkát, az alkotó munkához való jogot a kommunista erkölcs első normájának kell tekintenünk. A szocialista társadalom egyik legfontosabb mozgatórugója a közösség érdekében történt, a közösség érdekét szolgáló alkotó munka, és ennek megbecsülése. * Lehet-e munka nélkül élni? — Szegény, most élvezhette volna gondtalanul az életet, kapott volna szép nyugdíjat, s vége... — Há'hyszor elmondott szavak! Fiatal korban könnyű kijelentés a nyugdíj utáni áhítozás. Aztán amikor eljön az ideje, sokan roppannak össze, az egyszerre rájuk szakadt semmittevés súlya alatt. Nem tudnak munka nélkül élni. * Lehet-e munka nélkül élni? A Balaton vize csodálatosan jóleső. Szerencsém volt és jó időt fogtam ki — mesél a kolleganő a kéthetes üdülés után, s már mutatja is, hogy milyen barnára fogta a nap. Aztán szó kerül még a fagylaltról, kézen álló fiatalemberekről, meg vitorlás csónakokról, s a vége? — De azért már elég volt! Hiányzott itthon minden. Elég volt a semmittevés- ből! * gák. Üljék körül az asztalt munkások, vagy értelmiségiek, pedagógusok, vagy tsz-tagok, — anélkül nem telhet el az idő, hogy saját munkaterületükről ne esne szó. Senki sem tudja kikapcsolni magát a nyolc óra letelte után. A mérnök, aki megfogadja, hogy szabadsága alatt nem gondol az üzem dolgaival, — néhány napig bírja legfeljebb. Aztán ceruza, körző, vagy logarléc után nyúl. A szövőnő, amikor Varsó utcáin sétál, gondtalanul töltve szabadságát, megáll egy kirakat előtt, egyszercsak azon veszi észre magát; azt figyeli, miként, milyen fűzésmintával, hány nyüsttel készülhetett egyik, vagy másik szép mintájú kelme. S mindez azért, mert nem tudunk munka nélkül élni. * A munka teremtette meg 99 magát az embert — írja Engels. — Az állat csupán felhasználja a külső természetet és egyszerűen jelenlétével hoz létre benne változásokat; az ember a vátoztatásaival célja szolgálatába állítja, uralkodik rajta. És végső fokon lényegében ebben különbözik az ember a többi állattól, ezt a különbséget pedig ismét a munka idézi elő.” Az idézet ismert és a marxista filozófia lényege. A munka az a lendítőkerék, amely a társadalmat és tagjait korlátlan magasságokba emeli. A munkátlanság pedig lezülleszthet egy egész társadalmi rendet, országot, de az egész rendszeren belül kisebb területeket is. alkotó munkát mondhatjuk. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy dolgozzon. Joga, hogy világos, meghatározott munkacélokat tűzzön maga elé. és megkövetelje munkavezetőitől ezeket, Reálisan egyenlő lehetőségekkel kezdhet dolgozni mindenki munkahelyén. A munkaversenyek különböző kialakult formái, mind-mind az előrehaladást segítik elő, amelyből részét mindenki legjobb tudása szerint veheti ki. A kommunista társadalomban erkölcsös az, aki jól, becsülettel, legjobb tudása nyújtotta teljességgel végzi munkáját. Erkölcstelennek bélyegezzük meg, aki figyelmetlenségből, hanyagságból, nemtörődömségből se- lejtet termel, aki munkaidejét nem használja ki, — s ezekkel nemcsak önmagát, hanem az egész társadalmat megkárosítja. A munka nemesít, — talán elcsépelt frázisnak tűnik a mondás. Pedig nincs fennköltebb érzés, mint amikor egy kőműves végignéz a magaépítette házon, amikor a szabó tökéletesre szabott és varrt egy ruhát, amikor a kertész gyönyörködtető rendbe tartja a kertjét. És a sor, a felsorolás a végtelenségig mehetne. És a kommunista erkölcs valahol ott kezdődik, amikor az ember érzi ezt az alkotóörömet, amikor olyan alkotóörömet érez, amelyből másoknak, a kommunista közösségnek is öröme telik. (Folytatás a jövő vasárnapi számban.) MÉRY ÉVA Most végzik az évi nagyjavítást a szekszárdi malomban. Szétszedik, kitisztítják a gépeket, szállítóberendezéseket, kicserélik a hibás alkatrészeket. Itt dolgoznak a vállalat szerelői, de nemcsak ők, hanem a molnárok is a nagyjavítással vannak elfoglalva. Énisz János hengerőr és Pasenszky Antal lisztieszedő az egyik hengerszéket szerelik szét. A nagyjavítás befejezése után már új búzát őrölnek a szekszárdi malomban. Modellek, löszfigurák, váz la fok Lehet-e munka nélkül élni? A * kérdésre sok-sok példa alkalmá- A legmagasabb erkölcsi kával „nemleges” a válasz. Szóra- tegóriának ilyen megfontolás kozóhelyen gyűlnek össze kollé- alapján a nép érdekéért végzett Látogatás a paksi képzőművésztelepen — Kiváló Jó negyedszázaddal ezelőtt állt a Vasút szolgálatába Erdély délkeleti csücskében. Mozdonyvezető lett. Mozdonyvezetőként került Bátaszékre is 1945 őszén. Akkor egy mozdonya volt, most tizenegy tartozik a reszortjába, de ténylegesen a fűtőház valamennyi mozdonya, mozdonyvezetője, fűtője szerelője valamiképpen Benedek Károlyhoz tartozik. Oktatótiszt, fizetőtiszt, moz- donyreszortos, biztonsági megbízott, termelési felelős a szak- szervezetnél és talán még ő maga sem tudná egyszuszra elsorolni, hányféle munkát végez, hányféle megbízatása van ebben a kis fűtőházban. vasutas A vasútnál szigorúan meghatározott szabályok írják elő kinek-kinek a teendőjét. Enél- kül nem működne úgy ez a hatalmas szervezet, mint egy jól olajozott óramű. A vasutasok többsége azonban jóval többet tesz, mint amit számára a szabályok előírnak. Nemcsak a kezét, az eszét, hanem a szívét is beleadja a munkába. Közéjük tartozik az ötvennégy éves Benedek Károly is. Ezért tűzték mellére a tizenhatodik vasutasnapon a MÁV Vezérigazgatóságán a „Kiváló vasutas” kitüntetést. Munkaideje hétkor kezdődik, félnégykor jár le. ö azonban gyakran a fűtőházban van már hajnalban is. Oktatótiszti munkakörébe tartozik, hogy állandóan képezze a fűtőháziakat, tanítsa elsősorban a mozdonyvezetőket. Ha frissen vizsgázott mozdonyvezetőt kap, nem elégszik meg azzal, hogy megnézi a bizonyítványt, hanem maga is számonkéri a tanultakat, sőt, az első útjára el is kíséri a mozdonyvezetőt. Benedek elvtárs kommunista. Negyvenhat elején lépett a pártba, az ellenforradalom után hatodmagával szervezte újjá a fűtőházi pártszervezet. A kitüntetés — amelynek családja is, munkatársai is örültek — a kommunista vasutast érte. Kék és vörös dominál a képen, a két nőalak halvány testszínét ölelik körül. — Mind a kettőnket ráfestett — mondja Kati. — Érdekes és kifejező színei vannak — teszi hozzá, amint nézegeti a képet. Kati és Éva ülnek modellt. Köröttük félkörben helyezkednek el a képzőművésztelep lakói. Kezükben ceruza, grafit. Biztos vonalakkal telnek a kartoplapok. Sötétre satírozva az árnyék, hogy jobban kitűnjön a testek világosan fehérlő vonala. Van aki azon nyomban vízfestékkel próbálkozik. Ez sem igazi kép, — amolyan gyorsan papírra vetett színtanulmány. Kati és Éva — Ennek a nyárnak, ennek a tábornak, az újdonságai ők — mondja Molnár György szakreferens. a paksi képzőművésztábor vezetője. —. A két modell szerződtetésekor az a szándék vezérelt bennünket, hogy megszüntessük a múlt évi kiállításunk megrendezése alkalmából a zsűri által kifogásolt egysíkúságot. A beérkezett képek zöme, ugyanis tájkép volt. Hiába, a tábor lakói — alak között szép számban akadnak pedagógusok — nem juthatnak modellhez. így történhetett, hogy a múlt években alig került ki figurális kompozíciói ú kép a megyei képzőművészek kezéből. Ezen próbálunk möst segíteni. Gyorsan váltják a papírlapokat. Néhány ceruzavonás csupán egy- egy tanulmány, vázlat. A test. különböző helyzetekben elfoglalt vonalait skiccelik a fehér rajzlapokra. Kati és Éva, — a tábor egyenrangú lakói. Két hétig lesznek Pakson. Előadást tartó művész vendégek A képzőművésztelep első lakói július 3-án érkeztek Paksra. A felnőttek csoportja harmincadi- ,káig lesz itt. Azitán augusztus nyolcadikéig a megyei amatőr kiállítás részvevőinek huszas létszámú csoportja utazik a Duna- menti községbe. A hónap elején megoszlott a megye képzőművész társadalma. Néhányon a Kölesden felállított xjkis” táborban töltöttek egy hetet. Uj tájak, új arcok, — az évek óta megszokott és megismert paksi után frissítőleg hatott. A tábor életét színesítették, a művészi felkészültséghez, a szakmai látókör szélesítéséhez nagymértékben hozzájárultak, néhány, itt töltött napjukkal ebben az idényben is neves képzőművészek, így például egy hétig tartózkodott Pakson Gyarmati Tihamér, nonfiguratív festő, aki diavetítéssel egybekötött előadást tartott alkotó munkája filozófiájáról. Régi és kedves ismerősként köszöntötték a tábor lakói Gábor Jenőt és feleségét is, akik két hetet töltöttek ^itt. S várják Sarkantyús Simon főiskolai tanárt, a kétszeres Mun- kácsy-díjast, aki szintén néhány előadást tart majd. Az igazi munka később jön Főként festők vannak a táborul. De egyesek a modellek, meg a környék hatására kisplasztikával próbálkoznak. így például Láng Sándor néhány napra eltűnt a táborból. Hazament, körülnézni, hogy műdben vannak-e a szomszédokra bízott baromfik. Meg gyurmára is szüksége volt. A decemberi kiállításon talán láthat majd a közönség valamit az itt készült kisplasztikáiból is. — Olyan ez, mint a gyökér- szobrászat — mondja Molnár György, amikor Scherer Jóska gyűjteményeit mutogatja. — A Duna, a szél segítségével megformált és megkövesedett löszformációk érdekes alakzatokat vesznek fel. Ezeket gyűjtögeti össze a tábor, talán legfiatalabb lakója. Azt mondják néhányan róluk, hogy „megyeileg támogatott dilettáns társaság” jön itt össze évről évre. Néhányan beszélnek ilyesmit, s elsősorban azok, akik nem tudják, hogy milyen munka folyik itt évről -évre. Igaz, a művésztelep „csak” ihletet ad, vázlatokat szül. Az igazi, a komoly munka azután kezdődik, amikor a hatalmas vázlatcsomókat összecsomagolják és hazaviszik. Aztán a néhány vonásról, a vázlatról az idők folyamán elhalványuló impressziók újraélednek, s ősszel, vagy télen, igazi hamisítatlan nyári színeket keverhet a festőecset. M. É.
