Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-22 / 172. szám
I9ii6. július 22. TOLWA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mi lesz a szekszárdi heggyel ? A város vezetői nyilatkoznak A közelmúltban a Tolna megyei Népújságban a lap kérésére Kaposi István, a városi tanács mezőgazdasági osztályvezetője nyilatkozatban mondotta el, hogy a kincset érő szekszárdi hegy napjainkban közel sem hasznosul a népgazdaság számára úgy, ahogyan az adottságok, a benne rejlő és kínálkozó lehetőségek indokolnák. Szóvá tette és megemlítette, hogy több tartós, és néhány átmeneti intézkedéssel haladéktalanul hozzá kellene kezdeni a szekszárdi hegy elhanyagolt, parlagterületeinek a megújításának és hasznosításának. Tarthatatlan az is — mondotta —, hogy a „fekete" földhasználóknak, a hatalmas károkat okozó maszek juhászok ügyködésének nem lehet gátat vetni. vesz ez igénybe és addig is miként történjék a szóban forgó területek hasznosítása. — Másodszor: Hol kell továbbra is a felújítást a hagyományos művelési eljárásokra alapozva elvégezni. Aláhúzzuk, hogy itt most nem a jelenleg is termő szőlő meg bolygatásáról van szó, ehhez nem akar hozzányúlni senki, szóval nem erről van szó, hanem az elhagyott szőlők felújításáról és Szoboszlai Jenő, a MÉSZÖV főosztályvezetője hozzászólt Kaposi István nyilatkozatához, azzal az alaphanggal, hogy a MÉSZÖV részt kér és vállal a szekszárdi hegy megfelelőbb hasznosításának munkálataiból. Egyik megoldásként a munkás kertszövetkezetek létrehozását javasolja ott, ahol a terület nagyüzemi művelésre alkalmatlan. A MÉSZÖV főosztályvezetője hivatkozik arra, hogy az ország más tájain már sikerrel működnek a szekszárdi hegyhez hasonló adottságokkal rendelkező területeken a munkás kertszövetkezetek. A szekszádi hegy sorsa, jelene és jövője közérdekű. Éppen ezért arra kértük Rúzsa János elvtársat, a városi párt- bizottság első titkárát. Császár József elvtársat, a városi tanács vb-elnökét, hogy mintegy összefoglalóként mondják el ezzel kapcsolatban ők is a véleményüket. A város két vezetője elsősorban abban foglalt állást, hogy indokolt volt-e újból napirendre tűzni a szekszárdi hegy sorsát. Ezzel kapcsolatban a következőket mondották: — Helyénvaló és szükséges, továbbá feltétlenül időszerű a szekszárdi heggyel kapcsolatos gondok, nehézségek széles körű nyilvánossága. A közelmúltban a Tolna megyei Népújság, majd ezt követően a Népszabadság egyaránt foglalkozott, megoldásokat keresve és sürgetve a helyi erők, a helyi lehetőségek és adottságok célszerűbb kihasználását aláhúzva, a történelmi hagyományokra hivatkozva a szekszárdi heggyel. A városi pártbizottság és a városi tanács a felvetéseket általában jogosnak tartja. Az eddig megjelent cikkekben sok jó javaslattal millió forintos beruházással bővítik az óvodai helyek számát — ez megközelítően kétszerese a második ötéves tervidőszaikban erre fordított összegnek. f Az óvodától időben „felfelé” haladva, valójában minisztériumi „határt” is átlépünk: a művelődésügy szférájába érkezünk. Az ország kulturális színvonalának emelésében első számú tényező: az iskolapolitika, a tanulási lehetőségek gyarapítása. Az alsó és a középfokú oktatás fejlesztésére állami és tanácsi költségkeretekből összesen 2,2 milliárd forintot irányoztak elő. Szükség is van a fejlesztésre, mert az általános iskolát végző tanulók száma a következő években számottevően növekszik; az idén zárult tanév 153 ezer végző tanulójával szemben, 1968/69-ben 183 ezer tanuló lép ki az általános iskolák kapuján. A demográfiai hullám — az ötvenes években született, nagyobb létszámú korosztályok — „átvonulásával” az általános iskolai időszakon, valamint az osztálytermek számának további növelésével csökken az úgynevezett osztott, dél- előtt-délután igénybe vett tantermek száma (a jelenlegi 39 százalékról, mintegy 20—25 százalékra). A középiskolai létszámarány lényegében a mai színvonalon találkozhattunk. Egy azonban bizonyos. A szekszárdi szőlőhegyet, mint történelmi borvidéket, kizárólag az egységes rekonstrukció mentheti meg. Ez a legfontosabb és leglényegesebb előfeltétel, valamint alapkövetelmény. Ennek helytállóságáról még vitatkozni is felesleges. A város két vezetőjének azonban feltennénk a kérdést, hogy az egységes rekonstrukció vonatkozásában jelenleg hol tartunk? — A szükséges terveket a városi tanács az OMMI-tól megrendelte. A tervek elkészítéséhez azonban még sok mindenre van szükség, egyebek között például rétegvonalas térképekre, stb., stb. Ez ügyben is megtettük és megtesszük a kellő intézkedéseket. Az OMMI-val gyakran tárgyalunk. Azt tapasztaljuk, hogy ez a szerv szívügyének tartja az itteni munkálatok meggyorsítását legutóbb július 6-án Szekszárdon abban állapodtunk meg velük, hogy 1967. augusztus végére „szállítanak” programot. Ezen túlmenően 1967. március 31-ig, még a program szállítását megelőzőleg az OMMI biztosít a városnak egy olyan anyagot, amelynek birtokában most már egészen pontosan eldönthetjük, hogy a szekszárdi hegy hol alkalmas, hol nem alkalmas a nagyüzemi szőlő-, illetve gyümölcstelepítésre és termesztésre. Mondani sem kell, hogy ez az egyik legfontosabb, megoldásra váró kérdés. Arról van szó tehát, hogy jövő év tavaszán már félreérthetetlenül eldönthetjük a következőket: — Először: Melyik területeken lehet és kell kialakítani az összefüggő nagyüzemi szőlő- és gyümölcstáblákat. Mennyi időt marad — mintegy évi 65—67 ezer elsőéves középiskolással —, s a nagyobb létszámú évfolya- mak számára inkább a szakmunkásképző iskolák nyújtanak a jelenleginél szélesebb körű képzési lehetőséget. (Egyébként egész iskolarendszerünkben nagyobb hangsúlyt kan a népgazdaság igényeihez közvetlenebbül igazodó, szakszerű képzés). Az egyetemek, főiskolák elsőéves nappali hallgatóiként évenként mintegy 10 ezer fiatalt vesznek fel a tervidőszakban. Természetes, hogy ennek a keretszámnak nemcsak a tanulás tárgyi feltételeinek bővítéséhez szükséges összegek, hanem — ami ennél is fontosabb — a népgazdaság későbbi felsőfokú szakemberigénye szab határt. A művelődés, a kultúra egyéb tényezőiről szólva: a harmadik ötéves terv időszakában jelentősen bővül a művelődési otthonok hálózata, a könyvtárhálózatot nem mennyiségben, hanem színvonalában, korszerűségében fejlesztik, s ugyancsak inkább a korszerűség irányában fejlődik a mozihálózat is. Egészségesebben és kulturáltabban élünk a következő öt esztendőben — ezt sugallják a tervbe foglalt célkitűzések. Tábori András hasznosításáról. — A konkrét munka, nagyon merjük remélni, jövő év tavaszán kezdetét veszi. Jó volna, a város termelőszövetkezeteire és a majd létrehozandó munkás kertszövetkezetre egyaránt számítani. A MÉSZÖV felajánlott közreműködését, a város lakóinak érdekét szem előtt tartva nemcsak szívesen fogadjuk, el is várjuk. Számítunk természetesen továbbra is, a szekszárdi dolgozók segítségére is, bízunk benne, hogy az a jövőben sem marad el, hiszen jóleső érzéssel vehettük tudomásul eddig is, hogy valóban közügy a szekszárdi hegy sorsa, rengeteg embert foglalkoztat itt a megye- székhelyen ez a kérdés. Kaposi elvtárs javaslatában szóba került egy intéző bizottság életrehívása. Erről Rúzsa elvtársnak és Császár elvtársnak mi a véleménye? — Az intéző bizottság létrehozása szükséges. A városi tanács vb. mezőgazdasági osztály- vezetője még ezekben a napokban utasítást kap arra nézve, hogy az intéző bizottság megszervezésének előkészítését végezze el. Felvetődik a kérdés, kik legyenek az intéző bizottság tagjai? Mi úgy véljük, elsősorban a szekszárdi szőlősgazdák legjobbjai, és a megye legkiválóbb szakemberei jöhetnek legelsősorban számításba. Olyan emberek, akiknek valóban szívügyük a szekszárdi hegy jelenlegi sorsa, tudnak és akarnak érte fáradozni, munkálkodni. — Az intéző bizottságra már ebben az évben sok feladat vár. Elsősorban szervező és előkészítési munkát végezhet Például: mi úgy véljük, van itt olyan terület ahol szántóföldi kertészkedés is folytatható. A nagyságrendtől függetlenül ezt a munkát is segíthetné az intéző bizottság, például úgy, hogy megkezdené — egyelőre csak — a szántóföldi kertészkedésre alkalmas területek „kiszűrését”. A MÉSZÖV ezzel egyidejűleg hozzáláthatna egy, ennek megfelelő társulás létrehozásához. A város zöldségellátása szempontjából is nagy jelentősége lenne ennek. Tudniillik, a szőlő- és gyümölcsös- telepítések sorrendjét figyelembe véve, évekig lehetne még esetleg kertészkedni egy-egy kisebb körzetben, addig, amíg a telepítés nem jut el odáig. Ebből az következik, hogy az adottságok és a lehetőségek kihasználása szempontjából még kertészkedő szakcsoportra. társulásra is gondolhatunk. — Az intéző bizottság más nagyságrendű feladata lehetne eldönteni, hogy legyen-e, avagy hol legyen szőlő és gyümölcsös helyett erdő? E kérdésben megoszlanak a vélemények. Megfelelő kimunkálás után döntsön majd az intéző bizottság. Még tovább menve a munkás kertszövetkezet gyakorlati létrehozásához megint csak az intéző bizottság javaslataiból kellene a MESZÖV-nek kiindulnia. — Ez a mi összefoglalónk egyrészt elég vázlatos, a dolog természetéből következően, másrészt nem lezár egy ügyet, hanem a szokástól eltérően bíztatni óhajt egy igen pozitív előjelű kibontakozást — mondotta a város két vezetője. Sz. P. Idényzárás a fürdőruha-szalagon A Szekszárdi Szabó Ktsz-nél az elmúlt években kezdték meg a fürdőruhagyártást. Több százezer különféle fürdőruha készült már el a szövetkezet szalagjain, exportra azonban első ízben csak az idén kerültek a szekszárdi szövetkezet készítményei: az első félévben ötvennyolcezer női fürdőruhát készítettek szovjet megrendelésre. Az exportmunkába bekapcsolódott a szövetkezet bátaszéki részlege is. A bátaszéki szalag dolgozói tizenhatezret vállaltak az ötvennyolcezerből, a félév végére teljesítették is vállalt kötelezettségüket. A hónap eleje óta ismét a belkereskedelem rendelésére készítette a fürdőruhákat a szövetkezet szekszárdi, tolnai és bátaszéki részlege. A múlt hét végén azonban a szövetkezetnél lezárult a nyári szezon, e hét elején indították el az utolsó fürdőruha-szállítmányokat. Ezeket már forgalomba is hozta a kereskedelem. Jelenleg őszi—téli cikkek — fregoli-sportkabátok — „futnak” a szalagokon. Képünk a bátaszéki üzemben, az utolsó „fürdőruha-műszakon" készült. Figyelő Öreg ember nem vénember Először arra kellett gondolni, hogy nagyon rá vannak utalva a kiegészítő keresetre és legelsősorban ezért kérnek még mindig részt a közös munkából. Főleg így nyáridőben a legnagyobb munka kellős közepén minden évben jelentkeznek a termelő- szövetkezet elnökénél, vagy fő- agronómusánál, feladatot megbízást kérnek. Ebben a termelő- szövetkezetben nagy számban dolgoznak ugyan fiatalok, de azért mindig akad valami fontos elfoglaltság az idős emberek számára is. Hol a kombájnszérün foglalatoskodnak: az oda hordott gabonát tisztítják, lapátolják, forgatják, hol pedig a tarlón a szalma letakarítását segítik. Mintegy bizonyítják: az öreg ember nem vén ember. Idős Bö- röcz József közelebb van már a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez, idős Varga József. Bálint Antal, Richter József, idős Szilágyi József, idős Sebestyén István, Katona István is jócskán benne a nagypapa-korban, de munka nélkül képtelenek meglenni. Felháborodnának, méltatlankodnának, ha a Tengelic-szőlőhegyi közös gazdaságban ebben a nyári dologidőben éppen őket hagyná ki az elnök, vagy a főagronómus. S bárki megnézheti, a rájuk bízott feladatokat pontosan, maradéktalanul teljesítik, amit ők egyszer elvállalnak, azt megcsinálják, de úgy, hogy abban még az irigység sem talál hibát. Így szokták meg, s ők már ha akarnának, akkor sem tudnának rosz- szul ' dolgozni. Életük alkonyán kezdték megismerni a közös munka termékenyítő hasznát, jó ízét. Megszerették a termelőszövetkezetet, nagy élettapasztalatuk birtokában jól tudják, a paraszt- ember számára nincs ennél jobb „találmány”. Valójában egyikőjük sem lenne ráutalva a kiegészítő keresetre, hiszen megvan mindenük, bár azért a pénz mindig jól jön a házhoz. Dolgoznak tehát. És csak az a nagy kár, hogy nem lehet visszapergetni az idő kerekét, az a nagyon nagy kár, hogy ők már nem lehetnek fiatalok. Ennek ellenére mégis megtesznek mindent, mert látják, hogy a paraszti munkának értelme és haszna van, nem úgy, mint valamikor régen, akkor, amikor ők voltak fiatalok. —ir— Magyar zenepedagógiai kiállítás külföldön Kéréssel fordult az UNESCO — magyar bizottsága útján — a Kulturális Kapcsolatok Intézetéhez, hogy a világszerte jó hírnévnek örvendő magyar zene- pedagógiáról készítsenek olyan didaktikus kiállítást, amely külföldi „vándoroltatással” hozzájárul a nálunk eredményesen alkalmazott módszerek megismertetéséhez, elterjesztéséhez. Zeneoktatók, fotóművészek, grafikusok állították össze az anyagot, s a KKI székházában csütörtökön bemutatták a szakmai közönségnek és a sajtónak. Két „példányban” készült a kiállítás. A kiállítás egyikét — „összehajtogatva”, négy alumínium- ládában — máris útnak indították a Michigan állambeli Inter- lochen városába, ahol augusztus derekán kezdődik a zeneoktatók nemzetközi szervezetének (ISME) idei kongresszusa. Ilyenképpen nemzetközi fórumon öregbíti zenekultúránk tekintélyét az értékes pedagógiai kollekció. Interlocben után valószínűleg más amerikai városokba ugyancsak elviszik kiállításunkat. Egy, a kollekció ikerpárját Stockholmba küldik, ahol a jövő héttől kerül a közönség elé. majd később svédországi körúton mutatják be.
