Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
19#>. július 17, TOLNA MEGYE) NÉPÚJSÁG 9 Mi lesz a szekszárdi heggyel ? Mi lesz a szekszárdi szakcsoporttal? Valóságos vészharangkongatas volt a szekszárdi szőlészeti szakcsoport nemrég megtartott közgyűlésén. Az OTP-s irodaház lépcsőházában összegyűlt száz- egynéhány ember (kénytelenek voltak itt összezsúfolódni, lépcsőre ülni, mert a nagyteremben nem égett a villany) arról értesült, hogy szakcsoportjuk szabálytalanul működik, s vagy megváltoztatja munkáját, vagy feloszlik. A hivatalos bejelentés szerint a MÉSZÖV, mint megyei felügyeleti szerv intézte ezt az „ultimátumot” a kétlaki szőlő- tulajdonosokhoz. A már öt év óta létező szakcsoport munkájából a felügyeleti szerv véleménye szerint HIÁNYZIK a közös TEVÉKENYSÉG, ami tulajdonképpen szakcsoporttá teszi a szakcsoportot. Ezen a mozgalmas Közgyűlésen latolgatták a lehetőségeket, mert a tagok úgy vélik, nem tudnának közösen létesített gyümölcsösben, különösen pedig közös szőlőben dolgozni, hiszen a saját kisebb- nagyobb területű szőlőjüket is munka után, délutánonként és vasárnaponként művelik. Pénze ugyan van a szakcsoportnak, viszont kiadni nem lehet a kör zös használatú területet művelésre, ez természtes. Idézték az alapszabály egyes pontjait is, és úgy látták nincs előírva kimondottan közös tevékenység a termeléssel kapcsolatban. Végül abban állapodtak meg, hogy megnézi egv küldöttség az ország más vidékein lévő szakcsoportokat, illetve közülük néhányat, s annak alapján precízen kidolgozza a közgyűlés a végső működési szabályzatot. Esetleg szó lehet kisebb vadalanytelep létesítéséről, aminek ellátására van erejük a szakcsoporttagosnak. Felkerestük a MÉSZÖV mező- gazdasági osztályvezetőjét, Orbán Jánost és Dávid Ottót, a Szekszárd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósági elnökét, adjanak választ a kérdésre: mi lesz a szakcsoporttal? Ugyanis a híres szekszárd5 borvidék hagyományainak ápolásához szükség van minden kis területen a lehető legfejlettebb művelésre, gondozásra. A szakcsoportforma ORSZÁGSZERTE BEVÄLT, segíti a történelmi borvidékek magántermelőinek munkáját, a valóban minőségi bor előállításához. Ez nem kizárólag az illető termelők érdeke, hanem országos érdek is, tekintettel az exportra és a hazai kereskedelem igényére. Szekszárdon egyébként is még több úgynevezett kétlaki ember vállalkozására lenne szükség a borvidék teljes rekonstrukciójához, tehát a parlagterületek betelepítéséhez, mint arról már lapunk elemzően, nagy súllyal írt a közelmúltban. De hogyan legyen kedv a telepítéshez, teljesen elvadult hegyoldalak szőlővel való beültetéséhez parcellánként, ha a már meglévő parcellák művelésének közös érdekképviseleti szerve sem sokat , ér, nem eléggé életképes. Orbán János és Dávid Ottó elmondták, véleményük szerint is szükséges a szakcsoport a lehető legjobb növényvédelem megszer vezéséhez, az egységesen jó minőségű borkészítéshez, és az ezzel együtt járó munkák segítéséhez. Azonban valóban úgy áll a dolog, hogy a szakcsoport semmiféle közös termelői tevékenységet nem folytat, és a termés értékesítése sem mutat kollektivitást. Sőt, szaktanács- adásra sem sikerült összehívni a szekszárdi szakcsoport tagjait, mint a szekszárdi járás egyéb szőlőtermő vidékein. A szakcsoport eladta az állóeszközök egy részét, például a kádat a közös, pincéből, ahelyett, hogy a pincében egységes minőségű bor előállításával foglalkoznának, tehát az eladásra szánt termés egy részét szőlőként vásárolnák fel a szakcsoport tagjaitól és a pincékben leszűrt kadarkát kiváló minőségű szekszárdi borként értékesítenék. Persze FÉLTÉKENYSÉG IS TAPASZTALHATÓ a legnagyobb tudású szőlőtermelők részéről: nem hajlandók átadni másoknak a „titkaikat”. A MÉSZÖV mezőgazdasági osztályvezetőjének és a szekszárdi fmsz vezetőjének véleménye szerint a szőlészeti szakcsoport vezetői jogtalanul vennék fel a szép összeget kitevő évi tiszteletdíjat, a jelenlegi körülmények között, ezért az idén nem is tehetik fel. Ez a vezetőség nem osztotta el az igények szerint a műtrágyát, voltak akik több mázsát kaptak, másoknak viszont semmi sem jutott. Az öt év alatt egyszer sem tudták megszervezni a tapasztalatcsere-látogatást Dunaföldvárra, és a gyümölcs- facsemete forgalmazásához, a szakcsoporttagok gyümölcsfáinak szakszerű utánpótlásához sem adott segítséget. Több példát említett Orbán János és Dávid Ottó arra vonatkozóan, hogyan lehetne jobbá, kölcsönösen hasznosabbá tenni a szakcsoport, munkáját és ezáltal megadni a létjogusultságát is. Megszervezhetnék a növényvédelmi szolgálatot, értesítve minden tagot a legveszélyesebb gyű- mölcsfakártevők várható megjelenéséről, amihez végzett szakembert is alkalmazhatnának tiszteletdíjjal, vagy másodállásban, azutan: a szőlők közé sok helyen minőségi gyümölcsfákat kellene ülteni, és hasznos volna a szőlők végére egrest telepíteni, s a termést közösen, egy tételben értékesíteni .a földművesszövetkezeti kereskedelemben. Vagy mint már említettük is, a szakcsoport tagjainak szőlőtermésből a közös pincéből JÓ MINŐSÉGŰ FAJBORT ELŐÁLLÍTANI, továbbá létesíteni egy hold vad- alanytelepet. Az idei évben mást már nem tudnak tenni, mint ősszel bekapcsolódni a gyümölcsfacsemete forgalmazásába. Végeredményben tehát úgy látszik, mindkét részről megvan a szándék a szakcsoport munkájának javításához, de az elképzeléseket valóra is kell váltani, kölcsönös megértéssel. (gemenczi) Vitamódsser9 fellépés és hangvétel Most még nem késő Néhány észrevétel hangzott el a harminc esztendő körüli jogászemberhez címezve, a közösen végzett munkaügyi ellenőrzés során. Mindezek konkrétan kerültek szóba, a tanulságok hasznosítása, a szerzett tapasztalatok felhasználása, végső soron: a hibák kijavítása céljából. Szóvá kellett tenni — éppen a panaszok miatt, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottság független a vállalati jogásztól, a bizottság társadalmi, szuverén szerv. Ekkor átforrósodott még a levegő is. — Engem nem fog kioktatni senki, sem a döntőbizottságok, sem a MEDOSZ! — csattant fel a fiatal, de már nem kezdő jogászember. Lekapkodta a keresztvizet mindenkiről. Tette ezt nemcsak a segítő-ellenőrző egyénekkel, hanem az általuk képviselt szervekkel szemben is. Perceken belül sor került szinte mindenkire, olyannyira, hogy néma csend követte a kitörést. Öt ez nemigen zavarta. Az ismét megindult eszmecsere során a fiatal jogász hasonló módon szóba hozta azt is, hogy őt ne becsülje le senki. Szerencsének tartja, hogy vannak ügyek, melyek nem a döntőbizottságokhoz, hanem a járásbíróságokhoz tartoznak. (Nem valószínű, hogy ezek a bíróságok jó néven vennék ezt a kétes értékű „kiemelést”). — Ezxttán is ezt fogom tenni — válaszolta nagyon hevesen, minekelőtte egyik volt állami gazdasági dolgozó ügyénél elmondták neki, hogy bizony pontosan kellett volna közölni annak jelenlegi munkahelyét és lakcímét, mivel a vállalat kezdeményezte az eljárást. Miért e hevesség és e konokság? Tán azt vallja, hogy legjobb védekezés a támadás? No, de így? Semmi, de semmi szükség nem volt erre Fény derült arra is, hogy jogászunk nem előszór ilyen hangos, nem ez az első furcsa megnyilvánulása. Volt már ilyen az üzemi döntő- bizottsági üléseken az ügyekben járatlanabb, kétkezi dolgozókkal szemben is. Nagyon sajnálatos, ha ez a hangvétel neki általában módszere lenne, vagy azzá válna. — oöo — Megengedett a vita hevében az indulat is. Nagyon sokszor szükséges és szimpatikus vonás is lehet. De csak a nemes indulat. Itt azonban nem erről van szó, mert itt nem a konkrét érvek elleni érvelést tapasztalhattuk, hanem mást. Elgondolkoztató a módszer, a fellépés és a hangvétel, amit fiatal jogászunk hat emberrel szemben egyedül tanúsított. Furcsa, hogy még csak észre sem vette, hogy elvetette a sulykot, egyedül maradt és általánosított vagdalkozásai- val mennyire méltatlan magatartást tanúsít Csak nem szokta már meg? Igaz ügyhöz is méltatlan ez a fellépés. Szakmai felkészültségének birtokában, megfontoltabban, kissé szerényebben és magába nézve, biztosan többre menne. Ilyen — másokat Lebecsülő — szemlélettel és módszerrel magára maradt és törvényszerűen egyedül is kell maradjon. A vita befejeztével, amikor ez így szóba került, először meghökkent, majd elgondolkozva magyarázkodott. — oöo — Lehet, hogy mégsem volt hiábavaló a fáradozás? Talán tanulsággal szolgált neki, hagymásképpen kellene? A jövőben tán mégsem fogja „ezt tenni”. Még nem késő, időben jöhetett a figyelmeztetés. Ez történt a minap a Dalmandi Állami Gazdaságnál, egy esős délutánon. H. E. Gombamérgezések elkerülése A Rádió bemondta, s a napisajtó is leközölte, hogy Szabolcs-Szatmár megyében egy családban gombamérgezés folytán az egyik kisgyermek meghalt. Mi nagyon, szeretjük a gombát, de már nem merünk enni, mert nagyon félünk a mérgezéstől. Kérem, adjon tanácsot, miként biztosíthatjuk magunkat a gombamérgezéstől? A felvilágosításért előre is fogadják hálás köszönetünket. Hazánkban közel ezerféle gomba terem. Ezek közül aránylag kevés mondható mérgesnek, s még kevesebb azok száma, amelyek halált is okozhatnak. A gombamérgezések fő okai a tudatlanság és a sokféle babona. A köztudatban még mindig vannak olyan téves elképzelések és babonás hiedelmek, amelyek miatt már számos haláleset következett be. Ilyenek: „A gombafőzetben, ha az mérges, az ezüst kanál megfeketedik!”. A megfeketedést nem a méreg, hanem a gombában jelen lévő kén okozza. Csigarágta, kukacos, vagy olyan gomba, amit az állat megeszik, veszélytelen. Az állati szervezetek több mérgező anyagot kár nélkül elviselnek. Ez támpontot az emberi mérgezésekre nem nyújthat! „Kifőzött, vagy leforrázott gomba mind ehető — mondják és tartják sokan. Ez azért veszedelmes babona, mert a legveszedelmesebb gombamérgek, a leforrázás után is mérgezőek maradnak. Van még számos babona. Például: „A zöldségfélék a mérges gombáktól megfeketednek, a gombát fedetlen edényben kell főzni, a mérges gomba rossz ízű, rossz szagú, vagy élénk színű”. Az a gomba is mérgező, amelyik hulla fölött nőtt, vagy a duvad irtására kiszórt méreganyagot szívta magába. Sok ember fizetett már rá, hogy ilyen ostoba babonákban hitt. A gombamérgezés elkerülhető, ha a gombát üzletben, vagy csarnokban szerezzük be. Ott csak ellenőrzött gombát árusítanak. Házalóknak gombát árusítani nem szabad! A tőlük vásárolt gomba életveszélyes! A tettes: a fog A gyakorló orvosok évszázadok óta tapasztalják, hogy bizonyos betegségek, amelyek makacsul ellenálltak mindenféle gyógymódnak, elmúlnak, vagy legalábbis javulnak, ha a beteg rossz fogait eltávolítják. A fogakhoz később csatlakozott a mandula, majd — bár ritkábban —, néhány más szerv is, a vakbél, az epehólyag, stb. A foggyökerekben, a gyökerek között, az állcsontban, a mandulákban néha lassú, lappangó panaszokat alig, vagy egyáltalán nem okozó gyulladásos folyamatok zajlanak, amelyek ugyanakkor, a szervezet más helyein okozhatnak gyulladásos megbetegedéseket, például a szívben, vesében. Ízületekben, a szemben, a bőrön, stb. Ezeket nevezik „második betegségeknek”. Az első ugyanis a fog, vagy a mandula betegsége. A „második betegség” jelentéktelen lehet, de súlyos Is, amely a beteg munkaképességét, vagy akár életét veszélyezteti. Régen úgy képzelték, hogy azok a baktériumok, amelyek a fog-, vagy mandulagyulladást okozzák: a véráram útján eljutnak a test különböző szerveibe, s ott gyulladást okoznak. Később ez a felfogás megdőlt, a kutatók megállapították, hogy nem maguk a baktériumok, hanem az általuk termelt mérgek okozzák a „második betegséget”. A fogban, mandulában lévő elváltozást gócnak nevezik, orvosi szóval: fókusznak. Az általuk előidézett betegséget pedig góc- fertőzés névvel jelölik. A „gócelmélet” megszületésekor az orvostudományban nagy szenzációt keltett. Fogak és mandu'ák százezrei estek áldozatául. Azóta a beteg sorsát minden szempontból alaposabban mérlegelő, kritikusabb, körültekintőbb álláspont győzedelmeskedett. Ma sem vitás, hogy gennyes, súlyos gyulladásokat fenntartó fogakat, mandulákat, a második betegségtől teljesen függetlenül Is el kell távolítani. Ezt egy orvos többnyire nem tudja eldönteni: a második betegséget kezelő orvos rendszerint kíséri a fogorvos, a gégész, a sebész véleményét és együtt döntenek. Ha csupán egy-két fog. gyökeréről van sző, akkor a döntés nem nehéz. Ha a mandula kivételéről, vagy nagyobb szájműtétről van szó, akkor a góctala- nítás elhatározása már nehezebben megy.- A szederlevéltől az orvosi csucsorig Erdők, mezők virágainak doktorai gyűltek össze a nagyvilágból nemrégiben Budapesten, hogy a gyógynövényekről, a vele való gondokfól, problémákról, termesztéséről, kutatásáról tanácskozzanak. Jubileumi gyógynövény- szimpozionnak nevezték hivatalosan ezt a tanácskozást: szép évfordulót jelentett a „jubileum” szó, mert a pesti gyógynövénykutató intézet ekkor ünnepelte fél évszázados fennállását, s ez nemcsak tisztes kor, de tiszteletet érdemlő intézmény: az első a világon. Igaz, a szükség hívta létre. Az első világháború alatt a Földművelésügyi Minisztérium teremtette meg: kellett a tea. Első és egyik legnagyobb munkájuk akkor! — a szederlevél- és a men* talevél-eUátás volt. Szederlevélből forró tea a katonáknak, meg a gyógyszerhiány pótlására gyógynövények, ekkor Indult világhírű útjára a kamilla Is. Mi lett a szederrel? A plantakornak is vége, ma már nagyon keveset szednek. Csak exportra. A nyugatnémeteknek kell gyógyszerkeverékekhez. A kamilla is kutatók kezére került. Csak két év termése volt rossz, s máris hiányzott. A nagyvilág levelezett, telefonozott: ml lesz a kamillával? A sugár-, égési, gyulladásos bajokat megnyugtatja, azulénja csodálatos szer. Ma már — jubiláló kutatóintézetünk egyik szép eredménye ez is, — a kamillát termesztik, tavaly még csak 150 holdon, idén már ezren. S főként szikes vidékeken. Termesztését szívesen vállalják a gazdaságok. S ez a termesztett kamilla, mert már nemesített, sokkal jobb minőségű, több azulént tartalmaz, mint a vadon termő. Opium helyett, a mák szalmájából Kábái János morfint állított elő és ezzel a mai világhírű tisza- vasvári alkaloidagyár alapjait rakta le. A kodeint Is a mákbői, illetve tokjából, szalmájából és a tebaint is abból nyerik. Es az anyarozs! A Kossuth-dljas Békési Miklós tudósunk munkája a szülészetnél, sebészetnél szinte nélkülözhetetlen Vérzéscsillapító. Dr. Tétényi Péter, a jubiláló intézet fiatal igazgatója elmondja: A hormonkészítményeket szolgáltató növények megtalálása, termesztése az intézet legjelentősebb eredménye. Magyarországon például a ttópusi agavé nem virágzik — talán egy-egy mutatóba, növényházakban. Megtalálták hál a magyar gyógynövénykutatók a paradicsom és krumpli rokonában, az „orvosi csucsorában a hormon- készítmények egyik alapját, a so~ lasodint. t
